Miközben a Fehér Házban készülődtek Barack Obama eskütételére, az elnök több száz támogatója gyülekezett vasárnap reggel egy elegáns washingtoni hotelben, a Dupont Circle városrészben található Hiltonban. Sokan közülük Obama arcképét ábrázoló pólót viseltek, és időnként felhangzott a kampányból ismerős csatakiáltás: “Fired up? Ready to go!”

Mindannyian részesei voltak az elnök sikeres újraválasztási kampányának, és azért gyűltek össze, hogy megbeszéljék, hogyan tudnák segíteni őt a második (és az alkotmányból fakadóan egyben utolsó) ciklusában. Erre utalt elég egyértelműen a rendezvény neve is: Obama Campaign Legacy Conference (Obama Kampányörökség Konferencia).

A cél az, hogy az ellenfelek által is feltétlen csodálattal emlegetett kampányszervezetnek valahogy hasznát vegyék a kormányzás alatt is. A szervezet neve Organizing for Action (OFA), az elnöke az egykori kampányfőnök, Jim Messina, az igazgatója pedig Jon Carson, aki egészen mostanáig a Fehér Házban dolgozott.


Jon Carsont hallgatják a konferencia résztvevői

Volt egy hasonló próbálkozás a 2008-as választási győzelem után is (a mozgalom neve akkor Organizing for America volt), de az nem sült el túl jól. A kampány alatt tökéletesen működő és hatalmas lelkesedés által övezett szervezet ugyanis nem tudta hatékonyan segíteni a gazdasági mentőcsomag, az egészségügyi reform és a pénzügyi szabályozási reform elfogadtatásával küszködő elnököt. A 2008-as nagy demokrata győzelmet egy hatalmas republikánus előretörés követte a 2010-es törvényhozási választáson.

A konferencián felszólalók - többek között Messina és Carson - jelezték, hogy tanultak a korábbi hibákból. Tisztában vannak például azzal, hogy teljesen más egy választási kampány és az angolul “issue organizing”-ként, vagyis ügyekre fókuszáló szervezésként emlegetett munka. Az egyik nagy különbség például az, hogy míg egy választási kampány esetében mindenki tudja, hogy mikor lesz vége, addig egy törvényjavaslat elfogadásánál ez egyáltalán nem világos. Messina szerint ezért általánosabb és rugalmasabb célokat kell megfogalmazniuk saját maguknak.

Ezek egyébként nagyjából lefedik az elnök második ciklusára meghirdetett prioritásokat: bevándorlási reform, fegyverszabályozás, költségvetés. Carson és Messina szerint az OFA azzal tudja segíteni Obamát, hogy ráerősítenek az elnök üzenetére, terjesztik az érveit és nyomást gyakorolnak a törvényhozás tagjaira. Carson példaként hozta azt, hogy a választás után a kampány korábbi önkéntesei mentek a kongresszusi képviselőkhöz azzal a követeléssel, hogy kössenek kompromisszumot az elnökkel a fiscal cliffként emlegetett költségvetési válság rendezéséről.

Az egyik nagy kihívás ugyanakkor nyilvánvalóan az lesz az OFA számára, hogy megőrizze a kampányidőszak alatti lelkesedést. A konferenciára több ezer főt vártak, de én úgy láttam, hogy az egyébként valóban hatalmas terem koránt sem telt meg teljesen, és létszám-problémákra utalt az is, hogy egy nappal a rendezvény előtt körbeküldtek egy olyan e-mailt, amelyben arra buzdították a résztvevőket, hogy hozzák magukkal a barátaikat is.

A lelkesedéssel lehetnek tehát gondok, de az is igaz, hogy azok, akik eljöttek, alaposan fel voltak tüzelve. Legalábbis amikor a délelőtti szekció végén az egyik veterán aktivista feltette a kérdést, hogy “Készen álltok-e egy kis munkára?”, akkor egy ujjongással és tapssal kísért egyértelmű igen volt rá a válasz.