potus & co

Elég eseménytelenül telt a húsvét az amerikai politikában is, így jobb híján én is Mike Allen és Evan Thomas már említett e-könyvét, az Inside the Circus-t olvasgattam. Igazából olyan, mint egy nagyon hosszú újságcikk, de egyrészt annak jó, másrészt van benne azért pár olyan apró részlet, amelyeket talán még a republikánus előválasztási kampányt közelről figyelők is érdekesnek találhatnak.

1. A naptár
Az előválasztási menetrend kialakításáról még 2010-ben döntött a republikánus párt, és elvileg úgy tűnhetett, hogy az elfogadott szabályok Mitt Romneynak kedveznek majd. Akkor dőlt el ugyanis az, hogy az első fordulókban nem a győztes mindent visz elvet (amikor az adott államban győztes politikus megszerzi az összes küldötti támogatást) alkalmazzák, továbbá az, hogy egy sor nagy államot a naptár végére helyeznek el. Ez azért tűnhetett kedvezőnek Romney számára, mert már a kampány kezdetén nyilvánvaló volt, hogy szervezettségben és az adománygyűjtésben nehéz lesz vele felvenni a versenyt, márpedig az elhúzódó előválasztási küzdelemben a talpon maradáshoz ezek kulcsfontosságú tényezők.

Romneyék mégsem örültek ennek a fejleménynek, a stábja szerint ugyanis sokkal jobb lett volna számukra, ha az elején sorra kerül néhány olyan nagyobb állam, ahol nyerni tudnak, és így kiüthetik riválisaikat. Ehhez képest most ugye még mindig megy a kínkeserves kampány, bár Gingrich már saját jelöltségéről múlt időben beszél, és Santorumon is egyre nő a nyomás, hogy álljon félre.

2. Callista ráncai
Azt eddig is tudtuk, hogy Newt Gingrich legfőbb támasza felesége, Callista, és az is ismert volt, hogy az asszonynak nagy befolyása van a konkrét kampánydöntésekre is. Az egyik stábtag szerint annyira komolyan veszik őt, hogy például a róla készült fotókat csak megfelelő Photoshop-munkálatok (ráncok és kósza hajszálak eltüntetése) után küldik ki. Ez még nem feltétlenül hátráltatta a kampányolást, az viszont már igen, hogy Callista kikötötte, ő minden vasárnap haza akar menni, hogy énekelhessen templomi kórusában. Ez megnehezítette a kampányesemények szervezését az egyik stábtag szerint.

Newt Gingrich és Callista - Fotó: Newt Gingrich Facebook

3. A Santorum-könyv
Rick Santorum megerősödésére nem volt felkészülve a Romney-stáb (mentségükre legyen mondva, hogy ezzel nem voltak egyedül, még a legtapasztaltabb politikai újságírók is így voltak ezzel). Csak öt nappal az iowai caucus előtt vették észre, hogy komolyan számolni kell vele, de aztán azzal is kénytelenek voltak szembesülni, hogy nem erre nem készültek fel kellően. “Oké, nézzünk bele a Santorum-könyvbe” - adta ki az utasítást a stáb egyik vezetője, a “könyv” alatt azt az anyagot értve, amely a Santorumról szóló negatív információkat tartalmazza. Kiderült azonban, hogy míg más jelöltekről készítettek ilyet (és intenzíven használták is, elég csak Gingrich kicsinálására gondolni), addig Santorum esetében nem csinálták meg a házi feladatot. Nem volt “könyv”, és Santorum végül le is győzte Romneyt a választási szezont elindító caucuson.

4. Huntsman csapdája
Jon Huntsman annak ellenére esett ki hamar a versenyből, hogy minden jellemzője alapján ideális jelöltnek tűnt. Volt azonban egy nagy hátránya: saját - meglehetősen vagyonos - családja és a nagy Wall Street-i adományozók is jelezték, csak akkor hajlandók támogatni őt, ha bizonyítani tudja, hogy képes legyőzni Romneyt. Ehhez azonban szüksége lett volna pénzre, de mivel nem kapott, ezért nem is igazán tudott bizonyítani. Ráaádásul nem is szeretett adománygyűjtési célból telefonálgatni, igaz, ebből Romney is igyekszik kimaradni.

5.
A könyv ugyan a republikánusokra koncentrál, de azért időnként feltűnnek Obamáék is. A leírtakból úgy tűnik, hogy Obama stábjának tagjai tisztelik Romneyékat, és komoly ellenfélnek tartják őket. Egy Obama-tanácsadó megjegyezte például, hogy szerinte Romneynak szerencséje van az ellenfeleivel, mert mellettük jóval mérsékeltebbnek tűnik, mint amilyen, és ez jól jöhet majd a tényleges elnökválasztási kampányban, amikor Obamával kerül majd szembe. Azt is gondolja ugyanakkor a demokrata elnök stábja, hogy a novemberi szavazás szempontjából fontos választói tömegeket még nem foglalkoztatja a kampány, így még van idejük arra, hogy kialakítsák a saját (és értelemszerűen negatív) Romney-képüket.

Csak egy rövidhír: Jon Huntsman hétfőn várhatóan bejelenti, hogy kiszáll az elnökválasztási versenyből. Ez nem túl meglepő döntés, miután New Hampshire-ben a sok erőfeszítés ellenére is csak a harmadik helyen tudott befutni, a most következő Dél-Karolinában pedig mérsékelt jelöltként még gyengébbek az esélyei.

Huntsman kiszáll - Forrás: http://www.flickr.com/photos/snhu

Ami érdekessé teszi a bejelentést, hogy nemcsak kampánya végét fogja bejelenteni, hanem azt is, hogy felsorakozik Mitt Romney támogatói közé. Ez jelentős fordulatnak tűnik annak fényében, hogy nemrég még egy jellemhibás gorillához hasonlította Romney-t, valójában azonban egy természetes folyamatnak a szemtanúi lehetünk. Az előreválasztások haladásával egyre konszolidálódik a mezőny, és - ahogy az korábbi kampányokban is megtörtént - a korábbi ősellenségek elássák a csatabárdot, és egy csapásra a legszorosabb szövetségesekké válnak.

Anélkül, hogy mélyebb elemzésbe mennénk, még egy megjegyzés: a mérsékelt, bizonyos kérdésekben liberális nézeteket valló Huntsman kiszállása annyiban változtat a képen, hogy Romney most már tényleg csak keményvonalas - vallásos konzervatív (Rick Santorum, Newt Gingrich és Rick Perry) és libertariánus (Ron Paul) - riválisokkal néz szembe. Huntsman támogatása nem sokat ér velük szemben, de Romney stábja legalább elkönyvelheti, hogy eggyel kevesebb lett a zavaró tényezők száma.

Tulajdonképpen nem is érthető, hogy miért is van a republikánusoknál ez a nagy őrlődés és nekifeszülés azon, hogy vajon ki legyen a jelöltjük a novemberi elnökválasztáson. Ott van nekik egy ideálisnak tűnő ember. Egy mélykonzervatív államot (Utah) kormányzott, de közben nyitott a liberális értékekre, így megnyerheti a független szavazókat is. Intelligens, visszafogott (ezek miatt a liberális média is kedveli), példás családi életet él, gazdag, és még jóképű is. Pekingben volt nagykövet, így van külpolitikai tapasztalata, és minden bizonnyal átlátja a világpolitikában zajló nagy változásokat.

Ő Jon Huntsman, aki azonban a jelek szerint mégsem kell a republikánus szavazóknak. Múlt héten Iowában szinte kimutathatatlan eredményt ért el, bár igaz, hogy nem is kampányolt, miután tudta, hogy a vallásos konzervatívok szemében mérsékelt nézetei miatt ott nem rúg labdába. Energiái nagy részét így az utóbbi hónapokban New Hampshire-re koncentrálta, és itt végül a harmadik helyet sikerült megszereznie.

Jon Huntsman - Forrás: Facebook.com/jonhuntsmanjr

Kérdés, hogy mire lesz ez elég? A tippem az, hogy nem sokra, és hasonló következtetésre jutott a Washington Post egyik bloggere is, aki szerint Huntsman gyakorlatilag kiütéses vereséget szenvedett. Még ha sikerült volna felkúsznia a második helyre, akkor talán nagyobb lendülettel vághatna neki a folytatásnak, így azonban erősen kétséges, hogy van-e jövője a kampányának.

Bár ő maga az esti beszédében azt mondta, hogy a harmadik hely szerinte egyértelműen ösztönzés a folytatásra, és még üdvözletét is küldte a dél-karolinaiaknak (ott lesz a következő előválasztás), nem nagyon látni, hogy milyen kitörési pontjai lennének. A vallásos konzervatívoknál nem sok esélye van olyan keményvonalas jelöltek mellett, mint amilyen például az Iowában a győzelem közelébe jutott Rick Santorum. A másik irány a pragmatikus, mérsékelt politikusokat támogató választók lehetnének, de épp ők azok, akik már úgy-ahogy felsorakoztak Romney mögött. Kettejükben közös ráadásul az is, hogy mindketten mormon vallásúak, így még ezen a választói blokkon (már ha van ilyen) is meg kell osztozniuk.

A mostani állás szerint úgy tűnik, hogy Huntsman kampánya egy érdekes kísérlet volt, amely azonban nem járt sikerrel. A nevével persze még találkozhatunk majd esetleg az alelnökkeresésnél, amikor az előválasztásokon a párt keménymagjának udvarló republikánus jelölt várhatóan igyekszik majd egy szélesebb kör számára is elfogadható társat találni.

A rockandrollosan vagány felkiáltás New Hampshire állam jelszava, ahol kedden tartják a republikánus előválasztási küzdelem második fordulóját a múlt heti iowai caucus után. Ez – ellentétben a gyűlések formájában lebonyolított iowai fordulóval - egy hagyományos szavazás, a választók az egész nap nyitva tartó szavazókörökben adják le voksaikat. Különbözik a New Hampshire-i választás az iowaitól abban is, hogy ebben nemcsak a regisztrált republikánus szavazók, hanem a függetlenek is részt vehetnek. Mindez azt is jelenti, hogy várhatóan nagyon máshogy alakulnak majd az erőviszonyok ebben liberálisnak tekinthető államban, mint a konzervatív és vallásos Iowában.

Míg múlt héten Mitt Romney minden erőfeszítése és a reklámokra költött hatalmas összegek ellenére épp csak meg tudta előzni a keményvonalas konzervatív Rick Santorumot, most magabiztos győzelemre számíthat. Az egykori massachusetts-i kormányzó egy hétvégén készített felmérés szerint 33 százalékon áll, míg az utána következő Ron Paul (aki az egyéni szabadságjogok élharcosaként kampányol) 20 százalékos támogatottsággal bír. Őket követi 13 százalékkal Jon Huntsman (aki mérsékelt nézeteivel tűnik ki a konzervatív mezőnyből), majd 11 százalékkal Newt Gingrich korábbi képviselőházi elnök és 10 százalékkal Santorum.

Magyarázkodásra kényszerült Romney - Forrás: Flickr.com/mittromney

Fölényesnek tűnik tehát Romney előnye, viszont még néhány nappal ezelőtt is ennél jóval nagyobb (mintegy 20 százalékos) különbséget is mértek a javára. A visszaesésben talán lehet szerepe annak, hogy a nagy nehezen kiizzadt iowai győzelem után minden korábbinál erősebb össztűz alá került a riválisok részéről. Romney-t már régóta támadják azzal, hogy szélkakasként váltogatja a politikai nézeteit, ez a pragmatizmusként is felfogható hozzáállás azonban nem feltétlenül számít rossz pontnak a New Hampshire-iek szemében, az utóbbi napokban azonban új irányt vettek az ellene intézett támadások.

Legújabban azzal vádolják, hogy egy befektető cég vezetőjeként olyan döntéseket hozott különböző vállalatok felvásárlásánál, amelyek eredményeként emberek százai veszítették el a munkájukat. Ez valódi veszélyt jelenthet Romney számára, aki arra az üzenetre építette a kampányát, hogy sikeres üzletemberként ő tényleg tudja, hogyan kell felpörgetni a gazdaságot és új munkahelyeket teremteni. A vádak épp ennek a szépen csengő ígéretnek a hitelességét kezdhetik ki.

Romney ráadásul még saját maga is az ellenfelek kezére játszott két nyilatkozattal. Hétfőn egy rendezvényen azt mondta, „szeretem azt, ha ki tudok rúgni embereket, akik szolgáltatást nyújtanak nekem”, és ugyan a szövegkörnyezetből egyértelműen kiderült, hogy ezzel az egészségügyi szolgáltatókra utalt, a rivális kampánystábok persze csak az első tagmondatra ugrottak rá. Így hirtelen tele lett az internet és a média azzal, hogy Romney szereti, ha ki tud rúgni embereket. Nyilván nem túl kellemes dolog azzal tölteni a New Hampshire-i kampány utolsó óráit, hogy ilyen állításokat kell magyarázni, de Romney elkövetett egy másik hibát is.

A hétvégén egy rendezvényen azt mondta, ő is megtapasztalta azt, milyen az, amikor valaki attól tart, hogy ki fogják rúgni a munkahelyéről. Ez nem igazán passzolt a saját maga által is közzétett információkból összeállt pályaképbe (vagyonos családból származott, jó iskolai képzést kapott és topmenedzserként dolgozott), így az újságírók azonnal elkezdtek kérdezősködni arról, vajon mikor kellett rettegnie attól, hogy lapátra teszik. Végül az derült ki egy hétfői nyilatkozatából, hogy konkrétan ilyen helyzetbe nem került, de amikor az egyetem után elment dolgozni, akkor kezdőként voltak bizonytalan pillanatai.

Valószínűleg nem így tervezett ráfordulni a New Hampshire-i fordulóra Romney, bár ha sikerül nyernie, akkor az komoly fegyvertény lesz, eddig ugyanis még nem fordult elő az előválasztások történetében, hogy egy republikánus jelölt Iowában és New Hampshire-ben is győzni tudjon. Kicsit nyugtalaníthatja ugyanakkor az, hogy négy évvel ezelőtt a felmérések biztos (igaz, nem 10-20 százalékos fölényű) győzelmet jeleztek Barack Obama számára a demokrata előválasztáson, végül azonban Hillary Clinton nyert.

Nem túl jó előjel Romney számára az sem, hogy a New Hampshire-i előzetes szavazáson mindössze a voksok 22 százalékát kapta meg. Persze valamelyest vigasztalhatja az a körülmény, hogy ez csak a hagyományos Dixville Notch-i szavazás volt, amelyet mindig a New Hampshire-i előválasztás előtti nap éjfélkor tartanak, és ezúttal mindössze 9 választó vett rajta részt. Közülük is hárman voltak csak regisztrált republikánusok, négyen függetlenek, ketten pedig demokraták. Romney 2 voksot kapott tőlük, így holtversenyben végzett az első helyen Jon Huntsmannel.

Herman Cain meghökkentő cigizős hirdetése után nem éppen Jon Huntsmantől vártam volna az újabb szórakoztató reklámspotot. Erre pénteken közzétett egy videót, amellyel Mitt Romney-t támadja. Az üzenet a szokásos: Romney egy flip-flopper, aki állandóan váltogatta az álláspontját fontos kérdésekben (például abortusz, fegyverviselés), függően az épp aktuális érdekeitől és a politikai széljárástól.

Ami újdonság, hogy Huntsman stábja ezt az üzenetet egy ugráló játékgorillával illusztrálja. Nagyon érdekes, és tényleg kíváncsi vagyok, mivel fog visszavágni Romney, akinek valóban ez a vélt vagy valós elvtelenség a legnagyobb gyengesége. Ezzel támadják nemcsak republikánus riválisai, hanem Barack Obama emberei is, akik minden bizonnyal azért is olyan hevesek, mert épp attól tartanak a legjobban, hogy a többi indulóhoz képest mérsékeltnek tekinthető Romney lesz a republikánusok jelöltje a jövő évi elnökválasztáson.