potus & co

A düh királynője - ezzel a címmel jelent meg a Newsweek magazin legutóbbi száma. A királynő alatt Michele Bachmann republikánus képviselőt értik, aki a felmérések szerint egyike a legerősebb versenyzőknek a jövő évi elnökválasztásra felsorakozott republikánus mezőnyben. A cikk arról szól, hogy Bachmann milyen szerepet tölt be a konzervatív Tea Party mozgalomban, és rámutat néhány elletmondásra nézetei és életútjának különböző állomásai között. (Például jogászként dolgozott a Tea Party-sok által utált adóhivatalnak, családi cége pedig szövetségi támogatásban részesült, miközben a konzervatív mozgalom épp a szövetségi kiadások lefaragásáért kampányol.)

Az ellentmondásokra való rávilágítás mellett a cikk hangneme és tartalma is korrekt. Ami viszont felháborodást váltott ki többekben, az a fenti képen is látható címlap. Bachmann arckifejezése ugyanis meglehetősen furcsa, zavarodottnak, kicsit talán őrültnek is tűnik rajta a politikus. “Nem kétséges, hogy Bachmann szilárdan hisz abban, amit gondol. Néhányan talán azt is gondolják, hogy őrülten hisz benne. Az ilyen címlapfotók segítenek ennek az imázsnak a megerősítésében” - írja a Washington Post egyik bloggere.

Konzervatív blogokon hevesen tiltakoznak a címlapfotó ellen, és elfogultsággal vádolják a magazint. Ami azonban taln Bachmannt sem zavarja, az az, hogy a címlapsztori önmagában azt jelenti, fontos tényezővé vált az elnökválasztási kampányban, míg néhány hónappal ezelőtt még inkább az esélytelenek között volt számon tartva. Mi sem jelzi ezt jobban, hogy a New Yorker is egy nagyobb anyaggal jelentkezett ezen a héten a képviselőről. Ezt még nem olvastam, de mentségemre szóljon, hogy ezt a cikket nem kísérte olyan figyelemfelkeltő címlap, mint a Newsweekét.

Ha nincs ez a nagy cirkusz az adósságplafon körül, akkor talán már kiegészült volna az elnökválasztási kampányra felsorakozó republikánus mezőny egy új és erős indulóval. Már hetek óta megy a találgatás arról, hogy Rick Perry texasi kormányzó is beszáll a versenybe, és ugyan ő hivatalosan még nem jelentett be semmit, de több olyan jelzést is adott, amelyek arra utalnak, hogy vannak ilyen szándékai. Talán csak arra vár a bejelentéssel, hogy csillapodjon a költségvetési és gazdasági ügyek körül támadt vihar, és így a lehető legnagyobb figyelmet kapjon kampányának elindítása.

Perry a második legnagyobb állam, Texas kormányzója. Épp egy korábbi elnök, George W. Bush helyét foglalta el, miután ő győzött a 2000-es elnökválasztáson. Perry azóta két rendes kormányzóválasztást is megnyert, és büszkén elmondhatja, hogy Texas azon kevés államok közé tartozik, ahol még viszonylag könnyen lehet munkát találni, ahol alacsonyak az adók, olcsó a lakhatás, és ennek megfelelően a népesség is egyre növekszik. Különösen szembetűnő mindez például a súlyos problémákkal küszködő Kaliforniához, a legnagyobb államhoz hasonlítva.

Rick Perry - Forrás: www.facebook.com/GovernorPerry

Az országra jellemző általános gazdasági problémák ugyanakkor nem kerülték el Texast sem, a fenyegető költségvetési hiányt azonban Perry nem adóemeléssel kezelte, hanem egy kemény megszorító csomaggal. Ezzel hű maradt az általa már a kezdetek óta támogatott konzervatív, az állami kiadások lefaragását követelő Tea Party mozgalom elveihez. Perry elkötelezett híve az egyes államok minél nagyobb függetlenségének, és amikor csak teheti, bírálja a szerinte túl nagyra nőtt szövetségi kormányzatot.

Ha azonban hinni lehet a spekulációknak, akkor épp arra készül, hogy megpályázza a legmagasabb szövetségi tisztséget. Az utóbbi hetekben egyre többet szerepel saját államán kívül, amit politikai elemzők annak tudnak be, hogy komolyan készül az elnökválasztási kampányra. Emellett sorra érkeznek a hírek arról is, hogy republikánus vezetők és háttéremberek győzködik az indulásról.

A különböző felmérések alapján úgy tűnik, hogy Perry azonnal előkelő pozícióba kerülne a republikánus indulók között. Egy augusztus elején közzétett Rasmussen-kutatás szerint a texasi kormányzó az előválasztásokon várhatóan résztvevő republikánus szavazók körében 18 százalékos támogatottsággal bír. Nála csak Mitt Romney-nak van nagyobb tábora (22 százalék), de ő már hónapok óta építgeti kampányát, és több jel utal arra, hogy gondjai vannak az adománygyűjtéssel, valamint az előválasztásokon rendkívül fontos konzervatív bázis szimpátiájának elnyerésével is.

Perrynek nem lennének ilyen gondjai. Ő nemcsak a költségvetési ügyekben, hanem társadalmi kérdésekben is elkötelezett konzervatív. Különösen a vallásos jobboldal számára lehet kedves azzal, hogy nemcsak hogy gyakorló hívő, de a közéleti kérdésekben is gyakran fordul a mindenhatóhoz. Áprilisban például a nagy szárazság idején arra kérte az embereket, hogy imádkozzanak az esőért. A háromnaposra meghirdetett imádkozás végül nem vezetett konkrét eredményre (nem érkezett meg a várva várt eső), Perry nem adta fel, és most szombaton egy houstoni imanapon az ország gazdasági (és egyéb természetű) válságának megoldásához kérte isten segítségét.

“Atyám, a szívünk megszakad Amerikáért. Viszályt látunk idehaza. Félelmet látunk a piacokon. Dühöt látunk a kormányzat terein és nemzetként nem felejtettük el, ki teremtett bennünket” - imádkozott Perry, aki egy júliusi nyilatkozatában is vélhetően istenre utalt, amikor arról beszélt, hogy úgy érzi, “szólítják” arra, hogy induljon az elnökválasztáson. Hamarosan kiderül, mit válaszol Perry ezekre a hangokra.

Csütörtökön ünnepli ötvenedik születésnapját Barack Obama, de már szerda este volt egy partija Chicagóban (lásd fenti videó). Az ünneplést egybekötötte két rendezvénnyel, amelyeken újraválasztási kampányára gyűjtött adományokat. Az egyik egy vacsora volt száz vendéggel, akiknek többsége a maximum adható összeget, 35800 dollárt (6,8 millió forint) fizette a belépőért. Igaz, a jegyárnak csak egy kisebb része megy közvetlenül Obama kampányára, a többi a demokrata párt kasszáját gyarapítja.

Csütörtökön a Fehér Házban is lesz születésnapi ünneplés, és valószínűleg rá is fér az elnökre egy kis lazítás az elmúlt hetek kemény tárgyalásai után. Mint arra sokan rámutattak ezekben a napokban, Obama látványosan sokat öregedett megválasztása óta. Míg a 2008-as kampányban még szinte alig voltak őszhajszálai, addig mostanra beszürkült a haja. Az elnök viccelődött is ezen, megjegyezte például, hogy miután elmúlt 50 éves, kezdhet gondolkodni az időseknek járó ellátási jogosultságokon. Ez is egy akutális utalás, miután a republikánusokkal vívott nagy költségvetési vitákban épp ezeknek a rendszereknek az átalakítása az egyik legfontosabb kérdés.

Most már annyi javaslat van az adósságplafon emelésére, hogy talán a történet szereplői is elvesztették a fonalat. A Barack Obama elnökkel folytatott tárgyalásokról múlt pénteken kivonuló John Boehner képviselőházi elnök hétfőn egy olyan elképzeléssel állt elő, hogy legyen egy ezermilliárd dolláros plafonemelés, amelyet kísérjen egy 1200 milliárdos kiadáscsökkentés, majd üljön össze egy kétpárti bizottság, amely jövőre készítsen egy tervet egy további 1600-1800 milliárdos megtakarításra.

Ha ez átmegy a törvényhozáson, és az elnök is aláírja, akkor ez azt jelentené, hogy 2012-ben újra le kell majd játszani ugyanezt a meccset, a plafon ezermilliárdos megemelése ugyanis nagyjából egy évre lenne elegendő.

És itt jönnek számításba érdekes politikai szempontok. Obama arra törekedett, hogy egy nagyszabású, tíz évre szóló költségvetési programot fogadjanak el, és ha ez összejött volna, egy komoly fegyverténnyel a kezében indult volna neki a jövő évi elnökválasztásnak. Most ez valószínűleg nem fog neki sikerülni, és miután a republikánusok telekürtölték a médiát azzal, hogy igazából az ő csökönyössége miatt vallottak kudarcot a tárgyalások (a Fehér Háznak persze más verziója van a történtekről), még az is lehet, hogy vesztesként fog kijönni az egész vitából.

Ha azonban a 2012-es választások szempontjából vizsgáljuk a mostani történéseket, akkor lehet, hogy nem történik más, mint hogy a republikánusok szépen belesétálnak egy saját maguk által felállított csapdába. Legalábbis ez a konzervatív publicista, David Frum gondolatmenetének lényege, aki szerint saját magukkal tolnak ki a republikánusok, ha megteszik azt a szívességet a demokratáknak, hogy a jövő évi kampány központi témájává nem a munkahelyteremtést, hanem a megszorításokat teszik.

Ebben az esetben ugyanis nemcsak elvi szinten kell majd kiállniuk a valóban nemes gondolatnak tűnő kiadáscsökkentés mellett, hanem válaszolniuk kell majd olyan gyakorlati kérdésekre is, hogy mi lesz az állami nyugdíjjal vagy az idősek egészségügyi ellátásával. Ezeknek a népszerűnek is mondható állami programoknak hagyományosan a demokraták a védelmezői, így biztos kapnak majd az alkalmon, hogy a republikánusokat könyörtelen kapitalistáknak állítsák be, akik semmibe veszik a kisemberek érdekeit, és nem számít nekik semmi a magánrepülőkkel repkedő milliárdosok érdekeinek védelmén kívül.

Nem mondom, hogy pont ez a forgatókönyv fog bekövetkezni (és természetesen a címben feltett kérdés is hatalmas túlzás), de az biztos, hogy a most egymásnak feszülő politikusoknak legalább annyira jár az eszükben 2012, mint az a bizonyos augusztus másodika.

Az elnökválasztási kampányoknak hagyományosan része a jelöltek egészségügyi állapotának firtatása, ez a mostani epizód azonban mintha egy kicsit korai lenne. Még az előválasztásoktól is messze vagyunk, a republikánus jelöltségre pályázó Michele Bachmann mégis azzal töltötte az elmúlt néhány napot, hogy a fejfájásáról magyarázkodott.

A Daily Caller című - több más újság által is konverzatívnak minősített - híroldal számolt be először arról, hogy Bachmannt több esetben is akadályozták munkájában migrénes rohamok. Több ilyen epizódot a Politico számára is megerősítettek különböző névtelen források. 2006-ban a képviselői kampányát kellett félfüggesztenie egy hétre, 2010 júliusában pedig több képviselőházi szavazást hagyott ki erős fejfájása miatt. Tavaly októberben pedig egy adománygyűjtő rendezvényen lett rosszul, és elvonult a házigazda egyik szobájába lefeküdni.

A sztori végigfutott az amerikai sajtón, és már Bachmann egyik riválisa, a szintén minnesotai Tim Pawlenty egykori kormányzó is megfogalmazott burkolt kritikát. Amikor megkérdezték Bachmann migrénjéről, akkor azt mondta, hogy ez alapvetően orvosi kérdés, de hozzátette, hogy “a jelölteknek tudniuk kell demonstrálni, hogy képesek a munka teljes elvégzésére, minden időben”.

Bachmann egy keddi rendezvényen elismerte, hogy migréntől szenved, és hogy emiatt gyógyszert szed, de tagadta, hogy ez akadályozná a munkában. Szerdán pedig a politikus közzétette a képviselőház orvosának levelét, amely szerint rendszertelen időközönként migrénje van, de különböző gyógyszerekkel ezt kontrollálni tudja.

Furcsa módon Bachmann talán még örülhet is annak, hogy a fejfájásával ilyen hosszan és ilyen széles körben foglalkoztak. Ez ugyanis azt jelzi, hogy a Tea Party konzervatív mozgalom egyik kedvenceként számon tartott, harcias nyilatkozatairól ismert jelöltet egyre komolyabban veszik a riválisai és az újságírók is. Ezt tükrözik a felmérések is, sőt, egy friss - igaz, demokrata kötődésű cég által készített - kutatás szerint Bachmann támogatottsága a legnagyobb (21 százalék) országos szinten a republikánus indulók között.