Két nagy probléma foglalkoztatja most leginkább az amerikai politikai elitet, és ugyan látszólag semmi közük egymáshoz, mégis vannak köztük hasonlóságok. Az egyik a költségvetés egyensúlyba hozása, a másik pedig a connecticuti mészárlás után fellángolt fegyverkérdés rendezése. A hasonlóságok abban állnak, hogy mindkettőről nagyon szenvedélyes viták zajlanak már évtizedek óta, és a megoldásuk nem megy valamiféle kompromisszum nélkül. Párhuzam mutatkozik abban is, hogy az utóbbi napokban rövid időre úgy tűnt, hogy a vitázó felek közös nevezőre tudnak jutni, a legfrissebb fejlemények alapján azonban elszállni látszik ennek az esélye.

A költségvetési alkudozásról épp két nappal ezelőtt közöltem egy - a megállapodás szempontjából - optimista kicsengésű bejegyzést. Úgy tűnt, hogy Barack Obama és a képviselőház republikánus elnöke, John Boehner össze tud hozni egy olyan alkut, amely egyszerre tartalmaz adóemelést és kiadácsökkentést. Az áttörést az hozta, amikor Boehner előállt a saját adóemelési javaslatával, ez ugyanis szakítást jelentett a republikánusok eddigi hivatalos álláspontjával. Mára kiderült azonban, hogy nincs meg a kellő támogatás ehhez a pártján belül, Boehner szerette volna ugyanis szavazásra vinni az ügyet a képviselőházban csütörtökön, de aztán szégyenszemre le kellett vennie a napirendről, miután egyértelművé vált, hogy nem tud elegendő támogató szavazatot biztosítani hozzá.

Annak ellenére nem jött ez össze, hogy ez egy nagyon szűk körű adóemelés lett volna. Boehner mindössze az évi egymillió dolláros jövedelem felett akarta megemelni a jövedelemadót, saját pártjának keményvonalas konzervatív szárnya azonban ezt is sokallta. Most már csak alig több mint egy hét van hátra a határidőig (január elsején automatikus adóemelések és kiadáscsökkentések lépnek életbe, ha nem lesz megállapodás), és nagyon valószínűnek tűnik, hogy a sokak által remélt átfogó, a hatalmas adóssággal küszködő költségvetést hosszú távon rendező alku nem fog összejönni.

Hasonló pályát látszik bejárni a fegyverkérdés is. Az Egyesült Államokban időről időre megtörténő fegyveres ámokfutások után mindig fellángol a vita a meglehetősen liberális fegyvervásárlási szabályokról, és így történt ez a múlt heti brutális iskolai mészárlást követően is. Annyiban más volt azonban a helyzet, hogy a szigorítást követelőkhöz ezúttal olyanok is csatlakoztak, akik eddig kiálltak a mostani szabályozás fenntartása mellett. Ilyen például Joe Manchin szenátor, aki egészen mostanáig inkább arról volt híres, hogy az egyik legmegbecsültebb tagja a National Rifle Association nevű fegyverlobbi szervezetnek, most azonban bizonyos fegyvertípusok betiltása mellett érvel.

Az NRA-nek komoly befolyása van az amerikai politikára, hatalmas tagsága és biztos anyagi hátterének köszönhetően igyekszik megmutatni az erejét a törvényhozási választásokon is (sokszor egész komoly sikerrel, a fegyvertartás korlátozásáért küzdő Richard Lugar indianai szenátort például az ő segítségükkel ütötték ki a székéből).

Valószínűsíthető tehát, hogy ha az NRA nem mutat rá hajlandóságot, akkor nagyon nehéz lesz bármilyen szigorítást is elérni. A szervezet nagyrészt csendben volt az elmúlt egy hétben, pénteken azonban kiállt a nyilvánosság elé Wayne LaPierre alelnök, és kijelentette, hogy a connecticuti mészárláshoz hasonló esetekért a médiától a videójátékokig sok minden felelős, de az semmiképp sem, hogy az Egyesült Államokban gyakorlatilag bárki fegyvert tud magának vásárolni különösebb ellenőrzés nélkül.

“Az egyetlen dolog, ami megállít egy fegyveres rosszfiút, az egy fegyveres jófiú” - fogalmazott az alelnök, és előállt azzal a javaslattal, hogy legyenek az iskolákban fegyveres őrök. Ilyen lyukas logikával (mi lesz a parkokkal, játszóterekkel, színházakkal, mozikkal, stb?) nehéz lesz bármit is haladni ebben a súlyos tragédiák által beárnyékolt kérdésben.