potus & co

Pedig olyan szép hétvége lehetett volna Herman Cain számára. Kijött egy felmérés, amely szerint ő a legnépszerűbb republikánus jelölt azok körében, akik várhatóan részt vesznek az előválasztási szezont január elején elindító iowai caucuson (igaz, rögtön mögötte, mindössze egy százalékponttal lemaradva következik Mitt Romney).

Nem sokáig örülhetett azonban ennek a jó hírnek, vasárnap ugyanis a Politico cikket közölt arról, hogy két nő is szexuális zaklatással vádolta őt még a ‘90-es években, amikor az étteremtulajdonosok érdekképviseleti szervezetét vezette. A cikk szerint mindkét nő esetében azzal zárult az ügy, hogy megállapodást kötöttek a szervezettel, amelynek értelmében pénzt kaptak (nem tudni, mennyit), és egyúttal távoztak a munkahelyükről.

Hívei szerint Cain tetőtől talpig úriember - Forrás: facebook.com/THEHermanCain

Nem ismert, hogy ha történt is zaklatás, az pontosan milyen cselekményt takar. A két nő nem szólalt meg, és az elmúlt napokban megjelent cikkek alapján úgy tűnik, hogy szóbeli, és nem fizikai jellegű zaklatásról lehetett szó. Már ha egyáltalán történt ilyen, Cain ugyanis azt állítja, hogy ő soha nem zaklatott senkit. Egy interjúban azt mondta, valóban előfordult, hogy az egyik érintett nőnek tett egy olyan megjegyzést, hogy ő is pont olyan magas, mint a felesége, de szerinte ennek nem volt semmilyen szexuális töltete.

Vannak még nyitott kérdések a történetben - például nem ismert, hogy az étteremszövetség belső vizsgálata pontosan milyen megállapításokra jutott -, de politikai szempontból persze az a legfontosabb, hogy mekkora károkat okoz mindez Cainnek, aki épp az utóbbi hetekben erősödött meg látványosan.

Az nem feltétlenül előnyös számára, hogy elég ügyetlenül kezelte magát a helyzetet. Bár azt kezdettől fogva állítja, hogy nem zaklatott senkit, egyes részletekben - például hogy tudott-e a nőknek fizetett összegről - saját magának is ellentmondó nyilatkozatokat tett az elmúlt 36 órában.

Ettől eltekintve ugyanakkor több jel is utal arra, hogy nem feltétlenül jelent halálos csapást a kampányára ez a történet. A konzervatív megmondóemberek azonnal a segítségére siettek - Rush Limbaugh szerint a liberálisok rasszista támadásáról van szó -, és ahogy a New York Times bloggere, Nate Silver fejtegeti, az is Cain javára szolgál, hogy miután ő maga az establishmenten kívülről érkező jelölt, így a mainstream média felől érkező támadások nem ejtenek rajta olyan súlyos sebeket, mintha az uralkodó elit egyik tagja lenne a célpont.

Ha valóban az az olvasat lesz az uralkodó, hogy Cain valójában áldozat, akkor az még segítheti is őt a főként republikánus szavazók körében zajló előválasztásokon. Aztán ha esetleg eljut oda, hogy ő nyeri el az elnökjelölti posztot, akkor addigra talán kifullad ez a zaklatási ügy.

Herman Cain meghökkentő cigizős hirdetése után nem éppen Jon Huntsmantől vártam volna az újabb szórakoztató reklámspotot. Erre pénteken közzétett egy videót, amellyel Mitt Romney-t támadja. Az üzenet a szokásos: Romney egy flip-flopper, aki állandóan váltogatta az álláspontját fontos kérdésekben (például abortusz, fegyverviselés), függően az épp aktuális érdekeitől és a politikai széljárástól.

Ami újdonság, hogy Huntsman stábja ezt az üzenetet egy ugráló játékgorillával illusztrálja. Nagyon érdekes, és tényleg kíváncsi vagyok, mivel fog visszavágni Romney, akinek valóban ez a vélt vagy valós elvtelenség a legnagyobb gyengesége. Ezzel támadják nemcsak republikánus riválisai, hanem Barack Obama emberei is, akik minden bizonnyal azért is olyan hevesek, mert épp attól tartanak a legjobban, hogy a többi indulóhoz képest mérsékeltnek tekinthető Romney lesz a republikánusok jelöltje a jövő évi elnökválasztáson.

Szegény Jon Huntsmant épp akkor emlegették a legtöbbet a republikánus tévévitáról szóló hírekben, amikor úgy döntött, hogy nem megy el a rendezvényre. A felmérések szerint elhanyagolható támogatottsággal rendelkező Huntsman az eheti Las Vegas-i vitát hagyta ki tiltakozásul amiatt, hogy Nevada állam bejelentette, a vártnál korábban, január 14-én akarják tartani a jelölőgyűlésüket. Ezt felháborodással fogadták New Hampshire-ben (azon kevés államok egyikében, ahol történetesen Huntsman mutat némi életjelet), ahol 1976 óta hagyományosan az elnökválasztási küzdelem első előválasztását tartják.

A nevadaiak október 5-én jelentették be a dátumot, azóta kisebb háború dúlt az előválasztási naptár körül. A New Hampshire-i törvények szerint ugyanis az előválasztást legalább hét nappal a következő “hasonló választás” előtt (és a hagyomány szerint lehetőleg kedden) kell megtartani, január 3-a azonban már le van foglalva Iowa állam számára.

A “hasonló választás” arra utal, hogy kétféle módon döntenek az egyes államok arról, hogy az adott párton belül mely jelöltet akarják indítani az elnökválasztáson. Vannak a primary-k, amiket az egyszerűség kedvéért hívjunk előválasztásnak: ilyenkor egy hagyományos fülkés-szavazólapos módszerrel döntenek a helyiek a jelöltekről. És vannak az úgynevezett caucusok, amikor gyűléseket hívnak össze, és ott órákon át tartó jelölési folyamat során dől el, ki lesz a győztes. Iowában caucust tartanak, New Hampshire-ben primary-t.

Tehát, visszatérve a dátumra, ha maradt volna a január 14-i nevadai időpont, akkor New Hampshire beszorult volna Nevada és Iowa közé. Vagy fel kellett volna adni a keddi hagyományt, vagy pedig túl közel kerültek volna a nevadai caucushoz. Elsőre ugyan nem feltétlenül látni ennek a közelségnek fontosságát, de a New Hampshire-iek attól tartottak, hogy ha egyből utánuk következik egy választás, akkor azzal az állam sokat veszít politikai jelentőségéből (kicsi államként amúgy nem sok szerepet játszanak az országos politikában ettől az előválasztástól eltekintve), hiszen ahogy vége a szavazásnak, egyből tovább is irányul a figyelem a következő államra.

A vita rendezését nehezítette, hogy valójában nem is elsősorban a nevadaiakat lehetett okolni a konfliktusért. Ők ugyanis már csak akkor szánták el magukat erre a döntésre, amikor Florida bejelentette, hogy január 31-én fogja tartani az ottani előválasztást. Ezzel aztán teljesen felborult a republikánus pártvezetés (mivel a demokraták jelöltje minden bizonnyal Barack Obama elnök lesz, így most csak a republikánus oldal érdekes előválasztási szempontból) eredeti terve, amely szerint az egész előválasztási folyamat februárban indult volna el.

A szombati döntés értelmében február 4-én lesz a nevadai caucus. New Hampshire várhatóan január 10-ére fogja kiírni a saját előválasztását, és mivel a következő, dél-karolinai forduló csak január 21-én lesz, így bőven lesz idejük az oda irányuló figyelem kiélvezésére. A nevadaiak pedig vigasztalódhatnak azzal, hogy az országos pártvezetés megígérte nekik, hogy VIP-szobákhoz juthatnak majd a jövő nyári republikánus konvención, ahol a végső szót kimondják arról, ki lesz a republikánus kihívója Barack Obamának a novemberi elnökválasztáson.

Bár elvileg a sokadik alkalommal már unalmasnak kellene lenniük ezeknek a republikánus tévévitáknak, azért időnként vannak érdekes villanások. Így volt a keddi Las Vegas-i rendezvényen is, ahol a felmérések alapján a legerősebb jelöltnek számító Mitt Romney állt a támadások kereszttüzében. Különösen kemény ütéseket próbált bevinni Rick Perry, aki az elmúlt néhány vitában halvány teljesítményt nyújtott, most viszont láthatóan úgy döntött, hogy keményebb arcát mutatja meg.

A fenti videó azt a részletet mutatja be, amikor Perry nekiment Romneynak, azt állítva, hogy illegális bevándorlókat alkalmazott kerti munkák elvégzéséhez. Romney ezt tagadta, szerinte csupán arról van szó, hogy az általa megbízott cégnél voltak illegális bevándorlók, de ő erről csak később szerzett tudomást, és akkor felmondott a vállalkozásnak. (A történet amúgy nem új, az alapja egy 2006-os Boston Globe-cikk, és az ügy téma volt az előző, 2008-as kampányban is.)

Nem is a konkrét vádak az igazán érdekesek, hanem az, hogy mennyire személyeskedővé vált a vita. Romney és Perry egymás szavába vágva beszélnek, és szokatlan módon még hozzá is érnek egymáshoz. Vajon mit hoznak majd a következő viták?

A kedd mindig fontos nap az amerikai politikában (jellemzően akkor tartják a választásokat), de most a kampányban is az volt. Különös jelentőséggel bírt Mitt Romney számára.

Kezdődött a nap azzal, hogy nyilvánosan támogatásáról biztosította őt Chris Christie New Jersey-i kormányzó, a republikánusok új csillaga (fenti videó). "Azt gondolom, hogy ő a legjobb ember arra, hogy képviselje a republikánus értékeket, és hogy legyőzze Barack Obamát 2012 novemberében" - mondta Christie, akit nemrég még befolyásos republikánusok győzködtek arról, hogy ő is szálljon be a kampányba.

Ez már önmagában örömteli lehetett volna Romney-nak, de aztán a republikánus jelöltek esti tévévitája is alapvetően az ő sikerével zárult. Amikor a jelöltek egymástól kérdezhettek, akkor a többség (összesen nyolcan voltak) neki tett fel kérdéseket, ami jelezte, hogy ő most a legerősebb. Eközben ő maga nem ment bele párbajokba, és nem provokálta a többieket (Rick Perryt sem, akivel voltak emlékezetes ütközetei), ami szintén az ereje demonstrálásaként is értelmezhető.

Ez tehát az ő napja volt, de nyilván nem engedheti meg magának, hogy hátradőljön. Még több hónap van hátra az előválasztások kezdetéig, ami örökkévalóságnak számít a rendkívül intenzív amerikai politikában, és persze ott van körülötte több sikerre éhes rivális, akik mindent meg fognak tenni azért, hogy fordítsanak az erőviszonyokon.