potus & co

Most egy lerágott csontról fogok írni. Hónapok óta tele van a különböző amerikai híroldalakat figyelő Google Readerem a Donald Trump milliárdos üzletember esetleges kampányterveiről szóló hírekkel, de valahogy úgy voltam vele, hogy ez biztosan valami beetetés, és nem komoly politikai szándékról, hanem valamilyen egyéb haszonszerzési próbálkozásról (például épp most is fut az Apprentice című reality showjának egyik verziója, és biztosan nem árt hozzá egy kis reklám) van szó. Most egy olyan ponthoz érkeztünk el, amikor egyáltalán nem tűnik valószínűnek, hogy Trumppal komolyan számolni kell 2012-ben, de az elmúlt hetekben mégis több tanulsággal szolgált a személye az előttünk álló elnökválasztáshoz.

Forrás: youtube.com

Trump azzal járta körbe gyakorlatilag a teljes amerikai médiát, hogy gondolkodik a republikánus elnökjelöltség megszerzésén, a kedvenc témája pedig ezekben az interjúkban az volt, hogy kétségbe vonta a jelenlegi elnök, Barack Obama állampolgárságának valódiságát, ezzel azt sugallva, hogy nincs is semmi keresnivalója a Fehér Házban. Nem mondott ezzel semmi újat, az úgynevezett birther mozgalom (így hívják azokat, akik nem hiszik, hogy Obama amerikai állampolgár) már évek óta létezik, csak eddig a fősodorhoz tartozó médiumok és politikusok nem foglalkoztak vele. Trumpnak sikerült elérnie, hogy ez mégis témává vált, aminek eredményeként a Fehér Ház a héten közzétette az elnök teljes születési anyakönyvi kivonatát, amely bizonyítja, hogy Hawaiion (az Egyesült Államok része) született. Az elnöki stáb azzal magyarázta a lépés időzítését, hogy már nem tehette be a lábát semmilyen stúdióba egy demokrata vagy republikánus politikus sem anélkül, hogy meg ne kérdezték volna arról, mit szól a birtherekhez.

Úgy tűnik, hogy ennek vége (legalábbis az állandó kérdezősködésnek, a birtherek kétkedésének minden bizonnyal nem), és maga Obama is jókat szórakozott az egyébként jelenlévő Trumpon a washingtoni tudósítók hagyományos évi vacsoráján. Nem egyedül az elnök okozott neki kínos pillanatokat, az extravagáns (elég csak a frizurájára nézni) üzletember ugyanis annyira belelendült a politizálásba, hogy ezzel végül is magára irányította a komolyabb újságok figyelmét, amelyek elkezdtek utánanézni múltjának. Így derült ki például az, hogy a magát most harcos republikánusnak beállító Trump több pénzt adományozott demokratáknak, mint a republikánusoknak, de azt is megtudhattuk róla, hogy valótlanul állította magáról azt, hogy részt vett minden választáson.

Elég volt tehát csak kicsit megkaparni a felszínt, hogy kiderüljenek ellentmondások Trumpról, így nem tűnik éppen ideális jelöltnek egy elnökválasztáson. Itt jönnek azonban képbe azok a figyelemre méltó felmérések, amelyek szerint az üzletember jelenleg az egyik legnagyobb támogatottsággal bíró potenciális elnökjelölt a republikánusok körében. Egyik áprilisi kutatás szerint 19 százalékkal vezeti a mezőnyt, egy másik szerint 16 százalékkal holtversenyben van Mike Huckabeeval. Nem kell persze túl nagy jelentőséget tulajdonítani ezeknek a felméréseknek bő másfél évvel az elnökválasztás előtt, de valamit azért mégiscsak jeleznek a republikánusok körében uralkodó állapotokról.

A helyzet ugyanis az, hogy egyelőre nem tolonganak a jelöltek (legalábbis hivatalosan) az indulásért. Ott van ugyan Romney, Gingrich és Pawlenty, de egyik sem az a típus, aki lázba hozná a teljes republikánus tábort. Van aztán olyan is, aki hosszú lebegtetés után visszatáncolt: Haley Barbour, Mississippi állam kormányzója múlt héten jelentette be, hogy nem érez magában annyi erőt, hogy elinduljon. Mike Huckabee egykori lelkész és kormányzó ugyan népszerű, de már róla is terjednek (a szóvivője által tagadott) pletykák, amelyek szerint kihagyja ezt a választást.

A New York Times szerint a republikánus eliten belül ezért most megy a lázas keresés, hogy legyenek további komolyan vehető jelöltek a jövő év elején kezdődő előválasztásokra. Az egyik ilyen állítólag Mitch Daniels indianai kormányzó, aki egyrészt nem keményvonalas konzervatív (így elfogadható az el nem kötelezett választók számára is), másrészt kormányzóként személyes tapasztalata van a kampány központi kérdésének ígérkező hiánycsökkentési kérdés kezelésében. Ott van aztán még a Pekingből visszatérő Jon Huntsman, és még beeshet a mostanában kicsit csendesebben viselkedő Sarah Palin is, de egyelőre úgy tűnik, hogy mindenki a kivárásra játszik. Ennek sok oka lehet, kezdve attól, hogy általában leszerepelnek azok az aspiránsok, akiket hamar kikiáltanak esélyesnek, egészen odáig, hogy talán sok republikánus úgy gondolja, nehéz lesz legyőzni Obamát a törékenyen ugyan, de mégiscsak javuló gazdasági környezetben.

Egyelőre tehát még várni kell arra, hogy elénk lépjenek az izgalmasnak ígérkező politikai játszma szereplői. Közben talán az is kiderül majd, hogy Donald Trump tényleg komolyan gondolta-e az indulást. Legutóbbi nyilatkozata szerint ugyanis fejben már eldöntötte a dolgot, de csak az után jelenti be, hogy májusban véget ér a showműsora.

“Mi megtettük, amit kellett. Hol van a változás?” - szólt a Barack Obamának címzett szemrehányó ének egyik sora. Ez nem valami eldugott helyen tartott tüntetés volt, hanem egy adománygyűjtő esemény, amelyen maga az elnök is jelen volt, csupa olyan ember mellett, akik súlyos dollárezreket fizettek a részvételért. Obama ugyanis ezen a héten több napot töltött Kaliforniában, hogy találkozzon azokkal az elkötelezett liberálisokkal, akik három éve mélyen a zsebükbe nyúlva támogatták őt.

Ezek egyike volt a San Francisco-i St. Regis Hotelben csütörtökön tartott rendezvény, amelyen egy olyan nő kezdett énekelni, aki a Wikileaks-kiszivárogtatások miatt őrizetben lévő katonát, Bradley Manninget támogató szövegű polót viselt. Manninget szigorú őrizetben tartják, napi egy órát tölthet a celláján kívül, és ruha nélkül kell aludnia. Ezeket az intézkedéseket a saját testi épségének megőrzése érdekében vezették be az amerikai hatóságok szerint. Az éneklő nőhöz csatlakozott egy asztaltársaság, amelynek tagjai “Szabadítságot Bradley Manningnek” táblákat tartottak fel. A nőt az éneklés közben senki nem zavarta meg, de miután befejezte, az elnöki stáb két tagja kikísérte. “Elmegyek, remélem, nem fognak megkínozni a börtönben” - jegyezte meg távozóban a nő.

Obama elment a Facebook-központba is a kaliforniai túrán - Forrás: barackobama.com

A nem sajtónyilvános eseményről szóló beszámolók szerint az elnök zavartnak tűnt, de csak a végén szólalt meg, és annyit mondott, hogy tetszett neki a dal, és sokkal jobban adták elő, mint ahogy arra ő maga képes lett volna. A Fehér Ház munkatársai is igyekeztek poénként előadni a történteket, de valamit azért jelez ez az epizód a 2012-es választásra ráforduló Obama előtt álló kihívásokról.

Az elnök szintén csütörtökön részt vett egy másik adománygyűjtő eseményen is, amelyen olyan hírességek voltak jelen, mint például Steven Spielberg, George Clooney és Tom Hanks. A híradások szerint egy jóval kedélyesebb hangulatú összejövetel volt, mint az éneklős San Francisco-i, de Obama így is arra törekedett, hogy védje magát - az ott a helyszínen a beszámolók szerint el sem hangzott - kritikákkal szemben. “Biztos vagyok benne, hogy voltak olyan idők az elmúlt két és fél évben, amikor olvasták az újságokat, nézték a tévét és azt mondták: Á, Obama miért köt kompromisszumokat a republikánusokkal?” - mondta az elnök, majd viccelődve hozzátette, hogy ezek az emberek biztos azt is mondják, hogy ha Obama olyan jó kommunikátor lenne, mint George Clooney, akkor az amerikai emberek biztosan pontosan értenék, mi az, amit meg kell tenni.

A poén ült, nemcsak Clooney, hanem a többi résztvevő is nevetve fogadta az elnök önkritikus mondatait. Kérdés azonban, hogy mennyire tud majd sikeres kampányt folytatni Obama, ha még a saját barátai körében is védekezésre szorul. Ha azt kell bizonygatnia, hogy a republikánusok által pokolba kívánt egészségügyi reformot legalább a demokratáknak szeretniük kellene (sokaknak azért nem tetszik, mert kimaradt belőle az állami szereplő létrehozása a biztosítói oldalon), ha századszor is el kell majd mondani, hogy miért nem tudta bezárni Guantanamót, illetve ha még máskor is az orra alá dörgölik Manning fogvatartásának a Cheney-Rumsfeld-időket idéző körülményeit.

Persze Obama leginkább saját magát okolhatja azért, hogy ilyen szituációkba kerül. 2008-ban ugyanis olyan magasra tette a lécet azzal az egyszerű, de hatásos üzenettel, hogy ő elhozza a változást és a reményt, hogy most aztán mindenhol azt kénytelen magyarázni, hogy miért tart olyan sokáig, amíg beteljesül az a remény, és hogy miért is megy olyan lassan az a változás. Nem éppen könnyű kiindulópont egy várhatóan kemény kampányhoz, de persze egyáltalán nem reménytelen a helyzete. Ahogy a San Francisco-i rendezvényen előadott kritikus dal egyik sora (előre is elnézést azért, hogy a fordításban elvesztek a rímek) is szólt: “Önre fogunk szavazni 2012-ben, ez igaz/Nézzetek a republikánusokra, mi mást csinálhatnánk?”

Elnézést a lemaradásért, tudom, hogy ez igazából tegnapi hír. Pontosabban nem is annyira hír. Nem okozott ugyanis túl nagy meglepetést, hogy Mitt Romney bejelentette, megteszi az első hivatalos lépést az elnökválasztási kampánya felé. Hétfőn egy videóüzenetben közölte, hogy felállít egy úgynevezett tapogatózó bizottságot, amellyel megnyílik előtte a lehetőség az adománygyűjtéshez és a kampányszervezet felállításához.

Romney már régóta az egyik legesélyesebb republikánus aspiránsként van számon tartva. Gyakorlatilag így van ez a 2008-as kampány óta, amelyen ugyan a rengeteg befektetett pénz - nem kis részben saját vagyonából - ellenére elbukott, de annyit sikerült elérnie, hogy országosan megismerték a nevét. Így most nem is kellett sietnie, minden politika iránt érdeklődő ember tudja, hogy ki az a Mitt Romney.

Persze ennek is megvannak a maga veszélyei. Már 2008-ban is problémát okozott számára az, hogy amikor Massachusetts kormányzója volt, akkor még kifejezetten mérsékelt politikusnak számított, így sokan képmutatással vádolták, amikor a republikánus előválasztások során hirtelen átváltozott keményvonalas konzervatívvá.

Kormányzói múltja pedig most különösen fontossá vált, hivatali ideje alatt vezettek be ugyanis Massachusetts államban egy olyan egészségügyi törvényt, amelynek egyes elemei kísértetiesen hasonlítanak a Barack Obama kezdeményezésére tavaly elfogadott, a republikánusok által keményen támadott reformhoz. Romney számíthat rá, hogy ezt sokszor az orrá alá fogják dörgölni (igazából már eddig is megtették többen) a kampány során, ráadásul nemcsak a demokraták, hanem saját pártbeli riválisai is.

Romney a hétfői videóban azt hangsúlyozta, hogy a jelenlegi elnökkel szemben neki van személyes gyakorlati tapasztalata az üzleti életben, így tudja, hogyan lehet munkahelyeket teremteni. Ez egy fontos üzenet, sok felmérés kimutatta ugyanis, hogy az amerikaiak jelenleg leginkább a gazdaság állapota és a munkanélküliség miatt aggódnak. Az utóbbi hónapok állásadatai ugyanakkor bizalommal tölthették el a Fehér Házat is, így egyelőre nem lehet megjósolni, mi lesz az a központi kérdés (vagy történet), amely köré a 2012-es kampány épülni fog.

Ha az lesz a kérdés, hogy ki a karizmatikusabb és inspirálóbb, akkor - mint ahogy a fenti, meglehetősen unalmas és kiszámítható videóból látszik - Mitt Romney nem nagyon fog labdába rúgni. De ha a vezetői tapasztalatokról, a gazdaságról, az állásteremtésről fog szólni, akkor komolyan számolni kell majd vele.

A honlapján közzétett szerény, visszafogott stílusú videóval jelentette be Barack Obama azt a nem túl meglepő döntést, hogy indul a 2012-es elnökválasztáson. Ez egyrészt magától értetődő gyakorlatilag minden hivatalban lévő elsőciklusos elnök esetében - utoljára Lyndon Johnson döntött másképp 1968-ban, de ő is csak az előválasztások során -, másrészt már a hétvégén kiszivárgott, hogy Obama a következő napokban megteszi a bejelentést.

Az, hogy hivatalossá vált az indulása, annyiban jelent lényeges változást, hogy mostantól vonatkoznak rá a kampányszabályok, és hozzákezdhet például az adománygyűjtéshez. A 2008-as választáson rekordot döntött a befolyt és elköltött 750 millió dolláros összeggel, és most vannak olyan várakozások, hogy akár az egymilliárd dolláros határt is átlépheti. Obama stábja persze próbálja hűteni ezeket a várakozásokat, és emlékeztetnek rá, hogy most rövidebb lesz a kampány, a demokrata oldalon pedig nem is várható komoly küzdelem (míg három éve ott volt a legendás párbaj Hillary Clintonnal). Egyelőre legalábbis egyetlen meghatározó demokrata politikus sem jelezte, hogy versenybe szállna a demokrata jelöltség megszerzéséért.

Sőt, egyelőre a republikánusok is nagyon óvatosan állnak hozzá 2012-höz. A komolyabb lehetséges aspiránsok közül egyelőre Tim Pawlenty korábbi minnesotai kormányzó jelentette be hivatalosan az indulását, és Newt Gingrich korábbi képviselőházi elnök közölte, hogy ő már hivatalosan gondolkodik azon, hogy elinduljon-e. (Tudom, hogy ez hülyén hangzik, de elvileg ennek is van jelentősége a kampányszabályok szempontjából.)

A 2008-as kampány azért is volt annyira emlékezetes, mert a fejlemények sorra cáfoltak rá a várakozásokra, és a kezdetben esélytelennek tartott Obamát a sok egyéb tényező mellett az juttatta el a győzelemig, hogy rendkívül lelkes önkéntesek serege segítette. Őket szólította meg Obama a videó közzététele után küldött e-mailben is, amelyben azt írja, hogy "azért csináljuk ezt most, mert a politika, amiben hiszünk nem drága tévéhirdetésekkel kezdődik, hanem veled". Az elnök azt jósolja, hogy még legalább egy évig nem indul be teljes gőzzel a kampány, de megjegyzi, hogy egy komoly szervezet felépítése időbe telik.

Egyszer már bizonyította, hogy képes erre. 2008-ban személyes tapasztalatom volt Chicagóban, hogy az egyébként méretes kampányirodában nem fértek el az emberek, a földön, a lépcsőfordulókban ülve telefonálgattak még az utolsó napokban is, pedig addigra már nyilvánvaló volt, hogy Obama fog nyerni. A most közzétett videó - amelyben maga az elnök meg sem jelenik - láthatóan ezt a közösségi érzést akarja felmelegíteni, a szlogen pedig úgy szól: It begins with us, vagyis Velünk kezdődik.

Kérdés, hogy egy elmélyülő gazdasági válság (bár most vannak optomizmusra okot adó jelek), a demokratákat megtépázó egészségügyi reformvita és több ígéret megszegése (a leglátványosabb Guantánamo bezárásának elmaradása) után ez lesz-e olyan sikeres, mint a Yes, we can volt három évvel ezelőtt.

Itt egy újabb hivatalos versenyző! Tim Pawlenty néhány órával ezelőtt jelentette be, hogy megkezdi az elnökválasztási kampány első, úgynevezett tapogatozó szakaszát. Ez csak az első lépés, de innentől kezdve már vonatkoznak rá a kampányszabályok, és a sajtó még az eddiginél is jobban figyelni fogja minden lépését. A bejelentése nem túl nagy meglepetés, nemrég én is idéztem egy elemzést, amely arról szólt, hogy a papíron nem feltétlenül a legesélyesebbnek tűnő Pawlenty lehet a republikánusok titkos favoritja. A fenti videóban mindenesetre úgy mutatja be magát, mint aki megmenti a gazdasági bajok által sújtott országot, és a filmben még a nap is kisüt, amikor ezt elmondja.