potus & co

Most már annyi javaslat van az adósságplafon emelésére, hogy talán a történet szereplői is elvesztették a fonalat. A Barack Obama elnökkel folytatott tárgyalásokról múlt pénteken kivonuló John Boehner képviselőházi elnök hétfőn egy olyan elképzeléssel állt elő, hogy legyen egy ezermilliárd dolláros plafonemelés, amelyet kísérjen egy 1200 milliárdos kiadáscsökkentés, majd üljön össze egy kétpárti bizottság, amely jövőre készítsen egy tervet egy további 1600-1800 milliárdos megtakarításra.

Ha ez átmegy a törvényhozáson, és az elnök is aláírja, akkor ez azt jelentené, hogy 2012-ben újra le kell majd játszani ugyanezt a meccset, a plafon ezermilliárdos megemelése ugyanis nagyjából egy évre lenne elegendő.

És itt jönnek számításba érdekes politikai szempontok. Obama arra törekedett, hogy egy nagyszabású, tíz évre szóló költségvetési programot fogadjanak el, és ha ez összejött volna, egy komoly fegyverténnyel a kezében indult volna neki a jövő évi elnökválasztásnak. Most ez valószínűleg nem fog neki sikerülni, és miután a republikánusok telekürtölték a médiát azzal, hogy igazából az ő csökönyössége miatt vallottak kudarcot a tárgyalások (a Fehér Háznak persze más verziója van a történtekről), még az is lehet, hogy vesztesként fog kijönni az egész vitából.

Ha azonban a 2012-es választások szempontjából vizsgáljuk a mostani történéseket, akkor lehet, hogy nem történik más, mint hogy a republikánusok szépen belesétálnak egy saját maguk által felállított csapdába. Legalábbis ez a konzervatív publicista, David Frum gondolatmenetének lényege, aki szerint saját magukkal tolnak ki a republikánusok, ha megteszik azt a szívességet a demokratáknak, hogy a jövő évi kampány központi témájává nem a munkahelyteremtést, hanem a megszorításokat teszik.

Ebben az esetben ugyanis nemcsak elvi szinten kell majd kiállniuk a valóban nemes gondolatnak tűnő kiadáscsökkentés mellett, hanem válaszolniuk kell majd olyan gyakorlati kérdésekre is, hogy mi lesz az állami nyugdíjjal vagy az idősek egészségügyi ellátásával. Ezeknek a népszerűnek is mondható állami programoknak hagyományosan a demokraták a védelmezői, így biztos kapnak majd az alkalmon, hogy a republikánusokat könyörtelen kapitalistáknak állítsák be, akik semmibe veszik a kisemberek érdekeit, és nem számít nekik semmi a magánrepülőkkel repkedő milliárdosok érdekeinek védelmén kívül.

Nem mondom, hogy pont ez a forgatókönyv fog bekövetkezni (és természetesen a címben feltett kérdés is hatalmas túlzás), de az biztos, hogy a most egymásnak feszülő politikusoknak legalább annyira jár az eszükben 2012, mint az a bizonyos augusztus másodika.

Sokat lehetett volna írni a héten az adósságplafonról szóló tárgyalásokról, de most látszik igazán, mennyire nem lett volna értelme. Először volt szó arról, hogy az elnök lehetőséget kapna, hogy saját hatáskörben emelje fel a plafont, persze ez nem járt volna egy átfogó költségvetési megállapodással. Aztán előállt az úgynevezett hatok bandája - három demokrata és három republikánus szenátor - egy átfogó és nagyösszegű csomaggal, ami megtetszett Obamának, és felcsillantotta a reményét annak, hogy mégis lesz egy nagy megállapodás. Csütörtökön már arról szivárogtak ki hírek, hogy a felek közel állnak az alkuhoz, de aztán a szóvivők óvatosságra intettek, hogy ez még nincs így.

Pénteken aztán a leghisztisebb házassági veszekedéseket megszégyenítő jelenetek közepette összeomlottak (vagy felrobbantak, kinek melyik tetszik jobban) a tárgyalások. Obama mérgesen szidta a republikánusokat a sajtótájékoztatón (akik szerinte annyira merevek, hogy képtelenek elfogadni a legnagyobb engedményeket is), John Boehner képviselőházi elnök pedig azzal vádolta az elnököt, hogy megszegte a saját szavát, és korábbi részmegállapodásokat rúgott fel az egyébként is rendkívül nehézkesen zajló tárgyalásokon. (Aki nem követte a vitát, annak rövid összefoglaló: a republikánusok kemény kiadáscsökkentést akarnak, a demokraták ezt csak adóemeléssel együtt hajlandók elfogadni, és ez az a pont, amin nem tudtak túljutni.)

Egy mérges pillanatban - Forrás: whitehouse.gov

Obama szombat délelőttre ismét magához rendelte a kongresszusi vezetőket, de nemcsak az a kérdés, hogy ott jutnak-e bármilyen eredményre, hanem az is, hogy egyáltalán engedelmeskednek-e neki. A Politico beszámolója szerint ugyanis Obama (a világ leghatamasabb országának vezetője) napokon át hiába hívta telefonon Boehnert, ő elérhetetlennek bizonyult, és amikor hajlandó volt visszahívni, akkor annak időpontját is ő szabta meg. A tárgyalások tehát végül személyes konfliktussá is fajultak, pedig amúgy - eddig legalábbis - mindketten mérsékelt és visszafogott stílusú politikusnak tűntek. (Pár hete még golfozni is elmentek együtt.)

Most bő egy hetük van a megállapodásra a demokratáknak és a republikánusoknak. A pénzügyminisztérium számításai szerint ugyanis augusztus 2-án érik el az adósságplafont, és ha nem emeli meg a kongresszus, akkor az Egyesült Államok története során először fizetésképtelenné válik. A kormány és számos közgazdász szerint ennek beláthatatlan következményei lennének nemcsak az Egyesült Államokra, hanem a továbbra is a pénzügyi válságot nyögő világgazdaságra is.

A drámai fordulatokban bővelkedő tárgyalási fordulók során néha - sőt, megkockáztatom, sokszor - úgy tűnt, mintha a tárgyalófelek már nem is a probléma megoldására koncentrálnának, hanem arra, hogy kudarc esetén a másikat hibáztassák majd a választók. Lehetséges azonban, hogy nemcsak a költségvetési alkudozásban taktikázták el magukat, hanem ebben a másik játszmában is. A pénteki fejleményekre reagálva a Washington Post egyik blogja legalábbis arra a következtetésre jutott, hogy ennek a meccsnek csak vesztesei lesznek. Egy eheti Washington Post/ABC News felmérés szerint a lakosság 80 százaléka elégedetlen azzal, ahogy Washingtonban intézik a dolgokat, amihez hasonlóan rossz arány közel húsz éve nem volt. És ez a kutatás még az előtt készült, hogy összeomlottak volna a tárgyalások, nem lenne meglepő, ha most még lesújtóbb lenne a kép.

Pedig pár napig úgy nézett ki, hogy valami nagy fordulat fog bekövetkezni a hónapok óta húzódó költségvetési vitában. Barack Obama elnök és John Boehner, a képviselőház republikánus elnöke múlt héten tárgyalt egy tíz évre szóló, összességében 4 ezer milliárd dolláros kiigazító csomagról. Ennek háromnegyede kiadáscsökkentésből állt volna, a maradék viszont bevételnövelésből, tehát adóemelés valamilyen formájából (például egyes adókedvezmények eltörléséből).

Ez áttörést jelentett volna a demokraták és a republikánusok között feszülő vitában, de a hétvégén nyilvánvalóvá vált, hogy a nagy alkuból nem lesz semmi. Vasárnap este volt egy találkozó a Fehér Házban az elnök és a törvényhozás vezetői között, de már előtte lehetett tudni, hogy nem lesz előrelépés. Boehner ugyanis szombaton este kiadott egy közleményt, amely szerint értelmetlennek tartja a 4 ezer milliárdos csomagról való tárgyalást, és vissza akar térni az eredetileg meghatározott 2-3 ezer milliárdos sávhoz. A képviselőházi elnök azzal indokolta a döntését, hogy a Fehér Ház ragaszkodik a republikánusok által ellenzett adóemelésekhez. Ez után a vasárnapi találkozón már nem történt semmi érdemleges, a tárgyalófelek anélkül álltak fel az asztaltól, hogy lett volna bármilyen bejelentenivalójuk.

Obama és Boehner még januárban - Forrás: flickr.com/whitehouse

A történet hátterének megértéséhez vissza kell menni legalább tavaly novemberig, a félidős választásokig. A republikánusok azzal az üzenettel kampányoltak, hogy véget kell vetni az állam terjeszkedésének/költekezésének, és sokszor elmondták azt is, hogy a nehéz gazdasági helyzetben elleneznek minden adóemelést. Ez pozitív fogadtatásra talált a választók köreiben, és a republikánusok rég nem látott arányú győzelmet arattak: megerősödött a pozíciójuk a szenátusban, a képviselőházban pedig biztos többséget szereztek. A képviselői helyek egy jelentős részét olyan politikusok foglalták el, akik vagy eleve a költségvetési ügyekben keményvonalasan konzervatív álláspontot hirdető Tea Party mozgalomból érkeztek, vagy bírták a szervezet támogatását.

Boehner tehát kockázatos játszmába kezdett akkor, amikor elkezdett tárgyalni a potenciálisan adóemeléseket is tartalmazó 4 ezer milliárdos csomagról. Utólag az sem tűnik túl bölcs megoldásnak, hogy az egyeztetés nem nyíltan, hanem titokban tartott megbeszélésekkel kezdődött. Így Boehner saját párttársai is kiszivárgott információkból tudták meg, hogy az addigi merev adóügyi állásponttól eltérő irányba indultak el a tárgyalások. A képviselőházi elnök nehéz helyzetben találta magát: nemcsak hogy a 2012-es elnökválasztásra készülő republikánus aspiránsok bírálták a formálódó alkut, de még a képviselőház republikánus frakciójának vezetője, Eric Cantor (formálisan a második ember Boehner alatt) is nyíltan tilakozott ellene.

Nem mintha Obama sokkal kényelmesebb pozícióban lett volna. A demokrata pártból szintén kemény bírálatokat fogalmaztak meg többen, amiért a készülő megállapodás megszorításokat is tartalmazott volna, és érintette volna a Medicare és Medicaid egészségügyi ellátó rendszert. A tárgyalások összeomlásával kicsit enyhült a nyomás a két vezetőn, most már csak az a kérdés, hogyan fogják megoldani azokat a súlyos költségvetési problémákat, amelyekkel az Egyesült Államok szembesül.

Update 17:45-kor: Obama hétfőn délelőtt (helyi idő szerint) sajtótájékoztatót tartott (két héten belül már a másodikat, ami szokatlan gyakoriságot jelent), és sürgette a republikánusokat, hogy ne adják fel a nagyobb csomagról való tárgyalást. Szerinte ha komolyan gondolják, hogy hosszútávú megoldást akarnak, akkor a most jött el az ideje.

Az amerikai munkaügyi minisztérium péntek reggel tette közzé azt a jelentést, amelyből kiderül, hogy 18 ezerrel bővült a munkahelyek száma az Egyesült Államokban. Ha pusztán ezt nézzük, akkor talán még egy kicsit örülni is lehetne ennek az adatnak, valójában azonban ez a bővülés visszaesést jelent, a népesség - és ezzel a dolgozók számának - gyarapodásával ugyanis nem sikerült tartani a tempót, tehát a munkanélküliségi ráta a május 9,1 százalékról 9,2-re nőtt.

Két év telt el azóta, hogy véget ért a 30-as évek nagy gazdasági világválsága utáni legdurvább recesszió, és a amerikai gazdaság láthatóan még mindig nem tért magához. Több mint két éve van hivatalban Barack Obama elnök, aki ugyan már többször elmondta, hogy legfőbb feladatának az állásteremtést jelenti, láthatóan nem tud komoly eredményeket felmutatni. A Fehér Háznak ugyan visszatérő érve az, hogy Obama intézkedései - a nagy ösztönző csomag és az autóipar megmentése - nélkül még rosszabb lenne a helyzet, de egyrészt ezt nehéz számszerűen bizonyítani, másrészt egy évekkel korábbi történéssel nem lesz könnyű nekifutni a 2012-es elnökválasztásnak.

Obama személyesen reagált - Forrás: whitehouse.gov

A júniusi adat azért is nagy hír, mert az előzetes elemzői várakozások jobb számokról szóltak. Ráadásul ugyanez volt májusban is, amikor hirtelen megállt az év első hónapjainak kedvező trendje. És ugyan vannak olyan gazdasági adatok, amelyek bizakodásra adnak okot - például a kiskereskedelemben -, az amerikai viszonylatban rendkívül magas munkanélküliségi arány az, amire a legtöbben figyelnek.

Különösen igaz ez a republikánusokra, akik már eddig is támadták Obamát, amiért szerintük képtelen kezelni a gazdasági problémákat, és ez most csak erősödni fog. A képviselőház republikánus elnöke, John Boehner nem egészen öt perccel a munkaügyi jelentés közzététele után kiadott egy közleményt, amely szerint “az amerikai emberek még mindig azt a kérdést teszik fel, hogy hol vannak a munkahelyek”.

A munkanélküliségi adat jelentőségét mutatja, hogy Obama személyesen - a Fehér Ház rózsakertjében - reagált a hírre. Egyrészt azt mondta, a jelentés megerősíti, hogy hosszú még az út a gazdaság megerősítésében, másrészt közölte, hogy “nehéz ellenszélbe” kerültek az elmúlt egy-két hónapban. Nyilatkozatából kiderült, hogy ez alatt többek között természeti katasztrófákat ért, de külön kiemelte a görög válságot és a miatta kialakult kényes európai helyzetet, amely szerinte hezitálásra kényszeríti a befektetőket.

Obama felsorolt egy sor olyan dolgot, amellyel szerinte akár azonnal is lehetne javítani a helyzeten. Például be lehetne indítani olyan infrastrukturális fejlesztéseket, amelyek munkát adhatnának a házépítések leállása miatt munka nélkül maradt építőipari dolgozóknak. Másrészt hatályba léphetne az új szabadalmi törvény, amely segítené az újításokon munkálkodó cégeket. Emellett új kereskedelmi egyezményeket is lehetne kötni, amelyek szintén hozzájárulhatnának a gazdaság felpörgetéséhez. Ezeket mondta tehát Obama, de nem felejtette el hozzátenni, hogy ezek mind a kongresszustól függnek, vagyis egy elegáns mozdulattal visszadobta a labdát a törvényhozásban erős pozíciókkal rendelkező republikánusoknak.

Igazi semmitmondó sajtótájékoztatót tartottak csütörtökön a Fehér Házban. Azt mondták, hogy az elnök törvényhozási vezetőkkel folytatott tárgyalásai konstruktívak voltak, de nem vezettek áttöréshez. Ilyen bejelentésekből rengeteg van a politikában, és ezt a tárgyalás is biztosan a feledés homályába fog veszni,  de ettől még van némi jelentősége.

Úgy tűnik ugyanis, hogy valami mégis megindult azokon az eddig meddőnek tűnő költségvetési egyeztetéseken, amelyek célja, hogy a demokraták és republikánusok egyezségre jussanak az adósságplafon elérése előtt. Ez augusztus 2-án következik be, de a Fehér Ház azt szeretné, ha már júliusban megszületne a megállapodás, hogy legyen idő a papírmunkára. Ha nincs megállapodás, akkor az Egyesült Államok fizetésképtelenné válik, amelynek az amerikai pénzügyminisztérium szerint beláthatatlan következményei lennének-

A gyors megoldást eddig hátráltatta az, hogy a republikánusok ragaszkodtak ahhoz, hogy legalább az adósságplafon emelése mértékének megfelelő egyensúlyjavítást hajtsanak végre a költségvetésben. Kikötötték azt is, hogy ezt alapvetően kiadáscsökkentés révén kell végrehajtani, adóemeléshez ugyanis nem járulnak hozzá.

Obama először alelnökét, Joe Bident bízta meg a tárgyalások levezetésével, ezek az egyeztetések azonban összeomlottak. Az elnök ez után saját kezébe vette a dolgokat, és előbb tartott egy kemény, szinte dacos hangú sajtótájákoztatót, amelyen kiosztotta a republikánusokat, hétvégén viszont állítólag titokban tárgyalt a képviselőház republikánus elnökével, John Boehnerrel.

A kiszivárgott információk szerint Obama egy az eddig asztalon lévőnél kétszer nagyobb, 4 ezer milliárdos egyensúlyjavító csomagba is hajlandó lenne belemenni, de cserébe elvárja, hogy a republikánusok ne csak kiadáscsökkentő, hanem bevételnövelő intézkedéseket is elfogadjanak. Mivel a republikánusok ezerszer elmondták, hogy adóemeléshez nem járulnak hozzá, így várhatóan ezt úgy oldják meg, hogy különböző adókedvezményeket eltörölnek.

Úgy tűnik, Obama belemegy abba is, hogy elvonások legyenek az idősek és a szegények egészségügyi ellátását biztosító Medicare és Medicaid programokban. Ez valószínűleg nem lesz annyira drasztikus, mint amekkorát a képviselőház költségvetési bizottságának republikánus elnöke, Paul Ryan javasolt, de a demokrata párt baloldali szárnya már tiltakozott ellene. Úgyhogy még várnak kemény menetek az elnökre és tárgyalópartnereire, most viszont már legalább tényleg elmondhatják, hogy konstruktív tárgyalásokat folytatnak.