potus & co

Nem tudom, ki rakta össze a fenti klipet, de Jerry Bruckheimer is megirigyelhetné. Az üzenet a végletekig egyszerű, Obama a zéró elnök, akinek minden ígérete ellenére összeomlott a gazdaság, jön viszont a hős, aki nemcsak hogy rendbe teszi a dolgokat, de soha nem látott módon felvirágoztatja az országot. Nincs rajta tehát sok elemezgetnivaló, egyszerűen csak nézzük meg, és közben elmélkedjünk azon, hogy még több mint egy év van hátra a választásig, de már most milyen hatalmas energiákat ölnek a kampányba.

Mitt Romney vs. Rick Perry, 2. rész. Így lehet talán legjobban leírni a republikánus elnökjelöltségért versengő politikusok hétfő esti tévévitáját. Ahogy múlt héten Kaliforniában, most Floridában is Mitt Romney (a mezőnyt korábban vezető egykori massachusetts-i kormányző) és Rick Perry (texasi kormányző, aki azonnal az élre került a felmérésekben, hogy bejelentette indulását augusztusban) külön meccsei voltak a legizgalmasabbak az összesen nyolc résztvevővel zajló vitában.

Romney már múlt héten is pedzegette azt a témát, hogy szerinte Perry esélytelen a jövő évi elnökválasztáson a társadalombiztosításról vallott nézetei miatt. A texasi kormányzó a Fed Up című könyvében írt arról, hogy a társadalombiztosítást piramisjátéknak és alkotmányellenesnek nevezte, amelyet szerinte nem is a szövetségi kormánynak kellene kezelnie, hanem az államok hatáskörébe kellene utalni. Romney az utóbbi napokban fokozta a nyomást Perryn, és a hétfő esti vitában is támadta nézetei miatt.

A társadalombiztosítás az egyik legnagyobb amerikai ellátórendszer, mintegy 50 millió ember - többségében idős nyugdíjasok, fogyatékkal élők, árvák - a kedvezményezettje. Az ellátást a szövetségi adókból fedezik, a demográfiai változásokkal - nyugdíjba mennek a huszadik század második felében történt nagy népességrobbanás idején születetett emberek - ugyanakkor veszélybe került a fenntartása. Emiatt lényegében pártállástól függetlenül minden politikus egyetért abban, hogy változtatni kell a rendszeren, de persze ez nem oldható meg másként, csak bizonyos jogosultságok megszüntetésével vagy például a nyugdíjkorhatár felemelésével, amelyek politikailag mindig érzékeny kérdések.

Ennyi a rövid háttér, és most vissza a vitához. Perrynek már a floridai összecsapás előtt megjelent egy cikke a USA Today-ben, amelyben már nyoma sincs a könyvét jellemző kemény hangnak, hanem egyrészt kijelenti, hogy a társadalombiztosítás mostani kedvezményezettjeinek és azoknak, akik a közeljövőben kerülnek be ebbe a körbe nincs miért aggódniuk, mert megmarad minden jogosultságuk. Másrészt leírja azt is, hogy a rendszert ettől függetlenül át kell alakítani, ha hosszú távon is fenn akarják tartani.

“Őszinte leszek az amerikai emberekkel. Választott vezetőinknek rendelkezniük kell azzal az erővel, hogy nyíltan beszéljenek az ellátó rendszerek reformjáról, ha rendbe akarjuk tenni az ország pénzügyi pályáját és újra munkába akarjuk állítani az USA-t” - írta Perry a USA Today-ben, és ugyanezeket az érveket ismételte el (mint ahogy a fenti videóban is hallható) Floridában is.

Romney-t ugyanakkor ez nem tántorította el attól, hogy továbbra is keményen bírálja Perryt, aki láthatóan feszülten fogadta az újabb és újabb ütéseket (értsd: közbeszólásokat), és azzal vádolta riválisát, hogy félelmet akar kelteni a nyugdíjasokban. Nem valószínű ugyanakkor, hogy Romney most hirtelen felhagyna a láthatóan tudatosan felépített offenzívával, persze egyelőre nem tudjuk, hogy mennyire hatékony ez a fegyvere, a következő felmérésekből talán okosabbak leszünk.

Nem cáfolt rá a várakozásokra Mitt Romney és Rick Perry. Azt várták tőlük a politikai elemzők és újságírók, hogy egymásnak esnek a republikánus elnökjelöltek vitáján, és ők ezt meg is tették. A szerdai volt az első olyan tévévita, amelyen a versenybe augusztusban beszálló Perry is részt vett. Előtte Romney volt a felmérések szerint a legerősebb politikus a mezőnyben, de Perry szinte azonnal az élre tört.

Ahogy a fenti videóból is kiderül, még csak újságírói biztatásra sem volt szükség, hogy a két politikus egymásnak essen (bár a beszámolók alapján a legtöbb kérdést ők kapták, ez is jelezte, hogy ők voltak az est főszereplői). Perry jelenleg Texas állam kormányzója, Romney pedig korábban Massachusetts államot irányította, és a vitában leginkább azzal voltak elfoglalva, hogy bebizonyítsák a másikról, rosszul végzi/végezte a munkáját.

Perry például idézte azt az adatot, amely szerint Massachusetts-ben nagyon gyengén haladt a munkahelyteremtés Romney idejében, amire utóbbi azzal vágott vissza, hogy Texasban sem Perrynek köszönhető a jó álláshelyzet, hanem a rendkívüli körülményeknek, például a nagy energiacégek jelenlétének és az erős republikánus politikai háttérnek.

Romney eközben igyekezett bebizonyítani riválisáról azt, hogy szerinte drasztikus nézetei miatt alkalmatlan arra, hogy elnyerje a szélesebb választói kör támogatását. Azzal érvelt, hogy Perrynek a társadalombiztosításról szóló bírálatai (a kormányzó a könyvében egy piramisjátékhoz hasonlította és alkotmányellenesnek nevezte a rendszert) óriási támadási felületet adnak majd a politikai ellenfeleknek. Perry ugyanakkor azt válaszolta erre, hogy “talán ideje van annak, hogy valaki provokatív hangon szólaljon meg ebben az országban”.

A texasi kormányzó más témában is jelezte, hogy nem riad meg az ellentmondásos kijelentésektől: megkérdőjelezte azt a tudományos kutatók körében tényként elfogadott tézist, hogy a klímváltozást az emberiség tevékenysége okozza. Nem mintha a vita többi résztvevője nagyon tiltakozott volna Perry megállapítása ellen, egyedül az eddig is mérsékeltségével kitűnő Jon Huntsman közölte, hogy a republikánusok nem szakíthatnak a tudománnyal, ha nyerni akarnak.

Lesz még sok hasonló vita a republikánus indulók között, és most már egyre inkább lehet számítani hasonló összecsapásokra (szemben azzal, hogy eddig leginkább Obama elnököt csépelte mindenki). A beszámolók alapján Perry nem követett el semmilyen végzetes hibát, hozta a formáját, viszont az is kiderült, hogy Romney felvette a kesztyűt. Ez már nem a bemelegítés, nem a helyezkedés, ez már egy nyílt háború, amelyet a többi jelölt várhatóan csak tisztes távolból fog figyelni.

Pedig milyen jó címeket lehetett volna adni akár ezen a blogon is. Magyar elnöke lehet az Egyesült Államoknak? Egy magyar küzdhet meg Obamával. Vagy esetleg egy még klisészerűbb: Egy magyaron a világ szeme. Ez a lehetőség azonban elúszni látszik, miután a kiszivárgott információk szerint a magyar származású George Pataki úgy döntött, hogy nem száll be a 2012-es elnökválasztáson indulni akaró republikánus politikusok versenyébe.

Pataki egy adósságcsökkentéses hirdetésben

Erről a CNN számolt be egy Patakihoz közeli névtelen forrásra hivatkozva. Korábban olyan találgatások jelentek meg, hogy Pataki szombaton, egy Iowa állambeli rendezvényen fog beszélni egy esetleges kampány elindításáról. Iowa a jövő évi előválasztási küzdelem első állomása, így a kampányoló politikusok egyik legfontosabb terepe. A Pataki indulásáról szóló találgatásokat is részben az táplálta, hogy a politikus egy adósságcsökkentésért kampányoló csoport élére állt, és többször is megjelent az elmúlt hónapokban az előválasztásokon fontos államokban.

Nem mintha igazán komoly esélyekkel szállhatott volna be a versenybe New York állam egykori kormányzója. Egyrészt kevesen ismerik a nevét országosan, másrészt a szociális konzervatívok számára túl liberális nézeteket vall például az abortusz-kérdésben, ráadásul a költségvetési szigorúságot sem tudná teljes hitelességgel képviselni, miután kormányzósága alatt elszállt a hiány New York államban. Pataki politikai múltjáról részletek egy korábbi [origo]-s cikkben.

“Annyira jól néz ki kockás ingben és farmerdzsekiben, hogy a Wall Street Journal nemrég egy Ralph Lauren bemutatóhoz hasonlította a kampánynyitóját” - írja a Vogue divatmagazin szerzője Jon Hunstmanről, a 2012-es elnökválasztáson a republikánus párt jelöltjeként indulni akaró politikusról. A szép hosszú írást a világhírű fotós, Annie Leibovitz képei kísérik. Ezeken jól látszik, hogy nemcsak maga a politikus vonzó külsejű, de az egész családja csupa szép emberből áll. A cikkből kiderül, hogy Huntsman emellett figyelmes és okos is, azt pedig már eddig is tudtuk, hogy gazdag is (bár a cikk szerint nem gazdag családba született, szüleinek vagyona akkor kezdett el gyarapodni, amikor ő már tizenéves volt).

Ő lehetne tehát a tökéletes jelölt, a felmérések szerint mégis nagyon gyengén áll a támogatottsága a nála sokkal harciasabban viselkedő és keményvonalasabb konzervatív nézeteket valló párttársaihoz képest. Ő például nem ellenzi a melegházasságot (egy mínusz pont a szociális konzervatívoknál) és a költségvetési helyzet rendezésénél nem zárja ki a bevételnövelő intézkedéseket, vagyis az adóemelést sem (egy mínusz pont a fiskális konzervatívoknál). Ahol láthatóan jó pontokat szerez, az a média (pontosabban annak egy jelentős része), amely kedveli ezt a visszafogott stílusú, intelligens és vonzó politikust. Ahogy a Vogue cikkének szerzője is megjegyzi, kicsit arra a John McCainre hasonlít, aki 2000-ben George W. Bush legfőbb ellenfele volt a republikánus jelöltség megszerzéséért folytatott küzdelemben.

Huntsman persze nem feltétlenül örülhet ennek a párhuzamnak, és nemcsak azért, mert vitathatatlanul jobban néz ki, mint McCain, hanem azért is, mert ha ugyanazt az utat járja be, mint ő, akkor neki is csak a szimpatikus vesztes szerepe jut majd.