potus & co

Kedden két újabb fontos fordulója lesz a republikánus előválasztási küzdelemnek. Michigan és Arizona államban tartanak szavazásokat, és ezek közül különösen a michigani megmérettetés tűnik érdekesnek. A felmérések szerint Arizonában kényelmes többsége van Mitt Romneynak, Michiganben azonban vele nagyjából egy szinten áll a legutóbbi előválasztási fordulókat megnyerő Rick Santorum.

Michigan azért is fontos helyszín, mert szimbolikus jelentőséggel bír Romney számára. Ott született, ott nőtt fel, apja pedig kormányzója is volt az államnak. Ha veszít, akkor az súlyos csapást jelent a kampánya számára, ha viszont nyer, akkor lendületet kaphat az őt szorongató Santorummal szemben. Rick Santorum azonban nem hagyja magát, és mindent bevet a győzelem érdekében. Ebbe még belefér az is, hogy az általa is rendszeresen keményen támadott demokraták helyi erőit biztatja arra, szavazzanak rá, és ezzel gyengítsék Romneyt.

Santorum mindent bevet - Forrás: Santorum Facebook

Erre a szokatlan akcióra egy jogi kiskapu ad lehetőséget. Az előválasztások többsége ugyanis zárt, és csak az adott párthoz regisztrált szavazók vehetnek rajta részt, Michiganben azonban kicsit más a helyzet. Bár elvileg ez a szavazás is csak a republikánusok számára nyitott, a helyi pártszabályok szerint  bárki a helyszínen republikánusnak vallhatja magát, és azt sem akadályozza semmi, hogy aztán később visszaváltozzon demokratává.

Santorum kampánystábja hétfőn automata telefonhívásokkal próbálta győzködni a demokrataként azonosított szavazókat. „Kedden csatlakozzon azokhoz a demokratákhoz, akik egy hangos üzenetet küldenek Mitt Romneynak!” – hangzik az üzenet, amelyről Romney nem túl meglepő módon elítélően nyilatkozott. „Santorum szenátor valami olyasmit csinált ma, ami egy megtévesztő és mocskos trükk” – fogalmazott Romney a Fox Newsnak adott interjújában.

A helyzet ugyanakkor az, hogy a helyi demokraták és a hozzájuk kötődő szakszervezetek már Santorum buzdítása nélkül is szervezkedtek Romney ellen. Két ok vezérli őket abban, hogy beleavatkozzanak a republikánusok között zajló küzdelembe.

Az egyik az, hogy Romney ellenezte a Michiganben meghatározó autógyártó cégek állami megsegítését (erről 2009-ben döntött Obama elnök), és ezt azóta sem felejtették el neki. A másik tényező kevésbé személyes, sokkal inkább politikai kalkuláció, a demokraták ugyanis úgy számolnak, hogy számukra sokkal veszélyesebb lenne, ha a pragmatikusabb Romney lenne a republikánus elnökjelölt a novemberi választáson, mintha a keményvonalas konzervatív – és a választókat leginkább aggasztó gazdasági problémák helyett inkább erkölcsi kérdésekről szónokló – Santorum.

Romney azt mondja, nem fél attól, hogy az esetlegesen ellene szavazó demokraták komoly hatással lesznek majd az eredményre. Ha mégis, és emiatt elbukja a michigani fordulót, az persze kínos lesz számára, de legalább mentségként elmondhatja majd, hogy egy olyan összeesküvés áldozata lett, amelyben riválisa összefogott az ősellenséggel.

Közhelynek számít az amerikai politikában, hogy hosszú törvényhozási múlttal nem ajánlatos elnökválasztáson indulni, és most Rick Santorum is kezdi megtapasztalni, milyen sok igazság van ebben. A kongresszusi tagokat általában azért óvják a kampányolástól, mert képviselőként vagy szenátorként sok olyan szavazatot adnak le, amelyek aztán később felhasználhatók ellenük.

Ez történik most a kongresszusban 16 évet eltöltő (1990-től 2006-ig) Rick Santorummal is, aki a két héttel ezelőtti előválasztási fordulók megnyerése után az egyik nagy esélyes arra, hogy a republikánus párt jelöltje legyen a novemberi elnökválasztáson. Szerda este tartották a kampányban résztvevő négy politikus közötti legutóbbi vitát, és ezen fő riválisa, Mitt Romney egykori massachusetts-i kormányzó nekiesett Santorumnak, és orra alá dörgölte korábbi kongresszusi szavazatait.

Egy kemény vita az úgynevezett earmarkokról, vagyis a törvényhozás által megszavazott, konkrét projektekre vonatkozó támogatásokról

Santorum támogatott több olyan projektet is, amelyek később pazarlónak bizonyultak (erről vitáznak a fenti videóban). Igennel szavazott arra az oktatási törvényre is, amelyet ugyan a republikánus George W. Bush elnök fogadtatott el, de amely most a republikánusoknál meghatározó konzervatív választók szemében nem számít jó pontnak.

Santorum védekező pozíciót vett fel, és elismerte, hogy követett el hibákat törvényhozóként, de közben elejtett néhány szerencsétlennek tűnő megjegyzést is. Azt mondta, hogy az oktatási programra annak ellenére szavazott igennel, hogy ellene volt az elveknek, amelyben hitt. A helyi közönség ezt zúgolódva fogadta, és kérdéses, mennyire sikerült megnyugtatni őket azzal, hogy hozzátette, a törvényt azért is témogatta, mert az fontos volt Bush elnök számára. “Néha megteszed ezt a csapatért, a vezetőért” - mondta Santorum.

Hamarosan kiderül, milyen hatása lesz ezeknek az epizódoknak Santorum kampányára, jövő kedden ugyanis újabb két előválasztás (Michiganben és Arizonában) következik, egy héttel utána pedig egyszerre 11 államban lesznek szavazások. Elvileg ez a szerdai volt az utolsó (és egyben a 20.) tévévita a jelöltek között, és a beszámolók szerint nagyon kemény ütközetek voltak a jelöltek között. Ha azonban a következő két hétben sem dől el a küzdelem, akkor várhatóan még visszatérnek a képernyőre.

Nem tudom, ki írja ennek a forgatókönyvét, de nagyon jó dramaturgiai érzéke van. Épp amikor kezdene ellaposodni a történet, jön egy csavar, egy fordulat, ami felrázza az embert. Most itt mélyebben nem mennék bele, az [origo]-ra írtam egy részletes összefoglalót Rick Santorum feltámadásáról, de persze biztosan téma lesz ez még egy darabig.

Az előzetes adatok szerint minden úgy történt, ahogy arra már napok óta számítani lehetett. Mitt Romney sima győzelmet aratott Nevada államban, így most már elmondhatja magáról, hogy három államban is nyerni tudott (az eddigi ötből), és így még egy lépéssel közelebb került ahhoz, hogy ő legyen a republikánusok jelöltje a novemberi elnökválasztáson. Negyven százalékos feldolgozottságnál Romney 42 százalékon állt, míg legfőbb riválisa, Newt Gingrich 26 százalékot ért el. A másik két versenyben lévő politikus közül Ron Paul 18, Rick Santorum pedig 13 százalékos támogatottságot szerzett.

A nevadai caucus (egy speciális, gyűlésekhez hasonló választási forma) eredménye azért sem túl nagy meglepetés, mert ezt az államot Romney-nak még a számára nem túl szép emlékű 2008-as kampányban is sikerült megnyernie. Akkor segített neki, hogy a helyi mormonok az átlagnál nagyobb arányban mentek el szavazni, és túlnyomó többségük rá voksolt.

Nyerési sorozatban van Romney - Forrás: flickr.com/photos/mittromney

Romney maga is mormon, és a mostani előválasztás során lényegében ez volt az első alkalom, hogy a vallása komolyan téma lett. A mormonokra az amerikai vallásos konzervatívok többsége gyanakodva tekint, és sokan közülük nem tekintik őket valódi kereszténynek. Egyelőre semmi jele ugyanakkor annak, hogy ez hátráltatná Romney-t, a floridai előválasztáson például meglehetősen jól szerepelt az evangélikus konzervatívok körében.

A nevadai adatok is azt mutatják, hogy széles körű támogatással tudott nyerni. Támogatói között nemcsak vallásos konzervatívokat, hanem az állami kiadások visszafogását követelő Tea Party mozgalom szimpatizánsait is megtalálni.

A nagy kérdés az, hogy vajon ez a harmadik győzelem megállíthatatlanná teszi-e Romney-t. Első ránézésre úgy tűnik, hogy igen, de ez a kampány annyi meglepetéssel szolgált már, hogy nem érdemes mérget venni semmire. A jelöltség végső soron annak alapján fog eldőlni , hogy az egyes indulók hány küldöttet tudnak maguk mögött az augusztusi republikánus konvención, és egyelőre csak ezeknek a töredékéről született döntés.

Az eddigi fordulók azt mutatták, hogy Romney számára a legnagyobb veszélyt az őt gyanakodva figyelő mélykonzervatív szavazók jelentik, és az ő szavazatuk továbbra is megoszlik két politikus (Newt Gingrich és Rick Santorum) között. Ha egyikük kiszáll, és koncentrálódik a támogatottság, akkor új lendületet kaphat a konzervatív vonal. Gingrich mindenesetre a nevadai forduló után jelezte, hogy nem adja fel, és úgy számol, hogy az áprilisi texasi előválasztásra behozza lemaradását Romney-val szemben.

Talán változtat a verseny dinamikáján az is, hogy Barack Obama jelenlegi elnök számára kedvező hírek érkeztek a héten. Minden hónap első péntekén közlik az amerikai állásadatokat, és a mostaniak azt mutatták, hogy a várakozásoknál jobban alakult a munkaügyi helyzet. A munkanélküliségi arány 8,3 százalékra csökkent, ahol utoljára három évvel ezelőtt állt. Ez persze még mindig túl magas ahhoz, hogy Obama diadalmenetbe kezdjen, viszont nem igazán passzol Romney fő üzenetéhez sem, amelynek lényege épp az, hogy ő az, aki képes lendületbe hozni a gazdaságot.

Ha az derül ki, hogy a mostani főnök is meg tudja ezt oldani, akkor rá nem feltétlenül lesz szükség. Márpedig - az eddigi előválasztási exit pollok szerint  - épp az Romney legfőbb erőssége, hogy a republikánusok róla tudják leginkább elképzelni, hogy le tudja győzni Obamát. Képlékeny tehát a helyzet, születhetnek még meglepetések a kampány minden szintjén.

Sok meglepetést szült már a mostani elnökválasztási kampány, de ez a floridai előválasztás nem tartozott közéjük. Napok óta világos volt, hogy Romney fog nyerni, és így is lett. A kérdés most az, hogy mi jön ez után? Most már a zsebében érezheti a jelöltséget vagy elhúzódó harcra kell számítani?

Nagyon úgy néz ki, hogy néhány hétig nem kapunk biztos válaszokat ezekre a kérdésekre. Februárban ugyanis csupa olyan előválasztás és caucus lesz, amelyek egyrészt nem bírnak hatalmas téttel, másrészt olyan terepnek számítanak, ahol Romney számít a biztos nyerőnek.

Ezek az államok jönnek a következő bő egy hónapban: Maine, Nevada, Colorado, Minnesota, Arizona, Michigan és Washington. Ezeknek egy jelentős részében közös az, hogy a 2008-as előválasztási küzdelemben Romney úgy tudta ezekben az államokban megnyerni az akkori szavazásokat, hogy valójában egy pillanatra sem számított valódi esélyesnek az jelöltség elnyerésére. A hét állam közül öt ilyen volt (a kivételek Arizona és Washington), és Romney azóta egyrészt tapasztaltabb kampánypolitikus lett, másrészt talán a mezőny is gyengébb most, mint négy évvel ezelőtt.

Nem várhatók tehát a mostanihoz vagy a dél-karolinaihoz hasonló drámai összecsapások, viszont annál inkább fontos lehet az, ami március 6-án következik. Ez lesz az úgynevezett superkedd, amikor egyszerre 11 államban lesznek előválasztások és caucusok.

Az elnökjelöltség hivatalosan a republikánus párt augusztusi konvencióján dől el (amelyre egyébként visszatér a párt Floridába, konkrétan Tampába), ahol az lesz a jelölt, aki legalább 1144 küldött támogatását bírja. Azon az egyetlen márciusi napon 466 küldött sorsa dől el, így ha más nem is, az biztosan egy döntő este lesz.