Nem tudom, ki hogy van vele, de én nagyon nem bírom a főtt brokkoli szagát. Nagyfokú elszántságról kellett tehát tanúbizonyságot tennem akkor, amikor közel két órát töltöttem egy könyvtár alagsorában, amelyet teljesen belengett ez a – szerintem meglehetősen émelyítő – szag. Persze, számíthattam volna arra, hogy ez lesz, a közéleti sztereotípiák szerint ugyanis a nagyvárosi liberálisok kedvelik ezt a nagyon egészségesnek mondott zöldséget (amire a first lady csak ráerősített híressé vált faviccével), az alagsori helyiségben pedig épp ilyen emberek gyűltek össze.

A helyszín a Washington egyik legmódosabb külvárosaként számon tartott Bethesda volt (azon belül is a stílszerű nevű Democracy Boulevard), a rendezvényen demokrata aktivistáknak tartottak felkészítést, és a résztvevőknek kínált rágcsálnivalók között volt a főtt brokkoli. A gyűlés célja egyébként az volt, hogy megbeszéljék az elnökválasztásig hátralévő szűk egy hónap tennivalóit, azon belül is különösen az úgynevezett GOTV stratégiát. Az amerikaiak nagyon szeretnek rövidítéseket használni, és ez konkrétan azt takarja, hogy get out the vote, ami nagyjából olyasmit jelent, hogy mozgósítás a szavazásra.

A szavazók mozgósítására készülnek

A gyűlést egyértelműen beárnyékolta az, hogy Barack Obama nagyon gyengén szerepelt a múlt heti tévévitában, és azóta a demokraták számára lesújtó eredményeket mutatnak a felmérések. Bár papíron továbbra is az elnök az esélyes a győzelemre, tele van a média azzal, hogy a demokraták tartanak attól, ez a fordulat elindít egy olyan folyamatot, amely akár vereséghez is vezethet. Ez érezhető volt a gyűlésen is, az elsőként megszólaló szervező (egy helyi politikus) például azzal kezdte a mondandóját, hogy „most először gondolkodunk azon, hogy talán tényleg jó irányba megy-e a kampány”. A szemüveges, kockás zakós férfi ugyanakkor hozzátette egyből azt is, hogy nem kell elkeseredni, mert soha nem volt szó arról, hogy „mindig elől leszünk”.

Hasonló üzenetet próbált átadni az ötven-hatvan fős közönségnek a Mattként bemutatott helyi politikai igazgató is. Elmondta, hogy ugyan a médiából az árad, hogy a demokraták köreiben teljes a zűrzavar, de szerinte ezzel nem kell foglalkozni. Matt ez után azt tanácsolta mindenkinek, hogy vegyenek egy mély lélegzetet, majd közölte, higgyék el: „minden oké lesz”.  Az energikus fiatalembernek nem ez volt az egyetlen hasonló gyakorlata, nem sokkal később arra kérte a közönség tagjait, hogy csukják be a szemüket, és képzeljék azt, a választás éjszakáján vannak, és telnek az órák, de a nagyon szoros szavazati arány miatt nagyon nehezen jönnek az eredmények. „Ekkor felteszed magadnak a kérdést, hogy vajon tehettem-e volna többet is?” – mondta Matt, majd mielőtt még bárki kinyitotta volna a szemét, hozzátette: „Na, ez az, amit mi nem akarunk.” Helyette inkább mindenki dolgozzon, amennyit csak tud, hogy később ne kelljen szemrehányást tennie saját magának – magyarázta a kampánytisztviselő.

Az ezoterikus gyakorlatok mellett sok praktikus információ is elhangzott a gyűlésen. Az Obama-kampány tisztviselői elmondták, hogy mivel Maryland stabilan demokrata terepnek számít az elnökválasztáson, így a helyi aktivisták leginkább a szomszédos Virginiában és Pennsylvaniában tudnak segíteni, amelyek a csatatér államok közé tartoznak. Az önkéntesekre kétféle tevékenység vár a GOTV keretében: a lehetséges demokrata szavazók megkeresése telefonon, illetve személyesen.  Ahogy egy Billként bemutatkozó tisztviselő fogalmazott, a cél „meggyőzni azokat, akik támogatnak bennünket, de nem biztos, hogy elmennek szavazni”.

A pártoknak nagyon alapos adatbázisaik vannak ezekről a szavazókról, így az önkéntesek kész listákból dolgoznak, és a gyűlésen részletes tanácsok hangzottak el a telefonhívások és személyes beszélgetések lebonyolítására is. Fontos például, hogy természetesnek kell lenni, mert „senki nem akar egy robottal beszélgetni”. Ügyelni kell arra is, hogy „többet kell hallgatni, mint beszélni”, a személyes kampányolásnál pedig nincs értelme öt percnél többet az ajtóban állva tölteni, mert különben nem jut idő minden felkeresendő házra. Nagyon odafigyelnek tehát a részletekre a kampánystábban, a javaslatok között például még az is szerepelt, hogy „Érezd jól magad, és látszódjon is rajtad, hogy jól érzed magad!”

A kampánystáb nemcsak ilyen érdekes tanácsokkal szórakoztatta a buzgón kérdező és minden megszólalót tapssal jutalmazó közönséget, hanem egy politikailag kifejezetten fajsúlyos vendéggel is. A felkészítő előadások közben lépett be a terembe egy magas, öltönyös afroamerikai férfi, akit a szervezők úgy mutattak be, mint Obama környezetének egyik tagját. Mint kiderült, ez egyáltalán nem számított túlzásnak, a vendég ugyanis Mike Strautmanis volt, aki a Washington Post szerint Barack és Michelle Obama legközelebbi barátai közé tartozik. A jogász végzettségű férfi ugyanabban az ügyvédi irodában dolgozott, és ott barátkoztak össze. Strautmanis később segítette Obamát a politikai indulásban, jelenleg pedig a Fehér Házban dolgozik tanácsadóként, méghozzá az elnök legfőbb bizalmasaként számon tartott Valerie Jarett stábjában.


Obama régi barátja buzdítja az aktivistákat

Az aktivisták előtt tartott rövid beszédben csak futólag utalt a kormányzati tisztségére (mint mondta, „egy fehér épületben” dolgozik, de erről nem akart beszélni, mondván, hogy a kormányzás és a kampány két különböző dolog), de arról hosszasan értekezett, hogy ő közelről látja, milyen keményen dolgozik Obama az amerikai népért, és hogy az elnök mindig arra fókuszál, mi a jó hosszú távon az országnak, illetve a nehéz helyzetben lévő embereknek. A demokraták számára nem éppen kedvező fejleményekre utalva megjegyezte, hogy emlékszik rá, máskor is voltak nagyon nehéz pillanatok, például amikor mindenki esélytelennek tartotta a Barack Hussein Obama nevű jelöltet arra, hogy elnökválasztást nyerjen, vagy amikor csak egy hajszálon múlt az egészségügyi reform sorsa.

A múlt heti vitára és annak utóéletére utalva közölte azt is, hogy ő Obama mindegyik kampányában részt vett, és azokat soha nem „hirdetéseken, a trükkökön és a vitákon keresztül nyertük meg”, hanem azért, mert együtt dolgoztak a közösségekkel. Szerinte most is ez a helyzet, és megígérte az aktivistáknak, hogy az elnök nem fogja őket cserben hagyni. „Meg fogja tenni, ami tőle telik” – bizonygatta Strautmanis, majd távozása előtt közölte, hogy „én nagyszerűen érzem magam”.

A gyűlés záró pillanatai (angol nyelvű videó)

Mint azonban az hamar kiderült számomra, nem mindenki érezte magát hasonlóan a brokkoliszagú alagsorban összegyűlt emberek között.

A gyűlés végefelé ugyanis egy újabb gyakorlat következett, és ennek során az volt a feladat, hogy az emberek forduljanak oda a mellettük ülőkhöz, és pár percig beszélgessenek egymásról. Nem gondoltam, hogy nekem újságíróként részt kellene vennem ebben, és eleve egy olyan székre ültem le, amely távolabb esett a közönségtől, de nem messze tőlem foglalt helyet egy Tony nevű fiatalember, aki kedvesen odafordult hozzám. Először ugyan láthatóan kicsit meglepődött azon, hogy miként kerül mellé egy magyar újságíró, de aztán gyorsan megnyílt, és elmondta, hogy „őszintén szólva aggódom Obama vitában nyújtott teljesítménye miatt”. Hozzátette, hogy nem is elsősorban magával a vitával van baja, mert az egy egyszeri szereplés volt, de azóta a média egyfolytában azt ismételgeti, hogy Obama „nagyon rossz” volt, és ez kihathat az egész kampányra.