A State of the Union beszéd hagyományosan az egyik legfontosabb esemény az amerikai politikában. Az elnök kiáll, és értékeli az ország helyzetét, felvázolja terveit a következő egy évre, majd a média a következő néhány napot ennek elemzésével tölti.

Ez várhatóan most is így lesz, bár Barack Obamának számolnia kell egy komoly zavaró tényezővel. Úgy tűnik ugyanis, hogy ezúttal meg kell osztoznia a figyelemben Marco Rubio szenátorral, aki a republikánus párt részéről fog reagálni közvetlenül a State of the Union beszéd elhangzása után.

A szenátor körül most nagy a felhajtás. Ő szerepel a Time magazin legújabb számának címlapján, méghozzá annak a szövegnek a kíséretében, hogy “A republikánus megváltó” (a nemzetközi kiadások a nem kevésbé hízelgő "Marco Rubio és a következő Amerika" címmel jelentek meg). A State of the Union előkészületeivel kiemelten foglalkozó Washington Post is egy róla - és nem Obamáról - szóló cikket hozott le a hétfői címlapon. Ez az írás szintén azt boncolgatja, hogy Rubio milyen szerepet játszhat a novemberi elnökválasztást elbukó párt megújításában, és azzal a mondattal kezdődik, hogy "mostanában láthatóan mindenki el van ájulva a floridai szenátortól".

A mindössze 41 éves Rubio három évvel ezelőtt érkezett meg az országos politika színterére, amikor a párt konzervatív szárnyának támogatásával elnyerte az egyik floridai szenátori posztot. A kubai bevándorló családból származó politikusra már akkor sokan úgy tekintettek, mint a főként a fehér választók körében népszerű republikánus párt nagy reménységére, ő azonban az elmúlt két évet nagyrészt a háttérben mozogva töltötte. Most viszont a bevándorlási reform előkészítésének egyik vezéralakjaként kilépett a fényre.

Ezzel a lépéssel kivívta magának demokrata és republikánus politikusok elismerését egyaránt. Ők azt mondják, komoly bátorságról tett tanúbizonyságot azzal, hogy élére állt olyan reformjavaslatoknak (például a régóta itt élő és dolgozó illegális bevándorlók törvényes tartózkodásának lehetővé tétele), amelyeket a konzervatív republikánusok eddig mindig mereven elutasítottak. Mivel Rubio főként ezekre a választókra támaszkodva emelkedett fel, így valóban komoly kockázatot vállal, és kapott is kemény kritikákat a saját táborából. David Vitter szenátor például azt mondta, hogy “bámulatra méltóan naiv”-nak tartja Rubiót. A konzervatív National Review szintén bírálta a politikust, aki a lap egyik szerzője szerint remélhetőleg csak egy átverés áldozataként lett a reformjavaslat arca.

Rubio számára nagy a tét, ő ugyanis egyike azoknak a republikánus politikusoknak, akik szóba jönnek lehetséges jelöltként a 2016-ös elnökválasztáson. Bár ő maga hivatalosan nem jelezte ezt a szándékát (ahogy más republikánus politikus sem), mások számolnak vele, és nagyon meglepő lenne, ha nem gondolkodna egy ilyen forgatókönyvön. Sokan felfigyeltek például arra, hogy a novemberi választás után néhány nappal megjelent egy adománygyűjtő rendezvényen Iowában. Ez az az állam, ahol hagyományosan elindul az elnökjelöltség megszerzéséért folyó előválasztási küzdelem.

2016 persze még messze van, és többen figyelmeztetnek arra, hogy nem feltétlenül jó stratégia ilyen korán a reflektorfénybe kerülni. Valószínűleg Rubio is vegyes érzelmekkel követi az őt kísérő hatalmas felhajtást. A Time-címlapot például a Twitterén igyekezett elintézni azzal, hogy “ Csak egy megváltó van, és az nem én vagyok. #Jézus.”