potus & co

Van valaki, akinek mond bármit is Reince Priebus neve? Tegnaptól elvileg ő az egyik legfontosabb ember az amerikai politikában, legalábbis ha pusztán a tisztségeket vesszük alapul. Pénteken ugyanis megválasztották a Republikánus Nemzeti Bizottság (RNC) elnökének, ami gyakorlatilag a pártvezetői tisztségnek felel meg. Ennek azonban nincs sok köze az európai kontinentális politikában ismert pártelnöki poszthoz, az RNC vezetőjének feladata ugyanis leginkább az adománygyűjtés és a pártszervezet működtetése. A stratégiára, az irányalkotásra tehát nincs túl nagy ráhatása, arról pedig főleg nincs szó, hogy utasítaná, kordában tartaná a párt vezető politikusait.

Priebus a Wisconsin állami pártszervezetet vezette eddig, de korábban tagja volt az előző elnök, Michael Steele stábjának is. Steele volt az első fekete elnöke az RNC-nek, így két évvel ezelőtti megválasztását nagy figyelem övezte. Később is sikerült a reflektorfényben tartania magát, de szerencsétlenségére ezt leginkább a pártszervezeten belüli botrányoknak és elbénázott nyilatkozatainak köszönhette.

Még a névjegye is a zakóján volt a bemutatkozáskor

Nagy visszhangot váltott ki például az, amikor kiderült, hogy az RNC egyes tisztviselői egy kaliforniai szexbárban költötték a párt pénzét. Steele ugyan azzal védekezett, hogy csak utólag szerzett tudomást erről, és az érintett munkatársakat is kirúgták, nehezebben tudta kimagyarázni magát azokból a vitákból, amelyeket saját nyilatkozatai okoztak. Egyszer például kijelentette, hogy az USA vesztésre áll az afganisztáni háborúban, amelyet szerinte Barack Obama döntése alapján vív az ország. Ezen még saját párttársai is felháborodtak: a mondat első felén azért, mert rossz üzenetet küld a hadseregnek, a másodikon azért, mert egyszerűen nem volt igaz.

Steele - akit szervezési hiányosságok miatt is értek kritikák a párton belül - ugyan megpróbálkozott az újraválasztással, de végül szégyenszemre már a többkörös szavazás közepén kiesett. Utóda azt ígérte a bemutatkozásán, hogy nem fog sokat szerepelni a tévében, helyette inkább a pártszervezet hatékonyabbá tételére és az adománygyűjtésre akar koncentrálni. Szükség is lesz mindkettőre, ha a republikánusok 2012-ben vissza akarják hódítani a Fehér Házat.

Bár egyelőre semmi konkrétumot nem tudni arról, hogy mi volt az indítéka annak, aki szombaton meglőtte Gabrielle Giffords arizonai demokrata képviselőt és megölt hat másik embert, egyre többen vetik fel, hogy az elmérgesedett politikai légkörben kell keresni az okokat. Az alaphangot Clarence Dupnik, az arizonai Pima megye sheriffje adta meg, aki már szombaton arról beszélt, felháborító az “a düh, a gyűlölet és bigottság, ami az országban folyik”. A Giffords kampányait támogató, liberális sheriff hírében álló Dupnik hozzátette, hogy ez különösen igaz Arizona államra, amely “az előítélet és bigottság Mekkája lett”.

A demokrata párt más hívei sem késlekedtek a felelősök megnevezésével, és aktivisták különböző internetes fórumokon a republikánus párt konzervatív szárnyát hibáztatták annak a légkörnek a kialakulásáért, amely a feltételezések szerint az ámokfutáshoz vezetett. Felemlegették például, hogy Sarah Palin még tavasszal közzétett egy térképet azokkal a képviselői körzetekkel, amelyeket szerinte vissza kell szerezni a demokratáktól. Ezeket célkereszttel jelölték meg, és köztük volt Giffords körzete is.

A konzervatív Tea Party mozgalom egyik csoportosulásának alapítója, Judson Phillips szerint azonban képtelenség ilyen vádakkal illetni őket. “Még semmilyen tényt nem lehetett tudni, Giffords képviselőt épp csak elvitték egy hordágyon, még az állapotáról sem tudtunk semmit, de a háború már megkezdődött. A keményvonalas baloldaliak már elkezdték hibáztatni a Tea Partyt” - fogalmazott Phillips.

Giffords egy, a mexikói határ őrizetéért felelős katonatiszttel - Forrás: flickr.com/photos/gabriellagiffords

Arizona valóban a politikai háborúskodás egyik legjelentősebb terepe volt az utóbbi egy évben. Az állam törvényhozása tavasszal elfogadott ugyanis egy rendkívül szigorú bevándorlási törvényt, amely körül hisztérikus vita alakult ki. A törvény legvitatottabb pontja az, hogy a rendőrök számára kötelezővé teszi, hogy igazoltassanak mindenkit, aki a gyanú szerint illegális bevándorló. Bírálói - köztük a szövetségi kormány - szerint ez a latinok elleni diszkriminációhoz vezet, támogatói szerint azonban szükség van kemény eszközökre az egyre súlyosabbá váló illegális bevándorlás megfékezésére.

Giffords ugyan tiltakozott a törvény ellen (aminek hatályba lépését amúgy időközben megakadályozta egy bírói döntés), de azzal ő is egyetértett, hogy a Mexikóval közös határvonalat az eddigieknél jóval szigorúbban kell ellenőrizni. Ez a mérsékelt hozzáállás jellemző egész poltizálására is. Bár támogatta a republikánusok által keményen bírált egészségügyi reformtörvényt (és a szavazás után be is törték irodájának ablakát), a fegyverviselési jogot tekintve már inkább a konzervatívokhoz áll közel. Eltért a pártja hivatalos irányvonalától azzal is, hogy azon kevés demokrata képviselő közé tartozott, akik nem támogatták Nancy Pelosi korábbi házelnököt abban, hogy a párt képviselőcsoportjának vezetője legyen.

Giffordst nem lehet tehát könnyen beskatulyázni politikailag, és lehet, hogy kiderül, az ellene végrehajtott brutális támadásnak nincs is köze a politikához. Az azonban már biztosnak tűnik, hogy az amerikaiak nem tudják megspórolni maguknak azt a vitát, hogy vajon mennyire káros az a marakodó, féligazságokon alapuló, durva stílusú politizálás, ami elharapózott az országban.

Ezt a középszerű countryszámot nem azért tettem most itt közzé, mert annyira tetszene, hanem azért, mert épp passzol az amerikai politika legújabb fejleményeihez. Carrie Underwood dalának címe Undo It, vagyis Csináld vissza, és pont ez az, amire a republikánusok készülnek. A szerdán megalakuló új kongresszusban a képviselőház irányítását átvevő párt vezető politikusai azt ígérik, hogy szavazni fognak a tavaly márciusban elfogadott egészségügyi reform visszavonásáról és megpróbálják ellehetetleníteni a szövetségi környezetvédelmi hatóságnak az üvegházhatást okozó gázok csökkentését célzó intézkedéseit is.

A visszacsinálás persze nem fog olyan könnyen menni, a szenátusban ugyanis továbbra is a demokraták vannak többségben, az egészségügyi reform megőrzése pedig nyilvánvaló presztízskérdés a Fehér Ház számára. Ha a törvényt sikerülne visszavonni, azzal Obama 2012-es újraválasztási esélyei is jócskán meggyengülnének, így az elnöki stáb nyilván nem nézné tétlenül a republikánusok törekvéseit. A pártok közötti együttműködés és a barátkozás jegyében zajló december után tehát keményebb időszak jöhet. Ehhez megadhatja az alaphangot a kifejezetten vonzó külsejű énekesnő dala, amelyre a New York Times szerint sok republikánus politikus rákattant már.

Már 2010 utolsó hónapjaiban is keringtek a találgatások Barack Obama lehetséges kihívóiról a 2012-es elnökválasztáson, de a következő hetekben ezek még tovább fognak erősödni, és néhány hónapon belül várhatóan meg is ismerhetünk konkrét aspiránsokat. A Newsweek pedig most az év első napján közölt cikkében bedobott egy olyan nevet, amely eddig nem forgott.

A magazin Jon Huntsman pekingi nagykövetről közöl portrét, és a cikk leginkább akörül forog, hogy vajon a diplomata elindul-e az elnökjelöltségért folyó küzdelemben. Ha így döntene, az csavaros helyzetet teremtene, Huntsmant ugyanis épp Obama nevezte ki pekingi nagykövetté (ami Kína erősödését látva talán a legfontosabb diplomáciai poszt jelenleg az USA számára) még 2009-ben. Ez egy dörzsölt húzásnak tűnt akkor, a Utah államot kormányzó Huntsmant ugyanis a republikánus párt reménységeként tartották számon, vagyis ezzel az elnök látszólag semlegesített egy lehetséges 2012-es ellenfelet.

Jon Huntsman a kép jobboldalán - Forrás: flickr.com/whitehouse

Ha voltak is ilyen hátsó szándékai Obamának, lehet, hogy most csalódnia kell. Huntsman ugyan semmilyen konkrét jelét nem adta annak, hogy indulni szeretne a republikánus elnökjelöltségért, de már önmagában az is sokatmondó, hogy nem mondott egyértelmű nemet a Newsweek erre vonatkozó kérdésére. A lap ráadásul idéz a környezetéből olyan embereket, akik szerint Huntsman folytatott beszélgetéseket egy lehetséges kampányról.

Kérdés persze, hogy mekkora esélye lenne indulás esetén. Sok konzervatív szemében nyilván nem szerzett jó pontokat azzal, hogy beszállt az általuk szocialistának tartott Obama csapatába. Ráadásul meg kellene küzdenie a szintén mormon vallású, és ezért hasonló támogatói körre támaszkodó Mitt Romney-val, aki várhatóan szintén elindul a jelöltségért. Másrészt viszont mérsékelt politikusként biztosan nagyobb esélye lenne az egyik párt mellett sem elkötelezett választók körében, akiknek megnyerése Obama számára is kulcsfontosságú volt 2008-ban. Mindenesetre ha Huntsman elindul, akkor lesz még egy ok a már most is izgalmasnak ígérkező republikánus elnökjelölés követésére.

Hát, nem kellett sokat várni az újabb győzelemre. Pénteken reggel arról írtam, hogy átment a törvényhozáson a Barack Obama által is szorgalmazott adómegállapodás, amit sokan a néhány hete még lesajnált elnök feltámadásaként értékeltek. Erre most szombaton a képviselőház után a szenátus is megszavazta az amerikai politikában csak "don't ask, don't tell" néven ismert gyakorlat visszavonásáról szóló törvényt.

Az elnevezés a homoszexuálisok katonai szolgálatának feltételeit takarja, amelyek előírták, hogy a melegek csak akkor lehetnek tagjai a hadseregnek, ha szexuális irányultságukat titokban tartják.

Ennek a gyakorlatnak a megszüntetése Obama egyik kampányígérete volt. Most úgy sikerült elfogadtatni a törvényhozásban, hogy több republikánus is megszavazta (a szenátusban 65-31 volt az igen-nemek aránya, a demokraták mellett 8 republikánus is igennel voksolt), . Ez nagy eredmény az utóbbi hónapok ádáz pártpolitikai marakodása után.

Katonák egy kaliforniai bázison - Forrás: saját fotó

A törvényről persze az utolsó pillanatokban is folyt vita: támogatói szerint nem kényszeríthetnek hazugságra olyan katonákat, akik készek az életüket áldozni az országért, az ellenzők szerint viszont a '"don't ask, don't tell" megzavarhatja a csapategységet, és ez súlyos veszélyekkel járhat olyankor, amikor az Egyesült Államok épp háborút vív Afganisztánban.

"Amikor ez a törvény eljut az asztalomra, aláírom és ez a diszkriminatív szabályozás vissza lesz vonva" - írta Obama a támogatóinak küldött e-mailben, amely szintén győzelemről beszél, persze nagyon okosan nem saját magának tulajdonítja azt, hanem híveinek ("a győzelem a tiétek" - ez áll a tárgyban).

A Fehér Ház örömébe ugyanakkor némi üröm is vegyült, a szenátus ugyanis leszavazta az elnök egy másik fontos kezdeményezését, a fiatal illegális bevándorlók helyzetének rendezéséről szóló törvényt. A beszédes rövidítésű (DREAM vagyis álom) jogszabályt ugyan három republikánus szenátor támogatta, de öt demokrata ellene szavazott, így nem jött össze a szüséges többség.

Ez az epizód is jelzi, hogy egyelőre nehéz eldönteni, mennyire lesz tartós Obama sikersorozata. Ennek a kongresszusi ülésszaknak hamarosan vége, januárban pedig már az új törvényhozás ül össze, amelyben a novemberi félidős választások eredményének megfelelően jóval nagyobb befolyással bírnak majd a republikánusok. Ráadásul lesz köztük sok újonc politikus, akik kampányukban az Obama politikájával való kíméletlen szembenállást ígérték. Nagy kérdés, hogyan találja meg velük a hangot az elnök.