potus & co

Nem tudom, ki írja ennek a forgatókönyvét, de nagyon jó dramaturgiai érzéke van. Épp amikor kezdene ellaposodni a történet, jön egy csavar, egy fordulat, ami felrázza az embert. Most itt mélyebben nem mennék bele, az [origo]-ra írtam egy részletes összefoglalót Rick Santorum feltámadásáról, de persze biztosan téma lesz ez még egy darabig.

A rockandrollosan vagány felkiáltás New Hampshire állam jelszava, ahol kedden tartják a republikánus előválasztási küzdelem második fordulóját a múlt heti iowai caucus után. Ez – ellentétben a gyűlések formájában lebonyolított iowai fordulóval - egy hagyományos szavazás, a választók az egész nap nyitva tartó szavazókörökben adják le voksaikat. Különbözik a New Hampshire-i választás az iowaitól abban is, hogy ebben nemcsak a regisztrált republikánus szavazók, hanem a függetlenek is részt vehetnek. Mindez azt is jelenti, hogy várhatóan nagyon máshogy alakulnak majd az erőviszonyok ebben liberálisnak tekinthető államban, mint a konzervatív és vallásos Iowában.

Míg múlt héten Mitt Romney minden erőfeszítése és a reklámokra költött hatalmas összegek ellenére épp csak meg tudta előzni a keményvonalas konzervatív Rick Santorumot, most magabiztos győzelemre számíthat. Az egykori massachusetts-i kormányzó egy hétvégén készített felmérés szerint 33 százalékon áll, míg az utána következő Ron Paul (aki az egyéni szabadságjogok élharcosaként kampányol) 20 százalékos támogatottsággal bír. Őket követi 13 százalékkal Jon Huntsman (aki mérsékelt nézeteivel tűnik ki a konzervatív mezőnyből), majd 11 százalékkal Newt Gingrich korábbi képviselőházi elnök és 10 százalékkal Santorum.

Magyarázkodásra kényszerült Romney - Forrás: Flickr.com/mittromney

Fölényesnek tűnik tehát Romney előnye, viszont még néhány nappal ezelőtt is ennél jóval nagyobb (mintegy 20 százalékos) különbséget is mértek a javára. A visszaesésben talán lehet szerepe annak, hogy a nagy nehezen kiizzadt iowai győzelem után minden korábbinál erősebb össztűz alá került a riválisok részéről. Romney-t már régóta támadják azzal, hogy szélkakasként váltogatja a politikai nézeteit, ez a pragmatizmusként is felfogható hozzáállás azonban nem feltétlenül számít rossz pontnak a New Hampshire-iek szemében, az utóbbi napokban azonban új irányt vettek az ellene intézett támadások.

Legújabban azzal vádolják, hogy egy befektető cég vezetőjeként olyan döntéseket hozott különböző vállalatok felvásárlásánál, amelyek eredményeként emberek százai veszítették el a munkájukat. Ez valódi veszélyt jelenthet Romney számára, aki arra az üzenetre építette a kampányát, hogy sikeres üzletemberként ő tényleg tudja, hogyan kell felpörgetni a gazdaságot és új munkahelyeket teremteni. A vádak épp ennek a szépen csengő ígéretnek a hitelességét kezdhetik ki.

Romney ráadásul még saját maga is az ellenfelek kezére játszott két nyilatkozattal. Hétfőn egy rendezvényen azt mondta, „szeretem azt, ha ki tudok rúgni embereket, akik szolgáltatást nyújtanak nekem”, és ugyan a szövegkörnyezetből egyértelműen kiderült, hogy ezzel az egészségügyi szolgáltatókra utalt, a rivális kampánystábok persze csak az első tagmondatra ugrottak rá. Így hirtelen tele lett az internet és a média azzal, hogy Romney szereti, ha ki tud rúgni embereket. Nyilván nem túl kellemes dolog azzal tölteni a New Hampshire-i kampány utolsó óráit, hogy ilyen állításokat kell magyarázni, de Romney elkövetett egy másik hibát is.

A hétvégén egy rendezvényen azt mondta, ő is megtapasztalta azt, milyen az, amikor valaki attól tart, hogy ki fogják rúgni a munkahelyéről. Ez nem igazán passzolt a saját maga által is közzétett információkból összeállt pályaképbe (vagyonos családból származott, jó iskolai képzést kapott és topmenedzserként dolgozott), így az újságírók azonnal elkezdtek kérdezősködni arról, vajon mikor kellett rettegnie attól, hogy lapátra teszik. Végül az derült ki egy hétfői nyilatkozatából, hogy konkrétan ilyen helyzetbe nem került, de amikor az egyetem után elment dolgozni, akkor kezdőként voltak bizonytalan pillanatai.

Valószínűleg nem így tervezett ráfordulni a New Hampshire-i fordulóra Romney, bár ha sikerül nyernie, akkor az komoly fegyvertény lesz, eddig ugyanis még nem fordult elő az előválasztások történetében, hogy egy republikánus jelölt Iowában és New Hampshire-ben is győzni tudjon. Kicsit nyugtalaníthatja ugyanakkor az, hogy négy évvel ezelőtt a felmérések biztos (igaz, nem 10-20 százalékos fölényű) győzelmet jeleztek Barack Obama számára a demokrata előválasztáson, végül azonban Hillary Clinton nyert.

Nem túl jó előjel Romney számára az sem, hogy a New Hampshire-i előzetes szavazáson mindössze a voksok 22 százalékát kapta meg. Persze valamelyest vigasztalhatja az a körülmény, hogy ez csak a hagyományos Dixville Notch-i szavazás volt, amelyet mindig a New Hampshire-i előválasztás előtti nap éjfélkor tartanak, és ezúttal mindössze 9 választó vett rajta részt. Közülük is hárman voltak csak regisztrált republikánusok, négyen függetlenek, ketten pedig demokraták. Romney 2 voksot kapott tőlük, így holtversenyben végzett az első helyen Jon Huntsmannel.

Nem sokat pihentek a republikánus elnökválasztási kampány résztvevői a hétvégén. Előbb szombat este, majd vasárnap reggel vettek részt egy-egy vitában, amelyek a keddi New Hampshire-i előválasztást vezetik fel. Míg a szombat esti vitáról szóló beszámolók szerint az iowai caucust szoros versenyben megnyerő és a felmérésekben vezető Mitt Romney sértetlenül került ki az összecsapásból, a vasárnapról már nem feltétlenül mondható el ez.

A fenti videóban is látható, hogy milyen keményen nekiugrott az Iowában látványosan jó eredményt elért Rick Santorum és a néhány hete még a felmérések élén álló Newt Gingrich. Mindketten azt állítják, hogy Romney gerinctelen, és így egyrészt érdemtelen lenne, ha ő lenne a republikánusok jelöltje, másrészt szerintük emiatt nem is tudná megnyerni a novemberben esedékes elnökválasztást. Romney válasza erre az, hogy Santorum és Gingrich karrierpolitikusok, és megélhetési célból indulnak közhivatalért, miközben ő sikeres üzletember, és így szerzett tapasztalatait szeretné kamatoztatni az ország érdekében.

A videóban a kedvenc részem a második percnél van, amikor a láthatóan feszült Romney próbálja elhallgattatni a közbeszóló Santorumot. A másik pedig az volt, amikor a műveltségével gyakran kérkedő Newt Gingrich azzal próbálta leszerelni Romney vádjait, hogy szerinte hagyni kellene a halandzsázást. Egész pontosan a “pious baloney” kifejezést használta a halandzsára, amivel, bevallom, én még nem találkoztam, és nem is tudtam rá találni igazán jó fordítást (ha valaki segít, és megírja kommentbe, azt megköszönöm).

Nagy kérdés, milyen hatással lesznek ezek a támadások Romney-ra, aki a felmérések szerint magabiztosan vezet New Hampshire-ben. A Rasmussen kutatása szerint az egykori massachusetts-i kormányzó 42 százalékon áll, míg Santorum 13, Gingrich pedig 8 százalékos támogatottsággal bír. Arra kicsi tehát az esély, hogy lenyomják Romney-t, de ha annyit el tudnak érni, hogy a vártnál kisebb arányú lesz a győzelme, már elégedettek lehetnek.

Eddig nem sokat foglalkoztam Rick Santorummal, de az iowai majdnemgyőzelme rávilágított egy nagyon érdekes (és szerintem szórakoztató, de ez persze megítélés kérdése) dologra. Ha beírjuk a vezetéknevét a Google-ba, akkor másodikként a spreadingsantorum.com nevű oldalt dobja fel a keresőoldal, és ennek leírásában szerepel, hogy a santorum annak a sikosítóból és székletből álló habzó keveréknek az elnevezése, amely néha az anális szex mellékterméke.

Rick Santorum - Forrás: Flickr.com/santorum

Ezt látva először kicsit tanácstalan voltam, mert nemcsak hogy nem találkoztam még ezzel a szóval, de nem is tudtam, hogy van olyan nyelv a világon, amely külön szót alkotott erre a folyadékra. A Google találati oldalát lejjebb görgetve persze gyorsan megtaláltam a Rick Santorum anális szex problémája című cikket a Mother Jones nevű újság oldalán, és ebből fény derült a rejtélyre. Az írás szerint az egészet az indította el, hogy Santorum egyszer még 2003-ban szenátorként arról beszélt, hogy a homoszexualitás szerinte a pedofíliához hasonlít, és hogy a házasság definíciója soha nem tartalmazta a férfi-gyerek, férfi-kutya kombinációkat sem.

Ezen felháborodva egy Dan Savage nevű meleg publicista versenyt hirdetett a “botrány emlékének megőrzésére”. Az olvasói válaszokból született meg az análszexes folyadékról szóló weboldal, amely egyébként jelenleg is működik, és egy blogra vezet, ahol a legutóbbi bejegyzés egy bocsánatkérés Rick Santorum jó szerepléséért a “haladóan gondolkodó” iowaiak nevében.

Ilyen szoros eredmény után az a legkevesebb, hogy azt mondjuk, ennek a versenynek még közel sincs vége. De mi is következik most Iowa után?

Az előválasztások következő helyszíne New Hampshire állam, ahol nem caucust, hanem hagyományos szavazókörös választást fognak tartani. Iowához hasonlóan ennek az államnak is hagyományosan kitüntetett szerepe van az elnökválasztásokban, de lehetséges, hogy idén egy kissé elhalványul a jelentősége.

Egyrészt a felmérések szerint Mitt Romney akkora fölénnyel rendelkezik (43 százalékon áll egy hétfőn közzétett kutatás szerint, mögötte Ron Paul következik 16 százalékkal), hogy csoda lenne, ha egy hét alatt ezt sikerülne bárkinek is ledolgoznia. Ketten fel is adták a küzdelmet: Rick Perry és Michele Bachmann egyaránt úgy döntött, hogy nem kampányolnak New Hampshire-ben. (Perry talán végleg kiszáll, az iowai ötödik hely után közölte, hazamegy Texasba gondolkodni.)

Az apró észak-keleti állam politikai jelentőségének csökkenésében szerepet játszik az is, hogy most csak a republikánusoknál van előválasztás, és New Hampshire egyszerűen nem passzol a párt mostani képéhez. New Hampshire a kevésbé vallásos és nem túl konzervatív államok közé tartozik (pontosabban a lakóira jellemzők ezek a tulajdonságok), miközben a republikánus párton belül épp ezek az irányvonalak erősödtek meg.

Nem nagyon rúg labdába most egy olyan jelölt, aki nem utasítja el az abortuszt minden esetben (beleértve a nemi erőszakot, vérfertőzést vagy azt, ha az anya élete veszélyben van), és nem ragaszkodik mindenáron ahhoz, hogy semmilyen adóemelést nem szabad végrehajtani. A főbb kérdésekben lényegében egyet is ért mindegyik kampányoló politikus, kivéve az egyetlen Jon Huntsmant, aki a politikai középhez közelebb álló nézeteket vall bizonyos kérdésekben (például klímaváltozás elleni küzdelemben vagy melegjogokban). Nem véletlen persze, hogy Huntsman nem is zavar sok vizet ebben a kampányban, és épp New Hampshire az, ahol valamennyire komolyan vehető támogatottsággal rendelkezik.

Mindezek miatt úgy néz ki, hogy New Hampshire helyett most az előválasztási harc harmadik fordulója, a január 21-én esedékes dél-karolinai szavazás lehet a következő nagy csata. Ebben az államban kifejezetten erős a konzervatív mozgalom, így a jelöltek többsége már most erre a választásra koncentrál. Sokatmondó, hogy Mitt Romney is elutazik Dél-Karolinába még a New Hampshire-i szavazás előtt. Neki különösen fontos, hogy megmutassa magát ott, a keményvonalas konzervatív szavazók ugyanis gyanakodva néznek rá korábbi liberális elhajlásai miatt.

Minden jel arra utal tehát, hogy elhúzódó küzdelem várható a republikánus jelöltségért. Romney minden profizmusa ellenére sem tudott nyerni Iowában, és egy néhány napja is esélytelennek tartott versenyző szorongatta meg. Nehéz megjósolni, hogyan szerepel majd a következő fordulókban Rick Santorum, de az egyértelmű, hogy a republikánus szavazók nem akarják könnyen adni ezt az elnökjelöltséget.