potus & co

Elvileg az amerikai politikának végtelenül egyszerűnek kellene lennie. Mindössze két komolyan vehető párt van, így elméletileg csupán az a lényeg, hogy épp melyiknek van többsége a törvényhozásban, illetve ki uralja a Fehér Házat.

Ehhez képest valójában szinte követhetetlenül bonyolult a helyzet. Simán előfordulhat az, hogy ugyanahhoz a párthoz tartozó politikusok egymásnak homlokegyenest ellentmondó nézeteket képviselnek, és ráadásul még nyílt háborúskodásba is bonyolódnak.

Jó példa erre Joe Manchin szenátor. Ő a demokrata párt tagja, így papíron Barack Obama elnök szövetségese, de a gyakorlatban ennek nem sok jele van. Manchin a 2010-es választáson került be a szenátusba, méghozzá azzal az üzenettel, hogy szembe fog szállni a demokrata adminisztrációval. Ezt az ígéretet igyekezett nyomatékosítani azzal a hirdetéssel, amelyben kézbe vesz egy puskát, és átlövi az Obama által szorgalmazott klímaváltozás elleni törvény egy példányát.

Joe Manchin puskás hirdetése

Megvan persze ennek a furcsa viszonynak a magyarázata. Manchin azt a Nyugat-Virginia államot képviseli, ahol a szénkitermelés az egyik legfontosabb iparág, így a megújuló energiaforrások terjedését és az üvegházhatást okozó gázok visszafogását sürgető kormányzati intézkedések ott nem feltétlenül népszerűek. A szénbányászattól eltekintve sem igazán kedvező terep ez az állam a liberális politika főáramához tartozók számára. A konzervatív szavazótábort nem fogja senki megnyerni a melegjogok kiterjesztésével vagy a fegyverszabályozás szigorításával.

Manchin példája azt mutatja tehát, hogy az amerikai politikában az ideológiai határvonalak mellett legalább annyira fontos szerepet játszanak a földrajzi dimenziók. A vidéki térségek képviselői között pártállástól függetlenül is nagy lehet a hasonlóság, és ugyanez igaz sok nagyvárosi politikusra is.

Nem minden ügyben játszik fontos szerepet a földrajzi szempont, de az utóbbi hónapok egyik legfontosabb belpolitikai kérdésében, a fegyverszabályozásban igen. A héten szavazta meg a szenátus azt, hogy a napirendre kerül az ezzel kapcsolatos törvénycsomag, benne egy olyan javaslattal, amely Joe Manchin nevéhez fűződik. Az elképzelés lényege, hogy a jövőben szinte az összes fegyveradásvételre kiterjesztenék az úgynevezett háttérellenőrzések intézményét (európai szemmel nézve talán kicsit furcsa, de jelenleg itt az Egyesült Államokban sok fegyverügylet úgy megy végbe, hogy senki nem néz utána annak, hogy a vevő vajon nincs-e eltiltva a fegyverviseléstől például valamilyen erőszakos bűncselekmény elkövetése miatt).

Joe Manchin és republikánus szövetségese, Patrick Toomey - Forrás: Facebook

Manchin azért lett kulcsszereplő ebben a történetben, mert - ahogy a 2010-es hirdetésben is igyekezett kidomborítani - ő elkötelezett védelmezője a fegyvertartáshoz fűződő jognak, és rajta van a befolyásos fegyverlobbi szervezet, a National Rifle Association által támogatott politikusok listáján is. Ha van tehát olyan demokrata politikus, akinek van esélye meggyőzni a szigorítás ellen tiltakozókat, akkor az ő.

Manchin el is vállalta ezt a szerepet, de csak úgy, ha ehhez republikánus szövetségest is sikerül találnia, és itt jön képbe újra a földrajzi szempont. A demokraták először Tom Coburn oklahomai republikánus szenátort próbálták megnyerni, aki ugyan keményvonalas konzervatív hírében áll, de ez nem akadályozta meg őt abban, hogy időnként együttműködjön a politikai ellenoldallal. A Washington Post cikke szerint heteken át folytak tárgyalások a demokraták és Coburn között, de nem jutottak dűlőre, miután a republikánus szenátorra túl nagy nyomás nehezedett saját, főként vidéki településeken élő választói részéről. Manchin és társai ekkor fordultak Patrick J. Toomey pennsylvaniai szenátorhoz, aki sokkal nyitottabbnak bizonyult az összefogásra. Toomey felmérte ugyanis azt, hogy a saját államában egyre nagyobb súlyuk van duzzadó nagyvárosi térségeknek (Philadelphia és Pittsburgh vonzáskörzetében), ahol a választók többsége támogatja a fegyvertartási szabályok szigorítását.

Így jött létre egy vidéki demokrata és egy nagyvárosi republikánus szövetsége, amely földrajzi alapon felülírta a hagyományos pártviszonyokat.