potus & co

Szombaton Louisiana államon volt a sor a republikánus előválasztási küzdelemben, és minden úgy történt, hogy arra számítani lehetett: Rick Santorum magabiztosan nyert a helyben meghatározó konzervatív szavazók támogatásával. A voksok közel 50 százalékát gyűjtötte be, ami arra utal, hogy még mindig komoly tényezőnek számít az egyre inkább Mitt Romney által uralt kampányban.

Fordulópontnak mégsem tekinthető ez a szavazás, nem volt ugyanis igazán komoly tétje. A végső győzelemhez az kell, hogy a nyár végi pártkonvención résztvevő küldöttek közül legalább 1144 egy jelöltet támogasson, és itt mindössze 20 delegált sorsa dőlt el (az állam maradék 26 küldöttjéről később döntenek). Santorum ezekkel együtt is csak mintegy 270 körül tart, míg Romney már ennek több mint a duplájával számolhat. Jellemző volt, hogy Santorum nem is Louisianában töltötte a választás estéjét, hanem Wisconsinban, a következő fontos előválasztási helyszínen, ahol másfél hét múlva lesz szavazás.

Santorum állítólag már jó előre gondolkodik - Forrás: facebook.com/RickSantorum

Két apróbb tanulsága azért van ennek a mostani előválasztásnak is. Az egyik Newt Gingrich látványosan gyenge szereplése. Annak ellenére szorult a harmadik helyre, hogy eddig a déli államokban (mint amilyen Louisiana is) szerepelt a legjobban. Bár Gingrich már többször elmondta, hogy nem fog kiszállni a versenyből, ezek után valószínűleg még kevesebb pénz fog hozzá befolyni, és ez talán meggyőzi a makacsságáról híres politikust, hogy számára vége a történetnek.

A másik érdekessége a szombati szavazásnak az volt, hogy Santorum a győzelmi üzenetében kijelentette, Ronald Reagan 1976-os kampánya óta nem fordult elő, hogy “egy konzervatív jelölt annyi államot nyert meg, mint mi”. Reagan akkor a hivatalban lévő republikánus elnökkel, Gerald Forddal szállt szembe, és ugyan elbukta az előválasztásokat, négy év múlva győztesként tért vissza, és végül az elnökséget is megnyerte.

Ezt a megjegyzést ezért többen úgy értelmezték, mintha Santorum arra utalna, hogy ő is hasonló pályát fog befutni, és valójában már nem is az idei választás, hanem a 2016-os jár a fejében. Ő maga ezt persze nyilván letagadná, Romney stábján belül azonban tartja magát az, hogy Santorum azért támadja Romneyt szerintük szokatlanul keményen, mert az az érdeke, hogy ne legyen esélye Obamával szemben az őszi elnökválasztáson.

Ebbe a meglehetősen spekulatív alapokon álló forgatókönyvbe illik bele az is, hogy Santorum csütörtökön egy texasi rendezvényen arról beszélt, hogy szerinte Romney annyira hasonlít Obamához, hogy ha ő lesz a republikánus jelölt, akkor ennyi erővel akár a mostani elnök is a helyén maradhat. Később aztán a párton belülről érkező bírálatok hatására sietett egyértelművé tenni, hogy ez nem jelenti azt, hogy ő maga esetleg Obamára szavazna. Bár ha tényleg 2016-ban gondolkodik, akkor ez akár logikus lépés is lehetne a részéről.

Volt már sok szó itt a hatásvadász kampányfilmekről, de azt hiszem, Rick Santorum legújabb klipje felülmúlhatatlan. Van itt minden, kísértetváros, károgó madarak, sanyarú sorsú gyerekek, pöffeszkedő bankárok és még Mohamed Ahmadenizsad arca is átváltozik egy villanásra Obamáévá. Alig több mint egy perc, érdemes megnézni.

Greg Mankiw a világhírű Harvard egyetem közgazdász professzora, azonban a komoly kutatómunka mellett szakít időt a viccelődésre is. A blogján legalábbis közzétett egy újságkívágásról készült fotót azzal a címmel, hogy „Egy költségvetési megoldás”. A kivágáson az a szöveg olvasható, hogy „a bevándorlási hatóság elkezdi deportálni az öregeket (az illegális bevándorlók helyett) a társadalombiztosítási és egészségügyi ellátási költségek csökkentése érdekében. Az idősebb embereket könnyebb elfogni, és kevésbé emlékeznek arra, hogyan tudnak hazajutni.”

Ez a poénkodás nem is keltett volna ki komolyabb érdeklődést politikai körökben, ha Mankiw történetesen nem az illinois-i győzelmével a pozícióját tovább erősítő lehetséges republikánus elnökjelölt, Mitt Romney tanácsadója lenne. Ahogy a Politico megjegyezte, Mankiwnek sikerült egy csapásra két fontos választói csoportot is megsértenie: az időseket és a latinokat (akik számára érzékeny téma a bevándorlás).

Egyelőre nem lett komolyabb problémája Romneynak a blogbejegyzésből, az érdeklődő újságíróknak pedig Mankiw egyértelművé tette, hogy viccnek szánta fotó közzétételét. Nem lenne azonban meglepő, ha ez a poén előbb-utóbb megjelenne demokrata kampányfilmekben, főleg az után, hogy épp kedden tették közzé költségvetési javaslatukat a képviselőházat uraló republikánusok. Ebben kemény megszorítások vannak, ami egyebek mellett kiterjed az idősek egészségügyi ellátásának fedezését szolgáló Medicare-re is.

A demokraták már szinte a tenyerüket dörzsölve várták ennek bejelentését, tudják ugyanis, hogy az idősügyi ellátás védelmezésével jó pontokat szerezhetnek maguknak a választók egy jelentős részénél. Ebben pedig talán jól jön majd Romney tanácsadójának bejegyzése is.

Az utóbbi hetek egészen jól alakultak Barack Obama számára, legalábbis ami az újraválasztási esélyeit illeti. Egyre jobb állásadatok érkeztek, lehetséges riválisai pedig egy eldurvuló és várhatóan hosszan tartó küzdelembe sodródtak (elég csak ránézni a keddi előválasztásokra). Ezzel együtt javult elnöki tevékenységének megítélése is, valamint jól szerepelt a potenciális republikánus kihívókkal szembeni összehasonlító felmérésekben is.

A CBS és a New York Times kedden közzétett közös kutatása szerint azonban mindössze a választók 41 százaléka ítélte meg kedvezően Obama tevékenységét, és 47 százalék elítélően nyilatkozott róla. Ez jelentős gyengülés az egy hónappal ezelőtti adatokhoz képest, amikor hosszú idő után először elérte az 50 százalékot azoknak az aránya, akik pozitívan értékelték Obama munkáját.

Rossz híreket kap mostanában - Forrás: White House Flickr

A változásnak több oka is lehet. Ott vannak például az afganisztáni háborús helyzet törékenységéről érkező egyre borúsabb hírek, vagy az állítólag atombomba építésére készülő Irán körüli kérdőjelek. Valószínűleg a legnagyobb szerepet azonban az játssza a romló megítélésben, hogy elszabadultak az üzemanyagárak, és ez érzékenyen érinti a legtöbb amerikait.

A Fehér Ház már az áremelkedés első jeleinél kommunikációs offenzívába kezdett annak érdekében, hogy meggyőzze a választókat, az elnök mindent megtesz ugyan a probléma kezelése érdekében, de gyors megoldásra nincs lehetősége. Az idézett felmérés szerint azonban a választók többsége (54 százaléka) azt gondolja, hogy az elnöknek komoly befolyása van az üzemanyagárakra, és ezt igyekeznek kihasználni a republikánus ellenfelek is, akik többek között Obama Irán-politikájára, illetve az energetikai döntéseire próbálják visszavezetni a növekvő árakat.

Bár a felmérések szerint Obama még mindig erősebb bármelyik lehetséges republikánus elnökjelöltnél, ezek a fejlemények is mutatják, hogy bármennyire is kedvező lehet számára az eldurvuló republikánus belharc, attól még nehéz terepen kell megküzdenie az újraválasztásáért.

A legenda szerint amikor Lyndon Johnson elnök 1964-ben aláírta a feketék szegregációjának felszámolását célzó polgárjogi törvényt, akkor letette a tollat, majd odaszólt az egyik munkatársának, „számunkra Dél elveszett egy generáció idejére”. Ezzel arra utalt, hogy a polgárjogi reformok ellen tiltakozó fehér szavazók a demokrata pártot fogják büntetni, és átvonulnak a republikánusokhoz.

Johnson még alul is becsülte az időtávot, a déli államokban ugyanis még most is alig tudnak labdába rúgni a demokraták a republikánusokkal szemben. Ez egyben azt is jelenti, hogy az elnökválasztáson nem igazán számítanak komoly tényezőknek ezek az államok, mert úgyis mindenki tudja, miként fognak szavazni. A legutóbbi, 2008-as választáson azonban némileg változott a helyzet, és Obama két olyan államban – Virginia és Észak-Karolina – is nyerni tudott, amelyek stabil republikánus bázisnak számítottak.

Ebben vélhetően szerepe volt annak is, hogy a republikánus jelölt az a John McCain volt, aki kifejezetten gyengén szerepelt a déli államokban az előválasztások során. Akkor ott volt ugyanis Mike Huckabee korábbi arkansas-i kormányzó, aki sorra nyerte az előválasztásokat ezekben az államokban.

Most nincs hasonló potenciális jelölt, a déli szavazatok egyelőre megoszlani látszanak a versenyzők között, amit jól illusztráltak a szuperkedd eredményei. Virginiában nyert Mitt Romney, bár igaz, hogy regisztrációs okok miatt nem szerepelt a szavazólapon sem Newt Gingrich, sem Rick Santorum. Georgia államban győzött Gingrich, de erre számítani lehetett, miután szűkebb hazájáról van szó, amelyet hosszú ideig képviselt a kongresszusban. Tennessee-ben viszont Santorum nyert, méghozzá magabiztos fölénnyel.

Egyelőre nincs tehát egyértelmű kedvence a Délnek, viszont hamarosan tisztulhat a kép, március 13-án tartják ugyanis az előválasztásokat Alabama és Mississippi államokban. Mindkettő fontos terepe lesz a folytatódó küzdelemnek.