potus & co

Mindketten texasiak. Egyikük kormányzója volt az államnak, a másik most tölti be ezt a posztot. Mindketten republikánusok, és mindketten vallásos konzervatívnak tartják magukat. Minden adva lenne tehát ahhoz, hogy harmonikus legyen a viszonyuk, de ez mégsincs így.

George W. Bushról és Rick Perryről van szó. Perry az után lett Texas kormányzója, hogy Busht 2000-ben elnökké választották. Perry most követné elődjét a legmagasabb politikai pozícióba is, szombaton ugyanis bejelentette, hogy beszáll a 2012-es elnökválasztásra felsorakozott republikánus mezőnybe. Több felmérés szerint is jó eséllyel pályázik a republikánus jelöltség elnyerésére, akad olyan kutatás, amely szerint ő rendelkezik a legnagyobb támogatottsággal az összes induló között.

Rick Perry - Forrás: Facebook/GovernorPerry

Ez a pozíció együtt jár azzal, hogy Perry nemcsak a demokraták, hanem a párton belüli riválisok részéről is támadásoknak van kitéve. Az azonban még így is feltűnő volt, hogy legkeményebb bírálatok épp az elnökválasztási kampánytól amúgy távolmaradó Bush környezetéből érkeztek. A korábbi elnök egykori munkatársai Perrynek arra a nyilatkozatára ugrottak rá, amely szerint szinte hazaárulással ér fel az, ha a szövetségi jegybank új pénz kibocsátásával próbál segíteni a lanyhuló gazdasági növekedés felpörgetésén. Perry a hazaárulózás mellett még azt is hozzátette, hogy ilyen esetben Texasban nem bánnának túl finoman a jegybank elnökével, Ben Bernankevel.

Bush egyik korábbi sajtósa, Tony Fratto egyből kiposztolta a Twitterre, hogy Perry megjegyzése “helytelen és egy elnökhöz méltatlan” volt. Az elnök egykori beszédírója, Pete Wehner közölte, hogy a nyilatkozat épp olyan “hetvenkedő és meggondolatlan” megnyilvánulás volt, amilyenekre Perry bírálói számítanak. A legnagyobb visszhangot kiváltó bírálat pedig Karl Rove-tól, Bush egykori főtanácsadójától érkezett, aki a Fox Newson arról beszélt, hogy nem szokás a jegybank elnökét hazaárulással vádolni, és olyan utalásokat tenni, hogy “durván bánnánk vele itt lenn Texasban”.

Elsőre meglepőnek tűnhet, hogy épp Bush környezetéből éri ilyen kemény - és összehangoltnak tűnő - kritika Perryt, de a két politikus közös múltjának ismeretében már érthetőbb a helyzet. A New York Times júliusban közölt cikket a két politikus viszonyáról, és ebből kiderül, hogy évek óta feszültség húzódik köztük. Állítólag nem is annyira személyes síkon mozog a konfliktus, hanem inkább a két politikus stábja között van ellenségeskedés, de azért maga Perry is nekiment néha Bushnak. Egyrészt nagy nyilvánosság előtt is szeret utalni rá, hogy nagyon eltérő családból érkeznek, (Bush egy gazdag dinasztiába született, Perry pedig egy szerény farmon nőtt fel), és tesz olyan megjegyzéseket, hogy míg ő egy texasi egyetemen tanult, addig Bush az egyik nagy elitiskolában, a Yale-en.

Perry nemcsak a személyes különbségeket szokta kihangsúlyozni, hanem politikailag is támadta Busht. Egy 2007-ben közzétett videón például arról beszélt, hogy Bush soha nem volt “fiskális konzervatív”, utalva arra, hogy a kormányzósága és az elnöksége alatt is elszaladtak a kiadások.

Érdekes lesz figyelni, milyen hatással lesz ez a szembenállás Perry kampányára. Ő maga egyelőre dacosan fogadja a Bush környezetéből érkező kritikákat, és kitartott a Bernanke-nyilatkozat mellett is, hozzátéve, hogy időnként szenvedélyesen szokott nyilatkozni a neki fontos ügyekben. Kérdés azonban, hogy Perry és Bush emberei meddig hajlandók elmenni ebben a konfliktusban. A New York Times egyik Bush-közeli forrása szerint ha a feszültség forrósodik, az a kormányzónak sem tesz majd jót. “Ha tényleg meg szeretnéd nyerni a jelöltséget, akkor nem akarhatod, hogy az Egyesült Államok korábbi elnöke és az ő emberei ellened dolgozzanak” - fogalmazott meg egy alig burkolt figyelmeztetést a névtelenséget kérő forrás.

Az egyik nagyszerű dolog az amerikai kampányrendezvényeken az, hogy ilyenkor a leghatalmasabb politikusok sem feltétlenül tudják elkerülni a keményen kérdező – néha inkább kötekedő – választókat. Múlt héten ez történt Mitt Romney-val, hétfőn pedig magával az elnökkel, Barack Obamával.

Ahogy az a fenti videón is látható, Obamát épp sűrű kézfogások közepette szembesítette egy férfi és egy nő azzal, hogy alelnöke, Joe Biden állítólag terroristáknak nevezte a Tea Party nevű konzervatív mozgalom tagjait. A felvételen nem teljesen érthető a párbeszéd minden részlete, de annyi kiderül, Obama tagadja, hogy Biden ilyet mondott volna (az alelnök maga is tagadta azt a kiszivárgott információt, amely szerint ő kiejtette volna a terrorista szót egy zárt ajtók mögött zajló tanácskozáson, ahol szóba került a Tea Party-sok szerepe az adósságvitában), és a beszélgetést igyekezett átterelni arra, hogy a konzervatív republikánusoknak milyen felelősségük van a gazdasági bajok kezelésében, illetve annak nehézségeiben.

A szóváltás az Iowa állambeli Decorah városában zajlott. Ez volt az egyik állomása annak a háromnapos túrának, amelyet az elnök hétfőn indított. Bár hivatalosan nem a 2012-es kampány rendezvényeiről van szó, nehéz másként értelmezni ezeket a szerepléseket, főleg, miután az elnökválasztásra felsorakozott republikánus politikusok is sorra tartják a hasonló fórumokat.

Obama nem tervez bejelenteni semmilyen komolyabb programot ezen a körúton (állítólag szeptemberben áll elő valamilyen gazdasági csomaggal), az eddig elhangzottak alapján inkább arra használja a találkozásokat a választókkal, hogy bizonygassa saját igazát a republikánusokkal folytatott indulatos gazdasági vitákban. Az üzenet lényege most is az, mint az elmúlt hetekben: a republikánus képviselők képtelenek a kompromisszumra, pedig csak ez jelenthetne kiutat a nehéz helyzetből.

Kétséges, hogy Obama saját politikai gondjaira megoldást jelent-e ez a háromnapos buszos turné. Még az elnökhöz általában megértően viszonyuló lapok sem felejtették el felsorolni, milyen borús körülmények (lassuló gazdaság, az ország hitelbesorolásának leminősítése, vereség az adósságplafon felemelését kísérő harcban) között hagyta el Washingtont. A konzervatív Fox News műsorvezetője, Sean Hannity pedig frappánsan csak Rossz hír buszturné-nak nevezte el a körutat.

2006. január 16-án Pete Rouse küldött egy feljegyzést Barack Obamának. A tapasztalt törvényhozási háttérember volt a kabinetfőnöke a szenátusba két évvel korábban megválasztott és azonnal sztárrá váló politikusnak. A feljegyzés egy esetleges elnökválasztási indulásról fogalmazott meg tanácsokat. “Van értelme annak, hogy elgondolkodj azon, vajon akarod-e használni  2006-os pozíciódat arra, hogy indulj 2008-ban, ha egy személyes és politikai tényezékből álló “tökéletes vihar” alakul ki 2007-ben.”

Ez a fenti epizód részlet David Remnick The Bridge című Obama-életrajzából (épp ma kaptam ajándékba, még nem olvastam el, csak belelapoztam, de ígérkezik annyira jónak, amennyire a kritikusok dicsérték). A feljegyzésből a kulcsszó a Rouse által idézőjelbe tett tökéletes vihar. Obamát valóban nemcsak a saját és stábjának képességei, hanem a körülmények számára szerencsés alakulása emelte az elnöki székbe. A republikánusok romokban hevertek a Bush-elnökség végén, így egy demokrata jelölt eleve nagy eséllyel indult, az eredetileg befutónak tartott Hillary Clinton azonban túlságosan beágyazott volt a hatalmi berendezkedésbe ahhoz, hogy hitelesen hirdesse a sokak által áhított változást.

Nem akarom elkiabálni, de könnyen lehet, hogy most egy újabb tökéletes vihar van alakulóban. Nem sikerült felpörgetni a gazdaságot a 2008-as pénzügyi válság után, és a szövetségi jegybank várakozásai szerint 2013-ig marad a mostani lanyha növekedés. A munkanélküliség továbbra is rendkívül magas (9,1 százalékon áll), miközben egyre többen vannak, akik fel is adják az álláskeresést, és inkább a segélyen való tengődést választják. A washingtoni politika eközben még mérgezettebb, mint korábban, pedig Obama épp a politizálás megújítását, új koalíciók építését ígérte.

A mostani állapotot tekintve tehát egyáltalán nem indul esélytelenként egy republikánus kihívó a jelenlegi elnökkel szemben. A mezőny jelenleg úgy áll, hogy a felmérések szerint Mitt Romney korábbi massachisetts-i kormányzó támogatottsága a legnagyobb, de az előválasztásokon fontos konzervatívok körében népszerűbb nála Michele Bachmann képviselő, aki szombaton meg is nyerte az Iowa államban tartott szimpátiaszavazást. Ez után az egyik, korábban esélyesnek tartott induló, Tim Pawlenty korábbi minnesotai kormányzó be is fejezte a kampányát (csak a harmadik helyet sikerült megszereznie a szavazáson), viszont beszállt a versenybe Rick Perry texasi kormányzó.

Perryt már kampányának hivatalos kezdete előtt is a három legerősebb induló közé sorolták a közvélemény-kutatások, és valóban van mitől aggódniuk a vetélytársainak. Perry egyrészt népszerű a vallásos konzervatívok körében (alig több mint egy hete tartott nemzeti imanapot), másrészt Texast, a második legnagyobb, és nem mellesleg erős gazdasággal rendelkező, államot tíz éve irányító kormányzóként elmondhatja magáról, hogy valódi vezetői tapasztalattal rendelkezik. Ha ezeket a tényezőket összesítjük, akkor jól látszik, hogy Romney és Bachmann számára is komoly veszélyt jelent. Előbbire azért, mert rá gyanakodva néznek a vallásos konzervatívok, utóbbira pedig azért, mert neki nincs igazi vezetői múltja.

Perry viszonylag későn szánta rá magát az indulásra, és döntésében állítólag isteni sugallatok segítették. Lehet azonban, hogy a vallási segítség mellett azt is érezte, hogy alakulóban van számára egy tökéletes vihar.

Júniusban New Hampshire-ben még mindenki nagyon barátságos volt, és legfeljebb a helyszínen nem tartózkodó Barack Obamát támadták. Azóta nem volt televíziós vita az elnökválasztásra felsorakozott republikánus politikusok között, egészen csütörtök estig, amikor Iowa államban ismét kiálltak a nyilvánosság elé, és itt már nem voltak olyan simulékonyak egymással.

A két minnesotai, Michele Bachmann és Tim Pawlenty legalábbis szabályosan egymásnak rontott. Mint a fenti videóból is kiderül, Bachmann azzal vádolta Pawlentyt, hogy minnesotai kormányzóként olyan kezdeményezéseket támogatott, amelyek a demokratákhoz állnak közel (például a klímaváltozás elleni fellépést a kibocsátáskvóták kereskedelmével). Pawlenty erre reagálva lényegében hazugsággal vádolta meg Bachmannt, aki szerinte nemcsak róla állít valótlanságokat, hanem eltúlozza saját eredményeit is.

A kampány előrehaladtával várható volt, hogy előjönnek ilyen konfliktusok. Nem elég az, ha Obamát támadják, mert előbb a saját párttársaikat kell legyőzniük ahhoz, hogy egyáltalán eljussanak oda, hogy szembeszálljanak vele a 2012-es elnökválasztáson. Pawlenty számára különösen fontos, hogy megmutassa magát, mert a korai kampánykezdés ellenére gyengén áll a felmérések szerint, és épp Bachmann az, aki meglepően nagy támogatottsággal bír.

Szombaton lesz egy szimpátiaszavazás is Iowa államban - ahol az előválasztás is elindul jövő év elején -, és ugyan az eredménynek csak szimbolikus jelentősége lesz, ha Pawlenty leszerepel, akkor még egy okot ad a választóknak arra, hogy továbbra is átnézzenek rajta.

A Magyarországon a végül Megyerinek elnevezett híd névválasztásával ismertté vált Stephen Colbert humorista kampányolni kezdett Rick Perry texasi kormányzó mellett. Pontosabban nem Perryért, hanem Parryért. Mint a fenti videóban kifejti, azért A-val írja a nevét, mert A mint Amerika vagy A mint IowA.

Ebben az államban tartanak ugyanis szombaton egy szimpátiaszavazást az elnökválasztáson induló több republikánus politikus részvételével. A felmérések szerint legesélyesebbnek tartott Mitt Romney ezen nem vesz részt, Michele Bachmann, Tim Pawlenty és Ron Paul viszont igen. Az általános várakozás az, hogy Bachmann nyeri a szavazást, miután épp ebből az államból származik, és amúgy is népszerű az Iowában erős vallásos konzervatív tábor körében. A szavazásnak ugyan csak szimbolikus jelentősége van, de ha a szintén konzervatív üzenetekkel kampányoló Pawlenty gyengén szerepel, az még tovább erősíti majd azt a képet, hogy nincs igazi esélye arra, hogy ő legyen majd jövőre Barack Obama kihívója az elnökválasztáson.

Rick Perry ugyan még nem jelentette be hivatalosan az indulását, de a kiszivárgott információk szerint ezt szombaton megteszi. Ráadásul a hétvégén épp Iowába látogat, vasárnap felkeresi Bachmann szülővárosát, Waterloo-t is.

De visszatérve Colbert videójára: ezt hivatalosan az általa alapított politikai akcióbizottság (az amerikaiak legtöbbször csak rövidítve, a PAC-ként emlegetik ezeket), az Amerikaiak egy jobb holnapért, holnap nevű szervezet adta ki. A Jon Stewarttal egy csatornán szereplő Colbert ezzel próbál gúnyt űzni azokból az elvileg független, valójában azonban legtöbbször egyes politikusokhoz kötődő PAC-okból, amelyek egy legfelsőbb bírósági döntés értelmében korlátlanul fogadhatnak céges adományokat, és így közvetetten nagy befolyást tudnak gyakorolni a különböző kampányokra.