potus & co

A fenti videó hat nappal ezelőtt jelent meg azzal a szándékkal, hogy felkeltse az érdeklődést Jon Huntsman keddi bejelentése iránt. Utah állam egykori kormányzója most fogja hivatalossá tenni azt, amit már mindenki tud, vagyis hogy elindul a 2012-es elnökválasztási kampányban. Huntsmanre kemény küzdelem vár, miután nemcsak a republikánus mezőnyben is vannak komoly ellenfelei (elsőként a szintén mormon és szintén kormányzói tapasztalattal rendelkező Mitt Romney), hanem a demokraták kezében is van egy komoly fegyver vele szemben.

Huntsman idén áprilisig az Egyesült Államok nagykövete volt Pekingben. Amikor 2009-ben Obama felkérte a posztra, akkor ezt sok elemző zseniális húzásnak tekintette az elnök részéről, ezzel ugyanis látszólag jó előre kiiktatta egyik lehetséges 2012-es ellenfelét. Huntsman a konzervatív Utah állam népszerű kormányzója volt, de közben mérsékelt álláspontot képvisel például a melegjogok és egyes adózási kérdésekben is, így potenciálisan széles szavazótábor számára lehet vonzó.

Ez a számítás - tehát, hogy Huntsman nem indul 2012-ben - nem jött be, de Obama stábja láthatóan mindent megtesz azért, hogy megnehezítse az egykori nagykövet dolgát már a kampánya legelején. Vasárnap David Axelrod, Obama vezető kampánystratégája nyilatkozott arról, hogy az elnök politikáját most kritizáló Huntsman korábban négyszemközti beszélgetéseken valójában nagyon is lelkesen beszélt például a gazdasági intézkedésekről, de még a republikánusok által keményen támadott egészségügyi reformról is. A New York Times idézett egy Wikileaks-dokumentumot, amelyből kiderül, hogy Huntsman személyesen írt olyan levelet Obamának, amelyben magasztalta Kína-politikáját.

Huntsman stábja persze valótlannak nevezi Axelrod állításait, de fel kell készülniük arra, hogy még sokszor kell majd reagálniuk ehhez hasonló megnyilvánulásokra.

Már az első kérdés megadta az alaphangot: Hogyan fognak munkahelyeket teremteni? Egy New Hampshire-i lakos kérdezte ezt attól a hét republikánus politikustól, akik részt vettek az első igazán komoly elnökválasztási tévévitán helyi idő szerint hétfőn este. Név szerint: Mitt Romney egykori massachusestts-i kormányzó, Tim Pawlenty egykori minnesotai kormányzó, Michele Bachmann képviselő Minnesotából, Newt Gingrich egykori képviselőházi elnök, Ron Paul képviselő Texasból, Rick Santorum korábbi szenátor Pennsylvaniából, Herman Cain egykori üzletember.

Jó eséllyel közülük fog kikerülni az, aki a jövő novemberben esedékes elnökválasztáson szembeszáll Barack Obamával. Igaz, nem volt ott a tévévitán Jon Huntsman korábbi pekingi nagykövet, aki minden bizonnyal hamarosan hivatalosan is elindítja a kampányát, és mivel az előválasztások csak jövő év elején kezdődnek, elvileg még bárki beszállhat közben. Ehhez hasonló vitából is lesz még jó néhány a következő egy évben.

Pörgős vita volt -  Fotó: Cnn.com

A felmérések szerint az amerikaiak többségét foglalkoztató nyitó kérdésre nagyjából hasonló válaszokat adtak mindannyian: alacsonyabb adók, kisebb bürokrácia és visszafogottabb szabályozás. Szerintük a kormány hatáskörét és szerepét csökkenteni kell, és nagyobb szabadságot kell adni a vállalkozásoknak és állampolgároknak. Abban is egyetértettek, hogy Barack Obama rossz irányba viszi az országot, és nemcsak hogy nem találja a megfelelő válaszokat a nagy gazdasági kihívásokra, de politikájával még rosszabbá teszi a helyzetet. “Nem Obama okozta a válságot, de még rosszabbá tette” - jelentette ki például Mitt Romney.

A nagy egyetértésben fel sem tűnhetett, hogy ezek a politikusok igazából egymás ellenfelei a republikánus elnökjelöltségért folyó küzdelemben. A felmérések szerint a legnagyobb támogatottsággal (és legkomolyabb szervezeti háttérrel) Mitt Romney rendelkezik, és a korábbi kampányok alapján nem lett volna meglepő, ha a többiek odaszurkálnak neki. Ilyen azonban nem történt, a vitázók nagyon udvariasan viselkedtek egymással, és egy embert támadtak: a már említett Barack Obamát.

Egyetlen feszültebb pillanat volt, az is csak a CNN kitartóan kérdező műsorvezetőjének, John Kingnek volt köszönhető. King emlékeztetett rá, hogy Pawlenty korábban a demokraták által elfogadott, a republikánusok által keményen bírált egészségügyi reformot Obamney-care-nek nevezte. Ez utalás arra, hogy Massachusetts kormányzójaként Mitt Romney egy hasonló egészségügyi törvényt fogadtatott el, mint az Obama-féle reform (mindkettőnek központi eleme, hogy kötelezővé teszi az egészségügyi biztosítás megkötését). Pawlenty először mellébeszélt, majd csak King sokadszori kérdésére válaszolta azt (láthatóan kicsit elkomorult arccal), hogy azért használta az Obamney szót, mert maga az elnök beszélt arról, hogy a massachusettsi törvényt mintának tekintette.

Nem ugrott rá senki arra a lehetőségre sem, amikor elhangzott az a kérdés, hogy továbbra is kampánytémának tekintik-e azt, hogy Romney a politikai pályája során változtatta álláspontját abortusz-ügyben (korábban liberálisabb nézeteket vallott, a 2008-as elnökválasztási kampányra viszont áttért a konzervatív térfélre). “Case closed”, vagyis “az ügy lezárva” - hangzott a válasz a többi jelölttől, amit Romney minden bizonnyal nagy megkönnyebbüléssel nyugtázott magában.

A nagy egyetértés közben abban volt egy kis vita a jelöltek között, hogy mihez kezdjenek a Medicare-rel, az időseknek nyújtott állami egészségügyi ellátással, amely minden számítás szerint fenntarthatatlan hosszú távon. Van egy republikánus terv ennek rendezésére, amely komoly megszorításokat vezetne be. Newt Gingrich megismételve egy korábbi nyilatkozatát közölte, hogy szerinte le kell lassítani ennek a vitáját, mert másképp nem lehet megnyerni ezekhez a fájdalmas intézkedésekhez a lakosságot. Herman Cain viszont azt mondta, akkora az adósság, hogy sürgős megoldásra van szükség, nem szabad várni.

Volt némi nézetkülönbség arról is, hogy a jelöltek támogatnának-e egy olyan alkotmánykiegészítést, amely tiltaná az azonos neműek házasságát. A hét résztvevő közül öten igennel válaszoltak, Ron Paul viszont azt mondta, hogy a kormánynak semmi köze a házasságokhoz, Herman Cain pedig úgy érvelt, hogy az egyes államoknak a joga eldönteni ezt a kérdést (jelenleg is ez a helyzet).

Nehéz megmondani, hogy volt-e igazi nyertese ennek a vitának. Vesztese talán nem volt, mert komoly hibát nem követett el senki, bár feltűnő, hogy Romney minden tapasztalata ellenére mennyire mereven, gépiesen viselkedik továbbra is vitahelyzetekben. (A szervezők-műsorvezetők dicséretére legyen mondva, dinamikus volt a műsor, sok személyre szabott kérdéssel, visszakérdezéssel.) Magabiztosan és összeszedetten viselkedett viszont Newt Gingrich, annak ellenére, hogy épp a napokban omlott össze a kampányszervezete. A radikálisan libertariánus nézeteket valló Ron Paul hozta a formáját, és helytállt a mezőnyben a legkevesebb politikai tapasztalattal rendelkező Herman Cain is, akinek talán a legfrappánsabb volt a bemutatkozása is: “Nem politikus vagyok, hanem egy problémamegoldó.”

Ha esetleg valakinek kétségei lennének arról, hogy ki most a legesélyesebb a republikánus elnökjelöltség elnyerésére, akkor annak a fenti hirdetés segíthet az eligazításban. Bár még nagyon az elején tartunk a párton belüli versenynek, Mitt Romney már most a fő trófeát célozza meg. A hirdetésben Barack Obama gazdaságpolitikáját támadja, és a zárómondat sem valamelyik előválasztásra, hanem az elnökválasztás napjára (2012. november 6.) utal.

Romney kezére játszanak a legújabb fejlemények. Ő már eleve azzal az üzenettel kezdte el kampányát, hogy egykori kormányzóként és sikeres üzletemberként tudja, mi kell a gazdaság beindításához. A legutóbbi adatok - munakanélküliség, növekedés, lakásárak stb. (lásd a Time címlapsztoriját) - mind azt mutatják, hogy továbbra is súlyos problémák vannak az amerikai gazdaságban. A Fehér Ház magyarázkodik ugyan, de a tényekkel (és ami talán a kampány szempontjából még fontosabb, a borús választói közhangulattal) nehéz vitatkozni.

Hétfőn este (magyar idő szerint kora hajnalban) lehetőséget kap az egykori kormányzó arra, hogy bővebben is kifejtse azt, amit a hirdetéssel üzenni akar. Most tartják ugyanis a republikánus aspiránsok az első igazi tévévitáját (volt már egy május elején is, de azt többen is kihagyták), és leginkább azt lesz majd érdemes figyelni, hogy mihez kezd a felmérések szerint a legnagyobb támogatottsággal bíró Romney, és hogyan viszonyulnak hozzá a többiek

Megy egy hirdetés mostanában arról, hogy mekkora veszélyt jelent az Egyesült Államok számára a hatalmas, rekordméretű adóssága. Önmagában nincs ebben semmi különös, sok különböző szervezet igyekszik felhívni erre a problémára a figyelmet. Ennél a konkrét hirdetésnél azonban van két érdekes tényező. Az egyik az, hogy a reklámot New Hampshire államban sugározzák, amely a jövőre esedékes elnökválasztást megelőző előválasztási folyamat egyik fontos állomása. Így azok a politikusok, akik már bejelentették vagy még csak tervezik az indulásukat, nagy erőkkel koncentrálnak a New Hampshire-iek meggyőzésére, illetve érdeklődésük felkeltésére.

A másik figyelemre méltó tényező, hogy a reklámot a No American Debt nevű szervezet készíttette, amelynek alapítója egy ismert politikus: George Pataki, New York állam korábbi kormányzója. Pataki nemcsak megrendelője a hirdetésnek, hanem szerepel is benne, az utolsó másodpercekben ő szólítja fel az amerikaiakat arra: “Csatlakozz hozzánk. Tudjuk, hogy képesek vagyunk helyesen cselekedni.”

Ezzel a szerepléssel az utóbbi hetekben felerősödtek a találgatások, amelyek szerint Pataki azt tervezi, hogy beszáll az elnökválasztási kampányra felsorakozó republikánus mezőnybe. Barack Obama jelenlegi elnöknek várhatóan nem lesz kihívója saját pártján belül, a republikánusoknál viszont nyílt a verseny, és a jövő év elején kezdődő előválasztásokon kemény küzdelem várható. Folytatás az [origo]-n megjelent cikkemben.

Volt már szó arról, hogy nem indult éppen zökkenőmentesen Newt Gingrich elnökválasztási kampánya. Előbb magára haragította saját párttársait egy egészségügyi reformról szóló nyilatkozatával, majd később kínos kérdéseket kapott arról, hogy miként sikerült félmillió dolláros tartozást felhalmozni a (Truman Capote regénye átal is elhíresült) Tiffany ékszerkereskedőnél.

Most még súlyosabb problémákkal volt kénytelen szembesülni. Szerdán fellázadt ellene saját kampánystábja, majd több mint két tucatnyian - köztük vezető tanácsadók - ott is hagyták. A stábnak az volt a baja Gingrich-csel, hogy szerintük nem veszi elég komolyan a kampányt, és inkább törődik saját kis projektjeivel - például feleségével közös dokumentumfilmjének promotálásával - mint a korteskedéssel. Szemére hányták azt is, hogy az utóbbi hetekben sem a munkára koncentrált, hanem elment egy görögországi hajókörútra.

Kampány helyett hajókázni mentek - Forrás: Facebook

A New York Times szerint a tanácsadói eleve próbálták lebeszélni az útról, de a felesége ragaszkodott hozzá, hogy elmenjenek a többek között Rodosz szigetét érintő hajókázásra. Gingrich azzal védekezett, hogy időnként egy politikusnak is szüksége van arra, hogy megálljon és gondolkodjon.

A harcias nyilatkozatairól ismert egykori képviselőházi elnök állítólag két nagy beszédet is előkészített a hajókázás közben, és most stáb híján nem is nagyon tud mást csinálni, mint hogy rendezvényeket tart, és ezeket elmondja. Háttércsapat nélkül azonban nagyon nehéz lesz hatékonyan megszervezni ezeket az eseményeket, arról nem is beszélve, hogy Gingrich így komoly hátrányba kerül az adománygyűjtésben is.

Volt már példa hasonlóra az előző elnökválasztási kampányban is. Akkor John McCain kampánya omlott össze nem sokkal az indulás után, de ő nem adta fel, hanem egyedül járta az országot, és végül sikerült is elnyernie a jelöltséget. Valami - például ez a görög körút - azonban azt súgja, hogy McCain mintha komolyabban vette volna a kampányolást, úgyhogy ha Ginrgrich az ő példáját akarja követni, akkor sürgősen össze kell kapnia magát.