Elég eseménytelenül telt a húsvét az amerikai politikában is, így jobb híján én is Mike Allen és Evan Thomas már említett e-könyvét, az Inside the Circus-t olvasgattam. Igazából olyan, mint egy nagyon hosszú újságcikk, de egyrészt annak jó, másrészt van benne azért pár olyan apró részlet, amelyeket talán még a republikánus előválasztási kampányt közelről figyelők is érdekesnek találhatnak.

1. A naptár
Az előválasztási menetrend kialakításáról még 2010-ben döntött a republikánus párt, és elvileg úgy tűnhetett, hogy az elfogadott szabályok Mitt Romneynak kedveznek majd. Akkor dőlt el ugyanis az, hogy az első fordulókban nem a győztes mindent visz elvet (amikor az adott államban győztes politikus megszerzi az összes küldötti támogatást) alkalmazzák, továbbá az, hogy egy sor nagy államot a naptár végére helyeznek el. Ez azért tűnhetett kedvezőnek Romney számára, mert már a kampány kezdetén nyilvánvaló volt, hogy szervezettségben és az adománygyűjtésben nehéz lesz vele felvenni a versenyt, márpedig az elhúzódó előválasztási küzdelemben a talpon maradáshoz ezek kulcsfontosságú tényezők.

Romneyék mégsem örültek ennek a fejleménynek, a stábja szerint ugyanis sokkal jobb lett volna számukra, ha az elején sorra kerül néhány olyan nagyobb állam, ahol nyerni tudnak, és így kiüthetik riválisaikat. Ehhez képest most ugye még mindig megy a kínkeserves kampány, bár Gingrich már saját jelöltségéről múlt időben beszél, és Santorumon is egyre nő a nyomás, hogy álljon félre.

2. Callista ráncai
Azt eddig is tudtuk, hogy Newt Gingrich legfőbb támasza felesége, Callista, és az is ismert volt, hogy az asszonynak nagy befolyása van a konkrét kampánydöntésekre is. Az egyik stábtag szerint annyira komolyan veszik őt, hogy például a róla készült fotókat csak megfelelő Photoshop-munkálatok (ráncok és kósza hajszálak eltüntetése) után küldik ki. Ez még nem feltétlenül hátráltatta a kampányolást, az viszont már igen, hogy Callista kikötötte, ő minden vasárnap haza akar menni, hogy énekelhessen templomi kórusában. Ez megnehezítette a kampányesemények szervezését az egyik stábtag szerint.


Newt Gingrich és Callista - Fotó: Newt Gingrich Facebook

3. A Santorum-könyv
Rick Santorum megerősödésére nem volt felkészülve a Romney-stáb (mentségükre legyen mondva, hogy ezzel nem voltak egyedül, még a legtapasztaltabb politikai újságírók is így voltak ezzel). Csak öt nappal az iowai caucus előtt vették észre, hogy komolyan számolni kell vele, de aztán azzal is kénytelenek voltak szembesülni, hogy nem erre nem készültek fel kellően. “Oké, nézzünk bele a Santorum-könyvbe” - adta ki az utasítást a stáb egyik vezetője, a “könyv” alatt azt az anyagot értve, amely a Santorumról szóló negatív információkat tartalmazza. Kiderült azonban, hogy míg más jelöltekről készítettek ilyet (és intenzíven használták is, elég csak Gingrich kicsinálására gondolni), addig Santorum esetében nem csinálták meg a házi feladatot. Nem volt “könyv”, és Santorum végül le is győzte Romneyt a választási szezont elindító caucuson.

4. Huntsman csapdája
Jon Huntsman annak ellenére esett ki hamar a versenyből, hogy minden jellemzője alapján ideális jelöltnek tűnt. Volt azonban egy nagy hátránya: saját - meglehetősen vagyonos - családja és a nagy Wall Street-i adományozók is jelezték, csak akkor hajlandók támogatni őt, ha bizonyítani tudja, hogy képes legyőzni Romneyt. Ehhez azonban szüksége lett volna pénzre, de mivel nem kapott, ezért nem is igazán tudott bizonyítani. Ráaádásul nem is szeretett adománygyűjtési célból telefonálgatni, igaz, ebből Romney is igyekszik kimaradni.

5.
A könyv ugyan a republikánusokra koncentrál, de azért időnként feltűnnek Obamáék is. A leírtakból úgy tűnik, hogy Obama stábjának tagjai tisztelik Romneyékat, és komoly ellenfélnek tartják őket. Egy Obama-tanácsadó megjegyezte például, hogy szerinte Romneynak szerencséje van az ellenfeleivel, mert mellettük jóval mérsékeltebbnek tűnik, mint amilyen, és ez jól jöhet majd a tényleges elnökválasztási kampányban, amikor Obamával kerül majd szembe. Azt is gondolja ugyanakkor a demokrata elnök stábja, hogy a novemberi szavazás szempontjából fontos választói tömegeket még nem foglalkoztatja a kampány, így még van idejük arra, hogy kialakítsák a saját (és értelemszerűen negatív) Romney-képüket.