potus & co

Sarah Palin visszatért. Persze igazából nem is ment el, csak nem figyelt rá senki, miután annyi kacérkodás után végül is nem szállt be az elnökválasztási kampányba. Most azonban ismét bekerült a hírek közé, méghozzá azzal, hogy védelmébe vette Newt Gingrichet. „Megpróbálják keresztre feszíteni, és átírni a történelmet, átírni mindazt, amiért kiállt az évek során” – mondta Palin a Fox Business Newsnak.

A nyilatkozat érdekessége, hogy Palin ezúttal nem elsősorban a demokratákat és a szerinte elfogult médiát értette a többes szám harmadik személy alatt, hanem a republikánus párt és környezete meghatározó figuráit, akik az utóbbi napokban kemény támadásokat indítottak a dél-karolinai győzelmével az előválasztási verseny egyik esélyesévé előlépett Gingrich ellen.

Palin megvédi a "támadó muffint" - Forrás: Palin Facebook-oldala

Mint arról a Politico csütörtökön egy összeállításban beszámolt, Ronald Reagan egykori kormányzatának egyik tagja, Elliot Abrams például azt emlegette fel, hogy Gingrich ugyan most úgy állítja be magát, mint aki Reagan szoros szövetségese volt, valójában azonban rendszeresen kritizálta őt. A szókimondásáról híres konzervatív publicista, Ann Coulter is elég egyértelművé tette, mit gondol Gingrichről, azt figyelmeztetést tette ugyanis közzé a honlapján, hogy „Válaszd újra Obamát, szavazz Newtra!” Nem válogatta meg a szavait a Wall Street Journalen publikáló Peggy Noonan sem, aki még hetekkel ezelőtt azt írta Gingrichről, hogy olyan, mint egy „dühös kicsi támadó muffin”.

Rajtuk kívül is sok republikánus és konzervatív mondja azt, hogy Gingrich rossz választás lenne a párt elnökjelöltjeként. Azt mondják, hogy lehet ugyan, hogy nagyon okos és vannak zseniális ötletei, de megbízhatatlan és túlságosan nagyra van magával. Az egyik legkeményebb kritikát egykori képviselőtársától, a jelenleg szenátor Tom Coburntől kapta, aki republikánus létére azt nyilatkozta, hogy Gingrich lenne az utolsó ember, akire ő szavazna egy elnökválasztáson.

Elég erős össztűznek tűnik ez, viszont egyrészt Gingrich továbbra is a felmérések élén szerepel – Mitt Romney-val együtt -, így láthatóan vannak támogatói, még ha nem is a párt első vonalában. Épp erre hivatkozva védi Palin, aki szerint Gingrichet azért támadják olyan hevesen a saját pártjából is, mert nem tagja az úgynevezett establishmentnek. Őket tartja fő ellenfelének az egykori alaszkai kormányzó és alelnökjelölt is, és minden alkalmat megragad arra, hogy kiossza a médiát, a demokratákat és a régóta a hatalom közelében lévő republikánusokat. Hasonló üzenete van Gingrich kampányának, sokak szerint ugyanis ennek tudható be például az hogy a tévévitákban szinte több időt tölt az általa liberálisnak tartott tévés műsorvezetők piszkálásával, mint a saját riválisainak a kritizálásával.

George Romney sikeres ember volt. Évekig vezette az American Motors nevű óriásvállalatot, és ő volt az első republikánus politikus, akit megválasztottak Michigan állam kormányzójának. Üzletemberként biztos egzisztenciát teremtett magának és családjának, kormányzóként pedig politikai tapasztalatokat szerzett és támogatói hátteret épített. Az 1968-as elnökválasztáshoz közeledve úgy döntött, elindul a legmagasabb politikai tisztségért, és a felmérések szerint jó esélye is volt arra, hogy beköltözhessen az akkor már két ciklus óta demokraták által uralt Fehér Házba.

A kampánya azonban összeomlott, mielőtt még a valódi verseny elkezdődött volna. A kudarc oka a beszámolók szerint egy rosszul sikerült nyilatkozat volt. Romney-t arról kérdezték egy tévéinterjúban, hogy miért ellenzi a vietnami háborút, amikor néhány évvel korábban, egy ottani látogatás után még támogatta azt. „Amikor visszajöttem Vietnamból, olyan nagy agymosásban részesültem, amekkora csak lehetséges” – hangzott az azóta is gyakran emlegetett, és valószínűleg minden politikai kommunikációs tankönyvben elrettentő példaként szereplő válasz. Romney láthatóan nem jött rá arra, hogy ez egy szerencsétlen megfogalmazás volt, mert még lelkesen részletezte is a dolgot, mondván hogy nemcsak az amerikai tábornokok, hanem a diplomaták is kivették a részüket az ő agymosásában.

Az elhíresült agymosásos interjú

Bár nyilvánvaló, hogy a kifejezést képletesen értette, a nyilatkozat olyan sötét árnyékot vetett a kampányára, hogy képtelen volt folytatni, és még a New Hampshire-i előválasztás előtt ki is szállt a versenyből. Úgy tűnik azonban, hogy ez az árnyék hosszúra nyúlik, és több mint negyven évvel később most a fiára, a republikánus elnökjelöltségért küzdő Mitt Romney-ra vetül.

Ezt sugallja legalább az a Politicón megjelent cikk, amely azt taglalja, milyen okai lehetnek Romney megdöbbentően súlyos dél-karolinai kudarcának. Annak ellenére kapott ki több mint 10 százalékos különbséggel Newt Gingrichtől, hogy egy héttel korábban még ő állt az élen a felmérések szerint, és az összes jelölt közül ő rendelkezik a legnagyobb és legprofibb kampánygépezettel. A cikk szerint az egyik ok az lehet, hogy Romney szinte túl tökéletes (sikeres volt az üzletben, mintaszerű családi életet él és mindig makulátlan külsővel jelenik meg), ami miatt nehezen tudnak vele azonosulni a választók, a másik pedig az, hogy ehhez a tökéletességhez merevség is társul.

Talán túl tökéletes - Forrás: Flickr.com/photos/mittromney

Ez a karót nyelt stílus Romney ismerői szerint az apa agymosásos problémájára vezethető vissza. A cikk szerint a politikus eltökélt abban, hogy nem követi el ugyanezt a hibát, és emiatt mindig nagyon figyel arra, hogy mit mond, ha újságírók vannak a közelében. Ez persze igaz minden profi politikusra, de Romney esetében fokozottan így van. „Annak az árnyékában nőtt fel, hogy az apja egyszer elszólta magát, és örökké fizetett érte” – mondta egy tanácsadója, és hasonlóan magyarázta Romney óvatosságát az egyik nővére is. „Hogy hatással volt-e ránk az agymosásos dolog? Hát persze” – idézik Jane Romney-t a Real Romney című, közelmúltban megjelent könyvben. „Mitt alaptermészetéből fakadóan is egy diplomata, de ez még inkább azzá tette. Nem fogja magát hátrányos helyzetbe hozni. Óvatosabb lett és fegyelmezettebb” – tette hozzá a nő.

A Romney-t kísérő újságírók beszámolóiból is az derül ki, hogy a politikus nagyon távolságtartó, és alig áll velük szóba. Láthatóan azonban az önfegyelem sem mindig segít, Romney-nak ugyanis már több szerencsétlen elszólása is volt ebben a kampányban. Emlékezetes például az egyik vitában bedobott tízezer dolláros fogadási ajánlat, vagy a riválisai által kiforgatott „szeretek kirúgni embereket” mondat. Egyelőre ugyan egyik sem volt olyan súlyos, mint a híres agymosásos nyilatkozat, de ha nem vigyáz magára, akkor előbb-utóbb becsúszik egy hasonló. Persze az is lehet, hogy az lenne a megoldás Romney számára, ha a nagy fegyelmezettség közben inkább lazítana egy kicsit.

A rockandrollosan vagány felkiáltás New Hampshire állam jelszava, ahol kedden tartják a republikánus előválasztási küzdelem második fordulóját a múlt heti iowai caucus után. Ez – ellentétben a gyűlések formájában lebonyolított iowai fordulóval - egy hagyományos szavazás, a választók az egész nap nyitva tartó szavazókörökben adják le voksaikat. Különbözik a New Hampshire-i választás az iowaitól abban is, hogy ebben nemcsak a regisztrált republikánus szavazók, hanem a függetlenek is részt vehetnek. Mindez azt is jelenti, hogy várhatóan nagyon máshogy alakulnak majd az erőviszonyok ebben liberálisnak tekinthető államban, mint a konzervatív és vallásos Iowában.

Míg múlt héten Mitt Romney minden erőfeszítése és a reklámokra költött hatalmas összegek ellenére épp csak meg tudta előzni a keményvonalas konzervatív Rick Santorumot, most magabiztos győzelemre számíthat. Az egykori massachusetts-i kormányzó egy hétvégén készített felmérés szerint 33 százalékon áll, míg az utána következő Ron Paul (aki az egyéni szabadságjogok élharcosaként kampányol) 20 százalékos támogatottsággal bír. Őket követi 13 százalékkal Jon Huntsman (aki mérsékelt nézeteivel tűnik ki a konzervatív mezőnyből), majd 11 százalékkal Newt Gingrich korábbi képviselőházi elnök és 10 százalékkal Santorum.

Magyarázkodásra kényszerült Romney - Forrás: Flickr.com/mittromney

Fölényesnek tűnik tehát Romney előnye, viszont még néhány nappal ezelőtt is ennél jóval nagyobb (mintegy 20 százalékos) különbséget is mértek a javára. A visszaesésben talán lehet szerepe annak, hogy a nagy nehezen kiizzadt iowai győzelem után minden korábbinál erősebb össztűz alá került a riválisok részéről. Romney-t már régóta támadják azzal, hogy szélkakasként váltogatja a politikai nézeteit, ez a pragmatizmusként is felfogható hozzáállás azonban nem feltétlenül számít rossz pontnak a New Hampshire-iek szemében, az utóbbi napokban azonban új irányt vettek az ellene intézett támadások.

Legújabban azzal vádolják, hogy egy befektető cég vezetőjeként olyan döntéseket hozott különböző vállalatok felvásárlásánál, amelyek eredményeként emberek százai veszítették el a munkájukat. Ez valódi veszélyt jelenthet Romney számára, aki arra az üzenetre építette a kampányát, hogy sikeres üzletemberként ő tényleg tudja, hogyan kell felpörgetni a gazdaságot és új munkahelyeket teremteni. A vádak épp ennek a szépen csengő ígéretnek a hitelességét kezdhetik ki.

Romney ráadásul még saját maga is az ellenfelek kezére játszott két nyilatkozattal. Hétfőn egy rendezvényen azt mondta, „szeretem azt, ha ki tudok rúgni embereket, akik szolgáltatást nyújtanak nekem”, és ugyan a szövegkörnyezetből egyértelműen kiderült, hogy ezzel az egészségügyi szolgáltatókra utalt, a rivális kampánystábok persze csak az első tagmondatra ugrottak rá. Így hirtelen tele lett az internet és a média azzal, hogy Romney szereti, ha ki tud rúgni embereket. Nyilván nem túl kellemes dolog azzal tölteni a New Hampshire-i kampány utolsó óráit, hogy ilyen állításokat kell magyarázni, de Romney elkövetett egy másik hibát is.

A hétvégén egy rendezvényen azt mondta, ő is megtapasztalta azt, milyen az, amikor valaki attól tart, hogy ki fogják rúgni a munkahelyéről. Ez nem igazán passzolt a saját maga által is közzétett információkból összeállt pályaképbe (vagyonos családból származott, jó iskolai képzést kapott és topmenedzserként dolgozott), így az újságírók azonnal elkezdtek kérdezősködni arról, vajon mikor kellett rettegnie attól, hogy lapátra teszik. Végül az derült ki egy hétfői nyilatkozatából, hogy konkrétan ilyen helyzetbe nem került, de amikor az egyetem után elment dolgozni, akkor kezdőként voltak bizonytalan pillanatai.

Valószínűleg nem így tervezett ráfordulni a New Hampshire-i fordulóra Romney, bár ha sikerül nyernie, akkor az komoly fegyvertény lesz, eddig ugyanis még nem fordult elő az előválasztások történetében, hogy egy republikánus jelölt Iowában és New Hampshire-ben is győzni tudjon. Kicsit nyugtalaníthatja ugyanakkor az, hogy négy évvel ezelőtt a felmérések biztos (igaz, nem 10-20 százalékos fölényű) győzelmet jeleztek Barack Obama számára a demokrata előválasztáson, végül azonban Hillary Clinton nyert.

Nem túl jó előjel Romney számára az sem, hogy a New Hampshire-i előzetes szavazáson mindössze a voksok 22 százalékát kapta meg. Persze valamelyest vigasztalhatja az a körülmény, hogy ez csak a hagyományos Dixville Notch-i szavazás volt, amelyet mindig a New Hampshire-i előválasztás előtti nap éjfélkor tartanak, és ezúttal mindössze 9 választó vett rajta részt. Közülük is hárman voltak csak regisztrált republikánusok, négyen függetlenek, ketten pedig demokraták. Romney 2 voksot kapott tőlük, így holtversenyben végzett az első helyen Jon Huntsmannel.

Önmagában elég érdekes volt az iowai caucus eredménye ahhoz, hogy elemzések tömkelege szülessen a republikánus erőviszonyokról. Ezek nagyjából egyeznek abban, hogy Santorumnak nehéz dolga lesz pénz és háttérszervezet nélkül építenie erre a győzelemmel is beérő vereségre, Romney számára viszont az a kínos, hogy annyi hónap munka, szervezés és elköltött pénz ellenére képes volt megszorongatni őt egy néhány héttel ezelőtt is esélytelennek tartott jelölt.

Mi történik viszont közben a másik oldalon? Az első nyilatkozatok alapján látszik, hogy Obamáék a fő ellenfélnek továbbra is Mitt Romney-t tartják, a reakciók többsége ugyanis vele foglalkozik. Egyrészt kudarcnak próbálták mindössze nyolcszavazatos győzelmét, és rámutattak arra is, hogy a szavazatok kisebb arányát kapta meg most, mint a négy évvel ezelőtti iowai caucuson (akkor Mike Huckabee lett a győztes).

Az elnök fő kampánytanácsadója, David Axelrod szerint ez után felvetődik a kérdés, hogy miért nem bíznak az emberek Mitt Romney-ban. A válasz szerinte az, hogy egyrészt Romney gazdasági vízióját nem osztják az amerikai emberek, másrészt pedig a választók nem tartják hitelesnek, miután sokszor váltogatta a nézőpontjait különböző fontos kérdésekben.

Obama a háttérben Axelroddal - Forrás: flickr.com/whitehouse

Ez utóbbi érv nem újdonság a demokraták részéről, egyszer már készítettek egy „brutális videót” is erről. Könnyen lehet azonban, hogy ezt az üzenetet idővel hátrébb fogja sorolni a demokrata kampánystáb. Ahogy a BBC Newshour című rádióműsor szerdai késő esti adásában hallottam egy amerikai politikai elemzőtől (biciklizés közben hallgattam, így a nevét nem tudtam felírni), ez a fegyver könnyen visszaüthet a novemberi elnökválasztás előtt. A gondolatmenete nagyjából úgy hangzik, hogy ha Romney lesz a republikánusok jelöltje, és a demokraták úgy definiálják őt, mint aki váltogatja az álláspontjait, az a republikánus törzsközönséget talán zavarja, viszont az el nem kötelezett választók körében még a pragmatizmus jele is lehet, amit pozitívan értékelhetnek.

Talán ennek a megnyilvánulása az, hogy Obama stábja egy új fronton kezdte el támadni Romney-t az utóbbi hetekben. Úgy próbálják beállítani őt, mint a középosztály ellenségét, a republikánusokat pénzelő vagyonos rétegek védelmezőjét. Nyilvánvalóan erre az üzenetre akartak ráerősíteni azzal, hogy múlt hétvégén Iowa államban egy olyan munkásembert mutattak be a sajtónak, aki akkor veszítette el a munkáját, amikor a cég a Romney által vezetett kockázati tőketársaság érdekeltségébe került.

Az iowai eredmény még egy szempontból lehet fontos – és esetleg kedvező – az Obama-stáb számára. A szoros verseny és Rick Santorum hirtelen felemelkedése után várható, hogy elhúzódik a republikánus jelöltségért folyó harc. Így a jelöltek egymás szétcincálásával lesznek elfoglalva, és nem a novemberi nagy csatára való felkészüléssel. Ez jól hangzó érv, de épp Obama rá a bizonyíték, hogy nem feltétlenül állja meg a helyét. Négy évvel ezelőtt pont attól tartottak a demokraták, hogy Obama és Hillary Clinton közel fél éven át tartó, kíméletlen harca rontja az esélyeiket magán az elnökválasztáson. Mint tudjuk, Obama végül simán letolta a pályáról John McCaint, a republikánusok akkori jelöltjét.

Ilyen szoros eredmény után az a legkevesebb, hogy azt mondjuk, ennek a versenynek még közel sincs vége. De mi is következik most Iowa után?

Az előválasztások következő helyszíne New Hampshire állam, ahol nem caucust, hanem hagyományos szavazókörös választást fognak tartani. Iowához hasonlóan ennek az államnak is hagyományosan kitüntetett szerepe van az elnökválasztásokban, de lehetséges, hogy idén egy kissé elhalványul a jelentősége.

Egyrészt a felmérések szerint Mitt Romney akkora fölénnyel rendelkezik (43 százalékon áll egy hétfőn közzétett kutatás szerint, mögötte Ron Paul következik 16 százalékkal), hogy csoda lenne, ha egy hét alatt ezt sikerülne bárkinek is ledolgoznia. Ketten fel is adták a küzdelmet: Rick Perry és Michele Bachmann egyaránt úgy döntött, hogy nem kampányolnak New Hampshire-ben. (Perry talán végleg kiszáll, az iowai ötödik hely után közölte, hazamegy Texasba gondolkodni.)

Az apró észak-keleti állam politikai jelentőségének csökkenésében szerepet játszik az is, hogy most csak a republikánusoknál van előválasztás, és New Hampshire egyszerűen nem passzol a párt mostani képéhez. New Hampshire a kevésbé vallásos és nem túl konzervatív államok közé tartozik (pontosabban a lakóira jellemzők ezek a tulajdonságok), miközben a republikánus párton belül épp ezek az irányvonalak erősödtek meg.

Nem nagyon rúg labdába most egy olyan jelölt, aki nem utasítja el az abortuszt minden esetben (beleértve a nemi erőszakot, vérfertőzést vagy azt, ha az anya élete veszélyben van), és nem ragaszkodik mindenáron ahhoz, hogy semmilyen adóemelést nem szabad végrehajtani. A főbb kérdésekben lényegében egyet is ért mindegyik kampányoló politikus, kivéve az egyetlen Jon Huntsmant, aki a politikai középhez közelebb álló nézeteket vall bizonyos kérdésekben (például klímaváltozás elleni küzdelemben vagy melegjogokban). Nem véletlen persze, hogy Huntsman nem is zavar sok vizet ebben a kampányban, és épp New Hampshire az, ahol valamennyire komolyan vehető támogatottsággal rendelkezik.

Mindezek miatt úgy néz ki, hogy New Hampshire helyett most az előválasztási harc harmadik fordulója, a január 21-én esedékes dél-karolinai szavazás lehet a következő nagy csata. Ebben az államban kifejezetten erős a konzervatív mozgalom, így a jelöltek többsége már most erre a választásra koncentrál. Sokatmondó, hogy Mitt Romney is elutazik Dél-Karolinába még a New Hampshire-i szavazás előtt. Neki különösen fontos, hogy megmutassa magát ott, a keményvonalas konzervatív szavazók ugyanis gyanakodva néznek rá korábbi liberális elhajlásai miatt.

Minden jel arra utal tehát, hogy elhúzódó küzdelem várható a republikánus jelöltségért. Romney minden profizmusa ellenére sem tudott nyerni Iowában, és egy néhány napja is esélytelennek tartott versenyző szorongatta meg. Nehéz megjósolni, hogyan szerepel majd a következő fordulókban Rick Santorum, de az egyértelmű, hogy a republikánus szavazók nem akarják könnyen adni ezt az elnökjelöltséget.