potus & co

Normális esetben az alelnökjelölti viták nem sokat számítanak. Eleve ott vannak az elnökjelöltek összecsapásai, ráadásul az alelnökjelöltségi pozíció együtt jár azzal, hogy nem nagyon lehet villogni, mert nem szabad háttérbe szorítani az elnökjelölteket.

Ez azonban nem egy normális vita volt. Miután múlt héten az elnökjelöltek első ütközetében Mitt Romney még sok demokrata szimpatizáns értékelése szerint is szinte lemosta a pályáról Barack Obamát, hatalmas figyelem irányult a két alelnökjelölt, Joe Biden és Paul Ryan csütörtök esti vitájára. Nagy volt a tét mindkét fél számára: a múlt heti vita előtt a felmérések szerint Barack Obama vezetett, az elmúlt néhány napban azonban Romney lendületet kapott, és sokat javultak a támogatottsági adatai.

Joe Biden és Paul Ryan - Forrás: AFP

Bidenre tehát az a feladat hárult, hogy megtörje ezt a számukra rossz trendet, Ryanre pedig épp az ellenkezője, vagyis hogy visszaverje a támadást, és lehetőleg még nagyobb lökést adjon a felpörgött republikánus kampánynak. Ahhoz, hogy látni lehessen a vita hatását, meg kell várni az erről szóló felméréseket, de azt már most ki lehet jelenteni, hogy ha Obama a múlt héten úgy tűnt, mintha legszívesebben valahol teljesen máshol lenne, akkor Biden ehhez képest lubickolt a mostani vitában.

A veterán politikus energikus volt, időnként agresszív, de közben mégiscsak laza és könnyed. A nála jóval fiatalabb és a hasonló vitaszituációkban még tapasztalatlan Ryan ehhez képest merevebbnek tűnt, és a szereplése leginkább reagálásokról, magyarázatokról, illetve a kampányban már sokszor hallott érvek ismétléséről szólt.

A vita külpolitikai témával indult, a moderátor ugyanis azt a kérdést tette fel, hogy vajon a hírszerzés hibájának eredménye volt-e az a szeptember 11-i támadás, amelynek során a líbiai Bengáziban meghalt az Egyesült Államok líbiai nagykövete és három másik amerikai. Ez egy kényes téma az Obama-kormányzat számára, mert az elmúlt hetekben nagyon ellentmondásosan nyilatkoztak az ügyről. Előbb azt mondták, hogy egy muszlimokat sértő videó elleni tiltakozás közben szabadultak el az indulatok, most azonban már azt állítják, hogy egyértelműen egy előre megtervezett terrortámadás történt. Közben kiderült az is, hogy a líbiai képviseleten aggódtak a saját biztonságuk miatt, de ennek ellenére nem kaptak fokozott védelmet.

Biden elemében volt - Forrás: AFP

Biden azzal próbálta kezelni ezt a kényes témát, hogy közölte, a kormányzat legfontosabb célja, hogy felelősségre vonják azokat, akik elkövették a támadást, majd ez után gyorsan átváltott Mitt Romney külpolitikai programjának bírálatára, amely szerinte újabb háborúkba vinné bele az Egyesült Államokat.  Amikor Ryanre került a sor, akkor ő persze nem hagyta a levegőben a labdát, és szarkasztikusan közölte, hogy az elnöknek két hétre volt szüksége arra, hogy rájöjjön, terrortámadás végzett a négy amerikaival Líbiában. Ő sem ragadt le ugyanakkor Líbiánál, hanem elkezdett arról beszélni, hogy szerinte Obama alatt az egész amerikai külpolitikát a gyengeség jellemezte.

Ez után ráfordultak Iránra, pontosabban az iráni nukleáris program kérdésére. A republikánusok azzal vádolják az Obama-kormányzatot, hogy túlságosan puhányan viselkedik, és ezt elismételte most Ryan is. Biden ugyanakkor azzal védte a kormányzati politikát, hogy egyrészt Iránnak még hosszú időre van szüksége ahhoz, hogy atomfegyverre tegyen szert, másrészt rámutatott arra, hogy kemény szankciók vannak érvényben a perzsa ország ellen, és emögött széles nemzetközi koalíció áll.

Ezen a ponton már kezdett felforrósodni a levegő, Biden ugyanis nekiszegezte Ryannek azt a kérdést, hogy “háborúzni akartok?” Ryan erre nem adott egyértelmű választ, csak annyit mondott, hogy meg akarják előzni azt, hogy háború legyen.

A CNN összeállítása a vita érdekesebb pillanatairól

A vitában a külpolitika mellett szóba kerültek az amerikai választókat leginkább aggasztó gazdasági kérdések is, és ezekről mindkét jelölt ugyanazokat az érveket mondta el, amelyeket már sokszor lehetett hallani a kampányban. Ryan közölte, hogy Obama ugyan kétségtelenül nehéz helyzetet örökölt, de szerinte ezt csak rosszabbá tette az állami kiadásokra alapozott programokkal. Biden pedig arról beszélt, hogy szerinte a Romney és Ryan által javasolt megszorítások és adócsökkentések súlyos károkat fognak okozni az országnak.

Egyik oldalról sem hangzottak el új ígéretek, de még csak új érvek sem, viszont látványos volt a kontraszt a két politikus vitateljesítménye között. Biden nagyon elemében volt, és gyorsan lecsapott minden olyan lehetőségre, amikor bele tudott kötni Ryan állításaiba. Védekezésre kényszerítette Ryant például akkor, amikor a republikánus alelnökjelölt az Obama-kormányzat által elfogadtatott és szerinte pazarló gazdasági mentőcsomagot bírálta. Biden nevetve szólt közbe, hogy Ryan ugyan most bírálja a csomagot, de a kongresszus tagjaként ő maga is lobbizott azért, hogy az általa képviselt wisconsini térség pénzhez jusson a programból. Ez már hetekkel ezelőtt is előkerült a kampányban, de Ryan most sem tudott frappáns választ adni erre az ellentmondásra.

A jól ismert érveket ismételgették - Forrás: AFP

Biden többször élt tapasztalati előnyével is. Akárhányszor fordult elő, hogy Ryan valamilyen régi politikai történéssel példálózva érvelt a saját igaza mellett, akkor a veterán demokrata törvényhozó szinte mindig közbeszúrta, hogy ő személyesen ott volt, és nem is úgy zajlottak a dolgok, ahogy azt vitapartnere állítja. Amikor például Ryan azt mondta, hogy a Fehér Házba kerülve kétpárti megoldásokat keresnének az ország problémáira, majd felidézte, hogy a republikánus Ronald Reagan is együtt tudott működni a demokrata törvényhozási vezetéssel, Biden azonnal közbevágott, és közölte, hogy persze, de Reagan nem tartotta titokban a saját terveit. Ezzel utalt arra, hogy Romneyék nem kívánják elárulni, milyen adókedvezményeket szüntetnének meg a programjukban szereplő adóreform keretében.

Biden tehát jól szerepelt (és ezt még a konzervatívokhoz húzó Fox csatornán megszólalók is elismerték a vita után), de Ryan sem követett el semmi olyan hibát, amely miatt magyarázkodásra kényszerülnének a republikánusok. A két oldalnak pedig egyébként sincs sok ideje az elemezgetésre, jövő kedden ugyanis következik az újabb elnökjelölti vita.

Nem tudom, ki hogy van vele, de én nagyon nem bírom a főtt brokkoli szagát. Nagyfokú elszántságról kellett tehát tanúbizonyságot tennem akkor, amikor közel két órát töltöttem egy könyvtár alagsorában, amelyet teljesen belengett ez a – szerintem meglehetősen émelyítő – szag. Persze, számíthattam volna arra, hogy ez lesz, a közéleti sztereotípiák szerint ugyanis a nagyvárosi liberálisok kedvelik ezt a nagyon egészségesnek mondott zöldséget (amire a first lady csak ráerősített híressé vált faviccével), az alagsori helyiségben pedig épp ilyen emberek gyűltek össze.

A helyszín a Washington egyik legmódosabb külvárosaként számon tartott Bethesda volt (azon belül is a stílszerű nevű Democracy Boulevard), a rendezvényen demokrata aktivistáknak tartottak felkészítést, és a résztvevőknek kínált rágcsálnivalók között volt a főtt brokkoli. A gyűlés célja egyébként az volt, hogy megbeszéljék az elnökválasztásig hátralévő szűk egy hónap tennivalóit, azon belül is különösen az úgynevezett GOTV stratégiát. Az amerikaiak nagyon szeretnek rövidítéseket használni, és ez konkrétan azt takarja, hogy get out the vote, ami nagyjából olyasmit jelent, hogy mozgósítás a szavazásra.

A szavazók mozgósítására készülnek

A gyűlést egyértelműen beárnyékolta az, hogy Barack Obama nagyon gyengén szerepelt a múlt heti tévévitában, és azóta a demokraták számára lesújtó eredményeket mutatnak a felmérések. Bár papíron továbbra is az elnök az esélyes a győzelemre, tele van a média azzal, hogy a demokraták tartanak attól, ez a fordulat elindít egy olyan folyamatot, amely akár vereséghez is vezethet. Ez érezhető volt a gyűlésen is, az elsőként megszólaló szervező (egy helyi politikus) például azzal kezdte a mondandóját, hogy „most először gondolkodunk azon, hogy talán tényleg jó irányba megy-e a kampány”. A szemüveges, kockás zakós férfi ugyanakkor hozzátette egyből azt is, hogy nem kell elkeseredni, mert soha nem volt szó arról, hogy „mindig elől leszünk”.

Hasonló üzenetet próbált átadni az ötven-hatvan fős közönségnek a Mattként bemutatott helyi politikai igazgató is. Elmondta, hogy ugyan a médiából az árad, hogy a demokraták köreiben teljes a zűrzavar, de szerinte ezzel nem kell foglalkozni. Matt ez után azt tanácsolta mindenkinek, hogy vegyenek egy mély lélegzetet, majd közölte, higgyék el: „minden oké lesz”.  Az energikus fiatalembernek nem ez volt az egyetlen hasonló gyakorlata, nem sokkal később arra kérte a közönség tagjait, hogy csukják be a szemüket, és képzeljék azt, a választás éjszakáján vannak, és telnek az órák, de a nagyon szoros szavazati arány miatt nagyon nehezen jönnek az eredmények. „Ekkor felteszed magadnak a kérdést, hogy vajon tehettem-e volna többet is?” – mondta Matt, majd mielőtt még bárki kinyitotta volna a szemét, hozzátette: „Na, ez az, amit mi nem akarunk.” Helyette inkább mindenki dolgozzon, amennyit csak tud, hogy később ne kelljen szemrehányást tennie saját magának – magyarázta a kampánytisztviselő.

Az ezoterikus gyakorlatok mellett sok praktikus információ is elhangzott a gyűlésen. Az Obama-kampány tisztviselői elmondták, hogy mivel Maryland stabilan demokrata terepnek számít az elnökválasztáson, így a helyi aktivisták leginkább a szomszédos Virginiában és Pennsylvaniában tudnak segíteni, amelyek a csatatér államok közé tartoznak. Az önkéntesekre kétféle tevékenység vár a GOTV keretében: a lehetséges demokrata szavazók megkeresése telefonon, illetve személyesen.  Ahogy egy Billként bemutatkozó tisztviselő fogalmazott, a cél „meggyőzni azokat, akik támogatnak bennünket, de nem biztos, hogy elmennek szavazni”.

A pártoknak nagyon alapos adatbázisaik vannak ezekről a szavazókról, így az önkéntesek kész listákból dolgoznak, és a gyűlésen részletes tanácsok hangzottak el a telefonhívások és személyes beszélgetések lebonyolítására is. Fontos például, hogy természetesnek kell lenni, mert „senki nem akar egy robottal beszélgetni”. Ügyelni kell arra is, hogy „többet kell hallgatni, mint beszélni”, a személyes kampányolásnál pedig nincs értelme öt percnél többet az ajtóban állva tölteni, mert különben nem jut idő minden felkeresendő házra. Nagyon odafigyelnek tehát a részletekre a kampánystábban, a javaslatok között például még az is szerepelt, hogy „Érezd jól magad, és látszódjon is rajtad, hogy jól érzed magad!”

A kampánystáb nemcsak ilyen érdekes tanácsokkal szórakoztatta a buzgón kérdező és minden megszólalót tapssal jutalmazó közönséget, hanem egy politikailag kifejezetten fajsúlyos vendéggel is. A felkészítő előadások közben lépett be a terembe egy magas, öltönyös afroamerikai férfi, akit a szervezők úgy mutattak be, mint Obama környezetének egyik tagját. Mint kiderült, ez egyáltalán nem számított túlzásnak, a vendég ugyanis Mike Strautmanis volt, aki a Washington Post szerint Barack és Michelle Obama legközelebbi barátai közé tartozik. A jogász végzettségű férfi ugyanabban az ügyvédi irodában dolgozott, és ott barátkoztak össze. Strautmanis később segítette Obamát a politikai indulásban, jelenleg pedig a Fehér Házban dolgozik tanácsadóként, méghozzá az elnök legfőbb bizalmasaként számon tartott Valerie Jarett stábjában.

Obama régi barátja buzdítja az aktivistákat

Az aktivisták előtt tartott rövid beszédben csak futólag utalt a kormányzati tisztségére (mint mondta, „egy fehér épületben” dolgozik, de erről nem akart beszélni, mondván, hogy a kormányzás és a kampány két különböző dolog), de arról hosszasan értekezett, hogy ő közelről látja, milyen keményen dolgozik Obama az amerikai népért, és hogy az elnök mindig arra fókuszál, mi a jó hosszú távon az országnak, illetve a nehéz helyzetben lévő embereknek. A demokraták számára nem éppen kedvező fejleményekre utalva megjegyezte, hogy emlékszik rá, máskor is voltak nagyon nehéz pillanatok, például amikor mindenki esélytelennek tartotta a Barack Hussein Obama nevű jelöltet arra, hogy elnökválasztást nyerjen, vagy amikor csak egy hajszálon múlt az egészségügyi reform sorsa.

A múlt heti vitára és annak utóéletére utalva közölte azt is, hogy ő Obama mindegyik kampányában részt vett, és azokat soha nem „hirdetéseken, a trükkökön és a vitákon keresztül nyertük meg”, hanem azért, mert együtt dolgoztak a közösségekkel. Szerinte most is ez a helyzet, és megígérte az aktivistáknak, hogy az elnök nem fogja őket cserben hagyni. „Meg fogja tenni, ami tőle telik” – bizonygatta Strautmanis, majd távozása előtt közölte, hogy „én nagyszerűen érzem magam”.

A gyűlés záró pillanatai (angol nyelvű videó)

Mint azonban az hamar kiderült számomra, nem mindenki érezte magát hasonlóan a brokkoliszagú alagsorban összegyűlt emberek között.

A gyűlés végefelé ugyanis egy újabb gyakorlat következett, és ennek során az volt a feladat, hogy az emberek forduljanak oda a mellettük ülőkhöz, és pár percig beszélgessenek egymásról. Nem gondoltam, hogy nekem újságíróként részt kellene vennem ebben, és eleve egy olyan székre ültem le, amely távolabb esett a közönségtől, de nem messze tőlem foglalt helyet egy Tony nevű fiatalember, aki kedvesen odafordult hozzám. Először ugyan láthatóan kicsit meglepődött azon, hogy miként kerül mellé egy magyar újságíró, de aztán gyorsan megnyílt, és elmondta, hogy „őszintén szólva aggódom Obama vitában nyújtott teljesítménye miatt”. Hozzátette, hogy nem is elsősorban magával a vitával van baja, mert az egy egyszeri szereplés volt, de azóta a média egyfolytában azt ismételgeti, hogy Obama „nagyon rossz” volt, és ez kihathat az egész kampányra.

Matt Stanislowsky és James Gray szerint nincs igazán jó választási lehetőségük az amerikaiaknak. A két húsz év körüli fiú úgy érzi, hogy sem Barack Obama, sem Mitt Romney nem tekinthető ideális jelöltnek, és szerintük egyik politikus sem igazán érti, hogy mihez kellene kezdeni az ország problémáival. Ennek ellenére mindketten elmennek szavazni, és azt is eldöntötték már, hogy kit fognak támogatni.

Matt elhatározta, hogy Obamára szavaz, de ebben a döntésben leginkább az vezérelte, hogy szerinte „Romney egy nagyon hülye ember”. James viszont inkább Romney felé hajlik, mert szerinte Obama nagyon káros gazdaságpolitikát folytat, és legfeljebb az olyan szociális kérdésekben ért vele egyet, mint hogy biztosítani kell a melegek jogát a házasságkötésre.

James és Matt az egyetemi vitanézésen

Matt és James ugyan egymás szavába vágva bírálta a másik által támogatott jelöltet, de azt is elmondták, hogy a barátságukat nem viselik meg a politikai nézetkülönbségek, és együtt jöttek el a University of Maryland egyik épületének konferenciatermében tartott elnökjelölti vitanézésre is. Ez volt az első alkalom a kampányban, hogy Barack Obama jelenlegi elnök és kihívója, a republikánus Mitt Romney személyesen is megütközött egymással, a november 6-i szavazás előtt azonban lesz még két másik vita is.

A szerdai vita előtt megjelent helyzetelemzések szerint a két jelölt közül Obama helyzete a kedvezőbb, a felmérések szerint ugyanis csekély, de stabilnak mondható előnye van Romneyval szemben. Bár a republikánus jelölt azzal az üzenettel indult neki a kampánynak még tavaly, hogy Obama elnöksége alatt nem sikerült talpra állítani a gazdaságot, ő azonban egykori üzletemberként képes lesz erre, ez láthatóan nem volt túl eredményes. A felmérések szerint ugyan az amerikaiak valóban aggódnak a gazdaság helyzete miatt, de a választók többsége úgy érzi, hogy a republikánus jelölt a vagyonos rétegek érdekeit képviseli, és ezt a képet csak erősítette az a kiszivárgott videó, amelyen az hallható, hogy a lakosság szegényebbik felét úgy jellemezte, hogy a kormánytól függnek, és nem is akarnak ezen a helyzeten változtatni.

Szívélyesen köszöntötték egymást  - Forrás: AFP

Nagy volt tehát a tét Romney számára, de az előnyének szűkössége miatt Obama sem vehette félvállról a vitát, amelyet a denveri egyetemen tartottak. A színpadra érkező két jelölt barátságosan üdvözölte egymást, és az első megszólalások alapján akár úgy is tűnhetett, mintha jóban lennének (pedig a környezetéből kiszivárgott információk szerint Obama például kifejezetten lenézi a szerinte elvtelen Romneyt). A szívélyesség jele volt, hogy amikor az elnök azzal nyitott, hogy üdvözölte feleségét, akivel épp húsz évvel ezelőtt házasodtak össze, Romney gratulált, majd viccelődve hozzátette, hogy Obama biztosan nagyon örül annak, hogy vele töltheti ezt az estét. Később is tisztelettel is szóltak egymáshoz, de azért érezhető volt a feszültség: Romneyra jellemző volt például, hogy többször is megpróbált belevágni Obama szavába, de az elnök sem hagyta magát, és időnként keményen odaszúrt riválisának.

Min szórakoztak a marylandi diákok? (Angol nyelvű videó)

A vita előre meghatározott témája a gazdaság, illetve az állami pénzügyek helyzete volt, nem sok újdonság derült ki ugyanakkor az eddigiekhez képest arról, hogy a két jelöltnek milyen konkrét tervei vannak ezen  a területen. Romney elmondta, hogy szerinte az adóterhelés csökkentésével – különösen a kisvállalkozások esetében – és a szabályozás visszafogásával kell lendületbe hozni a gazdaságot, Obama szerint viszont szükség van a legvagyonosabb rétegek adóterhelésének növelésére, hogy a középosztály lehetőségei ne sérüljenek. Ezeket már nagyon sokszor elmondták a különböző kampányrendezvényeken, a főbb irányok kijelölésén azonban most sem léptek túl. Romney például ezúttal sem árulta el, hogy milyen adókedvezményeket számolna fel az adóreformja keretében, Obama pedig nem részletezte, hogy a gazdagok adóterhének növelése mellett milyen ötletei vannak az adórendszer átalakítására, márpedig közgazdasági elemzések sora mutatta ki, hogy pusztán a milliomosok megadóztatásával nem fog sokra menni.

A vita egyik legfeszültebb része ezekhez a vázlatos elképzelésekhez kapcsolódott, Obama ugyanis többször is elismételte, hogy Romney egy ötezer milliárd dolláros adócsökkentésre készül, amely az általa idézett elemzések szerint elsősorban a gazdagokat segítené, miközben a középosztályhoz tartozókra újabb terhet tenne. Romney ugyanakkor azt állította, hogy neki valójában nincs ilyen terve, és közölte, hogy az ő elképzelése az, hogy az általános adószint csökkentésével együtt megszüntetne bizonyos kedvezményeket és kiváltságokat. A republikánus jelölt azt is állította, hogy pont azért tartja ezt szükségesnek, mert nem akarja, hogy a kieső bevételek miatt veszélybe kerüljön egyes fontos kormányzati programok finanszírozása. Obama erre kissé szarkasztikusan annyit mondott, hogy a kampányban eddig egészen mást mondott Romney, és láthatóan most, öt héttel a választás előtt gondolta meg magát.

Az egyetemi rendezvényen szavazásra buzdították a diákokat

Ez a kissé talán nehezen követhető szóváltás persze épp azért történhetett meg, mert Romney nem tette világossá, hogy konkrétan milyen adókedvezmények megszüntetésére gondol. Ennek oka minden bizonnyal az, hogy ezek a kedvezmények nagyon népszerűek azok számára, akik igénybe veszik őket, és a republikánus jelölt nem szeretné magára haragítani őket a kampány kellős közepén. Ennek azonban az az ára, hogy támadási felületet biztosít az ellenfele számára.

Ugyanígy a régóta ismert érveket ismételték el a jelöltek a többi fontosabb témáról is. Romney megerősítette, hogy megválasztása esetén visszavonná az Obama által keresztülvitt egészségügyi reformot, mert az szerinte súlyos károkat okoz a gazdaságnak, az elnök ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy a reform alapját épp egy olyan törvény jelentette, amelyet Massachusetts államban fogadtak el, amikor ott Romney volt a kormányzó. Ezt a közismert tényt a republikánus jelölt nem vitatta, de most is elmondta, hogy szerinte attól, hogy annak az államnak megfelelő volt az a reform (amelynek lényege, hogy kötelezővé teszik az embereknek az egészségbiztosítás vásárlását), az még nem jelenti azt, hogy az egész országra alkalmazható lenne.

Előkerült az idősek egészségügyi ellátását biztosító Medicare nevű rendszer fenntartása is. Abban mindkét politikus egyetért, hogy szükség van a társadalom elöregedése miatt hosszabb távon finanszírozhatatlanná váló rendszer átalakítására, de nagyon különböző módon képzelik el a megoldást. Jelenleg a Medicare egy állami fenntartású rendszer (bár a kezelésük költségébe be kell szállniuk a betegeknek valamennyi pénzzel), Romney szerint azonban az egyre duzzadó költségeket úgy lehet visszafogni, ha beengedik a magánbiztosítókat, és piaci verseny révén szorítják le a kiadásokat. Obama ehhez képest azt akarja, hogy egy szakértőkből álló tanács határozza meg, milyen módon lehet csökkenteni a Medicare-ben elköltött pénzt. A cél tehát azonos mindkét esetben, és a két álláspont is régóta ismert, a jelöltek így leginkább azzal töltötték a vitában rendelkezésre álló idejüket, hogy megpróbálták elhitetni a választókkal, miért jelentene súlyos kockázatokat számukra az ellenfél javaslata.

Mivel a kampány már hónapok óta gőzerővel zajlik, így eleve nem is lehetett arra számítani, hogy most, néhány héttel a szavazás előtt állnak elő vadonatúj elképzelésekkel a jelöltek. Nyitott kérdés volt ugyanakkor, hogyan viselkedik majd ebben a szituációban az eddigi szereplései alapján robotszerűnek tűnő Romney, illetve hogy miként teljesít az elsősorban szónoki – és nem vitázó - képességeiről ismert Obama.

Forrás: AFP

Meglepetéssel leginkább Romney szolgált, aki néha szinte már-már szenvedélyesnek tűnt egy-egy megszólalásnál, pedig korábban ez nem volt rá jellemző. Ehhez képest Obama az első negyedórában kissé zavartnak és szétesettnek tűnt, de aztán magára talált, és többször élt azzal az eszközzel is, hogy a kamerának fordulva közvetlenül az amerikai választókhoz szólt. Mindkét jelöltre jellemző volt emellett az is, hogy tisztelettel szóltak egymáshoz, és még a keményebb bírálatokat is könnyed, néha egyenesen vicces formában adták elő. Attól pedig kifejezetten tartózkodtak, hogy személyeskedő megjegyzéseket tegyenek egymásra, pedig a saját kampányhirdetéseik tele vannak ilyenekkel.

A nagy kérdés most az, hogy hoz-e bármilyen változást a kettejük között zajló küzdelemben ez a kilencven perces ütközet. Az elnökjelölti vitákat figyelő politikai elemzők általában azt mondják, hogy ezek az alkalmak elsősorban akkor tudnak jelentősen módosítani a kampányon, ha valamelyik jelölt elkövet valami súlyos hibát, vagy esetleg képes valami erős villanásra. Nem tűnt úgy, hogy bármelyik bekövetkezett volna, és amikor a vita befejezése után megkérdeztem Jamest és Mattet, hogy milyen benyomásokat szereztek, akkor azt mondták, hogy egyikük véleménye sem változott, és szerintük ezzel így van a választók többsége is.

A külpolitika annyira nem volt téma eddig az elnökválasztási kampányban, hogy Mitt Romney a két héttel ezelőtti konvención mondott beszédéből egy az egyben ki is hagyta az afganisztáni háborút, és ugyan Barack Obama egy kicsit többet beszélt nemzetközi ügyekről a saját pártjának gyűlésén, de ő is elsősorban a hazai ügyekre koncentrált. Egy hirdetelen váltással ugyanakkor most a választási küzdelem is egy súlyos külföldi történés körül kezdett el forogni.

Kedden érkeztek hírek arról, hogy támadás érte az Egyesült Államok konzulátusát a líbiai Bengáziban, de sokáig nem voltak egyértelmű információk a történtekről. Már kedd este voltak például olyan jelentések, hogy amerikai halottja is van a támadásnak, de az csak szerda reggelre derült ki, hogy összesen négy amerikai diplomata halt meg, köztük Christopher Stevenson nagykövet. Az még most sem világos, hogy pontosan hogyan veszítették életüket: az első információk szerint ugyan a támadás egy demonstráció során történt, amikor muszlimok tiltakoztak egy állítólag az Egyesült Államokban készült film ellen, amely gúnyolódik Mohamed prófétán, az amerikai hatóságok szerint nem kizárt, hogy valójában szervezett akció áldozatai lettek a diplomaták.

Rosszat mondani rosszkor - Forrás: Romney Facebook

Egy ilyen ügynek előbb-utóbb mindenképp lennének belföldi következményei (pl. hibázott-e Washingtonban valaki, hogy a konzulátos nem volt jobban védve), de most azonnal az elsőszámú politikai téma lett. A republikánus elnökjelölt, Mitt Romney ugyanis még az éjszakai órákban kiadott egy közleményt, amelyben bírálta az Obama-kormányzatot, amiért szerinte túl puhányan jár el ebben a történetben. Romney közleménye ugyanakkor ezt a véleményt egy olyan nyilatkozatra alapozta, amelyet még órákkal korábban tett közzé a kairói amerikai követség. Annál a diplomáciai képviseletnél is megjelentek ugyanis az állítólagos film ellen tiltakozók, de a követség még az ottani demonstráció előtt adott ki egy közleményt arról, hogy elítélik a mások vallásának sértegetőit. Romney órákkal később - amikor már lehetett tudni a líbiai történésekről, de még nem volt világos, hogy kik az áldozatok - közölte azt, “szégyenteljes, hogy az Obama-adminisztráció első reakciója nem az volt, hogy elítélje a diplomáciai képviseleteink elleni támadásokat, hanem az, hogy együtt érez a támadókkal”.

Valóban volt némi zavar az amerikai kormányzati kommunikációban, a külügy ugyanis később elhatárolódott a saját követségének nyilatkozatától, a különböző újságok által rekonstruált történések alapján azonban úgy tűnik, hogy Romney egy olyan közleményre alapozta a véleményét, amely az események sodrásában már elvesztette az aktualitását. Bár a republikánus elnökjelölt reggel még egy személyes nyilatkozatban is megismételte a korábbi közleményében foglaltakat, még saját táborán belül is többen szerencsétlennek ítélték a megszólalását. A konzervatív Wall Street Journal egyik legismertebb publicistája, Peggy Noonan például azt mondta, néha az a legjobb, ha semmit sem mond az ember, a képviselőház belbiztonsági bizottságát vezető republikánus Peter King pedig megjegyezte, hogy Romney helyében ő inkább várt volna fél vagy egy napot, és utána adott volna ki egy átfogóbb nyilatkozatot.

Nem bánt ennyire kesztyűs kézzel a republikánus elnökjelölttel a demokrata elnök, aki egy tévéinterjúban közölte, a jelek szerint Romney hajlamos arra, hogy előbb lőjön és utána célozzon. “Márpedig elnökként az egyik dolog, amit megtanultam, hogy ezt nem teheted. Mert fontos számodra, hogy meggyőződj arról, a közleményeidet alátámasztják a tények, és hogy átgondoltad a következményeit” - fogalmazott Obama a CBS tévécsatornának adott nyilatkozatában.

Nagyon úgy néz ki tehát, hogy Romney nehezen fog kimászni a saját maga által ásott gödörből, pedig egyébként indokolt lenne feszegetni (nemcsak neki, bárkinek) az amerikai hozzáállást az arab országokban zajló változásokhoz. A demokraták éppen hogy pozitív példaként szokták emlegetni Líbiát, bizonygatva azt, hogy egy széles nemzetközi koalíció részeként, súlyos amerikai áldozatok nélkül is meg lehet buktatni egy diktátort (itt kontrasztként George W. Bush iraki háborújára kell gondolni), a keddi fejlemények azonban elég alaposan átrajzolják ezt a képet. De nem kell leragadni Líbiánál, általánosabban is fel lehet tenni azt a kérdést, hogy vajon az alapvetően passzivitásra alapuló külpolitika mennyire volt eredményes a sokat emlegetett arab tavasz során? Vagy hogy ha a Fehér Ház büszke volt a líbiai rezsimváltásra, akkor miért nem tesz többet azért, hogy ez megtörténjen Szíriában is, ahol a hatalom brutális mészárlásokkal próbálja megtörni az ellenzék erejét?

Bőven vannak tehát olyan kérdések, amelyeket fel lehetne tenni akár a keddi bengázi eseményektől függetlenül is, Mitt Romney azonban a jelek szerint rossz helyen kezdett el kapirgálni.

Az egész úgy kezdődött, hogy négy évvel ezelőtt regisztráltam Barack Obama honlapján, hogy az [origo] utazó tudósítójaként könnyebben hozzájussak a kampányeseményekről szóló információkhoz. Bár úgy emlékszem, hogy kifejezetten a médiaszekciónál jelentkeztem be, vagy én rontottam el valamit, vagy pedig ez volt az alapbeállítás a regisztrációnál, de néhány nappal később észrevettem, hogy a kampánystáb aktivistaként kezel engem, és önkéntes munkára, illetve adományozásra felszólító leveleket küldözget nekem.

Először zavart ez az akaratomon kívüli szereptévesztés, de aztán rájöttem, hogy ezeknek a leveleknek a címzettjeként az átlagosnál nagyobb betekintést kaphatok az egyébként izgalmas kampánytevékenység részleteibe. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindegyik üzenetet elolvastam, de még a kevésbé izgalmas időszakokban – mert hogy a levelek jöttek az elmúlt négy évben folyamatosan, nemcsak a kampányok alatt – sem irányítottam át őket a spamek közé.

Obama és kampányfőnöke, Jim Messina - Fotó: White House Flickr

Ahogy pedig az utóbbi néhány hónapban felpörgött a választási küzdelem, már egyre jobban odafigyeltem ezekre az e-mailekre, mert nemcsak a szokásos propagandszövegeket tartalmazták, hanem kiolvasható volt belőlük a verseny dinamikájának alakulása is. Sokatmondó volt például az, amikor még úgy nyár elején elkezdtek jönni azok a levelek, amelyekben Obama lényegében könyörgött azért, hogy a szimpatizánsok küldjenek neki pénzt. Ez egyértelműen jelezte, hogy valami nincs rendben a demokrata adománygyűjtéssel, és aztán a hivatalos finanszírozási adatok hónapról hónapra meg is erősítették, hogy a republikánus Mitt Romneyhoz több pénz folyik be, mint Obamához.

Pénzt kérő levelek azóta is folyamatosan érkeznek, és az érvelés mindig ugyanaz volt: ha folytatódik ez a trend, akkor Romneyék akkora fölényre tesznek szert, amit már a legkifinomultabb kampánytechnikák és a legnagyobb lelkesedés (nem mintha nagyon lenne) sem lesz képes ellensúlyozni. Egy idő után már nem is különösebben figyeltem ezekre a rendszerint vészjósló subjecttel érkező e-mailekre, de a kampányfőnöktől, Jim Messinától kapott keddi levél egy kicsit meglepett.

Az üzenet apropója az volt, hogy a legújabb adatok szerint Obamának augusztusban sikerült néhány millió dollárral többet begyűjtenie, mint Romneynak (114:111 az állás). Messina szerint ugyan ez örömre ad okot, de egy pillanatra sem lehet megállni, mert ezek a számok csak a közvetlenül a jelöltekhez befolyt adományokat mutatják, az őket támogató külső szervezetek forrásait nem, márpedig ebben a republikánusok sokkal jobban állnak.

Messina azonban nem állt meg a buzdításnál, hanem nekem szegezte azt, hogy az ő adataik szerint én még soha nem adományoztam, majd feltette a vélhetően lelkiismeretfurdalásra apelláló kérdést: „Hagyni fogod, hogy ez a kampány elmenjen melletted anélkül, hogy becsatlakoznál?”

Tudom persze, hogy nyilván még sok mindenki más kapott ilyen tartalmú üzenetet, és valójában nincs semmi meglepő abban, hogy nyilvántartják az adományozókat (és ha már van egy e-mail listájuk, akkor azokat is, akik nem küldtek pénzt), hiszen ez törvényből fakadó kötelezettségük. Első olvasásra mégis meglepett ez a nagyon direkt rámenősség, ami persze ismét csak egy jele annak, hogy mennyire kiélezett küzdelem folyik az elnökválasztásban.

A levél alján egyébként ott van a szokásos használati utasítás arról, hogyan lehet leiratkozni az e-mail listáról, de úgy döntöttem, hogy egyelőre maradok. Már ha engedik, hogy rajta legyek adomány fizetése nélkül is (ebben egyébként az újságírói etikai elvek mellett a külföldi állampolgárság is akadályoz, ha jól tudom), arról nem is beszélve, hogy közben rákerültem Mitt Romney listájára is, akitől szintén kapok érdekes leveleket arról, miért is fog hatalmas diadalt aratni november 6-án.