John Boehner a képviselőház elnökeként az egyik legbefolyásosabb szereplőnek számít az amerikai politika kemény világában, az ő esetében azonban a hatalmi pozíció közismerten érző lélekkel párosul. Hajlamos ugyanis arra, hogy a nyilvánosság előtt sírva fakadjon. Néha ezt teljesen váratlan helyzetekben teszi, de most minden oka megvan arra, hogy sírjon.

A republikánus Boehner két évvel ezelőtt foglalta el a képviselőházi elnöki posztját, miután pártja fölényes győzelmet aratott a 2010 novemberi törvényhozási választásokon. 2012 novemberében újabb szavazás volt, és ugyan a republikánusok veszítettek néhány képviselőházi helyet, a többségüket megőrizték, és Boehner minden bizonnyal megkapja a kellő támogatást a csütörtökön összeülő új kongresszustól a folytatásra. Első ránézésre tehát nincs oka a szomorkodásra, de valójában az utóbbi néhány hét valószínűleg a mélypontját jelenti a házelnöki pályafutásának.

Nehéz hetek vannak Boehner mögött - Forrás: AFP

Kezdődött azzal, hogy december közepén az ő egyik manővere volt a közvetlen előzménye annak, hogy összeomlottak a költségvetés egyensúlyba hozásáról folytatott tárgyalások. Boehner kitalálta ugyanis, hogy szavazásra bocsátja a képviselőházban azt a javaslatát, hogy az egymillió dollár évi jövedelemmel rendelkezők számára emelkedjen csak meg a jövedelemadó kulcsa. Ez azért volt ellentmondásos lépés, mert a Fehér Ház ennél jóval alacsonyabb, 250 ezer dolláros határt akart, a republikánusok közül ugyanakkor sokan semmilyen adóemelést nem voltak hajlandók elfogadni.

Boehner nyilván tudta, nincs esély arra, hogy a javaslatából törvény legyen (a szenátusban a demokraták vannak többségben, és Barack Obama elnök is jelezte, hogy élne a vétójogával, ha eljutna az asztalára a jogszabály), de megpróbálkozott vele, vélhetően azért, hogy jelezze mindenki számára, ha szűk kereteken belül is, de hajlandó kompromisszumokra. Végül azonban rosszul sült el a dolog, kiderült ugyanis, hogy a saját párttársai nem sorakoznak fel mögötte egységesen a képviselőházban, így kénytelen volt lefújni a szavazást.

Ez a karácsony előtti napokban történt, és Boehner akkor közölte is, hogy levonul a pályáról, a fiscal cliff néven ismertté vált költségvetési vészhelyzet rendezését pedig átengedi a szenátusnak. Végül az év végi határidő előtt, az utolsó pillanatban született is egy megállapodás a Fehér Ház és a szenátusi republikánusok között, amely a Boehner-féle javaslathoz képest jóval alacsonyabb szinten, 400 ezer dolláros éves jövedelemnél húzza meg azt a határt, amely felett a kulcs megemelkedik.

A megaláztatások sora azonban nem ért ezzel véget, Boehner ugyanis saját korábbi ígéretéhez híven kedden szavazásra bocsátotta a képviselőházban a szenátusban elfogadott megállapodást, és ő maga ugyan meg is szavazta azt, de párttársainak többsége nemmel voksolt (85 republikánus igennel, 151 nemmel szavazott, a jogszabály végül a demokraták többségi támogatásával ment át). Sokatmondó volt, hogy a nemmel szavazók között voltak a ranglétrán közvetlenül Boehner után következő republikánusok, Eric Cantor és Kevin McCarthy.

Ez tehát nem éppen annak a jele volt, hogy Boehner biztos kézzel irányítaná a képviselőházat. Ehhez jött aztán szerdán az, hogy a Sandy hurrikán által sújtott térséget képviselő politikusok - köztük sok republikánus - felháborodva fogadták azt, hogy a házelnök nem engedte napirendre venni a vihar utáni felújításokra összeállított csomagot. Bár a képviselőház republikánus vezetése jelezte, hogy pusztán időszűke miatt tolta át a csütörtökön összeülő új kongresszus számára az ügyet, ezzel láthatóan nem tudták semlegesíteni a felháborodást. Peter King Long Island-i republikánus képviselő olyan mérges lett, hogy arra buzdította az embereket, ne segítsék adományokkal a saját pártját, New Jersey állam republikánus kormányzója, Chris Christie pedig közölte, hogy a történtek még nyilvánvalóbbá teszik, “miért utálják az emberek a kongresszust”.

Egyelőre nincs információ arról, hogy Boehner hullatott-e könnyeket ezekben a feszült napokban. Sok ideje ugyanakkor nincs a lelkizésre, miután a költségvetési problémák csak részben rendeződtek a szilveszteri alkuval, így kemény hetek, hónapok várnak rá.