potus & co

Miközben a Fehér Házban készülődtek Barack Obama eskütételére, az elnök több száz támogatója gyülekezett vasárnap reggel egy elegáns washingtoni hotelben, a Dupont Circle városrészben található Hiltonban. Sokan közülük Obama arcképét ábrázoló pólót viseltek, és időnként felhangzott a kampányból ismerős csatakiáltás: “Fired up? Ready to go!”

Mindannyian részesei voltak az elnök sikeres újraválasztási kampányának, és azért gyűltek össze, hogy megbeszéljék, hogyan tudnák segíteni őt a második (és az alkotmányból fakadóan egyben utolsó) ciklusában. Erre utalt elég egyértelműen a rendezvény neve is: Obama Campaign Legacy Conference (Obama Kampányörökség Konferencia).

A cél az, hogy az ellenfelek által is feltétlen csodálattal emlegetett kampányszervezetnek valahogy hasznát vegyék a kormányzás alatt is. A szervezet neve Organizing for Action (OFA), az elnöke az egykori kampányfőnök, Jim Messina, az igazgatója pedig Jon Carson, aki egészen mostanáig a Fehér Házban dolgozott.

Jon Carsont hallgatják a konferencia résztvevői

Volt egy hasonló próbálkozás a 2008-as választási győzelem után is (a mozgalom neve akkor Organizing for America volt), de az nem sült el túl jól. A kampány alatt tökéletesen működő és hatalmas lelkesedés által övezett szervezet ugyanis nem tudta hatékonyan segíteni a gazdasági mentőcsomag, az egészségügyi reform és a pénzügyi szabályozási reform elfogadtatásával küszködő elnököt. A 2008-as nagy demokrata győzelmet egy hatalmas republikánus előretörés követte a 2010-es törvényhozási választáson.

A konferencián felszólalók - többek között Messina és Carson - jelezték, hogy tanultak a korábbi hibákból. Tisztában vannak például azzal, hogy teljesen más egy választási kampány és az angolul “issue organizing”-ként, vagyis ügyekre fókuszáló szervezésként emlegetett munka. Az egyik nagy különbség például az, hogy míg egy választási kampány esetében mindenki tudja, hogy mikor lesz vége, addig egy törvényjavaslat elfogadásánál ez egyáltalán nem világos. Messina szerint ezért általánosabb és rugalmasabb célokat kell megfogalmazniuk saját maguknak.

Ezek egyébként nagyjából lefedik az elnök második ciklusára meghirdetett prioritásokat: bevándorlási reform, fegyverszabályozás, költségvetés. Carson és Messina szerint az OFA azzal tudja segíteni Obamát, hogy ráerősítenek az elnök üzenetére, terjesztik az érveit és nyomást gyakorolnak a törvényhozás tagjaira. Carson példaként hozta azt, hogy a választás után a kampány korábbi önkéntesei mentek a kongresszusi képviselőkhöz azzal a követeléssel, hogy kössenek kompromisszumot az elnökkel a fiscal cliffként emlegetett költségvetési válság rendezéséről.

Az egyik nagy kihívás ugyanakkor nyilvánvalóan az lesz az OFA számára, hogy megőrizze a kampányidőszak alatti lelkesedést. A konferenciára több ezer főt vártak, de én úgy láttam, hogy az egyébként valóban hatalmas terem koránt sem telt meg teljesen, és létszám-problémákra utalt az is, hogy egy nappal a rendezvény előtt körbeküldtek egy olyan e-mailt, amelyben arra buzdították a résztvevőket, hogy hozzák magukkal a barátaikat is.

A lelkesedéssel lehetnek tehát gondok, de az is igaz, hogy azok, akik eljöttek, alaposan fel voltak tüzelve. Legalábbis amikor a délelőtti szekció végén az egyik veterán aktivista feltette a kérdést, hogy “Készen álltok-e egy kis munkára?”, akkor egy ujjongással és tapssal kísért egyértelmű igen volt rá a válasz.

Jim Messina hangja vékony, kissé görnyedten ül a széken, és miközben beszél, a kezeit összekulcsolva tartja a lábai között. Ránézésre tehát nem éppen olyan benyomást kelt, mintha ő lenne a világ egyik legsikeresebb embere, pedig túlzás nélkül illik rá ez a leírás. Messina volt a főnöke Barack Obama sikeres újraválasztási kampányának, és most kevés nála csodáltabb szereplője van a sok más ország vezetői által is szoros figyelemmel követett amerikai politikai világnak.

A választások óta eltelt két hétben eltűnt a nyilvánosság elől, hazament Montana államba, ahol sörözött és elment kedvenc egyetemi focicsapatának a meccsére. “Még abban az elképesztő dologban is részem volt, amit alvásnak hívnak” - mondta nevetve Messina a választás óta adott első hosszabb interjújában, a Fehér Ház szomszédságában található W nevű elegáns hotel legfelső szintjén kedd reggel tartott, a Politico nevű újság által szervezett rendezvényen.

Messina (jobboldalon) a választás utáni első hosszabb interjúján 

Messina végig nagyon szerényen és visszafogottan beszélt az általa sikerre vitt kampányról, pedig a feladat nem volt könnyű. A 2008-ban a változás és a remény jelszavával kampányoló Barack Obamának volt sok olyan ígérete, amelyet nem tudott megvalósítani, és az amerikai választókat leginkább aggasztó gazdasági helyzet is csak lassú javulás jeleit mutatta az elmúlt négy évben. A felmérésekből ugyan az derült ki, hogy az amerikaiak általában kedvelik az elnököt, az adatokból azt is tudni lehetett, hogy a többség úgy érzi, rossz irányba halad az ország, a politikai rivális republikánusok így joggal gondolhatták úgy, hogy van esélyük a győzelemre.

Messina feladata az volt, hogy meghiúsítsa ezeket a reményeket. Alacsonyabb beosztásban részese volt a 2008-as kampánynak is, aminek profizmusáról, kreativitásáról és fegyelmezettségéről számos újságcikk és könyv született, Messina azonban most azt mondta, már az elején nyilvánvaló volt, hogy 2012-ben egy másfajta kampányra lesz szükség. A felkészülés részeként sok emberrel beszélt, és köztük volt Steven Spielberg filmrendező is, aki azt a tanácsot adta neki, hogy mindenképpen más kampányban gondolkozzon, mint amilyen az előző volt. Messina szerint Spielberg azzal a hasonlattal élt, hogy ha valaki elmegy az első Rolling Stones koncertjére, akkor az nagy élmény lesz neki, de a másodiknál már úgy fogja érezni, hogy túl sokat fizetett a jegyéért.

Beszélt erről Messina és Obama is, és a tanácsadó szerint amikor ő még a megbízatás elején felvetette az elnöknek, hogy most egy másfajta kampányra lesz szükség, mint a 2008-as, akkor Obama azt mondta, hogy “de Jim, azt megnyertük”, mire a kampányfőnök közölte, hogy “persze, de azóta sok minden megváltozott”.

Messina szerint Obama legfontosabb útmutatása az volt, hogy ennek a kampánynak a választói aktivitásról kell szólnia. A kampányfőnök azt mondta, ehhez tartották is magukat, “oda mentünk, ahol az emberek voltak”, mert tudták azt, hogy egy bizonytalan választó esetében a legkomolyabb meggyőző erővel a környezetében élők rendelkeznek. Így nagyon sok energiát fektettek abba, hogy az aktivistáik személyesen felkeressék az otthonukban a meggyőzendő választókat, és emellett elmentek kampányolni a fodrászatokba és körömszalonokba is. “Mi az ajtókban győztük le a republikánusokat” – fogalmazott Messina.

Annak érdekében, hogy tudják, kiket kell megkeresni, egy rendkívül kifinomult és profi informatikai hátteret építettek ki. “Az egyik legjobb tanácsot Eric Schmidttől, a Google vezetőjétől kaptam. Azt mondta, nem politikai embereket akarsz, hanem olyanokat, akik felépítik azt, amit szeretnél” – idézte fel Messina, aki szerint ennek a hozzáállásnak kulcsszerepe volt a kampány sikerében. Példaként hozta azt a megoldást, amelynek segítségével az önkéntesek összevethették a saját Facebook-ismerőseiknek a listáját a kampány adatbázisával, és láthatták azt, hogy kik azok, akiket személyesen meggyőzhetnek arról, hogy támogassák Obamát, illetve hogy mindenképpen menjenek el szavazni. “Ez egyszerűnek tűnik, de valójában nagyon nehéz volt” – jegyezte meg Messina.

Az elnök azt kérte tőle, hogy az aktivistákra alapuljon a kampány

A kampánynak volt egy saját, 6­0 fős elemzői stábja, amely minden nap számításokat végzett arról, hogyan áll Obama a választás kimenetele szempontjából kulcsfontosságú államokban. Messina szerint ezekből az elemzésekből ő világosan látta azt, hogy a sajtóban megjelent közvélemény-kutatások jó része “nevetséges” volt. Ez azt is jelentette, hogy nem különösebben izgult amiatt, hogy sok felmérés azt mutatta, Romney látványosan megerősödött az október eleji első tévévita után. Messina szerint ugyanis a legtöbb közvélemény-kutató cég rossz mintákat használ (például vezetékes telefonokat hívnak csak, miközben a fiatalabb korosztály már szinte csak mobilt használ), és azt is rosszul mérték fel, hogy kik mennek majd el szavazni. Alulbecsülték például a kisebbségek arányát, pedig az ő részvételüknek döntő jelentősége volt Obama győzelmében.

“Nagyjából tíz nappal a választás napja előtt jöttek be a korai szavazások eredményei, és azokból látszódott, hogy nem tudtak lecsípni a támogatóinkból” – mondta Messina arra a kérdésre, hogy mikortól érezte biztosnak Obama győzelmét. Hozzátette azonban azt is, hogy ez végig egy nagyon szoros verseny volt, és Romneynak megvolt az esélye a nyerésre.

Messinát a rivális oldalon leginkább az adománygyűjtési teljesítmény nyűgözte le, legnagyobb hibájuknak pedig azt tartotta, hogy a kampány legvégén közzétettek egy olyan hirdetést, amely azt sugallta, hogy az Obama-kormányzat segítségével talpon maradt Chrysler autógyár Kínába helyez át amerikai munkahelyeket. Ez nem felelt meg a valóságnak, ami kiváltotta több autóipari szereplő felháborodását, így Messina szerint Romneyék végül védekező pozícióba szorultak ahelyett, hogy megpróbálták volna jobban kihasználni az utolsó napokat.

A beszélgetés során az egykori kampányfőnök többször is elmondta ugyanakkor azt, hogy végső soron nem a technológiai megoldásokon múlt a választás, hanem azon hogy továbbra is rengetegen bíztak Obamában. “Nem azért adtak pénzt, mert egy szexi pólót kaptak, hanem azért, mert hittek az elnökben” – magyarázta Messina, hozzátéve, hogy ez a hozzáállás meglátszott a terepmunkában is.

Elmesélte, hogy még augusztusban találkozott egy körzeti kampányvezetővel Ohio államban, aki részt vett az előző kampányban is, és azóta is kapcsolatban állt az Obama-stábbal. Messina szerint ez a kampányvezető ismert mindenkit a környéken, tudta, hogy ki kire fog szavazni, és még azt is, hogy nagyjából mikor fogja eldönteni. A Romney-kampány embere ehhez képes júliusban kezdte a munkát, ráadásul eleve egy másik államból érkezett, és Messina szerint a beszélgetés során a helyi vezető feltette neki a kérdést: “Mit gondolsz, ezek után ki fog jobban teljesíteni a kampány utolsó heteiben?” Messina azt mondta, ekkor biztos volt abban, hogy jó úton haladnak a győzelem felé. 

Az egész úgy kezdődött, hogy négy évvel ezelőtt regisztráltam Barack Obama honlapján, hogy az [origo] utazó tudósítójaként könnyebben hozzájussak a kampányeseményekről szóló információkhoz. Bár úgy emlékszem, hogy kifejezetten a médiaszekciónál jelentkeztem be, vagy én rontottam el valamit, vagy pedig ez volt az alapbeállítás a regisztrációnál, de néhány nappal később észrevettem, hogy a kampánystáb aktivistaként kezel engem, és önkéntes munkára, illetve adományozásra felszólító leveleket küldözget nekem.

Először zavart ez az akaratomon kívüli szereptévesztés, de aztán rájöttem, hogy ezeknek a leveleknek a címzettjeként az átlagosnál nagyobb betekintést kaphatok az egyébként izgalmas kampánytevékenység részleteibe. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindegyik üzenetet elolvastam, de még a kevésbé izgalmas időszakokban – mert hogy a levelek jöttek az elmúlt négy évben folyamatosan, nemcsak a kampányok alatt – sem irányítottam át őket a spamek közé.

Obama és kampányfőnöke, Jim Messina - Fotó: White House Flickr

Ahogy pedig az utóbbi néhány hónapban felpörgött a választási küzdelem, már egyre jobban odafigyeltem ezekre az e-mailekre, mert nemcsak a szokásos propagandszövegeket tartalmazták, hanem kiolvasható volt belőlük a verseny dinamikájának alakulása is. Sokatmondó volt például az, amikor még úgy nyár elején elkezdtek jönni azok a levelek, amelyekben Obama lényegében könyörgött azért, hogy a szimpatizánsok küldjenek neki pénzt. Ez egyértelműen jelezte, hogy valami nincs rendben a demokrata adománygyűjtéssel, és aztán a hivatalos finanszírozási adatok hónapról hónapra meg is erősítették, hogy a republikánus Mitt Romneyhoz több pénz folyik be, mint Obamához.

Pénzt kérő levelek azóta is folyamatosan érkeznek, és az érvelés mindig ugyanaz volt: ha folytatódik ez a trend, akkor Romneyék akkora fölényre tesznek szert, amit már a legkifinomultabb kampánytechnikák és a legnagyobb lelkesedés (nem mintha nagyon lenne) sem lesz képes ellensúlyozni. Egy idő után már nem is különösebben figyeltem ezekre a rendszerint vészjósló subjecttel érkező e-mailekre, de a kampányfőnöktől, Jim Messinától kapott keddi levél egy kicsit meglepett.

Az üzenet apropója az volt, hogy a legújabb adatok szerint Obamának augusztusban sikerült néhány millió dollárral többet begyűjtenie, mint Romneynak (114:111 az állás). Messina szerint ugyan ez örömre ad okot, de egy pillanatra sem lehet megállni, mert ezek a számok csak a közvetlenül a jelöltekhez befolyt adományokat mutatják, az őket támogató külső szervezetek forrásait nem, márpedig ebben a republikánusok sokkal jobban állnak.

Messina azonban nem állt meg a buzdításnál, hanem nekem szegezte azt, hogy az ő adataik szerint én még soha nem adományoztam, majd feltette a vélhetően lelkiismeretfurdalásra apelláló kérdést: „Hagyni fogod, hogy ez a kampány elmenjen melletted anélkül, hogy becsatlakoznál?”

Tudom persze, hogy nyilván még sok mindenki más kapott ilyen tartalmú üzenetet, és valójában nincs semmi meglepő abban, hogy nyilvántartják az adományozókat (és ha már van egy e-mail listájuk, akkor azokat is, akik nem küldtek pénzt), hiszen ez törvényből fakadó kötelezettségük. Első olvasásra mégis meglepett ez a nagyon direkt rámenősség, ami persze ismét csak egy jele annak, hogy mennyire kiélezett küzdelem folyik az elnökválasztásban.

A levél alján egyébként ott van a szokásos használati utasítás arról, hogyan lehet leiratkozni az e-mail listáról, de úgy döntöttem, hogy egyelőre maradok. Már ha engedik, hogy rajta legyek adomány fizetése nélkül is (ebben egyébként az újságírói etikai elvek mellett a külföldi állampolgárság is akadályoz, ha jól tudom), arról nem is beszélve, hogy közben rákerültem Mitt Romney listájára is, akitől szintén kapok érdekes leveleket arról, miért is fog hatalmas diadalt aratni november 6-án.

Ha nem tudod megakadályozni, állj az élére. Valami ilyesmivel próbálkozik most Barack Obama kampányfinanszírozásügyileg. Az történt ugyanis, hogy ugyan Obama volt az egyik leghangosabb bírálója a politikai kampányokban egyre fontosabb szerepet játszó úgynevezett super PAC-eknek (a PAC a political action committee, vagyis politikai akcióbizottság nevet takarja), most a kampánystábja mégis ezekre próbál építeni.

Hogy meg lehessen érteni, miről is van szó, előbb pár szó arról, hogy egyáltalán mik is azok a super PAC-ek. Ezek olyan kampányszervezetek, amelyek jellemzően egy-egy politikushoz kötődnek, de hivatalosan tőle függetlenül működnek. Nem adnak neki pénzt, nem egyeztetik vele a tevékenységüket, de azt persze nem tiltja nekik semmi, hogy távolról - rendezvényekkel, reklámszopotokkal - támogassák őt. Ilyen szervezetek már a negyvenes évek óta léteznek, de a jelentőségük az utóbbi két évben nőtt meg. A legfelsőbb bíróság 2010-ben hozott ugyanis egy olyan döntést, amely szerint a PAC-ek korlátlan mennyiségben fogadhatnak el pénzt nemcsak magánszemélyektől, hanem szakszervezetektől és cégektől is.

A döntés ellen hevesen tiltakozott Obama, és 2010-es szokásos országértékelő beszédében azt mondta, a legfelsőbb bírósági határozat “hatalmas győzelem a nagy olajcégeknek, a Wall Street-i bankoknak, az egészségbiztosítóknak és más befolyásos érdekcsoportoknak”. (A főbírók ott ültek a kongresszusban, és láthatóan kényelmetlenül fogadták a kemény elnöki szavakat.) Obama érvelése az volt, hogy a korlátlan adományok eltorzítják az erőviszonyokat, és indokolatlanul nagy befolyáshoz jutnak a gazdagok és hatalmasok az átlagemberekhez képest.

Jim Messina kampányfőnök (balra) - Forrás: White House Flickr

Ennek megfelelően az elnök és környezete nem is támogatta super PAC-ek létrehozását és támogatását. Hűvösen fogadták azt is, amikor egy korábbi Fehér Ház-i tisztviselő, Bill Burton tavaly áprilisban megalapította a Priorities USA Action nevű politikai akcióbizottságot. Nyilván visszatetsző lett volna, ha Obama vagy stábja ennek a szervezetnek a támogatására szólít fel, miközben ők maguk tiltakoztak a leghevesebben a PAC-ek felturbózása ellen. Most ebben történt egy óriási, 180 fokos fordulat, Obama kampánystábja ugyanis hétfőn bejelentette, arra fogják kérni a támogatóikat, hogy adjanak adományokat a Priorities USA Actionnek.

A döntést a stáb azzal indokolta, hogy a republikánus oldalon olyan hatalmas erőnek bizonyultak a super PAC-ek, hogy a demokraták nem engedhetik meg maguknak, hogy ezt tétlenül szemléljék. “Nem fogjuk ezt a harcot egyik kezünket hátra kötve megvívni” - mondta Jim Messina, Obama kampányfőnöke, aki nem titkolta, hogy a döntésben szerepet játszottak a legújabb kampányfinanszírozási adatok. Ezekből ugyanis az derült ki, hogy míg az elnökválasztáson indulni akaró republikánus politikusokat támogató PAC-ek mintegy 40 millió dollárt, az általában republikánus ügyekért kampányoló American Crossroads és a Crossroads GPS (mindkettő Karl Rove segítségével jött létre) pedig 51 milliót gyűjtött össze, addig az Obama mögött álló Priorities USA Action kasszájába mindössze 19 millió folyt be az elmúlt egy évben.

Nagy kérdés azonban, hogy mennyire lesznek hajlandók az Obamához közel álló politikai akcióbizottságot támogatni azok a demokrata szimpatizánsok, akiknek eddig végig azt sulykolták, hogy PAC-nek pénzt adni rossz dolog.

Persze az is igaz, nem lehet nekik szokatlan az, hogy Obama valamilyen fontos kampányfinanszírozási kérdésben meggondolja magát. A 2008-as választásnak is úgy indult neki, hogy vállalta, a felső költési korláttal járó közfinanszírozás keretében fogja lebonyolítani a kampányát. Amikor azonban szembesült azzal, hogy milyen irdatlan mennyiségben ömlenek hozzá az adományok, akkor meggondolta magát, és végül a magánfinanszírozás mellett döntött. Bár többen vádolták akkor képmutatással, a lépés végül eredményesnek bizonyult, a befolyt 750 millió dollárral megdöntötte a korábbi rekordokat, és egyértelműen uralta a terepet a kampányban.

Hogy ki ez a nagyon nyájasan beszélő és hosszan hálálkodó ember? Ő Jim Messina, az Obama elnök újraválasztásán dolgozó kampánycsapat főnöke, és a fenti videóban épp azt jelenti be, hogy mennyi adományt gyűjtöttek az elmúlt három hónapban (pontosabban a második negyedévben, azaz áprilistól június végéig). Ha valaki nem kíváncsi a konkrét számokra, és nem akarja a posztot tovább olvasni, illetve a videót végigpörgetni, annak tömören összefoglalom: nagyon sokat.

A kifejezetten az Obama-kampányra összpontosító Obama for America szervezet több mint 47 millió dollárt, az általában a demokrata kampányokon dolgozó Democratic National Committee pedig több mint 38 millió dollárt gyűjtött össze. Messina kerekítése szerint ez összességében megközelíti a 86 millió dollárt, a New York Times szerint pedig ezzel felülmúlták minden korábbi elnökválasztási kampánynak ezt az időszakát.

Az adatok különösen érdekesek, ha összehasonlítjuk a republikánus mezőnyt vezető Mitt Romney számaival: ő az elmúlt három hónapban 18,2 millió dollárt gyűjtött össze, miközben stábjának egyik tagjának nyilvánosságra került levele szerint az első hat hónapra 50 millió volt a cél (az első negyedben csak 1,8 milliót gyűjtött Romney). A képet persze árnyalja, hogy Obama egyedül van a demokrata oldalon, míg a republikánusoknál nyitott a verseny, ráadásul - mint arra Messina is utal a videóban - vannak olyan csoportok (úgynevezett PAC-ek, political action committee-k, vagyis politikai akcióbizottságok), amelyek kívülről, nemhivatalosan támogatják az egyes jelölteket.

Az adatok némi megnyugvással tölthetik el az Obama-stábot. Messina szerint több mint 550 ezer adományozójuk volt, és a túlnyomó többségük (98 százalék) 250 dollárt vagy annál kevesebbet adott. Ez egyrészt azt mutatja, hogy minden csalódottság ellenére sokan kitartanak az elnök mellett, másrészt úgy tűnik, hogy ezúttal is be fog válni a három évvel ezelőtti nagy trükk. A 2008-as kampányban az volt ugyanis Obamáék újítása, hogy nem a nagy összegű adományokra alapoztak, hanem az internet lehetőségeit kihasználva kisebb tételekre mentek rá, és ebből jött össze a végül minden rekordot megdöntő 750 milliós összeg. Ha most úgy folytatják, ahogy elkezdték, akkor simán meghaladják azt is.