Az egész úgy kezdődött, hogy négy évvel ezelőtt regisztráltam Barack Obama honlapján, hogy az [origo] utazó tudósítójaként könnyebben hozzájussak a kampányeseményekről szóló információkhoz. Bár úgy emlékszem, hogy kifejezetten a médiaszekciónál jelentkeztem be, vagy én rontottam el valamit, vagy pedig ez volt az alapbeállítás a regisztrációnál, de néhány nappal később észrevettem, hogy a kampánystáb aktivistaként kezel engem, és önkéntes munkára, illetve adományozásra felszólító leveleket küldözget nekem.

Először zavart ez az akaratomon kívüli szereptévesztés, de aztán rájöttem, hogy ezeknek a leveleknek a címzettjeként az átlagosnál nagyobb betekintést kaphatok az egyébként izgalmas kampánytevékenység részleteibe. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindegyik üzenetet elolvastam, de még a kevésbé izgalmas időszakokban – mert hogy a levelek jöttek az elmúlt négy évben folyamatosan, nemcsak a kampányok alatt – sem irányítottam át őket a spamek közé.

Obama és kampányfőnöke, Jim Messina - Fotó: White House Flickr

Ahogy pedig az utóbbi néhány hónapban felpörgött a választási küzdelem, már egyre jobban odafigyeltem ezekre az e-mailekre, mert nemcsak a szokásos propagandszövegeket tartalmazták, hanem kiolvasható volt belőlük a verseny dinamikájának alakulása is. Sokatmondó volt például az, amikor még úgy nyár elején elkezdtek jönni azok a levelek, amelyekben Obama lényegében könyörgött azért, hogy a szimpatizánsok küldjenek neki pénzt. Ez egyértelműen jelezte, hogy valami nincs rendben a demokrata adománygyűjtéssel, és aztán a hivatalos finanszírozási adatok hónapról hónapra meg is erősítették, hogy a republikánus Mitt Romneyhoz több pénz folyik be, mint Obamához.

Pénzt kérő levelek azóta is folyamatosan érkeznek, és az érvelés mindig ugyanaz volt: ha folytatódik ez a trend, akkor Romneyék akkora fölényre tesznek szert, amit már a legkifinomultabb kampánytechnikák és a legnagyobb lelkesedés (nem mintha nagyon lenne) sem lesz képes ellensúlyozni. Egy idő után már nem is különösebben figyeltem ezekre a rendszerint vészjósló subjecttel érkező e-mailekre, de a kampányfőnöktől, Jim Messinától kapott keddi levél egy kicsit meglepett.

Az üzenet apropója az volt, hogy a legújabb adatok szerint Obamának augusztusban sikerült néhány millió dollárral többet begyűjtenie, mint Romneynak (114:111 az állás). Messina szerint ugyan ez örömre ad okot, de egy pillanatra sem lehet megállni, mert ezek a számok csak a közvetlenül a jelöltekhez befolyt adományokat mutatják, az őket támogató külső szervezetek forrásait nem, márpedig ebben a republikánusok sokkal jobban állnak.

Messina azonban nem állt meg a buzdításnál, hanem nekem szegezte azt, hogy az ő adataik szerint én még soha nem adományoztam, majd feltette a vélhetően lelkiismeretfurdalásra apelláló kérdést: „Hagyni fogod, hogy ez a kampány elmenjen melletted anélkül, hogy becsatlakoznál?”

Tudom persze, hogy nyilván még sok mindenki más kapott ilyen tartalmú üzenetet, és valójában nincs semmi meglepő abban, hogy nyilvántartják az adományozókat (és ha már van egy e-mail listájuk, akkor azokat is, akik nem küldtek pénzt), hiszen ez törvényből fakadó kötelezettségük. Első olvasásra mégis meglepett ez a nagyon direkt rámenősség, ami persze ismét csak egy jele annak, hogy mennyire kiélezett küzdelem folyik az elnökválasztásban.

A levél alján egyébként ott van a szokásos használati utasítás arról, hogyan lehet leiratkozni az e-mail listáról, de úgy döntöttem, hogy egyelőre maradok. Már ha engedik, hogy rajta legyek adomány fizetése nélkül is (ebben egyébként az újságírói etikai elvek mellett a külföldi állampolgárság is akadályoz, ha jól tudom), arról nem is beszélve, hogy közben rákerültem Mitt Romney listájára is, akitől szintén kapok érdekes leveleket arról, miért is fog hatalmas diadalt aratni november 6-án.