potus & co

Levágja-e a bajszát David Axelrod, az elnök vezető kampánystratégája? Ez a kérdés sokkal fontosabb, mint amilyennek elsőre hangzik. Ha levágja, akkor az nagy valószínűség szerint azt jelenti, hogy a főnöke elveszítette a választást. Ha viszont nem, akkor minden bizonnyal a helyén marad.

A bajusz azért vált kulcsfontosságúvá, mert Axelrod a Morning Joe című tévéműsorban közölte, hogy ha Mitt Romneynak sikerül akár egyik államban is nyernie Minnesota, Pennsylvania és Michigan közül, akkor megszabadul az egyébként már negyven éve viselt bajuszától. Természetesen szó sincs arról, hogy az ádáz választási küzdelem hirtelen egyszerű szórakoztatássá vált volna, a vicces fogadalom mögött is egy teljesen komoly tény áll: az utóbbi napokban Romney és a vele szövetséges szervezetek kampányolni kezdtek ebben a három államban is, pedig ezeket eddig a kutatási adatok alapján Obama stabil támogatói között tartották számon.

Axelrod (jobbra) negyven éve hord bajszot - Forrás: White House Flickr

A nagy kérdés most az, hogy vajon mi áll a republánus offenzíva hátterében. Egy alapos számítások alapján meghozott, tényleges sikerrel kecsegtető lépés? Egy kétségbeesett - minden mindegy alapon eldöntött - húzás? Esetleg egy egyszerű blöff?

A republikánusok persze azt állítják, hogy az első verzióról van szó. Azt mondják, hogy a legutóbbi felmérésekből az látszik, hogy szűkül Obama előnye ezekben az államokban, és így teljesen logikus lépés a részükről, hogy új frontot nyitnak, mert látnak esélyt arra, hogy megfordítsák az állást. Ebben van igazság, egy friss kutatás szerint például a statisztikai hibahatáron belülre került a különbség Obama és Romney között Minnesotában, és ezt a jelzést a demokraták is annyira komolyan vették, hogy nem mást küldtek oda kampányolni, mint a rendkívül népszerű korábbi elnököt, Bill Clintont.

Kérdés azonban, hogy mekkora esélyük van a republikánusoknak az utolsó napokban fordítani az álláson. Ezért is mondják azt a demokraták, hogy szerintük valójában csak egy kétségbeesett elterelő műveletről van szó. Az ő érvelésük úgy szól, hogy Romney és társai azért kezdtek el hirtelen sok pénzt költeni hirdetésekre az eddig figyelmen kívül hagyott államban, mert egyrészt van egy csomó felesleges pénzük (ez igaz), másrészt viszont rájöttek, hogy nem tudják megfordítani az állást a számukra kulcsfontosságú Ohióban, ezért egyfajta pánikreakcióként elkezdenek máshol próbálkozni.

Ehhez kapcsolódik a blöff teóriája, amely szerint Romneyék célja csupán az, hogy a demokratáknak pénzt és energiát kelljen fektetniük az egyébként hozzájuk húzó államokban.

Mindhárom verzióban van igazság, ahogy azonban jelenleg nincs élő ember, aki meg tudná mondani, hogy ki fogja nyerni a keddi választást, úgy egyelőre azt sem lehet megmondani, melyik forgatókönyv áll közelebb a valósághoz.

Ez valószínűleg egyik oldalnak sem hiányzott. Arra készültek, hogy a november 6-i választásig hátralévő időben minden erővel az ingadozó államok meghódítására koncentrálnak, és arra, hogy egyetlen támogatójuk se maradjon otthon, hanem menjen el szavazni. Az ország legsűrűbben lakott észak-keleti részét hétfőn elérő Sandy nevű hurrikán azonban keresztülhúzta Barack Obama és Mitt Romney számításait. Mindketten kénytelenek voltak például lemondani a vasárnapra, illetve hétfőre tervezett virginiai szerepléseiket.

A helyzet ugyanakkor abból a szempontból igazságos, hogy a körülmények mindkét jelölt számára ugyanazok, és ugyanúgy tartogatnak számukra lehetséges politikai előnyöket és hátrányokat.

Bezárt állomás a washingtoni metróban

Obama számára az a nyilvánvaló probléma, hogy sokkal kevésbé engedheti meg magának a kampányolás folytatását, mint riválisa, ez azonban egyúttal kedvező lehetőséget is jelenthet számára. A válsághelyzetben ugyanis ő az, aki a problémákat megoldó vezetőként jelenik meg, ami erősítheti a pozícióját a kampány utolsó napjaiban. Ehhez persze az is kell, hogy rendben menjen a vihar kezelése, mert ha problémák adódnak, akkor az éppen hogy visszaüthet az elnökre, akinek ráadásul nincs is közvetlen ráhatása a helyzetre, mert a feladatok nagy része az állami, illetve helyi hatóságokra hárul.

Hátrányt jelenthet ugyanakkor Obama számára, hogy a kampánystábja nagyon komoly erőfeszítéseket tett azért, hogy a támogatói éljenek a korai szavazás lehetőségével (erről részletek ebben a riportomban), a vihar azonban fennakadásokat okoz ebben. Maryland államban például hétfőn bezártak az előzetes szavazókat fogadó helyek, bár a kormányzó jelezte, lehetséges, hogy az eredetileg csütörtökön véget érő szavazást meghosszabbítják péntekig. Obama vezető kampánytanácsadója, David Axelrod vasárnap úgy nyilatkozott, hogy aggódnak a fennakadások miatt, mert számukra az a jó, ha minél magasabb a részvételi arány.

Mitt Romney eközben ugyan megengedheti magának, hogy tovább kampányoljon, de számára is vannak kockázatok. A kampánystábja magyarázkodásra kényszerült például amiatt, hogy a Huffington Post most a vihar közeledtével felidézte azt, hogy egy 2011 májusi vitában Romney azzal érvelt, hogy a szövetségi katasztrófavédelmi hatóság helyett inkább az állami hatóságokat kell erősíteni, sőt, akár magáncégekre is lehet bízni egyes feladatokat.

Részlet a 2011 májusi vitából

Bár Romneyék most azt állítják, hogy ez semmiképp sem jelenti azt, hogy megszüntetné a szövetségi hatóságot, valószínű, hogy a következő egy hétben még párszor a republikánus jelölt orra alá dörgölik másfél évvel ezelőtti mondatait.

Frissítés: Időközben Romney is úgy döntött, hogy lemondja kampányszerepléseit, és adománykérő leveleket sem küldenek a hurrikán által érintett államokba. A kampány felfüggesztésével egyenértékű lépést ugyanakkor némi bizonytalanság előzte meg, reggel ugyanis még azt közölte a stáb, hogy megtartják a tervezett rendezvényeket, később azonban mégis törölték azokat. 

Obama közben egy sajtótájékoztatón közölte, hogy nem foglalkoztatja a hurrikánnak a választásra gyakorolt hatása, a legfőbb feladatának az emberek biztonságának biztosítását tartja. A helyzet komolyságára ugyanakkor jellemző, hogy az Air Force One-on a Fehér Ház-i szóvivőtől, Jay Carneytól többek között azt is megkérdezték a riporterek, hogy vajon az elnök eltudja-e halasztani a jövő kedden esedékes szavazást, ha addig nem rendeződik a helyzet a vihar által érintett államokban. (Carney azt mondta, nem tudja.)

Pedig már nagyon vártam. Napok óta ott volt az egyik hűtőmágnes alatt a kinyomtatott belépő, pénteken pedig mellé tettem az autóbérlési papírt is. Utánanéztem, pontosan mikor jár reggel a metró, hogy biztosan odaérjek időben a reptérre felvenni az autót. Előkészítettem a GPS-t, felraktam töltőre a fényképezőgépem akkummulátorát, és épp azon gondolkodtam, hol tudnék utánanézni a településekre lebontott 2008-as választási eredményeknek, amikor jött a rossz hír: a közeledő Sandy Hurrikán miatt lemondják a rendezvényt.

Az értesítés Mitt Romney kampánystábjától érkezett e-mailen szombat este. A republikánus elnökjelölt vasárnap a Washingtonhoz közeli Haymarket nevű kisvárosban tartott volna kampányrendezvényt, a szétküldött e-mail szerint azonban ezt a térségbe tervezett többi eseménnyel együtt elhalasztják.

Nagy a készültség a vihar miatt. Ebben a boltban például elfogyott szinte az összes ásványvíz. 

Nagy szomorúsággal fogadtam a hírt két okból is. Egyrészt Washington és környéke annyira erősen demokrata bázisnak számít, hogy alig lehet találni republikánusokat, ami nagy mértékben megnehezíti a tudósítói munkát (a hatalmas távolságok és a tömegközlekedés szinte teljes hiánya miatt pedig utazni nehéz). Másrészt épp most lett igazán izgalmas a Romney-kampány. Néhány héttel ezelőtt még a saját táborán belül is sokan azzal számoltak, hogy vereséget szenved Barack Obamától, az október elején tartott első elnökjelölti vita óta azonban lendületbe jött, úgyhogy nagyszerű lett volna személyesen is megnézni Romneyt és híveit.

A felmérések azt mutatják, hogy nagyon szoros a küzdelem a két jelölt között. Bár a legtöbb elemzés még mindig azt mondja, hogy továbbra is Obama az esélyes a győzelemre, a Washington Post szombaton már arról közölt cikket, hogy könnyen lehet, hogy ezt úgy éri el, hogy összességében kevesebb szavazatot kap, mint a riválisa. (Az Egyesült Államokban nem közvetlenül választják az elnököt a szavazók, hanem egy úgynevezett elektori testületen keresztül, amelybe az egyes államok delegálnak tagokat a népességük arányának megfelelően. Az államok többsége stabilan kötődik valamelyik párthoz, így az a jelölt nyer, aki az ingadozók közül tud minél több nagyobb államot megnyerni.)

A vasárnapra meghirdetett rendezvény Virginia államban lett volna, amely az egyike a legfontosabb csatatereknek. Négy éve Obamának sikerült itt nyernie, de előtte több mint negyven éven át mindig a republikánus elnökjelölteket támogatták a virginiaiak. A felmérések szerint most kétesélyes a küzdelem, úgyhogy remélhetőleg a választásig hátralévő szűk másfél hétben elvonul a hurrikán és Romney visszatér még a környékre.

„Ezt úgy hívják, hogy prediktív tárcsázó” – mutatott az asztalon fekvő, fülhallgatóval és mikrofonnal felszerelt számítógépre a mellettem álló nő. Az arcára kiült mosolyból látszódott, hogy tudja, fogalmam sincs, miről is beszél, úgyhogy belekezdett egy részletesebb magyarázatba. Mint elmondta, a laptopon egy olyan szoftver fut, amely folyamatosan tárcsázza a megadott telefonszámokat, és ha sikerül elérnie egy „élő embert” (tehát nem üzenetrögzítőt), akkor ad egy hangjelzést az asztalnál ülő aktivistának, a képernyőn pedig feltünteti a telefonvonal túlsó végén lévő személy nevét.

Az aktivistának ilyenkor azonnal kampányüzemmódba kell kapcsolnia, vagyis meg kell győznie a feltárcsázott embert arról, hogy menjen el szavazni, és persze a „prediktív tárcsázót” üzemeltető stáb jelöltjét támogassa majd.

Úton az Obama-kampány irodája felé

A telefonos szoftver célja nyilván az, hogy az aktivistáknak ne kelljen felesleges hívásokkal vesztegetetni az idejüket, a nagyon kedves és készséges nő által tartott bemutató ugyanakkor ennél a pontnál vége szakadt, megjelent ugyanis a helyiségben az iroda vezetője, aki ugyan szintén nagyon kedves és készséges volt, de közölte, hogy az országos kampányközpont engedélye kell ahhoz, hogy válaszolhassanak a kérdéseimre.

Ez a rövid - de így is érdekes - látogatás Barack Obama egyik marylandi kampányirodájában zajlott, ahol azon dolgoznak, hogy minél több olyan ember menjen el szavazni, aki az elnököt támogatja. Mivel Maryland stabilan demokrata államnak számít, így a kampánytevékenység a szomszédos Virginiát célozza, ahol nagyon kiélezett küzdelem zajlik Obama és kihívója, Mitt Romney között.

Ha megérkezik a jóváhagyás Chicagóból, akkor mélyebben is megismerkedhetek majd az iroda munkájával, de persze már most is elég sokat lehet tudni arról a fajta kampánytevékenységről, amelyet ott végeznek. Pár hete írtam arról a szintén demokraták által tartott stratégiai megbeszélésről, ahol egy külön listát is bemutattak a telefonos kampányolás szabályairól. Ezt akkor részleteiben nem tettem közzé, de most itt a felsorolás (kiemelések és írásjelek használata az eredeti prezentációt tükrözi):

• MOSOLYOGJ: az emberek hallják a telefonon keresztül a mosolyodat!
• Legyen barátságos a hangod
• Legyél udvarias és tiszteletteljes
• Legyél természetes (NE olvass közvetlenül a tájékoztatóból)
• HALLGASS többet, mint amennyit beszélsz
• Legyél tájékozott a POTUS és a Demokraták teljesítményéről
• Legyél közvetlen – válts ki erős elkötelezettséget anélkül, hogy elveszítenéd a barátságos hangvételt
• Legyél képes arra, hogy érthető módon beszélj az ügyekről
• Légy alkalmazkodóképes – tudd, hogy melyik üzenet működik a hallgatósággal
• Készülj fel az általános kérdésekre/visszaszólásokra és legyél képes jól válaszolni azokra

Ez a nagyon alapos lista és a prediktív tárcsázáshoz hasonló eszközök is az amerikai elnökválasztási kampány lenyűgözően alapos és kifinomult módszereinek a megnyilvánulásai. Bár azon a környéken, ahol én mozgok – Washington DC és Maryland – az erős demokrata háttér miatt a republikánusok kevésbé aktívan vannak jelen, de tudni lehet, hogy Mitt Romney stábja is hasonlóan profi és olajozott gépezetet működtet az ország több pontján, mint Obama.

Nagyon úgy néz ki, hogy rendkívül sok múlik majd azon, hogy melyiküké a hatékonyabb. Bár rengeteg felmérés, kutatás és elemzés készül a jelöltek esélyeiről, ezeken nagyon nehéz kiigazodni. Ahogy Mike Allen a mai Playbook-hírlevélben rámutatott, az ország két legismertebb elemzője is homlokegyenest más következtetésre jutott a rendelkezésre álló adatokból: Nate Silver (New York Times) szerint megállt a Romney-lendület, Gary Langer (ABC) viszont úgy látja, hogy a republikánus jelölt előretörése folytatódik.

Lehet, hogy a prediktív tárcsázó vagy a hallható mosoly fogja eldönteni, melyiküknek van igaza. 

Megvoltak a viták, a tévékből már hónapok óta ömlenek a hirdetések, a két jelölt pedig össze-vissza cikázva járja a fontosabb államokat. Az állás ugyanakkor nagyjából ugyanaz, mint a kampány hivatalos kezdete, az elnökjelölő gyűlések előtt: rendkívül szoros verseny, amelyben ugyan a mélyebb elemzések szerint Barack Obama az esélyesebb a győzelemre, de ez a fölény nagyon is törékenynek tűnik.

Közben pedig most már csak kevesebb mint két hét van hátra a szavazásig (sőt, mivel több államban van lehetőség korai szavazásra, így valójában már zajlik a választás). Négy éve ilyenkor már nagyon valószínűnek tűnt Obama győzelme a nála sokkal gyengébb kampányt folytató, az általános politikai körülményekkel is küszködő John McCainnel szemben, most azonban erről szó sincs. Bárkivel beszélgettem az utóbbi napokban, legyen szó magánemberekről vagy politikával elemzés szintjén foglalkozó emberekkel, nem volt olyan, aki határozott jóslásba mert volna bocsátkozni. Helyette mindenki arra az unalmasnak tűnő, de valójában egyetlen tárgyilagosnak tekinthető álláspontra helyezkedik, hogy ez egy nagyon szoros verseny, amelynek nem lehet látni a kimenetelét.

Ez az egyszerre bizonytalan és feszült légkör kifejezetten érdekes jelenségeket produkál. Ha például valaki csak néhány percre belenézett volna a hétfő esti vitába úgy, hogy közben fogalma sincs az amerikai politikáról, akkor könnyen hihette volna azt, hogy valójában Mitt Romney az elnök és Barack Obama a kihívó. Általában a kihívó szokott ugyanis merész támadásokba lendülni, ebben a vitában ugyanakkor ez inkább Obamára volt jellemző, míg Romney visszafogott volt, és igyekezett kerülni a konfrontációt.

Ez a furcsa szereposztás ráadásul nem ért véget a vitával. Ahogy arra a Washington Post is rámutatott, Obama taktikája az, hogy vesztésre álló jelöltként állítja be magát (“nem akarom elveszíteni ezt a választást” - írta a szimpatizánsoknak küldött levelében), Romney pedig közben arról beszél, hogy épp most veszi át a vezetést. A Post szerint ez nem más, mint egyszerű blöff, miután a számok egyelőre egyik verziót sem támasztják alá.

Erre figyelmeztet Mike Allen, a Politico nagyszerű hírlevelének szerzője is, aki szerint a republikánusok ugyan hirtelen nagyon lelkesek lettek, de szerinte kétséges, hogy valóban van-e okuk erre. “Ahhoz, hogy elnök legyél, államokat kell megnyerned, nem pedig vitákat” - írta Allen, hozzátéve, Romney problémája az, hogy egyelőre egyik olyan államban sem áll biztos nyerésre, amelyek - az összesítést nézve - nélkülözhetetlenek számára a győzelemhez. A legtöbb felmérés szerint a republikánus jelölt Obama mögött áll Ohióban, Wisconsinban, Nevadában, New Hampshire-ben és Iowában is, márpedig nagyrészt ezeken a csatatereken fog eldőlni a választási közdelem.

Ebből a gondolatmenetből úgy tűnhet, hogy Obama az, aki magabiztosan várhatja a szavazást, de Mike Allen is nagyon gondosan feltételes módban fogalmaz, amikor a republikánus lelkesedés esetleges megalapozotlanságáról ír. Helyesen teszi, ez most nem a kijelentő mód ideje ebben a kampányban.