potus & co

Február végén egy nagyon látványos hasonlattal igyekezte egyértelművé tenni Mitt Romney, hogy a róla esetleg kialakult képpel ellentétben nem hajlandó mindent megtenni azért, hogy ő legyen a republikánusok elnökjelöltje. „Nem fogom felgyújtani a hajamat azért, hogy több támogatóm legyen" - jelentette ki Romney, aki tehát a hajfelgyújtást kizárta, de a jelek szerint a korlátokat azért továbbra is tágan értelmezi.

Most például az a legújabb produkciója, hogy tősgyökeres észak-keletiként úgy próbálja eladni magát a déli választóknak, mintha közülük való lenne. Elkezdte utánozni a kiejtésüket, hirtelen kiderült róla, hogy nagyon is szereti a country zenét, a kampányrendezvényeken pedig azzal büszkélkedik, hogy a helyiek egyik kedvenc ételének számító grízt eszi reggelire.

Ilyen a déli Romney

Ezzel nem feltétlenül szerez jó pontokat minden helyi republikánusnál (egyikük a Politicónak azt mondta, a délieket nem lehet átverni, és Romney jobban tenné, ha saját magát adná), de a felmérések szerint működik a dolog. Bár múlt héten még maga Romney is utalásokat tett arra, hogy nincs sok esélye az előválasztási küzdelemben sorra következő Alabama és Mississippi államokban, a legutóbbi kutatások szerint mindkét helyszínen van reménye a győzelemre.

A Real Clear Politics összesítése szerint mindkét államban szoros verseny alakult ki három politikus – Romney mellett Newt Gingrich és Rick Santorum – között. Bár Romney korábban nagyon komoly erőfeszítéseket tett azért, hogy félreállítsa az útból Gingrichet, most vélhetően nagyon is örül a jelenlétének. Gingrich és Santorum ugyanis egyaránt arra törekszik, hogy maga mögé állítsa a párt vallásos konzervatív irányzatához tartozókat, ezzel a versengéssel azonban meg is osztják ezeket a szavazókat. Ez különösen fontos szempont a déli államokban - mint amilyen Alabama és Mississippi -, ahol hagyományosan erősek ezek a választói csoportok.

Itt épp chilis csirkével, de a grízt is szereti - Forrás: Romney Flickr

A felmérések alapján nem lehet megjósolni, hogy milyen eredmények várhatók a keddi előválasztásokon, de ha Gingrich nyerni tud akár egyik államban is (elvégre mellette kampányol Chuck Norris is), azzal kaphat némi lendületet a kampánya. Egyes kutatások szerint ugyan Santorum halványan le van maradva a másik két jelölthöz képest, de legutóbbi sorozatos győzelmei után nem valószínű, hogy pusztán a mostani szavazások eredményének hatására meggondolná magát, és kiszállna.

Közben egyre több olyan nyilatkozat hangzik el a különböző kampánystáboktól, amelyek arra utalnak, hogy mindenki elhúzódó harcra számít. Ha tényleg talpon marad Romney, Santorum és Gingrich (meg persze ne feledkezzünk meg Ron Paulról sem, aki ugyan eddig egy előválasztási fordulót sem nyert meg, de szintén nem mutatja a jelét annak, hogy ki akarna szállni), akkor nehéz lesz egyik versenyzőnek begyűjtenie a jelölés bebiztosításához szükséges 1144 küldötti támogatást. Ezek azok a küldöttek, akik augusztusban összegyűlnek majd a floridai Tampában, hogy megnevezzék a párt jelöltjét a novemberben esedékes elnökválasztásra. Ez elvileg csak egy formalitás lenne, de a mostani kiélezett verseny alapján egyre valószínűbb forgatókönyvnek tűnik az, hogy csak az utolsó pillanatokban – vagyis a floridai konvención - dől el a küzdelem.

A szuperkedden aratott győzelmei után Rick Santorum magabiztosan nyerte a szombati kansasi caucust is. A szavazatok több mint 51 százalékát kapta, a második helyen végzett Mitt Romney mintegy 21 százalékot tudott csak szerezni. Santorum tehát a számokat nézve nagy diadalt aratott, ennek értékéből azonban sokat levon, hogy lényegében ő volt az egyetlen jelölt, aki kampányolt az államban.

A kansasi caucus így inkább csak egyfajta felvezető a keddi előválasztási fordulókhoz, amikor Alabama és Mississippi államban lesznek szavazások. A felmérések szerint mindkét helyen nyitott a verseny, és mivel déli államokról van szó, így elsősorban arra lesz érdemes figyelni, hogyan szerepel majd Santorum és Newt Gingrich. Mindketten a republikánus párt konzervatív irányzatához tartoznak, és ha valamelyikük félreállna, akkor az állva maradó jelölt nagyobb eséllyel küzdhetne meg a korábban liberálisabb nézeteket valló, pragmatikusabb politikusnak tűnő Romneyval.

Egyelőre azonban sem Gingrich, sem Santorum nem adta jelét annak, hogy ki akarna szállni. A mostani caucusgyőzelemnek annyi jelentősége mindenképp van, hogy tovább erősíti Santorumot, és ha törésre kerül a dolog Gingrich-csel szemben, akkor ennyivel is több szól majd az ő maradása mellett.

A most következő szuperkedd legértékesebb trófeája Ohio állam lesz, ahol ráadásul a felmérések szerint kiegyenlítettek az erőviszonyok Mitt Romney és Rick Santorum között. Ha pusztán a támogatottsági adatokat nézzük, akkor bármelyikük nyerhet, már most lehet azonban biztosan tudni, hogy Santorum veszíteni fog. És ezért nem okolhat senki mást saját magán (illetve kampánystábján) kívül.

Azt egy kicsit bonyolult elmagyarázni, hogy pontosan miért is van ez így, de megpróbálkozom vele. Kezdjük ott, hogy a republikánus jelöltség sorsa hivatalosan az augusztusi floridai pártkonvención fog eldőlni, amikor az ott résztvevő küldöttek megnevezik azt, akit a párt indít a novemberi elnökválasztáson. Ahhoz, hogy valakiből jelölt lehessen, legalább 1144 küldött támogatására van szükség, a most zajló előválasztási küzdelem tétje pedig az, hogy az egymással versengő politikusok közül ki tud maga mögött több küldöttet felsorakoztatni.

Mivel Ohio a nagyobb államok közé tartozik, így itt viszonylag sok - szám szerint 66 - delegáltért folyik a küzdelem, akiknek felosztása egy bonyolult számítási rendszer szerint történik. A 66 küldött többségéről, 48-ról az dönt, hogy milyen eredmény születik a 16 kongresszusi választási körzetben. Minden egyes körzetben 3 küldötti mandátumot lehet elnyerni, és ezek ahhoz a politikushoz kerülnek, aki az adott körzetben a legtöbb szavazatot kapja.

Ha még valaki tudja követni, akkor térjünk rá arra, hol és mit rontott el Santorum. Ahhoz, hogy egy politikus küldötteket állítson maga mögé, jó előre le kell adnia azoknak az embereknek a nevét, akik győzelme esetén az ő delegáltjai lesznek a floridai konvención. Na, ez volt az, ahol Santorum hibázott. Hónapokkal ezelőtt le kellett volna adni a listákat, ő azonban a 16 körzetből háromban egyáltalán nem nyújtott be ilyet, hat másikban pedig csak egy hiányos névsort tudott prezentálni. Tegyük hozzá, nem hosszú listákról van szó, minden egyes körzetben 3 lehetséges küldött nevét - tehát összesen 48-at -, kellett volna leadni.

Mivel három körzetben egyáltalán nincs leadva névsora Santorumnak, így 9 küldötti mandátum eleve kénytelen lemondani. A hiányos listák miatt további 9 küldött eshet ki számára, ami már súlyos vérveszteséget jelenthet egy ilyen kiélezettnek ígérkező versenyben, mint amilyennek a keddi forduló tűnik. És hogy még nagyobb legyen Santorum problémája, mindennek tetejébe épp olyan körzetekben vannak hiányosságai, amelyek egyébként számára kedvezőbb terepnek számítanak.

És ha ezek után még mindig akad valaki, akit érdekelnek a küldöttek elosztásának rejtelmei, akkor azt nem fosztanám meg attól, hogy vajon mi lesz a maradék delegáltaknak a sorsa. 48 dől el tehát a kongresszusi körzetekben, így marad további 18. Ezek többségét, 15-öt, arányosan elosztják azok között, akik az egész államot tekintve legalább 20 százaléknyi szavazatot kaptak. De még ne dőljön hátra senki, erre is van ugyanis egy külön szabály: ha valaki abszolút többségre tesz szert, akkor nincs osztozkodás, mert ez az induló megkapja mind a 15 küldöttet.

Ha ez is eldőlt, akkor még mindig van 3 delegált. Ezek az úgynevezett szuperküldöttek, akik jellemzően a párt helyi vezetőiből kerülnek ki, és nekik nem kell figyelembe venni az előválasztási eredményt, hanem azt támogatnak a jelöltségért versenyző politikusok közül, akit akarnak. Nekik van a legegyszerűbb dolguk, mert nem kell foglalkozniuk ezzel a keszekusza számítási rendszerrel.

Egy korábbi bejegyzésben már volt szó arról a történetről, amelyre utal a New Yorkernek ez a nagyon frappáns (a kocsiban Mitt Romney-t, a tetőn Rick Santorumot ábrázoló) címlapja, de bemásolom ide is még egyszer.

A Romney-család 1983-ban útnak indult Mitt Romney szüleinek a Huron tó kanadai oldalán fekvő nyaralójához. Egy fehér Chevy kombiban utaztak, amely annyira tele volt pakolva bőröndökkel, hogy nem maradt hely a kutyának, a Seamus nevű ír szetternek. Mitt Romney ezért azt találta ki, hogy az állatot betette egy kutyahordozóba, azt pedig felkötötte a tetőcsomagtartóra.

Romney körültekintő volt, és a hordozónak az előre néző oldalát lefedte, hogy megvédje a kutyát a menetszéltől, de így sem sikerült bonyodalmak nélkül megúszni az utazást. Órákkal az indulás után ugyanis az egyik Romney-fiú felkiáltott: "Apa! Ez durva!" A gyerek annak a látványába borzadt bele, hogy a hátsó szélvédőt egy barna folyadék borította be, amely nyilvánvalóan a tetőn utazó kutyából származott.

A gyerekek ugyan kórusban fújoltak, az apa azonban hidegvérrel megoldotta a helyzetet. Félreállt az autóval egy benzinkúton, egy slaggal leverette a kocsit és letisztította a kutyát, majd folytatták tovább az utazást. Seamus nem kapott új helyet, az út hátralévő részét is a tetőcsomagtartóra kötözött hordozóban töltötte.

Mitt Romney megkönnyebbülhetett, minden vészjósló felmérés ellenére megnyerte a michigani előválasztást. Ez azonban nem jelenti azt, hogy akárcsak egy pillanatra is megállhatna, egy hét múlva jön ugyanis a sokat emlegetett szuperkedd, amikor egyszerre 11 államban lesznek szavazások.

Ezek közül is kiemelkedik Ohio. Ennek az egyébként kissé ingerszegény városairól ismert államnak mindig is kulcsszerepe volt az elnökválasztások történetében, republikánus politikus soha nem tudott győzni anélkül, hogy itt nyert volna. Most ugyan még csak az előválasztásoknál tartunk, de ettől még fontos, hogyan mutatkoznak be itt a lehetséges jelöltek.

Ohio annak köszönheti fontosságát az elnökválasztásokban, hogy demográfiai adottságai miatt nem sorolható be egyik párt mögé sem. Ez azt is jelenti, hogy nem feltétlenül rezonálnak túl jól a harcosan pártos üzenetek, márpedig a mostani republikánus kampányt a politikai szélsőség kategóriájába tartozó megnyilvánulások kísérik. Különösen igaz ez Rick Santorum megerősödése óta, aki megváltoztatta a kampányt uraló témákat.

Míg eddig főleg a gazdaság rendbetételéről szóló, ami széles rétegek számára vonzó üzenet volt a fő irány, addig Santorum olyan kérdések felvetésével kampányol, hogy vajon helyes-e az állam és egyház szétválasztása (szerinte nem), vagy hogy helyesen tette-e Obama, amikor továbbtanulásra biztatta az amerikaiakat (szerintem ez sznobság volt az elnöktől).

Romney sem feltétlenül passzol azonban az ohiói választói környezethez. Ahogy arra a Washington Post rámutatott, ebben az államban is meghatározó az autóipar, és a választók nyilván nem felejtették el Romneynak, hogy annak idején ő ellenezte az iparág állami megmentését. Azzal sem szerezhetett túl sok jó pontot, hogy tavaly támogatta a közszférában dolgozók szakszervezeti jogainak megnyirbálását, amit azonban később az ohióiank nagy többséggel utasítottak el egy népszavazáson.

Nem véletlen tehát, hogy Romney első útja a mostani előválasztások után egyből Ohióba vezet. Biztosan nem lesz sokáig egyedül, ez az állam túl fontos a versenytársainak is.