potus & co

Szombat este volt a Fehér Ház-i tudósítók szokásos éves vacsorája, amelynek fénypontja mindig az épp aktuális elnök vicces - vagy annak szánt - beszéde. Barack Obama elég jól teljesített, én legalábbis több poénján is hangosan nevettem a közvetítést nézve, bár igaz, hogy a viccek többsége elég belterjes volt. Most itt van néhány emlékezetesebb megjegyzése, kiegészítve némi magyarázattal.

Egy fotó szintén a vacsoráról: Obama felesége elhíresült frufrujával kiegészülve

“David Axelrod most az MSNBC-nek dolgozik, ami egy érdekes változás, miután korábban az MSNBC dolgozott David Axelrodnak.” - David Axelrod volt Obama kampánystratégája, és a poén nem túl finom utalás volt arra, hogy a liberális érzelmű tévécsatorna elég nyíltan kiállt Barack Obama mellett a tavalyi kampányban.

“Néhányan azt gondolják, hogy továbbra sem töltök elég időt a Kongresszussal. ‘Miért nem iszol egyet Mitch McConnell-lel?’ - kérdezik tőlem. Tényleg? Miért nem iszol inkább te Mitch McConnell-lel?” - Mitch McConnell a szenátusi republikánusok vezetője, és nem éppen kedves, barátságos modoráról ismert. Neki volt az a híres mondása is még az előző ciklusban, hogy legfontosabb feladatának azt tartja, hogy Obama ne legyen újraválasztva.

“Tudom, hogy a CNN bekapott néhány ütést mostanában, de a helyzet az, hogy én csodálom az elkötelezettségüket arra, hogy egy történet minden oldalát bemutassák, hátha közülük egyik pontosnak bizonyul.” - Ez egy nyilvánvaló kritikája volt annak, hogy a bostoni robbantás után a CNN több megalapozatlannak bizonyuló információt is közzétett, többek között azt, hogy a hatóságok elfogtak egy gyanúsítottat, miközben még javában folyt a hajtóvadászat.

“Még mindig elkövetek kezdőkre jellemző hibákat. Mint amikor Kaliforniában voltam egy adománygyűjtő rendezvényen, ahol nagyon jól éreztük magunkat, és megemlítettem, hogy Kamala Harris a legvonzóbb ügyész az országban. Ahogy azt el lehet képezlni, bajba kerültem, amikor hazajöttem. Ki tudta, hogy Eric Holder ilyen érzékeny?” - Obama ezzel arra utalt, hogy kisebb vihart kavart, amikor az ügyésznőt megdicsérte külseje miatt. Többen szexizmussal vádolták emiatt, és ő bocsánatot kért a megjegyzéséért. Eric Holder pedig nem más, mint a legfőbb ügyész (és egyben igazságügy-miniszter, vagyis az Obama-kabinet tagja).

“Nem tudom, egyelőre mit mondjak 2016-ról. Úgy értem, ez a fickó [Marco Rubio] még be sem fejezte az első ciklusát a szenátusban, és már azt hiszi, hogy készen áll arra, hogy elnök legyen? Ezek a mai gyerekek!” - Obama ezzel arra utalt, hogy Marco Rubio szenátort emlegetik a következő elnökválasztás egyik lehetséges republikánus jelöltjeként, de a poén célpontja saját maga volt. Obama ugyanis szintén első ciklusában indult neki az elnökválasztásnak.

Itt megnézhető a teljes beszéd:

Levágja-e a bajszát David Axelrod, az elnök vezető kampánystratégája? Ez a kérdés sokkal fontosabb, mint amilyennek elsőre hangzik. Ha levágja, akkor az nagy valószínűség szerint azt jelenti, hogy a főnöke elveszítette a választást. Ha viszont nem, akkor minden bizonnyal a helyén marad.

A bajusz azért vált kulcsfontosságúvá, mert Axelrod a Morning Joe című tévéműsorban közölte, hogy ha Mitt Romneynak sikerül akár egyik államban is nyernie Minnesota, Pennsylvania és Michigan közül, akkor megszabadul az egyébként már negyven éve viselt bajuszától. Természetesen szó sincs arról, hogy az ádáz választási küzdelem hirtelen egyszerű szórakoztatássá vált volna, a vicces fogadalom mögött is egy teljesen komoly tény áll: az utóbbi napokban Romney és a vele szövetséges szervezetek kampányolni kezdtek ebben a három államban is, pedig ezeket eddig a kutatási adatok alapján Obama stabil támogatói között tartották számon.

Axelrod (jobbra) negyven éve hord bajszot - Forrás: White House Flickr

A nagy kérdés most az, hogy vajon mi áll a republánus offenzíva hátterében. Egy alapos számítások alapján meghozott, tényleges sikerrel kecsegtető lépés? Egy kétségbeesett - minden mindegy alapon eldöntött - húzás? Esetleg egy egyszerű blöff?

A republikánusok persze azt állítják, hogy az első verzióról van szó. Azt mondják, hogy a legutóbbi felmérésekből az látszik, hogy szűkül Obama előnye ezekben az államokban, és így teljesen logikus lépés a részükről, hogy új frontot nyitnak, mert látnak esélyt arra, hogy megfordítsák az állást. Ebben van igazság, egy friss kutatás szerint például a statisztikai hibahatáron belülre került a különbség Obama és Romney között Minnesotában, és ezt a jelzést a demokraták is annyira komolyan vették, hogy nem mást küldtek oda kampányolni, mint a rendkívül népszerű korábbi elnököt, Bill Clintont.

Kérdés azonban, hogy mekkora esélyük van a republikánusoknak az utolsó napokban fordítani az álláson. Ezért is mondják azt a demokraták, hogy szerintük valójában csak egy kétségbeesett elterelő műveletről van szó. Az ő érvelésük úgy szól, hogy Romney és társai azért kezdtek el hirtelen sok pénzt költeni hirdetésekre az eddig figyelmen kívül hagyott államban, mert egyrészt van egy csomó felesleges pénzük (ez igaz), másrészt viszont rájöttek, hogy nem tudják megfordítani az állást a számukra kulcsfontosságú Ohióban, ezért egyfajta pánikreakcióként elkezdenek máshol próbálkozni.

Ehhez kapcsolódik a blöff teóriája, amely szerint Romneyék célja csupán az, hogy a demokratáknak pénzt és energiát kelljen fektetniük az egyébként hozzájuk húzó államokban.

Mindhárom verzióban van igazság, ahogy azonban jelenleg nincs élő ember, aki meg tudná mondani, hogy ki fogja nyerni a keddi választást, úgy egyelőre azt sem lehet megmondani, melyik forgatókönyv áll közelebb a valósághoz.

Nem sokáig tartott a politikai idill Barack Obama számára. Múlt héten közzétették a várakozásnál jobb állásadatokat. Hétfőn kijött egy felmérés, amely szerint hosszú idő után először 50 százalék fölé került a megítélése. Kedden nagyot bukott a várható elnökválasztási riválisa. Eközben pedig ő maga vidáman szórakozott a Fehér Házban egy cukorágyúval.

Az elmúlt néhány napban azonban ismét forrong a levegő az elnök körül. Az egész konfliktus egy részletkérdésnek tűnő intézkedéssel kezdődött, amely az egészségügyi reform alkalmazásával függött össze. A reform része az, hogy a munkaadók által nyújtott egészségbiztosításnak a fogamzásgátlásra is ki kell terjednie, és ugyan az Obama-kormányzat hozott egy rendeletet arról, hogy az egyházak kivételt képeznek ez alól, azt is egyértelművé tették, hogy ez a kivételezés nem vonatkozik az egyházi kötődésű intézményekre (például iskolákra). Ez volt az, ami miatt kirobbant a politikai háború.

Obamáék egy egyházi szertartáson - Forrás: Flickr White House

Keresztény szervezetek (elsősorban a fogamzásgátlást leghevesebben ellenző katolikus egyház vezetői) és republikánus politikusok tiltakoztak a döntés ellen, amely szerintük súlyos megsértése a vallásszabadsági jogoknak. A képviselőház republikánus elnöke, John Boehner szerdán azzal vádolta a Fehér Házat, hogy “veszélyesen túlmerészkedett az alkotmányosság határain, és olyan módon avatkozik be a vallásszabadságba, ami amerikaiak millióira van hatással és sérti a nemzet legfontosabb intézményeit”. A republikánusok bejelentették azt is, hogy törvényi úton próbálják megakadályozni a vitatott rendeletnek az alkalmazását.

A Fehér Ház szóvivője ugyan szintén szerdán azt mondta, hogy az elnök nem fog meghátrálni (“minden amerikai nőnek a munkahelyétől függetlenül hozzáférést kell kapnia ugyanahhoz az egészségügyi ellátáshoz, beleértve a fogamzásgátlást is magában foglaló megelőző szolgáltatásokhoz), kissé bizonytalannak tűnik a kormányzati reakció. Egyrészt kiszivárgott, hogy Obamát alelnöke és kabinetfőnöke is óva intette a várható konfliktustól, másrészt az elnök egyik legközelebbi bizalmasa, az újraválasztásán dolgozó David Axelrod kedden arról beszélt egy interjúban, hogy szerinte a Fehér Ház biztosan nyitott valamilyen kompromisszumra az ügyben.

Axelrod nem véletlenül szólalt meg, Obama ugyanis választási szempontból kínos helyzetbe került. Bár felmérések szerint a többség támogatja az elnöki rendelkezést, a konfliktus okozhat politikai problémákat. Ha meghátrál, akkor magára haragíthatja a női szavazókat, akik 2008-as megválasztásában is fontos szerepet játszottak, és egy legutóbbi felmérés szerint is az átlagosnál nagyobb mértékben támogatják. Ha viszont nem változtat az álláspontján, akkor egyrészt feldühíti a katolikus választók egy részét (akik több, az elnökválasztáson kulcsfontosságú államban is nagy számban élnek), másrészt további muníciót ad republikánus ellenfeleinek azokhoz a támadásokhoz, hogy ő egy olyan államot épít, amely beavatkozik az emberek életébe.

A keddi előválasztási fordulókban meglepően jól szereplő Rick Santorum már egyenesen arról beszélt győzelmi szónoklatában, hogy az elnök lábbal tiporja az első alkotmánykiegészítést (amely a szólásszabadság mellett a vallásszabadságot is garantálja), és “rá akarja erőltetni saját szekuláris értékeit ennek az országnak az embereire”. Ráadásul nemcsak a republikánusoktól érkezik kritika, hanem - némileg enyhébb formában - a demokraták egy részétől is. Igaz, ők nem a teljes szabályozás eltörlését, hanem csak puhítását akarják, de ezek a megnyilvánulások is jelzik, hogy mennyire kényes szituációba került az elnök.

Pontosan egy év múlva, 2012. november 6-án elnököt választanak az amerikaiak. Ennek apropóján jobbnál jobb cikkek jelentek meg az esélyekről, a várható befolyásoló tényezőkről és a választói közhangulatról. Két írást emelnék ki, az egyik ma jelent meg a Washington Postban, a másik már napok óta olvasható (de nyomtatásban szintén a vasárnapi magazinban közölték) a New York Times oldalán.

Nem ismételném el az ezekben leírtakat, a tartalmuk amúgy is nagyon egyszerűen összefoglalható: ha nem indul be a gazdasági növekedés, akkor a választás után Barack Obama nagy valószínűséggel csatlakozik a munkanélküliek amúgy is népes táborához. Épp ebből a számára kétségbeejtő helyzetből következik ugyanakkor az is, hogy minden bizonnyal nagyon más lesz ez az Obama-kampány, mint a 2008-as.

Egy 2008-as, emelkedett pillanat - Forrás: saját fotó

Akkor az volt az alapállás, hogy kerülni kell a negatív üzeneteket, mert az nem passzol az olyan inspirálónak szánt jelszavakhoz, mint a remény és változás. Ez többé-kevésbé sikerült is, bár azért bevittek néhány övön aluli ütést a kampány utolsó heteiben szintén erősen negatívba forduló John McCainnek (például ezzel a gúnyolódó videóval). Most Obama nem engedheti meg magának ezt a luxust, a választási győzelemre ugyanis talán az lesz az egyetlen esélye, ha meggyőzi a teljesítményével többségében elégedetlen választókat arról, hogy a republikánus jelölt győzelme még rosszabb lenne.

Van az az unalomig ismételgetett aranyszabály, hogy ha meg akarsz nyerni egy választást, akkor a választókkal el kell fogadtatnod egy általad megrajzolt képet a riválisodról, mielőtt még ő maga megteszi ezt. Valami ilyesmibe kezdett Obama stábja is, akik láthatóan azzal számolnak, hogy Mitt Romney lesz a republikánus elnökjelölt, és már most építik fel azt az üzenetet, hogy ő egy elvtelen, képmutató politikus, aki bármit megtesz azért, hogy hatalomra kerüljön. Az eddigi legélesebb megnyilvánulás az volt, amikor múlt hét vasárnap Obama egyik vezető tanácsadója, David Plouffe a Meet The Press című tévéműsorban azt mondta, hogy Romney “has no core”, amit nehéz szó szerint lefordítani, de valami olyasmit jelent, hogy gerinctelen.

Bár az meglepő volt, hogy egy Obamához ilyen közeli ember fogalmaz meg egy ennyire erős ítéletet, az nem valószínű, hogy maga az elnök is hasonló nyilatkozatokat tesz (legalábbis egyelőre), eddig is az volt ugyanis rá a jellemző, hogy a keménykedést meghagyta környezete tagjainak. A kampányokban ez hagyományosan az alelnökjelölt feladata, de ott van például a legendásan mocskos chicagói politikában edződött főtanácsadó, David Axelrod, akit az egyik első Obama-életrajz írója, David Mendell a Politicónak így jellemzett: “Axelrod mindig nagyon jó volt abban, hogy besurran éjszaka a szobádba, darabokra szeleteli a szívedet, majd valahogy mégsem hagy egy olyan nyomot sem, ami hozzá vagy az általa képviselt jelölthöz kötné a bűncselekményt.”

Ennél jobb kedvcsinálót keresve sem találni a következő egy évhez. Izgalmas kampány lesz.

A fenti videó hat nappal ezelőtt jelent meg azzal a szándékkal, hogy felkeltse az érdeklődést Jon Huntsman keddi bejelentése iránt. Utah állam egykori kormányzója most fogja hivatalossá tenni azt, amit már mindenki tud, vagyis hogy elindul a 2012-es elnökválasztási kampányban. Huntsmanre kemény küzdelem vár, miután nemcsak a republikánus mezőnyben is vannak komoly ellenfelei (elsőként a szintén mormon és szintén kormányzói tapasztalattal rendelkező Mitt Romney), hanem a demokraták kezében is van egy komoly fegyver vele szemben.

Huntsman idén áprilisig az Egyesült Államok nagykövete volt Pekingben. Amikor 2009-ben Obama felkérte a posztra, akkor ezt sok elemző zseniális húzásnak tekintette az elnök részéről, ezzel ugyanis látszólag jó előre kiiktatta egyik lehetséges 2012-es ellenfelét. Huntsman a konzervatív Utah állam népszerű kormányzója volt, de közben mérsékelt álláspontot képvisel például a melegjogok és egyes adózási kérdésekben is, így potenciálisan széles szavazótábor számára lehet vonzó.

Ez a számítás - tehát, hogy Huntsman nem indul 2012-ben - nem jött be, de Obama stábja láthatóan mindent megtesz azért, hogy megnehezítse az egykori nagykövet dolgát már a kampánya legelején. Vasárnap David Axelrod, Obama vezető kampánystratégája nyilatkozott arról, hogy az elnök politikáját most kritizáló Huntsman korábban négyszemközti beszélgetéseken valójában nagyon is lelkesen beszélt például a gazdasági intézkedésekről, de még a republikánusok által keményen támadott egészségügyi reformról is. A New York Times idézett egy Wikileaks-dokumentumot, amelyből kiderül, hogy Huntsman személyesen írt olyan levelet Obamának, amelyben magasztalta Kína-politikáját.

Huntsman stábja persze valótlannak nevezi Axelrod állításait, de fel kell készülniük arra, hogy még sokszor kell majd reagálniuk ehhez hasonló megnyilvánulásokra.