Pontosan egy év múlva, 2012. november 6-án elnököt választanak az amerikaiak. Ennek apropóján jobbnál jobb cikkek jelentek meg az esélyekről, a várható befolyásoló tényezőkről és a választói közhangulatról. Két írást emelnék ki, az egyik ma jelent meg a Washington Postban, a másik már napok óta olvasható (de nyomtatásban szintén a vasárnapi magazinban közölték) a New York Times oldalán.

Nem ismételném el az ezekben leírtakat, a tartalmuk amúgy is nagyon egyszerűen összefoglalható: ha nem indul be a gazdasági növekedés, akkor a választás után Barack Obama nagy valószínűséggel csatlakozik a munkanélküliek amúgy is népes táborához. Épp ebből a számára kétségbeejtő helyzetből következik ugyanakkor az is, hogy minden bizonnyal nagyon más lesz ez az Obama-kampány, mint a 2008-as.


Egy 2008-as, emelkedett pillanat - Forrás: saját fotó

Akkor az volt az alapállás, hogy kerülni kell a negatív üzeneteket, mert az nem passzol az olyan inspirálónak szánt jelszavakhoz, mint a remény és változás. Ez többé-kevésbé sikerült is, bár azért bevittek néhány övön aluli ütést a kampány utolsó heteiben szintén erősen negatívba forduló John McCainnek (például ezzel a gúnyolódó videóval). Most Obama nem engedheti meg magának ezt a luxust, a választási győzelemre ugyanis talán az lesz az egyetlen esélye, ha meggyőzi a teljesítményével többségében elégedetlen választókat arról, hogy a republikánus jelölt győzelme még rosszabb lenne.

Van az az unalomig ismételgetett aranyszabály, hogy ha meg akarsz nyerni egy választást, akkor a választókkal el kell fogadtatnod egy általad megrajzolt képet a riválisodról, mielőtt még ő maga megteszi ezt. Valami ilyesmibe kezdett Obama stábja is, akik láthatóan azzal számolnak, hogy Mitt Romney lesz a republikánus elnökjelölt, és már most építik fel azt az üzenetet, hogy ő egy elvtelen, képmutató politikus, aki bármit megtesz azért, hogy hatalomra kerüljön. Az eddigi legélesebb megnyilvánulás az volt, amikor múlt hét vasárnap Obama egyik vezető tanácsadója, David Plouffe a Meet The Press című tévéműsorban azt mondta, hogy Romney “has no core”, amit nehéz szó szerint lefordítani, de valami olyasmit jelent, hogy gerinctelen.

Bár az meglepő volt, hogy egy Obamához ilyen közeli ember fogalmaz meg egy ennyire erős ítéletet, az nem valószínű, hogy maga az elnök is hasonló nyilatkozatokat tesz (legalábbis egyelőre), eddig is az volt ugyanis rá a jellemző, hogy a keménykedést meghagyta környezete tagjainak. A kampányokban ez hagyományosan az alelnökjelölt feladata, de ott van például a legendásan mocskos chicagói politikában edződött főtanácsadó, David Axelrod, akit az egyik első Obama-életrajz írója, David Mendell a Politicónak így jellemzett: “Axelrod mindig nagyon jó volt abban, hogy besurran éjszaka a szobádba, darabokra szeleteli a szívedet, majd valahogy mégsem hagy egy olyan nyomot sem, ami hozzá vagy az általa képviselt jelölthöz kötné a bűncselekményt.”

Ennél jobb kedvcsinálót keresve sem találni a következő egy évhez. Izgalmas kampány lesz.