Ez a blog nagyrészt arra törekszik, hogy a megértés szándékával mutassa be az amerikai politika történéseit, de be kell vallanom, hogy vannak olyan dolgok, amiket nagyon nehéz ép ésszel felfogni.
Itt van néhány példa, és - nem túl meglepő módon - mindegyik a fegyverkérdéshez kapcsolódik. Azért írom, hogy ez nem igazán meglepő, mert európai szemmel nézve talán a szabad fegyvervásárláshoz való ragaszkodás a legidegenebb eleme az amerikai politikai-közéleti kultúrának.
Az idegenség azonban még nem feltétlenül lenne akadálya a megértésnek, és én is nagyon érdeklődéssel követem a fegyvertartás szabályozása körüli vitában elhangzó érveket. Az például még mindig a felfogható kategóriába tartozik, hogy sokan azért ragaszkodnak a fegyverükhöz, mert ez jelenti számukra a garanciát arra, hogy az Egyesült Államok soha nem válik önkényuralommá. (Más kérdés, hogy még az egyébként szabadon megvásárolható durva katonai fegyverekkel sem lenne sok esélyük az átlagembereknek a világ legnagyobb arzenáljával rendelkező kormánnyal szemben, ha az hirtelen zsarnokságra adná a fejét.)
Vannak ugyanakkor olyan megnyilvánulások, amelyek már kívül esnek az értelmezhetőség határán. Itt van például az, hogy a bostoni robbantásokról tartott sajtótájékoztatón egy újságíró azt a kérdést tette fel a massachusetts-i kormányzónak, hogy vajon a merénylet egy megrendezett támadás volt-e, méghozzá azzal a céllal, hogy “elvegyék a szabadságjogainkat”. Bár a riporter nem említette konkrétan a fegyvereket, és arról sem beszélt, hogy konkrétan kit sejt a megrendezett támadás mögött, talán nem tévedünk nagyot, ha a kérdést úgy értelmezzük, hogy vajon a kormányzati szervek hajtották-e végre a robbantást, azzal a céllal, hogy így erőteljesebben érvelhessenek a fegyverszabályozás mellett.
A megrendezett támadásról szóló kérdés a bostoni sajtótájékoztatón
A kormányzó válasza egyértelmű volt: “Nem. Következő kérdés?”
Egy okoskodó riportert ugyan még nem feltétlenül kell komolyan venni, de más a helyzet az amerikai törvényhozás tagjaival. Marco Rubio republikánus szenátor vasárnap - tehát még a robbantás előtt - végigjárta a politikai tévéműsorokat, és bár a fő téma a bevándorlási reform volt, előkerült a fegyverszabályozás kérdése is. Múlt héten került ugyanis a szenátus elé egy olyan törvényjavaslat, amely kiterjesztette volna az úgynevezett háttérellenőrzések intézményét.
Jelenleg az a helyzet, hogy csak a hivatalos engedéllyel rendelkező boltokban ellenőrzik azt, hogy a vásárló nincs-e eltiltva a fegyverviseléstől, míg a fegyvervásárokon és az online kereskedelemben ezt a szűrőt könnyedén ki lehet kerülni. Ezen szigorítana a törvényjavaslat, és ugyan a változtatást a felmérések szerint a lakosság túlnyomó része is támogatja, végül elbukott a szenátusi szavazáson.
Marco Rubio a republikánus párt egyik nagy reménysége - Forrás: Facebook
Az ellenzők között volt Marco Rubio is, aki a vasárnapi interjúkban azzal a nagyon hangzatos érvvel állt elő, hogy hiába terjesztik ki a háttérellenőrzéseket, az a bűnözőket nem fogja megállítani, mert ők épp attól bűnözők, hogy megszegik a törvényt. Ez biztos így van, de akkor Rubionak, a republikánus párt nagy reménységének, a 2016-os elnökválasztás egyik lehetséges indulójának már csak azon kell elgondolkodnia, hogy akkor egyáltalán minek bármiről is bármilyen törvényt hozni. Nekem pedig azon, hogy van-e az ilyen logikátlannak tűnő érvelésben bármilyen logika.
Utolsó kommentek