potus & co

Kedden New Hampshire államba érkezik Barack Obama, hogy gazdasági terveiről beszéljen a helyieknek. Az elnököknek még nehéz időkben is kijáró szívélyes fogadtatást beárnyékolja majd egy tévékampány, amely éppen most kezdődik. A jelen állás szerint a republikánus elnökjelöltségre legesélyesebb Mitt Romney készíttetett egy olyan szpotot, amely szembesíti Obamát 2008-as ígéreteivel és a gazdaság jelenlegi állapotával.

A klip nem annyira hatásvadász, mint Perry reklámjai, és nem is annyira formabontó, mint Cain egynémely szpotja, viszont szerepel benne egy jó nagy csúsztatás (ami szintén nem idegen az amerikai kampányoktól sem). Idézik Obama egy 2008-as mondatát, amely szerint “ha tovább beszélünk a gazdaságról, akkor veszíteni fogunk”. Mint azonban a New York Times rámutat, Obama itt valójában akkori republikánus riválisán, John McCainen gúnyolódott, az ő stábjának egyik tagja nyilatkozta ugyanis, hogyha a gazdasági válság marad a téma, akkor el fogják bukni a választást.

Romney-ék nem is tagadják, hogy kiforgatták Obama mondatát, de szerintük ez jogos, mert az elnök most, a 2012-es választás előtt épp azt próbálja elérni, hogy lehetőleg minél kevesebb szó essen a gazdaságról, és helyette Romney személyét (leginkább azt, hogyan váltogatta a nézeteit különböző fontos kérdésekben) próbálja a középpontba helyezni.

Ez egyébként Romney első televíziós hirdetése, és ha eltekintünk ettől a jó alaposan megcsavart mondattól, akkor megállapíthatjuk, hogy bizony így kampányol egy magabiztos, már az előválasztások előtt toronyamagas esélyesnek nyilvánított politikus. Republikánus riválisaira egy szót sem veszteget, hanem egyből a fő ellenfélet rohanja le.

Rick Perry múlt heti szerencsétlenkedése után az elnökválasztási kampány egy másik republikánus résztvevője, Herman Cain volt képtelen válaszolni egy viszonylag egyszerű kérdésre: egyetért-e azzal, ahogy Barack Obama kezelte a líbiai helyzetet?

Normális esetben egy szuperhatalom vezetőjének készülő politikusnak csípőből kéne válaszolnia egy ilyen felvetésre, de Cain - ahogy a fenti videóban látható - előbb másodpercekre magába szállt, majd elkezdett egy gondolatsort, amelyet aztán egyből vissza is vont, és végül csak olyan közhelyeket puffogtatott, hogy egy parancsnoknak tisztában kell lennie a tényekkel.

Ha esetleg valaki most megijedne, hogy ő lesz az Egyesült Államok következő elnöke, akkor az megnyugvást találhat abban a tényben, hogy a zaklatási vádakkal illetett Cain népszerűsége egyre csökken.

Sőt, többen pedzegetik, hogy valójában nem is gondolta komolyan az egészet, és a kampányt csak azért folytatja, hogy ismertebb legyen, és így több pénzt keressen könyveivel és beszédeivel. Erre utal állítólag az, hogy nem is állított fel igazán komoly kampányszervezetet az előválasztások első állomásain, New Hampshire-ben és Iowában.

Rick Perry stábja az utóbbi hetekben lebegtette, hogy a texasi kormányzó esetleg kihagyna néhány tévévitát. Végül mégis elment a legutóbbi, szerda esti fórumra, amelyet a Michigan állambeli Rochesterben tartottak a jövő évi elnökválasztáson indulni akaró republikánus politikusok között. Most feltehetően azt kívánja, bár ne tette volna. Perry ugyanis akkorát - nincs rá jobb szó - égett, amekkorát még újonc, sokadvonalbeli politikusoktól se nagyon látni, nemhogy egy olyan embertől, akinek évtizedes kormányzói tapasztalata van, és egy szuperhatalom vezetője akar lenni.

Ahogy a fenti videóban is látható, az történt, hogy Perry fel akart sorolni három olyan kormányzati szervet, amelyet megszüntetne, ha elnökké választanák. A gond az volt, hogy csak kettőig jutott a felsorolásban, és ugyan előbb próbálta viccel elütni a dolgot, de aztán az újságíró kérdésére (most akkor melyik is a harmadik intézmény?) kénytelen volt kimondani azt, amit politikus szájából ritkán hallani: "Nem tudom."

Később ugyan egy másik kérdésre reagálva közbevetette, hogy most már eszébe jutott, az oktatási és a kereskedelmi minisztérium mellett az energiaügyi minisztérium lenne a harmadik, amelyet bezárna, nyilvánvaló, hogy kármentésnek ez már kevés volt. Az augusztusi kampánykezdetkor még a felmérések élén álló texasi kormányzó támogatottsága folyamatosan csökkent, ez a csúnya hiba pedig akár meg is pecsételheti a sorsát.

Elég hullámzóan alakult ez a zaklatási ügy Herman Cain számára. Kezdődött ugye azzal, hogy a Politico beszámolt arról, több nő is azzal vádolta Caint, hogy zaklatta őket, amikor a beosztottjaként dolgoztak az általa vezetett éttermi érdekképviseleti szervezetnél a ’90-es években. Akkor még úgy tűnt, hogy a republikánus szavazók körében még plusz pontot is hozhat ez az ügy, mert a sokat kárhoztatott, liberálisnak tartott média támadásának tudták be a történteket.

Cain aztán kicsit belekeveredett a magyarázatába. Kitartott ugyan amellett, hogy ő soha nem zaklatott senkit, viszont saját magának is ellentmondó állításokat tett arról, hogy mikor és mennyit tudott az ellene felhozott vádakról, illetve az éttermi szervezet és a nők közötti pénzügyi megállapodásról.

Néhány nap után mégis úgy tűnt, hogy kezd elhalni az ügy. Alig derültek ki részletek a zaklatási vádakról, és amiről tudni lehetett, az is leginkább szóbeli megnyilvánulás volt. Ezekről könnyen mondhatta azt Cain, hogy félreértették a szavait, ráadásul a nők jelezték, hogy nem kívánnak kiállni a nyilvánosság elé a saját verziójukkal.

Így az elnökválasztási kampányra felsorakozott republikánus mezőnyben az utóbbi hetekben látványosan megerősödött politikusnak nem kellett szembenéznie sem igazán konkrét vádakkal, sem azok hús-vér megfogalmazóival. Egészen hétfőig, amikor a vádlók sora egy újabb nővel bővült, és ő már a nyilvánosság előtt fogalmazta meg állításait. Sharon Bialek azt mondta, hogy Cain az éttermi szövetség főnökeként tapogatta őt, benyúlt a szoknyája alá, és a fejét az ágyékához próbálta nyomni. A nő szerint amikor ő ellenkezett, akkor Cain erre azt mondta, „Munkát akar, nem?” (A nő állítása szerint azért találkozott Cainnel, mert állást akart kapni az éttermi szövetségnél.)

Sharon Bialek tévéműsorokba is elment - Forrás: Youtube

Cain stábja egyből kiadott egy közleményt, amelyben visszautasította a vádakat, egyben rámutatva arra, hogy a nőnek többször voltak pénzügyi problémái (ezek miatt magáncsődöt is jelentett), a bejelentést szervező ügyvédje, Gloria Allred pedig kifejezetten a nagy botrányt kavaró ügyekre szakosodott (az amerikai lapok celebjogászként emlegetik).Úgy tűnik azonban, hogy ez nem lesz elég. Már republikánus politikusok és a párthoz kötődő újságírók, elemzők nyilatkoznak arról, hogy Cain nem intézheti el ezeket a konkrét vádakat egyszerű legyintéssel, hanem komolyan kell vennie azokat. Köztük vannak olyanok is, akik korábban nyíltan támogatták Caint, de persze akadnak olyanok is, akik eleve rossz szemmel néztek az üzleti világból érkező, keményvonalas konzervatív irányt hirdető politikusra.

Cain helyi idő szerint kedd délutánra hirdetett meg egy sajtótájékoztatót. Kérdés, sikerül-e olyan választ adnia, amellyel lehűti az ismét felforrósodott ügyet, amely ebben a formájában már tényleg komolyan veszélyezteti kampányát.

Pontosan egy év múlva, 2012. november 6-án elnököt választanak az amerikaiak. Ennek apropóján jobbnál jobb cikkek jelentek meg az esélyekről, a várható befolyásoló tényezőkről és a választói közhangulatról. Két írást emelnék ki, az egyik ma jelent meg a Washington Postban, a másik már napok óta olvasható (de nyomtatásban szintén a vasárnapi magazinban közölték) a New York Times oldalán.

Nem ismételném el az ezekben leírtakat, a tartalmuk amúgy is nagyon egyszerűen összefoglalható: ha nem indul be a gazdasági növekedés, akkor a választás után Barack Obama nagy valószínűséggel csatlakozik a munkanélküliek amúgy is népes táborához. Épp ebből a számára kétségbeejtő helyzetből következik ugyanakkor az is, hogy minden bizonnyal nagyon más lesz ez az Obama-kampány, mint a 2008-as.

Egy 2008-as, emelkedett pillanat - Forrás: saját fotó

Akkor az volt az alapállás, hogy kerülni kell a negatív üzeneteket, mert az nem passzol az olyan inspirálónak szánt jelszavakhoz, mint a remény és változás. Ez többé-kevésbé sikerült is, bár azért bevittek néhány övön aluli ütést a kampány utolsó heteiben szintén erősen negatívba forduló John McCainnek (például ezzel a gúnyolódó videóval). Most Obama nem engedheti meg magának ezt a luxust, a választási győzelemre ugyanis talán az lesz az egyetlen esélye, ha meggyőzi a teljesítményével többségében elégedetlen választókat arról, hogy a republikánus jelölt győzelme még rosszabb lenne.

Van az az unalomig ismételgetett aranyszabály, hogy ha meg akarsz nyerni egy választást, akkor a választókkal el kell fogadtatnod egy általad megrajzolt képet a riválisodról, mielőtt még ő maga megteszi ezt. Valami ilyesmibe kezdett Obama stábja is, akik láthatóan azzal számolnak, hogy Mitt Romney lesz a republikánus elnökjelölt, és már most építik fel azt az üzenetet, hogy ő egy elvtelen, képmutató politikus, aki bármit megtesz azért, hogy hatalomra kerüljön. Az eddigi legélesebb megnyilvánulás az volt, amikor múlt hét vasárnap Obama egyik vezető tanácsadója, David Plouffe a Meet The Press című tévéműsorban azt mondta, hogy Romney “has no core”, amit nehéz szó szerint lefordítani, de valami olyasmit jelent, hogy gerinctelen.

Bár az meglepő volt, hogy egy Obamához ilyen közeli ember fogalmaz meg egy ennyire erős ítéletet, az nem valószínű, hogy maga az elnök is hasonló nyilatkozatokat tesz (legalábbis egyelőre), eddig is az volt ugyanis rá a jellemző, hogy a keménykedést meghagyta környezete tagjainak. A kampányokban ez hagyományosan az alelnökjelölt feladata, de ott van például a legendásan mocskos chicagói politikában edződött főtanácsadó, David Axelrod, akit az egyik első Obama-életrajz írója, David Mendell a Politicónak így jellemzett: “Axelrod mindig nagyon jó volt abban, hogy besurran éjszaka a szobádba, darabokra szeleteli a szívedet, majd valahogy mégsem hagy egy olyan nyomot sem, ami hozzá vagy az általa képviselt jelölthöz kötné a bűncselekményt.”

Ennél jobb kedvcsinálót keresve sem találni a következő egy évhez. Izgalmas kampány lesz.