potus & co

Már sok módon próbáltak fogást találni ellenfelei Mitt Romney-n, de egyelőre nem sok eredménnyel. Nyert Iowában és New Hampshire-ben is, és ugyan a következő előválasztási fordulóban, Dél-Karolinában nem vár rá sima győzelem, a felmérések szerint egyelőre ő az esélyes. Támadták már azzal, hogy túl liberális, azzal, hogy nincs gerince, hogy üzletemberként emberek százait rúgatta ki, illetve hogy mormonként valójában nem is keresztény.

Itt van azonban a legújabb fegyver. A fenti videót Newt Ginrgrich stábja készíttette, és azzal a botrányos ténnyel szembesíti az amerikai választókat, hogy Romney beszél franciául (mormon misszionáriusként töltött éveket Franciaországban). Ahogy a klip is utal rá, nem először vetették be ezt az elnökválasztási kampányok történetében: 2004-ben az akkori demokrata jelöltet, John Kerryt cukkolták francia tudása miatt a republikánusok.

Nem idegen az amerikai politikusoktól a franciák cikizése, 2004-ben azonban a viszonyt a szokásosnál is jobban megterhelte Franciaország tiltakozása az iraki háború ellen. Kérdés, hogy most - hasonló nemzetközi feszültség hiányában - mennyire lesz hatásos ez a fegyver. Newt Gingrich mindenesetre pénteken a CNN-nek nyilatkozva azt mondta, nem kell túl komolyan venni ezt a videót, inkább egy viccről van szó. Talán azért is fogalmazott így, mert egyébként korábbi beszámolók szerint ő is beszél valamennyire franciául, bár vélhetően nem olyan jól, mint Romney.

Nem sokat pihentek a republikánus elnökválasztási kampány résztvevői a hétvégén. Előbb szombat este, majd vasárnap reggel vettek részt egy-egy vitában, amelyek a keddi New Hampshire-i előválasztást vezetik fel. Míg a szombat esti vitáról szóló beszámolók szerint az iowai caucust szoros versenyben megnyerő és a felmérésekben vezető Mitt Romney sértetlenül került ki az összecsapásból, a vasárnapról már nem feltétlenül mondható el ez.

A fenti videóban is látható, hogy milyen keményen nekiugrott az Iowában látványosan jó eredményt elért Rick Santorum és a néhány hete még a felmérések élén álló Newt Gingrich. Mindketten azt állítják, hogy Romney gerinctelen, és így egyrészt érdemtelen lenne, ha ő lenne a republikánusok jelöltje, másrészt szerintük emiatt nem is tudná megnyerni a novemberben esedékes elnökválasztást. Romney válasza erre az, hogy Santorum és Gingrich karrierpolitikusok, és megélhetési célból indulnak közhivatalért, miközben ő sikeres üzletember, és így szerzett tapasztalatait szeretné kamatoztatni az ország érdekében.

A videóban a kedvenc részem a második percnél van, amikor a láthatóan feszült Romney próbálja elhallgattatni a közbeszóló Santorumot. A másik pedig az volt, amikor a műveltségével gyakran kérkedő Newt Gingrich azzal próbálta leszerelni Romney vádjait, hogy szerinte hagyni kellene a halandzsázást. Egész pontosan a “pious baloney” kifejezést használta a halandzsára, amivel, bevallom, én még nem találkoztam, és nem is tudtam rá találni igazán jó fordítást (ha valaki segít, és megírja kommentbe, azt megköszönöm).

Nagy kérdés, milyen hatással lesznek ezek a támadások Romney-ra, aki a felmérések szerint magabiztosan vezet New Hampshire-ben. A Rasmussen kutatása szerint az egykori massachusetts-i kormányzó 42 százalékon áll, míg Santorum 13, Gingrich pedig 8 százalékos támogatottsággal bír. Arra kicsi tehát az esély, hogy lenyomják Romney-t, de ha annyit el tudnak érni, hogy a vártnál kisebb arányú lesz a győzelme, már elégedettek lehetnek.

Szép hagyományai vannak a republikánus politikusoknál az érzelmek kimutatásának, de Newt Gingrichtől mégiscsak meglepetés, hogy nyilvánosan sírva fakadt. Nem, nem a legújabb közvélemény-kutatások hallatán omlott össze, hanem egy Iowa állambeli rendezvényen, amikor elkezdett beszélni édesanyjáról (ez látható a fenti videón). Egy anyákból álló egyesület vendége volt, és a műsorvezető arról kérdezgette, életének milyen fordulópontjai kötődnek édesanyjához, mire Gingrich elkezdett beszélni anyja időskori mentális betegségéről, és ekkor kezdtek el potyogni a könnyei.

Gingrichre eddig nem voltak jellemzőek az érzelmes megnyilvánulások, inkább rendkívüli határozottságot és szellemi fölényt sugárzott magából. Bár tudom, hogy könnyen magamra vonom a cinizmus vádját, de nem bírom megállni azt a párhuzamot, hogy a 2008-as előválasztásoknak is volt egy emlékezetes sírása. Akkor Hillary Clintonnak kezdtek el hullani a könnyei, amikor az iowai vereség után New Hampshire-be ment kampányolni, és arról beszélt, hogy személyesen is mennyit jelent számára a kampány. Sokak meglepetésére végül megnyerte azt az előválasztást, így életben is tartotta a győzelem reményét.

Azóta is vita tárgya, hogy Clinton részéről ez vajon tudatos lépés volt-e, és hogy a könnyeknek mekkora szerepük volt a New Hampshire-i győzelemben. A cinizmus vádja elleni védekezésként megjegyezném, Gingrich esetében még a lehetősége sem igazán merül fel a tudatos kampánymachinációnak (a kampányban eddig nem került elő az édesanyja, éz az esetleges személyes ridegsége sem volt téma úgy, mint Clintonnál), sokkal inkább valószínű, hogy tényleg csak egy egyszerű emberi pillanat tanúi lehettünk.

A karácsony alatti pihenés után újra teljes gőzzel nyomulnak a republikánus elnökválasztási kampány résztvevői. A helyszín Iowa állam, ahol jövő kedden tartják az előválasztási küzdelem első fordulóját. Ez egy úgynevezett caucus lesz, ami nem egy hagyományos választási forma: ahelyett, hogy a választók fülkékben leadnák a voksukat, gyűléseken jönnek össze, és órákon át tartó jelölési folyamat során döntik el, melyik indulót támogatják.

Bár a New York Times egyik publicistája egész jó érvekkel alátámasztva levezette, hogy miért is nem fontos ez az egész iowai felhajtás, ettől még érdemes rá odafigyelni. És nem is csak a hagyományok miatt, hanem azért is, mert ha maguk a jelöltek komolyan veszik, és rengeteg pénzt és időt szánnak az iowai emberek meggyőzésére, akkor valamit biztosan jelezni fog az eredmény.

Meg persze azért is érdemes lesz figyelni, mert nagyon izgalmasnak tűnik a verseny. A szokatlan választási eljárás miatt eleve nehéz megjósolni, hogy ki lesz a győztes, az utóbbi hetek fejleményei azonban még nehezebbé teszik ezt. Hónapokkal ezelőtt úgy nézett ki, hogy Mitt Romney az abszolút esélyes (nem is csak Iowában, hanem az egész jelöltségi verseny megnyerésére), de aztán volt ugye előbb Herman Cain, majd Newt Gingrich emlékezetes felemelkedése. Utóbbiról komoly elemzések sora állapította meg, hogy nem fog elsüllyedni, mert egyrészt dörzsölt és tapasztalt politikus, másrészt annyira régóta szereplője az amerikai politikának, hogy mindenki ismeri a sötétebb oldalait is.

Ehhez képest a felmérések szerint Gingrich azóta visszacsúszott (tegyük hozzá: ellenfelei negatív kampányának hathatós segítségével), és helyette Ron Paul kezdett megerősödni. Ő a szövetségi kormány szerepének radikális csökkentésének üzenetével kampányol évtizedek óta, ötletei között van például a teljes külföldi segélyezés megvonása és a szövetségi jegybank felszámolása.

Paul esetében is érvényesült azonban a szokásos forgatókönyv: erősödésével párhuzamosan megnőtt iránta az érdeklődés is, ami hozta magával a kellemetlen kérdéseket. Konkrétan azt, hogy a 80-as és 90-es években a neve alatt megjelent hírlevelekben közölt rasszista nézeteket mennyire vallja a magáénak. Nem ez az első alkalom ugyan, hogy szembesítették ezekkel a hírlevelekkel (a 2008-as elnökválasztási kampányban is előkerültek), de láthatóan a bírálóit nem elégíti ki az a válasz, hogy egyrészt nem tudott a mások által szerkesztett hírlevél tartalmáról, másrészt ugyan elhatárolja magát a szélsőséges nézetektől, de a szélsőségesek támogatását nem utasítja vissza.

Paul mindenesetre nagyon szervezetten készül az iowai összecsapásra, az őt támogató fiatal aktivisták seregének még azt is utasításba adták, hogy frissen megborotválkozva (ez vélhetően a férfiakra vonatkozik) korteskedjenek érte a konzervatívnak tartott államban. Egy szerdán közzétett kutatás szerint van is esélye a végső győzelemre: Romney vezet ugyan 25 százalékkal, de rögtön mögötte van 22 százalékkal Paul. Érdekesség, hogy a harmadik helyen nem is Gingrich, hanem az eddig inkább a futottak még kategóriában számon tartott egykori szenátor, Rick Santorum áll.

Akár nagy meglepetést is hozhat tehát az iowai forduló, de a vesztes vigasztalhatja majd magát azzal, hogy egy itteni győzelem nem feltétlenül döntő jelentőségű az egész verseny szempontjából. Négy évvel ezelőtt például az a Mike Huckabee nyerte a republikánus caucust, aki aztán a továbbiakban annyira gyengén szerepelt, hogy néhány menettel később kénytelen volt kiszállni a küzdelemből.

A legutóbbi, szombat esti republikánus vitából több beszámoló szerint is Newt Gingrich került ki győztesen, annak ellenére is, hogy az orra alá dörgöltek mindent: a két válásától kezdve a palesztinok sértegetésén át (kitalált nemzetnek nevezte őket) a Freddie Mactől felvett hatalmas pénzekig (részletek ebben a cikkemben). A győzelmi státuszt talán annak is köszönheti, hogy volt egy nyilvánvaló vesztese a vitának, méghozzá épp legnagyobb riválisa, Mitt Romney.

Ahogy a fenti videón is látható, Romney a vita egy pontján odafordult Rick Perry texasi kormányzóhoz, és azt ajánlotta neki, fogadjanak 10 ezer dollárban arról, hogy tényleg kivett-e a könyvének első kiadásából egy egészségügyi reformról szóló részt (Perry szerint igen). Bár láthatóan poénnak szánta, Romney sosem a humoráról volt híres. Sőt, kifejezetten béna viccekről szólnak a kampánybeszámolók, most azonban nemcsak annyi történt, hogy kínos mosolygást váltott ki a közönségéből, hanem úgy tűnik, hogy komoly hibát követett el.

Szinte véget sem ért a vita, és reakciók tömkelege (nemcsak demokrata oldalról) szólt arról, mekkora érzéketlenségről tett tanúbizonyságot Romney. Ő ugyan gazdag családba született, és saját maga is szép vagyont halmozott fel, de a megroggyant gazdaságú Egyesült Államokban most nem feltétlenül célszerű azzal hencegni, hogy valaki tízezrekben tud fogadni.

Update 18:20-kor: És akkor gyorsan árnyaljuk is ezt a tízezerdolláros poén által sugallt képet. Itt egy nagyszerű cikk a New York Timesból, amelyből kiderül, hogy Romney ugyan valóban vagyonos családból jön, de a szegényként felnőtt apja egyáltalán nem kényeztette el. Azt is megtudjuk, hogy Romney ugyan egy rendkívül sikeres befektető céget vezetett, de a munkatársainak nem engedte, hogy elsőosztályon utazzanak, és ebédre rendszerint szendvicset evett az asztalánál.