potus & co

Írtam ma egy hosszabb cikket az [origo]-ra arról, hogyan és miért szabadultak el az indulatok az adósságplafonos vitában a demokraták és a republikánusok között, de úgy néz ki, hogy most már külön az utóbbiak körében is durvul a helyzet. Azt lehetett tudni, hogy a John Boehner, a képviselőház republikánus elnöke által bedobott, a korábbiaknál szerényebb összeget tartalmazó kiadácsökkentő csomag nem aratott osztatlan sikert a keményebb megszorításokat követelő képviselőtársai körében, de volt köztük olyan, akinek stábja konkrét lobbizásba kezdett ellene (leveleket küldött konzervatív szervezeteknek, hogy kezdjenek kampányolni).  Erre egy képviselőházi tanácskozáson - a Politico információi szerint - kórusban kezdték el kiabálni a tisztviselő főnökének, hogy "rúgd ki, rúgd ki".

Ha ezzel még nem lett volna elég az indulatokból, akkor Boehner - szintén a rendszerint jólértesült Politico szerint - közölte a húzódozó republikánus képviselőkkel, hogy jó lesz, ha szépen "behúzzák a sorba a seggüket" a javaslata mögé, mert különben így nem jutnak sehova. Egyre forróbb tehát a légkör, és csak halkan jegyezném meg, hogy augusztus 2-a nagyon hamar itt lesz, miközben egyelőre nem látszik, hogyan lesz a Boehner által erőltetett, a demokrata törvényhozási tagok és a Fehér Ház által ellenzett javaslatból törvény. Izgalmas napok következnek.

Csak röviden arról, hogy még tovább bonyolódik az adósságplafonos vita. Kedden a képviselőház republikánus frakciójának több tagja is elutasította ugyanis azt a javaslatot, amellyel John Boehner republikánus képviselőházi elnök állt elő. Egy részük azt mondja, hogy túl kevés kiadáscsökkentést tartalmaz, mások viszont azt mondják, hogy eleve nem is kellene felemelni az adósságplafont (ha ez így lesz, akkor az amerikai kormány nem tud majd hitelt felvenni, és nem tudja finanszírozni működését, így döntenie kell, hogy például épp a nyugdíjakat vagy a hitelkamatok fizetését állítja le).

Boehner javaslatának lényege, hogy ezermilliárd dollárral emelnék meg a plafont, amelyet egy 1200 milliárdos kiadáscsökkentés kísérne, de egy új bizottság jövőre újabb megszorításokra tenne javaslatot. Ezt utasítja el nemcsak a Fehér Ház és a törvényhozás demokrata tagjai, de - mint most kiderült - a republikánusok egy része is.

A tiltakozók jellemzően az úgynevezett Tea Party mozgalomhoz tartoznak, akik azzal kampányolva nyertek a tavaly novemberi választásokon, hogy keményvonalas költségvetési politikát fognak folytatni, és megállítják a szerintük féktelen költekezésbe kezdett Obama-kormányzatot. Most nyilvánvalóvá vált, hogy nemcsak Obamáéknak, hanem saját pártjuk vezetőinek is hajlandók nekimenni. A határidő augusztus 2-a, az amerikai pénzügyminisztérium szerint akkor éri el az adósságkorlátot a szövetségi kormány.

Ezekben a percekben is zajlik (mire befejeztem ezt a posztot, már csak zajlott) a republikánus elnökjelöltségért versenybe szállók első tévévitája. Ez lehetne akár a 2012-es elnökválasztási kampány hivatalos nyitánya is, csak hát ahhoz ez túlságosan is nyögvenyelős kezdés. Egyrészt még több potenciális jelölt is vár az indulás hivatalos bejelentésével , másrészt még a hivatalos aspiránsok közül is többen úgy döntöttek, hogy kihagyják a Fox News által szervezett vitát.

Nem ment el például Mitt Romney és Newt Gingrich, pedig mindketten bejelentették már, hogy megkezdik a kampányolást. Akik a vitán részt vettek: Tim Pawlenty korábbi minnesotai kormányzó, Ron Paul texasi képviselő, Herman Cain, a Godfather’s Pizza nevű cég korábbi vezetője, Gary Johnson, Új-Mexikó korábbi kormányzója és Rick Santorum korábbi pennsylvaniai szenátor. Közülük jelen állás szerint Pawlenty számít egyedül esélyes versenyzőknek, a többiek minden bizonnyal mellékszereplők lesznek a 2012-es kampányban.

Csonka társaság - Forrás: Foxnews.com

Ahogy arról már ezen a blogon is szó volt, a republikánusok vélhetően részben azért vonakodnak beszállni a versenybe, mert Barack Obama minden problémája ellenére nem feltétlenül tűnik könnyen megverhető ellenfélnek. Főleg miután épp pár napja sikerült Oszama Bin Laden megölésével egy komoly eredményt felmutatnia az amúgy a republikánusok erősségének számító nemzetbiztonsági területen.

Amikor azonban az egyik műsorvezető feltette a kérdést a jelölteknek, hogy miért gondolják mégis azt, hogy a jelenlegi elnök megverhető, akkor sorban azt mondták, hogy ilyen gyenge  gazdasági teljesítmény mellett ez nem is lehet kérdés. Jó helyen tapogatóznak, a Bin Laden haláláról szóló hír után készült felmérések is azt mutatják ugyanis, hogy Obama megítélése ugyan javult, de ettől az még nem változott, hogy a többség elégtelennek tartja a gazdaság érdekében végzett munkáját.

Ráadásul nem sokkal a majdnem kormányzati leálláshoz vezető költségvetési vita után most egy újabb élesnek ígérkező konfliktus várható Washingtonban. A pénzügyminisztérium számításai szerint ugyanis május 16-án eléri a szövetségi állam az úgynevezett adósságplafont, ami azt jelenti, hogy megszűnik a lehetősége további hitel felvételére. Ez a gyakorlatban azt jelentheti, hogy fizetésképtelenné válhat az Egyesült Államok, bár még a vészforgatókönyvek is azzal számolnak, hogy a plafon újabb megemelése nélkül is még nyár végéig teljesíteni fogja pénzügyi kötelezettségeit.

A plafon megemelése a törvényhozás hatásköre, és ez gyakorlatilag rutinná vált az elmúlt években, most azonban annyira elmérgesedni látszik az adósságról, költségvetésről szóló politikai vita, hogy nem várható gyors megoldás. A képviselőházban többségben lévő republikánusok várhatóan csak akkor mennének bele a plafon felemelésébe, ha cserébe kemény megszorító intézkedések jönnek, ezt azonban a demokraták többsége nem hajlandó elfogadni. Várható tehát hogy némi Bin Laden-ezés után újra a pénzügyek és gazdasági kérdések kerülnek előtérbe, és ebben a meccsben még valóban nincs eldöntve semmi.

Elnézést a lemaradásért, tudom, hogy ez igazából tegnapi hír. Pontosabban nem is annyira hír. Nem okozott ugyanis túl nagy meglepetést, hogy Mitt Romney bejelentette, megteszi az első hivatalos lépést az elnökválasztási kampánya felé. Hétfőn egy videóüzenetben közölte, hogy felállít egy úgynevezett tapogatózó bizottságot, amellyel megnyílik előtte a lehetőség az adománygyűjtéshez és a kampányszervezet felállításához.

Romney már régóta az egyik legesélyesebb republikánus aspiránsként van számon tartva. Gyakorlatilag így van ez a 2008-as kampány óta, amelyen ugyan a rengeteg befektetett pénz - nem kis részben saját vagyonából - ellenére elbukott, de annyit sikerült elérnie, hogy országosan megismerték a nevét. Így most nem is kellett sietnie, minden politika iránt érdeklődő ember tudja, hogy ki az a Mitt Romney.

Persze ennek is megvannak a maga veszélyei. Már 2008-ban is problémát okozott számára az, hogy amikor Massachusetts kormányzója volt, akkor még kifejezetten mérsékelt politikusnak számított, így sokan képmutatással vádolták, amikor a republikánus előválasztások során hirtelen átváltozott keményvonalas konzervatívvá.

Kormányzói múltja pedig most különösen fontossá vált, hivatali ideje alatt vezettek be ugyanis Massachusetts államban egy olyan egészségügyi törvényt, amelynek egyes elemei kísértetiesen hasonlítanak a Barack Obama kezdeményezésére tavaly elfogadott, a republikánusok által keményen támadott reformhoz. Romney számíthat rá, hogy ezt sokszor az orrá alá fogják dörgölni (igazából már eddig is megtették többen) a kampány során, ráadásul nemcsak a demokraták, hanem saját pártbeli riválisai is.

Romney a hétfői videóban azt hangsúlyozta, hogy a jelenlegi elnökkel szemben neki van személyes gyakorlati tapasztalata az üzleti életben, így tudja, hogyan lehet munkahelyeket teremteni. Ez egy fontos üzenet, sok felmérés kimutatta ugyanis, hogy az amerikaiak jelenleg leginkább a gazdaság állapota és a munkanélküliség miatt aggódnak. Az utóbbi hónapok állásadatai ugyanakkor bizalommal tölthették el a Fehér Házat is, így egyelőre nem lehet megjósolni, mi lesz az a központi kérdés (vagy történet), amely köré a 2012-es kampány épülni fog.

Ha az lesz a kérdés, hogy ki a karizmatikusabb és inspirálóbb, akkor - mint ahogy a fenti, meglehetősen unalmas és kiszámítható videóból látszik - Mitt Romney nem nagyon fog labdába rúgni. De ha a vezetői tapasztalatokról, a gazdaságról, az állásteremtésről fog szólni, akkor komolyan számolni kell majd vele.

Hillary Clintonnak működött, és ő is valami hasonlóval próbálkozott. Egy nagy felhajtás által övezett választás után bekerülni a szenátusba, majd ott szépen csendben maradni és figyelni, tanulni, és csak ez után lépni elő a reflektorfénybe. Állítólag ez volt a terve Marco Rubiónak, a republikánusok nagy reménységének, de végül csak kevesebb mint három hónapig bírta tartani magát ehhez a menetrendhez.

A mindössze 39 éves Rubio a tavalyi félidős választáson nyerte el az egyik floridai szenátori széket egy fordulatos választási kampány után. Az előválasztáson nem kisebb figurát győzött le, mint az állam kormányzóját, Charlie Christet, majd amikor utóbbi függetlenként elindult a novemberi szavazáson, akkor ott is simán megverte (egy demokrata jelölttel együtt). Fiatal, latin (kubai bevándorlók gyermeke) és jóképű, úgyhogy azonnal megindult a spekuláció, hogy hamarosan biztos megpróbálkozik az elnökséggel vagy az alelnökséggel is.

A republikánusok reménysége - Forrás: Facebook.com/marcorubio

Minden szezonban vannak ilyen figurák a törvényhozásban, az egyik legemlékezetesebb példa a közelmúltból egy bizonyos Barack Obama, aki - mint tudjuk - tényleg elég szép karriert futott be. Rubio is van annyira intelligens, hogy tudja, ha komolyabb szándékai vannak, akkor vigyáznia kell arra, ne égesse meg magát túlságosan a napi politikai vitákban, és ne akarjon egyszerre túl sokat markolni, különben egy életre elvághatja magát.

Ehhez képest végül mintegy tíz hét csend után elő is lépett és előbb írt egy hosszú cikket a Wall Street Journalbe, majd végigjárt néhány fontosabb tévéműsort (a Fox jobbos megmondóemberénél, Sean Hannitynél ugyanúgy megfordult, mint Bill Clinton egykori stábtagjánál, az ABC-s George Stephanopoulosnál). Az üzenete mindenhol az volt: sürgősen tenni kell valamit az egyre magasabban tornyosuló államadóssággal, és ennek része kell hogy legyen a szent tehénként kezelt társadalom- és egészségbiztosítás reformja is. Rubio egyúttal bejelentette azt is, hogy konkrét megoldási terv hiányában ő nem fogja megszavazni az államadósság plafonjának megemelését.

A plafon emelése hamarosan a törvényhozás elé kerül, és a kormányzati szervek finanszírozását lehetővé tévő határozat mellett ez a másik vitás pont a megszorításokról vitázó demokraták és republikánusok között. Nagyon kemény meccsek zajlanak a háttérben és a nyilvánosság előtt egyaránt, és most ezekbe szállt be teljes erővel a fiatal floridai politikus.

Ez hosszútávú kockázatokkal járhat számára, de az is igaz, hogy a pártjának is legalább akkora szüksége van rá, mint neki a pártra. A republikánusok hagyományosan rosszul állnak a latinok körében, és ugyan a kubaiak mindig is egy külön csoportot alkottak a latin bevándorlók között, egy, a spanyolt anyanyelvként beszélő politikus jól fog jönni még a következő választásokon. Rubio előbukkanásával egyből meg is indult a találgatás, hogy biztosan egy alelnökjelölti tisztségre pályázik a 2012-es választásokon, ő azonban kijelentette, hogy belőle biztosan nem lesz alelnök, legalábbis jövőre.