Hillary Clintonnak működött, és ő is valami hasonlóval próbálkozott. Egy nagy felhajtás által övezett választás után bekerülni a szenátusba, majd ott szépen csendben maradni és figyelni, tanulni, és csak ez után lépni elő a reflektorfénybe. Állítólag ez volt a terve Marco Rubiónak, a republikánusok nagy reménységének, de végül csak kevesebb mint három hónapig bírta tartani magát ehhez a menetrendhez.

A mindössze 39 éves Rubio a tavalyi félidős választáson nyerte el az egyik floridai szenátori széket egy fordulatos választási kampány után. Az előválasztáson nem kisebb figurát győzött le, mint az állam kormányzóját, Charlie Christet, majd amikor utóbbi függetlenként elindult a novemberi szavazáson, akkor ott is simán megverte (egy demokrata jelölttel együtt). Fiatal, latin (kubai bevándorlók gyermeke) és jóképű, úgyhogy azonnal megindult a spekuláció, hogy hamarosan biztos megpróbálkozik az elnökséggel vagy az alelnökséggel is.


A republikánusok reménysége - Forrás: Facebook.com/marcorubio

Minden szezonban vannak ilyen figurák a törvényhozásban, az egyik legemlékezetesebb példa a közelmúltból egy bizonyos Barack Obama, aki - mint tudjuk - tényleg elég szép karriert futott be. Rubio is van annyira intelligens, hogy tudja, ha komolyabb szándékai vannak, akkor vigyáznia kell arra, ne égesse meg magát túlságosan a napi politikai vitákban, és ne akarjon egyszerre túl sokat markolni, különben egy életre elvághatja magát.

Ehhez képest végül mintegy tíz hét csend után elő is lépett és előbb írt egy hosszú cikket a Wall Street Journalbe, majd végigjárt néhány fontosabb tévéműsort (a Fox jobbos megmondóemberénél, Sean Hannitynél ugyanúgy megfordult, mint Bill Clinton egykori stábtagjánál, az ABC-s George Stephanopoulosnál). Az üzenete mindenhol az volt: sürgősen tenni kell valamit az egyre magasabban tornyosuló államadóssággal, és ennek része kell hogy legyen a szent tehénként kezelt társadalom- és egészségbiztosítás reformja is. Rubio egyúttal bejelentette azt is, hogy konkrét megoldási terv hiányában ő nem fogja megszavazni az államadósság plafonjának megemelését.

A plafon emelése hamarosan a törvényhozás elé kerül, és a kormányzati szervek finanszírozását lehetővé tévő határozat mellett ez a másik vitás pont a megszorításokról vitázó demokraták és republikánusok között. Nagyon kemény meccsek zajlanak a háttérben és a nyilvánosság előtt egyaránt, és most ezekbe szállt be teljes erővel a fiatal floridai politikus.

Ez hosszútávú kockázatokkal járhat számára, de az is igaz, hogy a pártjának is legalább akkora szüksége van rá, mint neki a pártra. A republikánusok hagyományosan rosszul állnak a latinok körében, és ugyan a kubaiak mindig is egy külön csoportot alkottak a latin bevándorlók között, egy, a spanyolt anyanyelvként beszélő politikus jól fog jönni még a következő választásokon. Rubio előbukkanásával egyből meg is indult a találgatás, hogy biztosan egy alelnökjelölti tisztségre pályázik a 2012-es választásokon, ő azonban kijelentette, hogy belőle biztosan nem lesz alelnök, legalábbis jövőre.