potus & co

Érdekes gondolatsorban jut a New Republic munkatársa, Jonathan Chait arra a megállapításra, hogy igazából Tim Pawlenty a republikánusok embere a 2012-es elnökválasztáson. Az egykori minnesotai kormányzó ugyan sok más lehetséges indulóhoz hasonlóan még nem jelentette be hivatalosan, hogy versenybe száll a jelöltségért, de mozgásai (az előválasztások miatt fontos államokban tett látogatásai) arra utalnak, hogy komolyan gondolkodik rajta.

Ezzel együtt a felmérések alapján a republikánus szavazók inkább gondolkodnak más jelöltekben, aminek több oka is van. Tim Pawlenty egy decens politikus, de nem éppen karakteres. (Az Economist múlt heti számában jelent meg egy szórakoztató lista a lehetséges republikánus aspiránsokról, és ott Pawlentyről azt írták, előnye, hogy nincs semmilyen sötét folt a pályáján, hátránya viszont, hogy nincs karizmája.) Sokat elmond róla, hogy amikor 2008-ban a kampányát dinamizálni akaró John McCain alelnökjelöltet keresett, akkor nem őt választotta - pedig ott volt a shortlisten -, hanem Sarah Palint.

Egy decens politikus - Forrás: Facebook.com/timpawlenty

Jonathan Chait azzal érvel Pawlenty mellett, hogy az előválasztásokat olyan jelölt fogja megnyerni, aki egyszerre bírja a republikánus elit és a tömegbázis támogatását. A kettő közötti konfliktusra épp Palin a legjobb példa, aki ugyan népszerű a bázis körében, az elit viszont iszonyodik tőle. Ott van aztán Mitt Romney, aki talán a legprofibb az összes szóba jöhető jelölt közül, viszont Chait is rámutat arra, hogy nagyon nehéz lesz túljutnia azon, hogy Massachusetts kormányzójaként kísértetiesen hasonló egészségügyi reformot vezetett be, mint amiért a republikánusok most Obamát kárhoztatják. A Fehér Ház egyébként már szépen adagolja is ezt az információt, de Romneynak nem is annyira Obamáéktól, hanem a saját párttársaitól kell tartania. Amint beindul az előválasztási kampány, ezt az egészségügyes párhuzamot fogja harsogni minden ellenfele.

Ott vannak persze még olyan jelöltek, mint Mike Huckabee vagy Haley Barbour, esetükben azonban szintén arra jut a New Republic szerzője, hogy vagy az elitnek vagy a bázisnak elfogadhatatlanok. Így végül is kizárásos alapon jut el Pawlentyig, aki egyrészt egy általában demokrata vonzódású államnak volt a kormányzója (tehát van esélye a függetleneknél is), másrészt viszont konzervatív álláspontot képvisel a republikánus bázisnak fontos kérdésekben (abortusz, házasság, bár támogatja az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának korlátozását, ami nem feltétlenül népszerű a konzervatívoknál).

Logikusnak tűnik ez a gondolatmenet, de persze ez is csak egy az elnökválasztást övező sok-sok okoskodás közül. Arról nem is beszélve, hogy az előválasztásokkal együtt ez egy annyira bonyolult folyamat, amelyet csak egy sokváltozós egyenlettel lehetne leírni, amelynek a megoldása még nagyon messze van, de Chaitnak abban mindenképp igaza van, hogy Pawlentyre érdemes lesz odafigyelni.

“Nem” - tömören így válaszolt Matt Damon a CNN meglehetősen idegesítő műsorvezetőjének, Piers Morgannek arra a kérdésére, hogy elégedett-e azzal, ahogy Barack Obama irányítja az országot. A színész szerint Obama félreértelmezte a mandátumát, és fejét csalódottan ingatva magyarázta, hogy szerinte az elnök rossz úton jár többek között az oktatás területén.

Damon nyilatkozata azért figyelemre méltó, mert nemrég még Obama egyik leghangosabb támogatója volt. Még korteskedett is mellette a 2008-as kampányban, amikor hozzá hasonlóan sok más hollywoodi sztár sorakozott fel a remény és változás jelszavával kampányoló demokrata mögött. Igaz, Obama ügyelt arra, hogy ez a kapcsolat ne tűnjön túl közelinek, az átlagszavazók szemében ugyanis nem feltétlenül számít jó pontnak a liberális elithez sorolt hírességek támogatása. (Talán többen is emlékeznek Obama puskákhoz való csüngésről szóló 2008-as mondatára, amire azonnal lecsapott akkori riválisa, Hillary Clinton. A vád akkor is az volt, hogy Obama egy elitista figura, aki nem érti az átlagemberek problémáit.)

Damon nyilatkozata azonban mégiscsak aggodalommal töltheti el az Obama újraválasztási kampányán dolgozó stábot. Az elnökválasztási kampány drága műfaj, és számolniuk kell azzal, hogy 2012-ben nem feltétlenül lesznek olyan bőkezűek a hollywoodi sztárok, mint három évvel ezelőtt. Ez már csak azért is reális kockázat az elnök számára, mert nem Damon az egyetlen olyan egykori híve, aki csalódott benne. Mint ezen a blogon rámutatnak, hasonló nyilatkozatot tett korábban Barbra Streisand és Gene Simmons (a Kissből) is.

Persze az is igaz, hogy jelen állás szerint úgy tűnik, a következő kampány nagyon más lesz, mint a 2008-as. Akkor még csak épp kezdődött a gazdasági válság, most pedig már szinte mindenki érzi a saját bőrén a hatásait. Költségvetési megszorításokról, társadalombiztosításról és egészségügyről folynak kemény viták, és nem elvont fogalmakról. Nagyon úgy néz ki, hogy ezúttal nem az fog nyerni, akit a leginspirálóbbnak tartanak a választók, hanem az, akiről a leginkább elhiszik, hogy képes megoldani azt a sok gondot, amelyek súlyos teherként nehezednek az országra.

Biztos nem véletlen, hogy Obama sem a hollywoodi sztárok társaságát keresi mostanában, hanem pénteken is a demokraták ősellenségének számító Bush-család egyik tagjával, Jeb Bush korábbi floridai kormányzóval együtt vett részt egy oktatásról szóló rendezvényen. A pártok közötti együttműködés az ország jövője érdekében most hatásosabb üzenet, mint a remény és változás.

Valamit végül is tényleg bejelentett Newt Gingrich Atlantában. Az úgynevezett puhatolózó vagy tapogatózó bizottságot még nem hozta létre, de magát a puhatolózást hivatalosan is megkezdte. Elindított egy honlapot, és mostantól már vonatkoznak rá a hivatalos választási szabályok, amelyek értelmében megkezdheti az adománygyűjtést. Mivel azonban egyelőre bizottsága nincs, így azt nem kell közzétennie, hogy mennyi pénz folyik be hozzá. Valóíszínűleg egyébként épp azért halad ilyen lassan a kampány beindításával, mert van egy csomó olyan érdekeltsége (politikai szervezetekben), amelyek pénzügyeit előbb tisztázni kell ahhoz, hogy aztán mindenféle összeférhetetlenség nélkül tudja folytatni a kampányát.

Gingrich az első komolyan vehető politikus, aki hivatalosan is jelezte, indulni akar a 2012-es elnökválasztáson. Ezzel most helyzeti előnyre tehet szert, hiszen jóval nagyobb médiafigyelmet kap majd, mint a republikánus jelöltségért csak később versenybe szálló politikus. Persze első indulónak lenni kockázatos is ebben a versenyben, a figyelem ugyanis azt is jelenti, hogy állnia kell az esetlegesen kényelmetlen kérdéseket. Márpedig nem kell sokat turkálni Gingrich múltjában, hogy ilyeneket találjanak az újságírók. Elég csak feszegetni a képviselőházból történt nem túl dicsőséges lemondását 1998-ból, illetve szóba hozni azt, hogy mennyire fér össze az általa hangoztatott konzervatív értékekkel az, hogy már háromszor házasodott, ráadásul egyik feleségét megcsalta (épp akkor, amikor Bill Clintont ostorozta a Lewinsky-ügy miatt).

A fenti videón mindenesetre Amerika problémáinak megoldásairól beszél. Szerinte az egyik legfontosabb lépés az lenne, hogy a szövetségi hatáskört szűkíteni kellene, és vissza kellene adni egyes feladatokat az államoknak. Magáról a hivatalos indulásról csak a közepén, a 3,5. percnél kezd beszélni, akkor is csak egy újságírói kérdésre.

Egy dolog tűnik biztosnak Newt Gingrich csütörtöki programját illetően. Az, hogy délután ellátogat Atlantában a georgiai kormányzó, Nathan Deal székházába, majd megbeszélésük után tart egy sajtótájékoztatót. Kedden olyan nyilatkozatok jelentek meg Gingrich környezetéből, hogy ott fogja bejelenteni az úgynevezett tapogatózó bizottságnak (exploratory committee, biztos van rá jobb magyar szó, de nem jutott eszembe) a létrehozását, amely az első egyértelmű jele lenne annak, hogy indulni akar a jövőre esedékes elnökválasztáson. Nem sokkal később azonban egyik tanácsadója már arról beszélt, hogy igazából nem is a bizottság megalakulását fogja bejelenteni, hanem csak utalást tesz arra, hogy egyszer majd talán létrehoz egy ilyet.

Newt Gingrich - Forrás: Facebook.com/newtgingrich

Kicsit zavarosan indul tehát Gingrich esetleges kampánya, pedig ő lehetne az első komolyabb aspiráns, aki beszáll a republikánus elnökjelöltség megszerzéséért induló versenybe. A többi lehetséges és a felmérésekben előkelőbb helyeken szereplő versenyző - Mitt Romney, Mike Huckabee, Tim Pawlenty és Sarah Palin - egyelőre lebegteti az indulást. A pálya azonban nem üres, Herman Cain egykori kommentátor és pizzacég-vezető már bejelentette, hogy harcba száll az elnökjelöltségért.

Gingrich politikai karrierjének legemlékezetesebb időszaka a kilencvenes évek közepére esik, amikor oroszlánrésze volt abban, hogy a republikánusok többséget szereztek a törvényhozásban 1994-ben. Kíméletlen ellenfele volt Bill Clinton akkori elnöknek, végül azonban etikai vétségek gyanújának árnyékában lemondásra kényszerült. Nem tűnt el azonban a közéletből, továbbra is gyakran hallatja a hangját, különösen mióta ő is a konzervatív Fox News fizetett kommentátora lett.

A legbiztosabb jele egyébként annak, hogy Gingrich tényleg azon gondolkodik, hogy elindítja kampányát, épp az, hogy a Fox News szerdán bejelentette, felfüggeszti a szerződését (egy másik lehetséges indulóval, Rick Santorummal is ez történt). A csatorna azzal indokolta döntését, hogy Gingrich részéről már határozott jelzések érkeztek arra, hogy kampányra készül. Stábtagjainak nyilatkozatai alapján ez nem annyira egyértelmű, de csütörtök délután (magyar idő szerint persze inkább este) mindenesetre okosabbak leszünk.

Rövid időn belül két monstre cikk is született Sarah Palinről, az amerikai politika jelenlegi vitathatatlanul legnagyobb sztárjáról. Három hete a New York Times közölt róla egy nagyobb írást, most pedig a Time-ban jelent meg egy hasonlóan terjedelmes cikk. A Timesé informatívabb, a Time-é inkább okoskodós, de mindkettő nagyjából akörül forog, hogyan is működik a Palin-gépezet, kik a munkatársai, kikre hallgat, stb. Ezekről megtudunk sok részletet, de a lényegi kérdés persze az, hogy vajon mik a politikus szándékai: elindul a republikánus jelöltségért a 2012-es elnökválasztáson vagy sem.

Egyértelmű választ egyik cikkből sem kapunk, de ez nyilván nem az újságok hibája. Palin a New York Timesnak csak annyit mondott, hogy gondolkodik az induláson, amihez képest a Time-ban annyi előrelépés van, hogy ugyan ott is feltételes módban beszél egy esetleges kampányról, de már arról is közöl részleteket, hogy mihez kezdene, ha ő lenne az elnök. Az újságírónak küldött e-mailben azt írta, hogy az első és legfontosabb feladat a Barack Obama által aláírt egészségügyi reformtörvény visszavonása lenne. Ez önmagában arra utalna, hogy készül az indulásra, a választ azonban nagyon óvatosan nem egyes szám első személyben fogalmazta meg, hanem úgy, hogy ez kell hogy legyen a "következő republikánus elnök" feladata.

A médiában egyre ügyesebben ellavírozó Palin tehát lebegteti a dolgot, bár most már egyre inkább az a helyzet, hogy az lenne a meglepetés, ha végül úgy döntene, hogy nem száll be a versenybe. Azzal, hogy ezekben a cikkekben is nyitva hagyta a kérdést, fenntartja a feszültséget, miközben tett már olyan megjegyzéseket, hogy szerinte le tudná győzni Obamát. A Palin-jelenség tehát tovább él, és minden bizonnyal nem ezek voltak az utolsó nagy cikkek sem a témában.

Update 22:30-kor: a CNN forrásai szerint Palin jövőre külföldi körutat tesz, amelynek során a tervek szerint útba ejti Izraelt és Nagy-Britanniát is. A pontos időpont és a részletes útiterv még nem ismert, de ha valami tovább erősíti a Palin elnökségi próbálkozásáról szóló találgatásokat, akkor ez az.

Update 6:45-kor: na, így higgyen az ember a CNN-nek. A hírcsatorna helyesbítette a hírét: Palin megy külföldre, de nem jövőre, és nem Izraelbe, valamint az Egyesült Királyságba, hanem jövő héten Haitire. Elnézést a félretájékoztatásért.