potus & co

Este caucus Iowában, és ezzel hivatalosan is elkezdődik az elnökválasztási verseny. Ennek alkalmából itt a fenti WSJ-videó az utolsó kampányeseményekről, itt pedig egy beharangozó cikkem, ami az [origo]-n jelent meg. Találkozunk hajnalban.

A karácsony alatti pihenés után újra teljes gőzzel nyomulnak a republikánus elnökválasztási kampány résztvevői. A helyszín Iowa állam, ahol jövő kedden tartják az előválasztási küzdelem első fordulóját. Ez egy úgynevezett caucus lesz, ami nem egy hagyományos választási forma: ahelyett, hogy a választók fülkékben leadnák a voksukat, gyűléseken jönnek össze, és órákon át tartó jelölési folyamat során döntik el, melyik indulót támogatják.

Bár a New York Times egyik publicistája egész jó érvekkel alátámasztva levezette, hogy miért is nem fontos ez az egész iowai felhajtás, ettől még érdemes rá odafigyelni. És nem is csak a hagyományok miatt, hanem azért is, mert ha maguk a jelöltek komolyan veszik, és rengeteg pénzt és időt szánnak az iowai emberek meggyőzésére, akkor valamit biztosan jelezni fog az eredmény.

Meg persze azért is érdemes lesz figyelni, mert nagyon izgalmasnak tűnik a verseny. A szokatlan választási eljárás miatt eleve nehéz megjósolni, hogy ki lesz a győztes, az utóbbi hetek fejleményei azonban még nehezebbé teszik ezt. Hónapokkal ezelőtt úgy nézett ki, hogy Mitt Romney az abszolút esélyes (nem is csak Iowában, hanem az egész jelöltségi verseny megnyerésére), de aztán volt ugye előbb Herman Cain, majd Newt Gingrich emlékezetes felemelkedése. Utóbbiról komoly elemzések sora állapította meg, hogy nem fog elsüllyedni, mert egyrészt dörzsölt és tapasztalt politikus, másrészt annyira régóta szereplője az amerikai politikának, hogy mindenki ismeri a sötétebb oldalait is.

Ehhez képest a felmérések szerint Gingrich azóta visszacsúszott (tegyük hozzá: ellenfelei negatív kampányának hathatós segítségével), és helyette Ron Paul kezdett megerősödni. Ő a szövetségi kormány szerepének radikális csökkentésének üzenetével kampányol évtizedek óta, ötletei között van például a teljes külföldi segélyezés megvonása és a szövetségi jegybank felszámolása.

Paul esetében is érvényesült azonban a szokásos forgatókönyv: erősödésével párhuzamosan megnőtt iránta az érdeklődés is, ami hozta magával a kellemetlen kérdéseket. Konkrétan azt, hogy a 80-as és 90-es években a neve alatt megjelent hírlevelekben közölt rasszista nézeteket mennyire vallja a magáénak. Nem ez az első alkalom ugyan, hogy szembesítették ezekkel a hírlevelekkel (a 2008-as elnökválasztási kampányban is előkerültek), de láthatóan a bírálóit nem elégíti ki az a válasz, hogy egyrészt nem tudott a mások által szerkesztett hírlevél tartalmáról, másrészt ugyan elhatárolja magát a szélsőséges nézetektől, de a szélsőségesek támogatását nem utasítja vissza.

Paul mindenesetre nagyon szervezetten készül az iowai összecsapásra, az őt támogató fiatal aktivisták seregének még azt is utasításba adták, hogy frissen megborotválkozva (ez vélhetően a férfiakra vonatkozik) korteskedjenek érte a konzervatívnak tartott államban. Egy szerdán közzétett kutatás szerint van is esélye a végső győzelemre: Romney vezet ugyan 25 százalékkal, de rögtön mögötte van 22 százalékkal Paul. Érdekesség, hogy a harmadik helyen nem is Gingrich, hanem az eddig inkább a futottak még kategóriában számon tartott egykori szenátor, Rick Santorum áll.

Akár nagy meglepetést is hozhat tehát az iowai forduló, de a vesztes vigasztalhatja majd magát azzal, hogy egy itteni győzelem nem feltétlenül döntő jelentőségű az egész verseny szempontjából. Négy évvel ezelőtt például az a Mike Huckabee nyerte a republikánus caucust, aki aztán a továbbiakban annyira gyengén szerepelt, hogy néhány menettel később kénytelen volt kiszállni a küzdelemből.

Bár a republikánusok gondoskodnak az elnökválasztási izgalmakról (a nemrég még sebezhetetlennek tűnő Newt Gingrich támogatottsága például elkezdett olvadozni, és újabban Ron Paul tűnik az erős embernek, legalábbis Iowában), a demokratáknál is van némi mozgolódás. Vagy legalábbis látszólag.

Hétfőn és kedden több államban is egy automata telefonhívásos kampány indult azzal az üzenettel, hogy Barack Obama helyett Hillary Clintonnak kellene lennie a demokrata elnökjelöltnek a 2012-es választáson. „Amerika jobb helyzetben lenne ma, ha Hillary Clinton lenne az elnökünk” – hangzik az automata telefonhívás, amely arra buzdítja az embereket, hogy látogassanak el a RunHillary2012.net című oldalra, és csatlakozzanak a Clinton meggyőzését célzó petícióhoz.

Most egy csapatban vannak - Forrás: www.facebook.com/#!/hillaryrclinton

A jelenleg a külügyminiszteri posztot betöltő egykori first lady (és környezete) már többször jelezte, hogy nincsenek elnöki ambíciói. Clinton épp Obama ellen bukta el 2008-ban a demokrata jelöltségért folytatott versenyt egy kemény, személyeskedéstől sem mentes küzdelemben. Ez után Obama saját stábjának tagjai is megrökönyödéssel fogadták, amikor a megválasztott elnök Clintont kérte fel külügyminiszternek.

Clinton azonban nem bizonyult rossz választásnak, és kinevezése abból a szempontból is ügyes húzásnak tűnt, hogy Obama ezzel semlegesítette legnagyobb potenciális politikai riválisát. Ha Clintonnak lennének is olyan szándékai, hogy újra elinduljon, nyilván nehezen tudná magát Obamával szemben pozicionálni, miközben tagja az általa vezetett adminisztrációnak.

A külügyminisztérium szóvivője nem kommentálta a telefonhívásokat, Clinton egyik korábbi munkatársa pedig a Washington Postnak nyilatkozva nevetséges trükknek nevezte a kampányt. Valóban rejtélyes az egész próbálkozás, a telefonhívásokban említett weboldalon ugyanis nincs semmilyen utalás arra, kik állnak mögötte, és a Post szerint az sem kideríthető, hogy kik regisztrálták az oldalt.

Az automata telefonhívások ugyan olcsó kampányeszköznek számítanak, de némi profizmusra utal az, hogy a telefonhívásokat olyan államokban indították, ahol Clinton győzött a 2008-as előválasztásokon. Persze az is lehet, hogy valójában ellenséges aknamunkáról van szó, és valamilyen republikánus csoport akarja megzavarni a demokratákat egy ilyen kampánnyal. Egyúttal azonban sokat elárul a kezdeti népszerűtlenségéből sokat veszített Obama törékeny helyzetéről, hogy valaki egyáltalán megpróbálkozott vele, és a cikkeket olvasva félig-meddig komoly gondolkodás indult meg egy esetleges Clinton-kampányról.

Az elmúlt pár hétben annyi izgalmat és érdekességet szolgáltatott a felbolydult republikánus kampány, hogy szinte meg is feledkeztünk arról, hogy van ebben a versenyben - igaz, egyelőre a másik térfélen - egy másik játékos is. Barack Obama, a jelenlegi elnök, akinek ugyan munkaköri leírása szerint az ország vezetése a dolga, de nagyon úgy néz ki, hogy most már ő is kampányüzemmódba kapcsolt.

De mielőtt még ebbe belemennénk, egy nagyon rövid összefoglaló arról, hogyan is nézett ki Obama elnöksége eddig. Beiktatása után belekezdett a nagy liberális (amerikaiul ez a baloldali) ígéretek megvalósításába (leginkább az egészségügyi reformba), majd a 2010-es félidős választási vereség után bement középre és tető alá hozott pár alkut a republikánusokkal, hogy aztán bő félévvel később az adósságplafon körüli kudarca után visszamenjen a baloldalra. Ez persze nagyon le van így sarkítva, mert valójában a liberális bázisnak sem tetszett az egészségügyi reform, ahogy a republikánusok akkor is kommunistának tartották, hogy próbálta megtalálni velük a közös hangot a 2010-es választás után, de nagyjából azért leírható egy ilyen ív Obama mozgásában.

Felvette a harci állást - Forrás: Flickr.com/whitehouse

A korábbinál keményvonalasabb pozíciót jól mutatja, hogy miután novemberben elbukott az adósságprobléma rendezésére felállított szuperbizottság, akkor Obama egyből közölte, hogy meg fog vétózni minden olyan próbálkozást, amellyel a republikánusok megpróbálják átírni az előre megbeszélt szabályokat (vagyis mégis megmentenék a megszorításra ítélt védelmi költségvetést). Harcosan kiáll amellett is, hogy a George W. Bush által elfogadtatott adócsökkentéseknek a leggazdagabb rétegek számára történő meghosszabbítását szintén nem fogja támogatni.

Ez már nem a lavírozó elnök, hanem a kampányra készülő politikus alapállása. Viszont tévedés lenne azt hinni, hogy Obama megelégszik azzal, hogy saját - egyébként is megtépázott - táborát felrázza és felsorakoztatja maga mögött. A 60 Minutes-nek adott interjújában volt egy olyan, a Huffington Poston által idézett rész, amelyben arról beszélt, hogy a választás kérdése az lesz, “vissza tudjuk-e szerezni az amerikai gondolkodásnak és értékeknek azt a létfontosságú központi elemét, amely szerint “mi együtt vagyunk ebben””.

Ha ehhez hozzátesszük azt, hogy a demokrata kampány egyik fő üzenete láthatóan az lesz, hogy bárki is nyeri a republikánus jelöltséget, az mindenképp egy zavaros gondolkodású kisebbség foglya, akkor könnyű belátni, hogy Obama nagyon tudatosan készül annak a többségnek a visszahódítására, amely három évvel ezelőtt megválasztotta.

A legutóbbi, szombat esti republikánus vitából több beszámoló szerint is Newt Gingrich került ki győztesen, annak ellenére is, hogy az orra alá dörgöltek mindent: a két válásától kezdve a palesztinok sértegetésén át (kitalált nemzetnek nevezte őket) a Freddie Mactől felvett hatalmas pénzekig (részletek ebben a cikkemben). A győzelmi státuszt talán annak is köszönheti, hogy volt egy nyilvánvaló vesztese a vitának, méghozzá épp legnagyobb riválisa, Mitt Romney.

Ahogy a fenti videón is látható, Romney a vita egy pontján odafordult Rick Perry texasi kormányzóhoz, és azt ajánlotta neki, fogadjanak 10 ezer dollárban arról, hogy tényleg kivett-e a könyvének első kiadásából egy egészségügyi reformról szóló részt (Perry szerint igen). Bár láthatóan poénnak szánta, Romney sosem a humoráról volt híres. Sőt, kifejezetten béna viccekről szólnak a kampánybeszámolók, most azonban nemcsak annyi történt, hogy kínos mosolygást váltott ki a közönségéből, hanem úgy tűnik, hogy komoly hibát követett el.

Szinte véget sem ért a vita, és reakciók tömkelege (nemcsak demokrata oldalról) szólt arról, mekkora érzéketlenségről tett tanúbizonyságot Romney. Ő ugyan gazdag családba született, és saját maga is szép vagyont halmozott fel, de a megroggyant gazdaságú Egyesült Államokban most nem feltétlenül célszerű azzal hencegni, hogy valaki tízezrekben tud fogadni.

Update 18:20-kor: És akkor gyorsan árnyaljuk is ezt a tízezerdolláros poén által sugallt képet. Itt egy nagyszerű cikk a New York Timesból, amelyből kiderül, hogy Romney ugyan valóban vagyonos családból jön, de a szegényként felnőtt apja egyáltalán nem kényeztette el. Azt is megtudjuk, hogy Romney ugyan egy rendkívül sikeres befektető céget vezetett, de a munkatársainak nem engedte, hogy elsőosztályon utazzanak, és ebédre rendszerint szendvicset evett az asztalánál.