potus & co

A karácsony alatti pihenés után újra teljes gőzzel nyomulnak a republikánus elnökválasztási kampány résztvevői. A helyszín Iowa állam, ahol jövő kedden tartják az előválasztási küzdelem első fordulóját. Ez egy úgynevezett caucus lesz, ami nem egy hagyományos választási forma: ahelyett, hogy a választók fülkékben leadnák a voksukat, gyűléseken jönnek össze, és órákon át tartó jelölési folyamat során döntik el, melyik indulót támogatják.

Bár a New York Times egyik publicistája egész jó érvekkel alátámasztva levezette, hogy miért is nem fontos ez az egész iowai felhajtás, ettől még érdemes rá odafigyelni. És nem is csak a hagyományok miatt, hanem azért is, mert ha maguk a jelöltek komolyan veszik, és rengeteg pénzt és időt szánnak az iowai emberek meggyőzésére, akkor valamit biztosan jelezni fog az eredmény.

Meg persze azért is érdemes lesz figyelni, mert nagyon izgalmasnak tűnik a verseny. A szokatlan választási eljárás miatt eleve nehéz megjósolni, hogy ki lesz a győztes, az utóbbi hetek fejleményei azonban még nehezebbé teszik ezt. Hónapokkal ezelőtt úgy nézett ki, hogy Mitt Romney az abszolút esélyes (nem is csak Iowában, hanem az egész jelöltségi verseny megnyerésére), de aztán volt ugye előbb Herman Cain, majd Newt Gingrich emlékezetes felemelkedése. Utóbbiról komoly elemzések sora állapította meg, hogy nem fog elsüllyedni, mert egyrészt dörzsölt és tapasztalt politikus, másrészt annyira régóta szereplője az amerikai politikának, hogy mindenki ismeri a sötétebb oldalait is.

Ehhez képest a felmérések szerint Gingrich azóta visszacsúszott (tegyük hozzá: ellenfelei negatív kampányának hathatós segítségével), és helyette Ron Paul kezdett megerősödni. Ő a szövetségi kormány szerepének radikális csökkentésének üzenetével kampányol évtizedek óta, ötletei között van például a teljes külföldi segélyezés megvonása és a szövetségi jegybank felszámolása.

Paul esetében is érvényesült azonban a szokásos forgatókönyv: erősödésével párhuzamosan megnőtt iránta az érdeklődés is, ami hozta magával a kellemetlen kérdéseket. Konkrétan azt, hogy a 80-as és 90-es években a neve alatt megjelent hírlevelekben közölt rasszista nézeteket mennyire vallja a magáénak. Nem ez az első alkalom ugyan, hogy szembesítették ezekkel a hírlevelekkel (a 2008-as elnökválasztási kampányban is előkerültek), de láthatóan a bírálóit nem elégíti ki az a válasz, hogy egyrészt nem tudott a mások által szerkesztett hírlevél tartalmáról, másrészt ugyan elhatárolja magát a szélsőséges nézetektől, de a szélsőségesek támogatását nem utasítja vissza.

Paul mindenesetre nagyon szervezetten készül az iowai összecsapásra, az őt támogató fiatal aktivisták seregének még azt is utasításba adták, hogy frissen megborotválkozva (ez vélhetően a férfiakra vonatkozik) korteskedjenek érte a konzervatívnak tartott államban. Egy szerdán közzétett kutatás szerint van is esélye a végső győzelemre: Romney vezet ugyan 25 százalékkal, de rögtön mögötte van 22 százalékkal Paul. Érdekesség, hogy a harmadik helyen nem is Gingrich, hanem az eddig inkább a futottak még kategóriában számon tartott egykori szenátor, Rick Santorum áll.

Akár nagy meglepetést is hozhat tehát az iowai forduló, de a vesztes vigasztalhatja majd magát azzal, hogy egy itteni győzelem nem feltétlenül döntő jelentőségű az egész verseny szempontjából. Négy évvel ezelőtt például az a Mike Huckabee nyerte a republikánus caucust, aki aztán a továbbiakban annyira gyengén szerepelt, hogy néhány menettel később kénytelen volt kiszállni a küzdelemből.

Már az első kérdés megadta az alaphangot: Hogyan fognak munkahelyeket teremteni? Egy New Hampshire-i lakos kérdezte ezt attól a hét republikánus politikustól, akik részt vettek az első igazán komoly elnökválasztási tévévitán helyi idő szerint hétfőn este. Név szerint: Mitt Romney egykori massachusestts-i kormányzó, Tim Pawlenty egykori minnesotai kormányzó, Michele Bachmann képviselő Minnesotából, Newt Gingrich egykori képviselőházi elnök, Ron Paul képviselő Texasból, Rick Santorum korábbi szenátor Pennsylvaniából, Herman Cain egykori üzletember.

Jó eséllyel közülük fog kikerülni az, aki a jövő novemberben esedékes elnökválasztáson szembeszáll Barack Obamával. Igaz, nem volt ott a tévévitán Jon Huntsman korábbi pekingi nagykövet, aki minden bizonnyal hamarosan hivatalosan is elindítja a kampányát, és mivel az előválasztások csak jövő év elején kezdődnek, elvileg még bárki beszállhat közben. Ehhez hasonló vitából is lesz még jó néhány a következő egy évben.

Pörgős vita volt -  Fotó: Cnn.com

A felmérések szerint az amerikaiak többségét foglalkoztató nyitó kérdésre nagyjából hasonló válaszokat adtak mindannyian: alacsonyabb adók, kisebb bürokrácia és visszafogottabb szabályozás. Szerintük a kormány hatáskörét és szerepét csökkenteni kell, és nagyobb szabadságot kell adni a vállalkozásoknak és állampolgároknak. Abban is egyetértettek, hogy Barack Obama rossz irányba viszi az országot, és nemcsak hogy nem találja a megfelelő válaszokat a nagy gazdasági kihívásokra, de politikájával még rosszabbá teszi a helyzetet. “Nem Obama okozta a válságot, de még rosszabbá tette” - jelentette ki például Mitt Romney.

A nagy egyetértésben fel sem tűnhetett, hogy ezek a politikusok igazából egymás ellenfelei a republikánus elnökjelöltségért folyó küzdelemben. A felmérések szerint a legnagyobb támogatottsággal (és legkomolyabb szervezeti háttérrel) Mitt Romney rendelkezik, és a korábbi kampányok alapján nem lett volna meglepő, ha a többiek odaszurkálnak neki. Ilyen azonban nem történt, a vitázók nagyon udvariasan viselkedtek egymással, és egy embert támadtak: a már említett Barack Obamát.

Egyetlen feszültebb pillanat volt, az is csak a CNN kitartóan kérdező műsorvezetőjének, John Kingnek volt köszönhető. King emlékeztetett rá, hogy Pawlenty korábban a demokraták által elfogadott, a republikánusok által keményen bírált egészségügyi reformot Obamney-care-nek nevezte. Ez utalás arra, hogy Massachusetts kormányzójaként Mitt Romney egy hasonló egészségügyi törvényt fogadtatott el, mint az Obama-féle reform (mindkettőnek központi eleme, hogy kötelezővé teszi az egészségügyi biztosítás megkötését). Pawlenty először mellébeszélt, majd csak King sokadszori kérdésére válaszolta azt (láthatóan kicsit elkomorult arccal), hogy azért használta az Obamney szót, mert maga az elnök beszélt arról, hogy a massachusettsi törvényt mintának tekintette.

Nem ugrott rá senki arra a lehetőségre sem, amikor elhangzott az a kérdés, hogy továbbra is kampánytémának tekintik-e azt, hogy Romney a politikai pályája során változtatta álláspontját abortusz-ügyben (korábban liberálisabb nézeteket vallott, a 2008-as elnökválasztási kampányra viszont áttért a konzervatív térfélre). “Case closed”, vagyis “az ügy lezárva” - hangzott a válasz a többi jelölttől, amit Romney minden bizonnyal nagy megkönnyebbüléssel nyugtázott magában.

A nagy egyetértés közben abban volt egy kis vita a jelöltek között, hogy mihez kezdjenek a Medicare-rel, az időseknek nyújtott állami egészségügyi ellátással, amely minden számítás szerint fenntarthatatlan hosszú távon. Van egy republikánus terv ennek rendezésére, amely komoly megszorításokat vezetne be. Newt Gingrich megismételve egy korábbi nyilatkozatát közölte, hogy szerinte le kell lassítani ennek a vitáját, mert másképp nem lehet megnyerni ezekhez a fájdalmas intézkedésekhez a lakosságot. Herman Cain viszont azt mondta, akkora az adósság, hogy sürgős megoldásra van szükség, nem szabad várni.

Volt némi nézetkülönbség arról is, hogy a jelöltek támogatnának-e egy olyan alkotmánykiegészítést, amely tiltaná az azonos neműek házasságát. A hét résztvevő közül öten igennel válaszoltak, Ron Paul viszont azt mondta, hogy a kormánynak semmi köze a házasságokhoz, Herman Cain pedig úgy érvelt, hogy az egyes államoknak a joga eldönteni ezt a kérdést (jelenleg is ez a helyzet).

Nehéz megmondani, hogy volt-e igazi nyertese ennek a vitának. Vesztese talán nem volt, mert komoly hibát nem követett el senki, bár feltűnő, hogy Romney minden tapasztalata ellenére mennyire mereven, gépiesen viselkedik továbbra is vitahelyzetekben. (A szervezők-műsorvezetők dicséretére legyen mondva, dinamikus volt a műsor, sok személyre szabott kérdéssel, visszakérdezéssel.) Magabiztosan és összeszedetten viselkedett viszont Newt Gingrich, annak ellenére, hogy épp a napokban omlott össze a kampányszervezete. A radikálisan libertariánus nézeteket valló Ron Paul hozta a formáját, és helytállt a mezőnyben a legkevesebb politikai tapasztalattal rendelkező Herman Cain is, akinek talán a legfrappánsabb volt a bemutatkozása is: “Nem politikus vagyok, hanem egy problémamegoldó.”