Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés

Az első harcos

Még egy év sem telt el a legutóbbi elnökválasztás óta, és több mint három évet kell várni a következőre, de ettől függetlenül már javában megy a helyezkedés. Míg a demokrata oldalon még várhatóan sokáig a vajon indul-e Hillary kérdés körül forog majd minden, a republikánusoknál már az első konkrét jelei is megvannak a készülődésnek.

A New York Times cikke szerint legalábbis Chris Christie New Jersey-i kormányzó nem is annyira leplezetlenül beindította az alapozást 2016-ra. Sokat utazik az államon kívül, országos adománygyűjtő hálózatot épít, és aktívan udvarol a spanyol nyelvű szavazóknak. Bár hivatalosan mindez a novemberi kormányzóválasztásra való készülődés része, de sokatmondó, hogy a csapatába több olyan embert is felvett, akiknek van tapasztalatuk elnökválasztási kampányokban.

Chris Christie készülődik - Forrás: AFP

Nem mintha ez olyan nagyon meglepő lenne. Christie az egyik legkarizmatikusabb republikánus politikus, és nemcsak szókimondó stílusa, hanem szokatlan külseje (nincs még egy ennyire túlsúlyos szereplője az amerikai politikának) miatt is országos ismertségnek örvend. Már az előző választáson is sokat szerepelt a neve a lehetséges indulók között, és mint Dan Balz Collision 2012 című könyvéből kiderül, kifejezetten befolyásos emberek igyekeztek rábírni az indulásra.

A tavalyi elnökválasztásról szóló, néhány héttel ezelőtt megjelent könyvben szerepel egy jelenet, amelyben Christie ezekkel a támogatókkal találkozik. A kormányzót egy vagyonos New York-i üzletember (Ken Langone, a Home Depot nevű áruházlánc egyik alapítója) meghívta egy reggelire 2011 júliusában. Christie egy viszonylag szűkkörű összejövetelre számított, és meglepődve látta, amikor a teremben több tucatnyi ember fogadta. Egytől egyig befolyásos figurák voltak, és telefonon bejelentkezett John Mack, a Morgan Stanley nevű bank korábbi vezetője, valamint David Koch, a konzervatív ügyek támogatójaként (a fivérével együtt) ismert milliárdos.

A csoport nevében nem más szólalt fel, mint Henry Kissinger, a legendás diplomata. A hajlott korú egykori külügyminiszter felállt a székéből, és a botjára támaszkodva kisétált a hallgatóság elé, majd annyit mondott Christie-nek: “Ismertem x számú elnököt. Ahhoz, hogy valakiből sikeres elnök legyen, két dologra van szüksége: bátorságra és jellemre. Te mindkettővel rendelkezel és az országnak szüksége van rád.” Kissinger ez után visszament a helyére, a többiek pedig megtapsolták.

Ez a történet már önmagában érdekes, de még inkább azzá teszi az, hogy ezt maga Christie mesélte el Balznak. Bár természetesen az amerikai politikusokra is igaz, hogy szeretnek fürdeni a dicsőségben, de általában az önfényező történeteket igyekeznek másokkal elmeséltetni. Christie-nek láthatóan nincsenek ilyen gátlásai, és talán ez lehet az egyik gyengesége, ha tényleg elindul a 2016-os választáson, bár persze előadhatja azt, hogy ez is része a híres és kíméletlen őszinteségének.

Vannak ráadásul egyéb akadályok, amelyeket le kell győznie. Sok konzervatív republikánus máig nem bocsátotta meg neki azt, hogy a tavalyi elnökválasztás előtti napokban nyilvánosan magasztalta Barack Obamát a Sandy hurrikán utáni helyreállítási munkához nyújtott segítségéért. Azzal sem szerez feltétlenül jó pontokat, hogy előszeretettel bonyolódik hangos nyilatkozatháborúkba saját párttársaival. És persze ott van ezeken túl az az örök probléma, - erre már számos példát láthattunk arra a korábbi elnökválasztási kampányokban -, hogy ha valaki túl hamar megy ki a csatatérre, akkor könnyű célponttá válik a többiek számára.

1 Tovább

Titánok harca

Ha ez már az előjáték 2016-ra, akkor nagyon izgalmas (és szórakoztató) elnökválasztás vár ránk. Ritkán esik egymásnak a nyílt színen két azonos párthoz tartozó politikus, most azonban ez történt.

A New Jersey államot kormányzó Chris Christie és Rand Paul szenátor üzenget egymásnak napok óta a médián keresztül, amit nem csak karakteres egyéniségük tesz érdekessé, hanem az is, hogy mindkettőjüket a következő elnökválasztás lehetséges indulói között tartják számon.

Chris Christie - Forrás: AFP

A párbajt Christie kezdte azzal, hogy egy múlt heti fórumon kritizálta azokat a demokrata és republikánus politikusokat, akik eltúlzottnak tartják a terrorellenes tevékenység keretében végzett kormányzati adatgyűjtést. A kormányzó szerint a bírálóknak nem az adatvédelmi aggályokon kellene elmélkedniük, hanem el kellene menniük New Jersey-be, le kellene ülniük a 2001. szeptember 11-i támadások áldozatainak ottani özvegyeivel és árván maradt gyerekeivel, és velük kellene megvitatni ezeket a kérdéseket. Christie szerint ez már nem menne olyan könnyen, mint az elvont vitázgatás.

A kormányzó ugyan először nem mondott neveket, de amikor rákérdeztek nála, hogy többek között Rand Paulra gondol-e, akkor igennel válaszolt.

Nem sokat kellett várni a szenátor válaszcsapására. Paul vasárnap közölte, hogy Christie szerinte azoknak a költekező politikusoknak a táborába tartozik, akik csődbe viszik a kormányzatot és emiatt nem jut elegendő pénz a nemzetvédelmi célokra. “Pont ezek az emberek azok, akik nem hajlandók visszafogni a kiadásokat és csak azt hajtogatják, hogy add már, add már, add már nekem az összes Sandy-pénzemet most” - fogalmazott Paul, utalva arra, hogy Christie nagyon felháborodott azon, amikor a kongresszusban elakadt a tavalyi Sandy-hurrikán utáni helyreállításra szánt pénz.

Rand Paul - Forrás: AFP

Christie erre azzal vágott vissza, hogy tudomása szerint a Paul által képviselt Kentucky állam több pénzt kap a szövetségi költségvetésből, mint amennyit belead. A szenátor reakciója szerint ugyanakkor épp a kormányzó az, aki élen jár az állami források megcsapolásában (a “king of bacon” kifejezést használta, ami nehezen lefordítható, de a bacon, vagyis a szalonna a megszerezhető kormányzati pénzekre utal).

Ez talán már kicsinyes marakodásnak tűnhet, de a helyzet az, hogy ez a konfliktus egy, a republikánus párton belül mélyebben gyökerező feszültség megnyilvánulása. Rand Paulnak már több súrlódása volt a párt fődosorához tartozó politikusaival, akik nem feltétlenül értenek egyet vele abban, hogy az államgépezet drasztikus leépítésére van szükség. Amikor például Paul májusban egy látványos törvéyhozási akció keretén belül (órákon keresztül magánál tartotta a szót a szenátus üléstermében) kritizálta az Obama-kormányzat drónpolitikáját, akkor a legkeményebb kritikát egyik párttársától, John McCaintől kapta. A veterán politikus (és korábbi elnökjelölt) Pault és a drónok alkalmazását szintén bíráló több más szenátort egyszerűen bolondnak nevezte.

Az az ütközés is arról szólt, hogy a relatíve fiatal, az országos politikában újoncnak számító és harcosan konzervatív republikánusok (mint amilyen Paul) szembekerült a párt nemzetbiztonsági irányvonalát eddig leginkább egyengető figurákkal. A Paul és Christie közötti összecsapás intenzitását látva ebben a háborúban még számíthatunk újabb csatákra.

0 Tovább

A gyomorgyűrűs stratéga

Egy érdekes telefonbeszélgetés fültanúja voltam nemrég. A Morning Joe című népszerű reggeli tévéműsor házigazdái - Joe Scarbourough és Mika Brzezinski - voltak a vendégei egy koktélpartival egybekötött fórumnak egy elegáns washingtoni szállodában május elején. A rendezvény apropója Brzezinski új könyve volt, amely az amerikaiak étkezési zavarairól szól. A sportos külsejű Brzezinski elmesélte, hogy valójában nehezen megy neki az, hogy formában tartsa magát, de ha valakinek ez a személyes vallomás nem lett volna elég, akkor bejelentkezett az egyik műsorvezető kihangosított telefonján keresztül Chris Christie New Jersey-i kormányzó, aki részletekbe menően mesélt arról, hogyan és miért döntött úgy, hogy gyomorgyűrű műtétnek veti alá magát.

Joe, Chris és Mika a tévéstúdióban - Forrás: Morning Joe Flickr

A súlyproblémáival régóta küszködő Christie jelenleg az egyik legismertebb republikánus politikus, és a 2016-os elnökválasztás lehetséges republikánus jelöltjeként emlegetik. Már pusztán az is a politikai fontosságának mértékét mutatta, hogy a gyomorgyűrű műtét napokon keresztül a vezető politikai hírek között szerepelt (nem kis részben persze azért, mert sokan úgy értelmezték ezt a lépést, hogy politikus így akar fizikailag is formába kerülni az elnökválasztásra).

Az elmúlt két napban aztán ismét a figyelem középpontjába került Christie. Hétfőn meghalt ugyanis New Jersey egyik szenátora, Frank Lautenberg, és a szabályok szerint ilyen esetekben kormányzó hatáskörébe tartozik annak eldöntése, hogy ki foglalhatja el a megüresedett helyet. Ez normális esetben nem szokott különösebben kényes kérdés lenni, mert általában annyi történik, hogy a kormányzó a saját pártjából választ egy jelöltet, aki a következő választásig betölti a szenátori pozíciót.

Christie helyzete azonban több szempontból is speciális. Egyrészt ő maga ugyan republikánus, de az állam erős demokrata bázisnak számít, és a néhai Lautenberg szenátor is demokrata volt. Bár beindultak olyan találgatások, hogy Christie esetleg egy demokratát nevez meg utódként, a kiszivárgott információk szerint ennek kevés az esélye, és ha komolyan gondolkodik a 2016-os induláson, akkor valószínűleg tényleg nem fog ilyet csinálni. A republikánus párton belül már sokan most is haragszanak rá azért, mert a tavalyi kampány utolsó napjaiban hangosan dicsérgette a Sandy hurrikán utáni kárelhárításban segédkező Barack Obama elnököt (múlt héten pedig egy játékmacit is nyert neki egy tengerparti sétán).

Így inkább az lehet a kérdés, hogy vajon egy keményvonalas vagy egy mérsékelt republikánus jelöltet nevez meg utódként. Ezt egyelőre nem tette meg, de annyit már bejelentett, hogy azt szeretné, hogy minél hamarabb lebonyolódjon az utódlási folyamat. Bár a jogi lehetőség meglenne arra is, hogy a New Jersey-iek csak a jövőre esedékes szokásos törvényhozási választásokon szavazzanak az új szenátorról (és addig Christie választottja képviselje őket), a kormányzó kedden közölte, hogy már idén októberben megtartják a szenátorválasztást.

A sietség azért figyelemre méltó, mert egy hónappal később, novemberben lesz a kormányzóválasztás. A felmérések szerint Christie a toronymagas esélyes, de a kilátásait ronthatná az, ha ugyanakkor lenne a szavazás a szenátori hely betöltéséről is. A demokraták ugyanis már lényegében beletörődtek abba, hogy a pártok feletti politikus imázsát építő, 70 százalékos népszerűségnek örvendő Christie nyeri majd a választást, de ha azzal egy időben lenne a szenátorválasztás is, akkor az feltüzelné őket és valószínűleg a demokrata részvételt is megnövelné.

Politikai szempontból talán ez a korai választás jelentette a legjobb megoldást ebben a kényes helyzetben, és ha Christie-nek néhány kilót is sikerül leadnia, akkor még tisztábbá válhat előtte a 2016-hoz vezető út.

0 Tovább

Akinek minden rossz összejött

John Boehner a képviselőház elnökeként az egyik legbefolyásosabb szereplőnek számít az amerikai politika kemény világában, az ő esetében azonban a hatalmi pozíció közismerten érző lélekkel párosul. Hajlamos ugyanis arra, hogy a nyilvánosság előtt sírva fakadjon. Néha ezt teljesen váratlan helyzetekben teszi, de most minden oka megvan arra, hogy sírjon.

A republikánus Boehner két évvel ezelőtt foglalta el a képviselőházi elnöki posztját, miután pártja fölényes győzelmet aratott a 2010 novemberi törvényhozási választásokon. 2012 novemberében újabb szavazás volt, és ugyan a republikánusok veszítettek néhány képviselőházi helyet, a többségüket megőrizték, és Boehner minden bizonnyal megkapja a kellő támogatást a csütörtökön összeülő új kongresszustól a folytatásra. Első ránézésre tehát nincs oka a szomorkodásra, de valójában az utóbbi néhány hét valószínűleg a mélypontját jelenti a házelnöki pályafutásának.

Nehéz hetek vannak Boehner mögött - Forrás: AFP

Kezdődött azzal, hogy december közepén az ő egyik manővere volt a közvetlen előzménye annak, hogy összeomlottak a költségvetés egyensúlyba hozásáról folytatott tárgyalások. Boehner kitalálta ugyanis, hogy szavazásra bocsátja a képviselőházban azt a javaslatát, hogy az egymillió dollár évi jövedelemmel rendelkezők számára emelkedjen csak meg a jövedelemadó kulcsa. Ez azért volt ellentmondásos lépés, mert a Fehér Ház ennél jóval alacsonyabb, 250 ezer dolláros határt akart, a republikánusok közül ugyanakkor sokan semmilyen adóemelést nem voltak hajlandók elfogadni.

Boehner nyilván tudta, nincs esély arra, hogy a javaslatából törvény legyen (a szenátusban a demokraták vannak többségben, és Barack Obama elnök is jelezte, hogy élne a vétójogával, ha eljutna az asztalára a jogszabály), de megpróbálkozott vele, vélhetően azért, hogy jelezze mindenki számára, ha szűk kereteken belül is, de hajlandó kompromisszumokra. Végül azonban rosszul sült el a dolog, kiderült ugyanis, hogy a saját párttársai nem sorakoznak fel mögötte egységesen a képviselőházban, így kénytelen volt lefújni a szavazást.

Ez a karácsony előtti napokban történt, és Boehner akkor közölte is, hogy levonul a pályáról, a fiscal cliff néven ismertté vált költségvetési vészhelyzet rendezését pedig átengedi a szenátusnak. Végül az év végi határidő előtt, az utolsó pillanatban született is egy megállapodás a Fehér Ház és a szenátusi republikánusok között, amely a Boehner-féle javaslathoz képest jóval alacsonyabb szinten, 400 ezer dolláros éves jövedelemnél húzza meg azt a határt, amely felett a kulcs megemelkedik.

A megaláztatások sora azonban nem ért ezzel véget, Boehner ugyanis saját korábbi ígéretéhez híven kedden szavazásra bocsátotta a képviselőházban a szenátusban elfogadott megállapodást, és ő maga ugyan meg is szavazta azt, de párttársainak többsége nemmel voksolt (85 republikánus igennel, 151 nemmel szavazott, a jogszabály végül a demokraták többségi támogatásával ment át). Sokatmondó volt, hogy a nemmel szavazók között voltak a ranglétrán közvetlenül Boehner után következő republikánusok, Eric Cantor és Kevin McCarthy.

Ez tehát nem éppen annak a jele volt, hogy Boehner biztos kézzel irányítaná a képviselőházat. Ehhez jött aztán szerdán az, hogy a Sandy hurrikán által sújtott térséget képviselő politikusok - köztük sok republikánus - felháborodva fogadták azt, hogy a házelnök nem engedte napirendre venni a vihar utáni felújításokra összeállított csomagot. Bár a képviselőház republikánus vezetése jelezte, hogy pusztán időszűke miatt tolta át a csütörtökön összeülő új kongresszus számára az ügyet, ezzel láthatóan nem tudták semlegesíteni a felháborodást. Peter King Long Island-i republikánus képviselő olyan mérges lett, hogy arra buzdította az embereket, ne segítsék adományokkal a saját pártját, New Jersey állam republikánus kormányzója, Chris Christie pedig közölte, hogy a történtek még nyilvánvalóbbá teszik, “miért utálják az emberek a kongresszust”.

Egyelőre nincs információ arról, hogy Boehner hullatott-e könnyeket ezekben a feszült napokban. Sok ideje ugyanakkor nincs a lelkizésre, miután a költségvetési problémák csak részben rendeződtek a szilveszteri alkuval, így kemény hetek, hónapok várnak rá.

0 Tovább

Feltűnt Obama szelleme a republikánusoknál

Nyolc évvel ezelőtt egy viszonylag ismeretlen politikus mondta a központi beszédet a demokrata párt elnökjelölő konvencióján. Hatalmas sikert aratott azzal az üzenettel, hogy az amerikaiaknak össze kell fogniuk, mert - ahogy fogalmazott - nincs republikánus Amerika és demokrata Amerika, hanem csak egy ország van, és együtt kell dolgozni a sikerért. Azt a politikust Barack Obamának hívták, és azóta mindenki által ismert módon feljutott az amerikai politika csúcsára.

Most épp azért gyűltek össze a republikánusok, hogy elindítsák a harcukat az ő legyőzésére, de érdekes módon a központi beszédet mondó politikus mintha megidézte volna a nyolc évvel ezelőtti Obamát. Ez a politikus a republikánusok egyik legnépszerűbb új arca, Chris Christie, aki az elmúlt években egyrészt szókimondó stílusával tűnt ki, másrészt azzal, hogy felvállalt kemény politikai konfliktusokat. Beszéde annyiban hasonlított a nyolc évvel ezelőtti demokrata szónoklatra, hogy meglepően sokszor emlegette azt, hogy kétpárti megoldásokra van szükség. “Követeljük, hogy a vezetőink dolgozzanak együtt” - fogalmazott Christie, aki arra is több utalást tett, hogy ő a korábban erős demokrata bázisként elkönyvelt New Jersey állam kormányzója.

A republikánus konvenció helyszíne - Forrás: http://www.gopconvention2012.com/

Az egymással civakodó felek együttműködésre való felszólítása persze a politika egyik legrégebbi közhelyei közé tartozik, az utóbbi hónapokban azonban nem sokat lehetett hallani ezt a republikánusoktól. Sokkal inkább az a mondás mostanában, hogy két irány közül kell választania az országnak, a kétpártiság emlegetése ezért némileg meglepő volt Christietől. Igaz ugyanakkor, hogy a beszédében azt is kijelentette, hogy “a mi elképzeléseink jók Amerikának, az övéik pedig már kudarcot vallottak”. Mint a beszédből kiderült, a republikánus elképzelések alatt azt érti, hogy vissza kell fogni az állami kiadásokat, és drasztikusan csökkenteni kell a kormányzati szerepvállalást. Hozzátette azt is, “meg kell mondanunk az embereknek az igazat: a baj nagy, és a megoldások nem lesznek fájdalommentesek”.

Volt tehát pártosság ebben a beszédben jócskán, de valahogy mégsem hangzott harciasan, és ugyan Christie azt állította, hogy az igazi vezetők nem a közvélemény-kutatásokat követik, hanem megváltoztatják a közvéleményt, valószínűleg nem járunk távol a valóságtól, ha azt gondoljuk, hogy a minden bizonnyal jól átgondolt üzenet mögött számok is rejtőznek. A felmérések ugyanis azt mutatják, hogy a választók nagyon megosztottak, és a többség már elkötelezte magát egyik vagy másik oldal mellett. Az is látszik, hogy nagyon szoros az állás, így csak egy viszonylag kis, még bizonytalankodó szavazótábor meggyőzéséért megy a harc. Márpedig őket könnyebben meg lehet fogni egy ilyen higgadt beszéddel, mint csatakiáltásokkal.

Ebbe a logikába passzolt a konvenció első igazi napjának másik fontosabb beszéde is. Ann Romney, a republikánus jelölt felesége ugyanis csupa emberi dologról, a házasságukról, a gyerekeikről, a betegségek által okozott problémákról beszélt. Elmondta például, hogy a házasságuk elején egy alagsori lakásban éltek, és tésztára volt csak pénzük, de állítása szerint az volt a legszebb időszaka a házasságuknak. Az biztosra vehető, hogy Ann Romney nemcsak a delegáltak szórakoztatására hozta fel ezeket a családi történeteket, hanem sokkal inkább azért, hogy megpróbáljon változtatni azon a képen, amely - részben a demokraták hathatós segítségével - kialakult a férjéről. Az üzletemberi karrierje során tetemes vagyont összegyűjtő Mitt Romneyról ugyanis - szintén felmérések szerint - a választók többsége azt gondolja, hogy rideg és a távolságtartó, a szegényebbek problémái pedig nem érdeklik.

Kérdés, hogy egy beszéd mennyire tudja megváltoztatni ezt a képet, de valószínűleg a republikánusok nem szállnak le majd erről az útról, és később is sokat hallhatunk majd Romneyról, a magánemberről. Az különösen érdekes lesz, amikor azt próbálják majd bizonyítani, hogy a kampányrendezvényeken szinte robotszerűen viselkedő és gyenge vicceket sütögető politikusnak van humora. Márpedig láthatóan ezt is a kampány részévé szeretnék tenni, Ann Romney ugyanis többször elismételte azt, hogy férje még most is megnevetteti őt, csakúgy mint középiskolai megismerkedésük idején.

0 Tovább
«
12

potus & co

blogavatar

Mi és miért történik az amerikai politikában? Egy blog egyenesen Washington DC-ből.

Utolsó kommentek