potus & co

“Nem a dráma kedvéért csináltuk ezt ilyen későn” - jelentette ki péntek éjszaka Harry Reid, a szenátus demokrata többségének vezetője. Szerinte egyszerűen arról volt szó, hogy nagyon nehéz volt eljutni eddig a pontig, vagyis a költségvetési megszorításokról szóló megegyezésig.

Lehet, hogy nem akarták fokozni a helyzet drámaiságát a tárgyalásban résztvevő felek, de mindenesetre sikerült nekik. A tévécsatornákon már tizedmásodperceket is mutató visszaszámláló ment, és túlzás nélkül az egész világ azt figyelte, hogy sikerül-e tető alá hozni valamilyen alkut. Mindössze egy órán múlt, de végül összejött. Keleti parti idő szerint este 11 óra körül jutottak egyezségre a törvényhozás republikánusai, demokratái és a szintén demokrata kézben lévő Fehér Ház. Ez gyakorlatilag az utolsó pillanat volt, éjfélkor járt volna ugyanis le az a határozat, amely lehetővé teszi a szövetségi kormány intézményeinek finanszírozását.

John Boehner, a főszereplő - Forrás: youtube.com

A megegyezés lényege, hogy összességében mintegy 38 milliárd dolláros megszorítást hajtanak végre az idei költségvetésben. Ez nagyobb, mint amit a demokraták eredetileg szerettek volna, viszont kisebb annál, mint amit a republikánusok által uralt képviselőház korábban javasolt. A republikánusok végül feladták azt a követelésüket, hogy a megszorításoknak része legyen az abortuszokat végző Planned Parenthood nevű szervezet költségvetési támogatásának megvonása. Lemondtak arról is, hogy korlátozzák a környezetvédelmi hatóság tevékenységét, amely egy átfogó klímatörvény hiányában hatósági eszközökkel küzd az üvegházhatást okozó gázok kibocsátának visszafogásáért. (A republikánusok szerint ezzel árt a vállalkozásoknak, ezért akartak hozzányúlni a hatósághoz.)

A konzervatívok hangja

Az utolsó napokban már ezekről a nem is feltétlenül költségvetési ügyekről ment a vita. A demokraták legalábbis azt állították, hogy a számokról nagyjából sikerült megegyezni, de a republikánusok nem akartak engedni ezekben az ideológiai kérdésekben. A republikánusok viszont tagadták ezt, szerintük az utolsó pillanatokig nyitott kérdés volt a megszorítások nagysága is, de egyben küzdöttek az abortuszok és a környezetvédelmi szabályozás ügyében kitűzütt célokért is. Péntek este aztán már lehetett érezni, hogy a republikánus álláspont változni fog ezekben az érzékeny kérdésekben, miután a konzervatív szárnyhoz tartozó politikusok (például Michele Bachmann és Mike Huckabee) kezdtek el nyilatkozgatni arról, hogy ezeket a csatákat talán mégsem most kellene megvívni.

Ilyen szempontból tehát sikeresnek tűnt az a demokrata taktika, amely a republikánusokat igyekezett beállítani egy esetleges kormányzati leállás okozóiként (segítette a demokratákat az 1995-ös kormányzati leállás példája, abból a vitából ugyanis a republikánusok kerültek ki vesztesként)  Nem olyan könnyű azonban megmondani, hogy ki is ennek a drámai fordulatokban bővelkedő ütközetnek az igazi győztese. A demokraták azt hangoztatták, hogy egy kemény vitában sikerült kompromisszumra jutni, de végül a képviselőház republikánus elnöke John Boehner volt az, aki péntek éjszaka előállhatott azzal, hogy sikerült az amerikai történelem - aktuális dollárban számítva, tehát nem reálértékben - legnagyobb megszorítását elfogadtatni. És végső soron épp ez volt a céljuk a republikánusoknak, amikor belementek ebbe a vitába.

Az elnök középen

Boehnernek ráadásul sikerült úgy kikerülnie a konfliktusból, hogy - legalábbis egyelőre úgy tűnik - egyben tartotta a meglehetősen sokszínű republikánus tábort. Nem volt könnyű dolga, ugyanis a tavalyi félidős választások eredményeként sok olyan, a konzervatív Tea Partyhoz kötődő politikus került be a kongresszusba, akik kifejezetten azzal a céllal érkeztek, hogy szigorú megvonásokat eszközöljenek ki a szerintük elszabadult szövetségi költésekben. Ezek a politikusok - és persze az őket támogató csoportok - nagyon kemény nyomás alatt tartották a republikánusok mérsékeltebb szárnyához tartozó, és érzelgős pillanatairól is ismert Boehnert.

Mint egy kívülálló - Forrás: whitehouse.gov

Érdekes volt ugyanakkor figyelni azt is, hogyan viselkedik a konfliktushelyzetben Barack Obama. Az elnök láthatóan igyekezett ismét egyfajta kívülállóként, a vitás felek között - vagy felett - álló mediátorként eljárni. Bár elnökként gyakorlatilag ő az elsőszámú demokrata politikus, mégis előfordult az utóbbi napokban, hogy saját pártjáról is egyes szám harmadik személyben beszélt. Ez a szerep (bár elismerem, önmagában ennek a szónak a használata cinikus megközelítésre utal, hiszen miért ne lehetne ez őszinte hozzáállás eredménye) nem új, már a tavaly év végi adócsökkentési vitában is a demokraták és a republikánusok közé pozicionálta magát. Ez pedig nyilván nemcsak az éppen aktuális helyzetnek szólt, hanem a 2012-es elnökválasztásnak is, amelyet Obama minden számítás szerint csak akkor lesz képes megnyerni, ha maga mellé tudja állítani az egyik párthoz sem kötődő független (vagy éppen bizonytalankodó) szavazókat.

Most ennek a költségvetési csatának vége, de borítékolható, hogy az elnökválasztási kampányban elő fognak még kerülni azok a kérdések, amelyek vitája most majdnem a szövetségi kormány leállásához vezetett. Ne felejtsük ugyanis, hogy ez a mostani megállapodás csak az idei költségvetésről szól, (ráadásul a pénzügyi év eleve csak szeptember végéig tart) és még ott van a következő évi büdzsé terve, amellyel csak az utóbbi hetekben kezdett el foglalkozni a törvényhozás.

Péntekre virradó éjszaka nekifutottak még egyszer, de eredmény nélkül járt az a tárgyalás is. A képviselőház republikánus elnöke, John Boehner, a szenátus demokrata vezetője, Harry Reid és a Fehér Ház nem tudott dűlőre jutni a költségvetésről szóló vitában. Bár még mindig van néhány óra egy alku tető alá hozására, most már egyre valószínűbb, hogy szombattól le fog állni a szövetségi kormány.

Éjfélkor hatályát veszti ugyanis az a kongresszusi határozat, amely lehetővé teszi a szövetségi intézmények finanszírozását. Miután az utóbbi napokban tartott tárgyalások mind kudarccal végződtek, egyes intézményekben már meg is kezdték a kényszerszabadságolások előkészítését. A leállás ugyanakkor nem lesz teljes: a hadsereg például továbbra is működni fog, de a múzeumok, az okmányokkal foglalkozó hivatalok és egy sor más intézmény be fog zárni. Ez rossz hír sok magáncégnek is, ugyanis az egyik legfontosabb ügyfelet, a szövetségi államot fogják elveszíteni.

A tárgyalások kudarcát mutatja, hogy az utóbbi egy-két napban már nem is annyira a lehetséges megoldásokról szóltak a nyilatkozatok, hanem arról, hogy ki a felelős a helyzet kialakulásáért. A vita onnan indult, hogy az ország eladósodása miatt aggódó republikánusok kemény megszorításokat akartak bevezetni, a demokraták azonban tiltakoztak ellene, mondván, hogy ez veszélyeztetné a törékeny gazdasági növekedést.

A demokraták szerint ugyanakkor az utóbbi napokban már nem annyira a megszorítások nagyságáról, hanem ideológiai kérdésekről ment a vita. A republikánusok ugyanis előálltak például azzal, hogy a spórolás keretében vonják meg a támogatást az abortusz lehetőségének fenntartása mellett érvelő szervezetektől. Javasolták azt is, hogy csökkentsék a környezetvédelmi hatóság költségvetését is. Ezzel a szervvel az a problémájuk a republikánusoknak, hogy egy átfogó klímatörvény hiányában ez próbálja visszaszorítani az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. A republikánusok szerint ezzel sérti az amerikai vállalkozások érdekeit.

Ez tehát a demokraták olvasata, a republikánusok viszont azt állítják, hogy nemcsak ideológiai kérdésekről szól a vita, hanem a számokról is. Láthatóan mindkét fél el akarja tehát kerülni azt, hogy őt tegyék felelőssé az amerikai választók a szövetségi kormányzat leállásával járó kellemetlenségekért. Több felmérés is kimutatta ugyanis, hogy a választóknak elegük van az állandó vitákból. A mostani állapotokat elnézve azonban egy darabig még muszáj lesz elviselniük őket.

Ha valaki épp szombaton szeretne ellátogatni az Egyesült Államok valamelyik nemzeti parkjába, akkor jól gondolja meg, hogy elindul-e. Könnyen lehet ugyanis, hogy a parkok dolgozói aznap nem veszik fel a munkát, és így lesz ez még több más szövetségi intézménnyel. Pénteken éjfélkor lejár ugyanis a szövetségi állam finanszírozását biztosító kongresszusi határozat hatálya, és ez azt jelenti, hogy a hosszabbítás elmaradása esetén a hadsereg és néhány egyéb szerv kivételével leáll a kormányzat.

Megcsillant a fény az alagút végén. Mint arról már korábban írtam, az elmúlt hetekben egyre inkább kezdett úgy tűnni, hogy a költségvetési kérdésben kialakult patthelyzet a kormányzat leállásához vezethet, pénteken azonban elkezdett kirajzolódni egy kompromisszumos megoldás. A képviselőház republikánus vezetői álltak elő egy olyan javaslattal, amelynek értelmében két héttel meghosszabbítják a március 4-én lejáró, a kormányzati intézmények működését biztosító határozatot. A republikánusok cserében azt várják el, hogy a demokraták egyezzenek bele 4 milliárd dollárnyi megszorításba. Az első nyilatkozatok alapján ők ezt el fogják fogadni, már csak azért is, mert olyan megszorításokról van szó, amelyekre Obama szintén javaslatot tett korábban.

Patthelyzet a Kongresszusban - Forrás: saját fotó

Így most március 18. az új határidő. Addig kell egy újabb, esetleg hosszabb távra is érvényes kompromisszumot tető alá hozniuk a képviselőházat uraló republikánusoknak és a szenátusban többségben lévő demokratáknak. Ez azonban a pénteki fordulat után sem tűnik könnyű feladatnak. A republikánusok továbbra is jelentős, 61 milliárdos megszorítást szeretnének végrehajtani a jelenlegi költségvetési évben, míg a demokraták szerint ez súlyos károkat okozna a gazdaságnak. A két oldalon ráadásul sorra teszik az olyan kategorikus kijelentéseket, amelyek arra utalnak, hogy a republikánusok és a demokraták is a végsőkig el vannak szánva. Amikor John Boehner képviselőházi elnököt megkérdezték, mit szól ahhoz, hogy a megszorítások miatt utcára kerülhet egy csomó szövetségi alkalmazott, akkor ő elintézte azzal, hogy “hát úgy legyen”. Obama elnök pedig jelezte, nem haboz élni a vétójogával, ha a szerinte kockázatos költségvetési javaslatok az asztalára kerülnek.

A meccsnek tehát még közel sincs vége, a pénteki kompromisszumos megoldás egy dolgot azonban világossá tett. A megszorításokat követelő republikánusok is szeretnék elkerülni a kormányzati leállást. Bill Clinton idejében egyszer már megjárták emiatt, ugyanazt a hibát nem akarják kétszer elkövetni.

Nem akarok nagyon sok bőrt lehúzni erről a dologról, de ha a tegnap esti bejegyzésben már amúgy is bedobtam, akkor itt van a videó John Boehner beiktatásáról, amelyben az érzelmes politikus ismét könnyektől csillogó szemét törölgeti. Sajnos ebben a videóban nagyrészt elődje, Nancy Pelosi beszél, és csak a végén, 11:30 körül kezd látványosan könnyezni Boehner, de még a házelnöki poszttal járó hatalmas kalapács átvétele előtt is megfigyelhetjük érzelgős gesztusait.