Ha a Potus olvasói között akad olyan, aki az Egyesült Államokban él, és választójoggal is rendelkezik, akkor vajon magára ismer-e az alábbiak alapján? Amennyiben jógázik, nézte a legutóbbi Oscar-díjátadást és volt művészeti múzeumban az elmúlt egy évben, akkor bizony nagy valószínűséggel demokrata. Viszont ha nagyon érdekli a Nascar autóverseny, szokott járni country koncertekre, és tőzsdén is forgatja a pénzét, akkor nagy az esélye annak, hogy a republikánusokra szokott szavazni.

Legalábbis erre utal a Scarborough Research kutatása, amelynek során több mint 190 millió regisztrált szavazót faggattak ki fogyasztási és életviteli szokásairól 2010 augusztusa és 2011 szeptembere között. A Washington Post múlt héten közölte a republikánusok fogyasztói profilját, most pedig a demokratákét. Mindkét összeállítás azokban a nagyszerű mellékletekben jelent meg, amelyeket a Post a két párt elnökjelölő koncenciója (múlt héten volt a republikánusoké, kedden indul a demokratáké) elé időzített. Ezek a  mellékletek tele vannak jobbnál jobb cikkekkel (különösen ajánlom a néhai David Broder nyomdokain járó Dan Balz alapos írását arról, hogy miért is nem változtatta meg Washingtont Obama), de nekem kifejezetten bejöttek ezek a viccesnek is mondható fogyasztói elemzések is.

A republikánusoknál például az nem feltétlenül meglepő, hogy nagyobb arányban adakoznak vallási célra, vagy hogy többet nézik a Fox Newst, az viszont nem elsőre egyértelmű, hogy miért vannak jobban ráállva a főiskolai focibajnokságra, mint a demokraták. Mint azonban egy sportban jártas amerikai ismerőstől megtudtam, ennek oka vélhetően a földrajzban keresendő, a hagyományosan a republikánusokhoz húzó déli államokban ugyanis sokkal népszerűbb a főiskolai foci, mint északon.

A demokraták esetében szinte kézenfekvő, hogy közülük jóval többen nézik a nyíltan a liberálisokhoz húzó MSNBC kábelcsatornát vagy a Comedy Centralt, ahol olyan, a konzervatívokat kifigurázó műsorok vannak, mint a Daily Show vagy a Colbert Report. Az is passzol a róluk kialakult képbe, hogy környezetbarát mosogatószert és bioélelmiszert vásárolnak, és a republikánusoknál sokkal hajlamosabbak környezetvédelmi ügyekre adakozni.

Fontos azonban hozzátenni, hogy ezek csak sztereotípiák, és magából a kutatásból is kiderül, hogy nincs szó kiugró aránykülönbségekről. A bioélelmiszerek vásárlásánál például azt mutatja az adatsor, hogy a regisztrált demokrata szavazók 19 százaléka vesz ilyen termékeket, de  a republikánusok sincsenek sokkal lemaradva (14 százalék). Vagy ott vannak például a platós kisteherautók, amelyekre ugyan igaz, hogy feltűnően sok regisztrált republikánus rendelkezik ilyennel (37 százalék), de a demokraták 2­0 százaléka is ilyen típusú kocsival jár.

A két politikai oldalon belül meglévő törésvonalakat a New York Times szórakoztató animációval mutatja be (demokraták és republikánusok), de vannak élő példák is. Elég csak a republikánus konvención érdekes performansszal jelentkező Clint Eastwoodra gondolni, aki annak ellenére kapott kiemelt szerepet a rendezvényen, hogy több alapvető kérdésben is szembemegy a párt hivatalos álláspontjával: támogatja az abortuszhoz való jogot és szigorúbb fegyvertartási szabályokat szeretne.