A legenda szerint amikor Lyndon Johnson elnök 1964-ben aláírta a feketék szegregációjának felszámolását célzó polgárjogi törvényt, akkor letette a tollat, majd odaszólt az egyik munkatársának, „számunkra Dél elveszett egy generáció idejére”. Ezzel arra utalt, hogy a polgárjogi reformok ellen tiltakozó fehér szavazók a demokrata pártot fogják büntetni, és átvonulnak a republikánusokhoz.

Johnson még alul is becsülte az időtávot, a déli államokban ugyanis még most is alig tudnak labdába rúgni a demokraták a republikánusokkal szemben. Ez egyben azt is jelenti, hogy az elnökválasztáson nem igazán számítanak komoly tényezőknek ezek az államok, mert úgyis mindenki tudja, miként fognak szavazni. A legutóbbi, 2008-as választáson azonban némileg változott a helyzet, és Obama két olyan államban – Virginia és Észak-Karolina – is nyerni tudott, amelyek stabil republikánus bázisnak számítottak.

Ebben vélhetően szerepe volt annak is, hogy a republikánus jelölt az a John McCain volt, aki kifejezetten gyengén szerepelt a déli államokban az előválasztások során. Akkor ott volt ugyanis Mike Huckabee korábbi arkansas-i kormányzó, aki sorra nyerte az előválasztásokat ezekben az államokban.

Most nincs hasonló potenciális jelölt, a déli szavazatok egyelőre megoszlani látszanak a versenyzők között, amit jól illusztráltak a szuperkedd eredményei. Virginiában nyert Mitt Romney, bár igaz, hogy regisztrációs okok miatt nem szerepelt a szavazólapon sem Newt Gingrich, sem Rick Santorum. Georgia államban győzött Gingrich, de erre számítani lehetett, miután szűkebb hazájáról van szó, amelyet hosszú ideig képviselt a kongresszusban. Tennessee-ben viszont Santorum nyert, méghozzá magabiztos fölénnyel.

Egyelőre nincs tehát egyértelmű kedvence a Délnek, viszont hamarosan tisztulhat a kép, március 13-án tartják ugyanis az előválasztásokat Alabama és Mississippi államokban. Mindkettő fontos terepe lesz a folytatódó küzdelemnek.