potus & co

Most, hogy már a körbeudvarolt Chris Christie sem akar beszállni az elnökválasztási küzdelembe, nem valószínű, hogy más komolyan vehető versenyző el fog indulni. A mezőny tehát adott, a republikánusok az eddig felsorakozott jelöltek közül fogják kiválasztani azt, aki jövő ősszel szembeszáll Barack Obamával.

Nate Beeler Big Tease című karikatúrája

Egy felmérés szerint Christie ugyan előkelő helyen nyitott volna, ha beszáll (Mitt Romney-val került volna holtversenybe 17 százalékon a Quinnipiac Egyetem adatai szerint), de a Washington Post és az ABC News kutatása annyiban árnyalja a képet, hogy a teljes republikánus táboron belül mindössze 42 százalék gondolta úgy, hogy a New Jersey-i kormányzónak indulnia kellene.

Ez a felmérés más érdekességekkel is szolgál. Amikor Rick Perry texasi kormányzó augusztusban bejelentette az indulását, akkor azonnal az élbolyba került, a Washington Post és az ABC News kutatása szerint azonban most csak a második helyen áll, méghozzá jelentősen lemaradva. A legerősebb jelölt Mitt Romney 25 százalékkal, míg Perry 16 százalékon áll, holtversenyben Herman Cainnel.

A felmérés szerint Cain épp annak köszönheti az erősödését, aminek Perry a gyengülését: a tévévitáknak. A válaszadók azt mondták, hogy minél többet tudnak meg a komoly politikai múlttal egyébként nem rendelkező, vezetői tapasztalatait a Godfather pizzalánc élén szerzett Cainről, annál inkább kedvelik. Perrynél épp ellentétes a folyamat, a viták egyrészt rámutattak érvelési és lexikális hiányosságaira, másrészt ellenfelei kihasználták az alkalmat, hogy az orra alá dörgöljék a konzervatív tábor számára visszatetsző politikai döntéseit.

Perry azóta is magyarázgatja például azt, miért tartja helyesnek, hogy Texasban az illegális bevándorló diákok állami támogatást kapnak tanulmányaikhoz, míg a WashPost és az ABC felmérése szerint a republikánus tábor mintegy kétharmada mondja azt, hogy valószínűleg nem támogatna egy olyan jelöltet, aki ilyen politikát folytat. Az előválasztásokon várhatóan kulcsszerepet játszó tea partysok között pedig még nagyobb, 80 százalékos az elutasítás.

Perry tehát lefelé megy, Cain jön fel, Romney pedig maradt az élen. Mögöttük még ott vannak páran, és ezek az utóbbi hetekben lezajlott változások is azt mutatják, mindannyiukban közös az, hogy egyelőre még egyikük sem lehet biztos abban, hogy rögzült volna a helye ebben a versenyben.

Amikor Chris Christie 2009 őszén újonc politikusként kampányolt New Jersey kormányzói székéért, kénytelen volt eltűrni néhány kifejezetten személyes jellegű támadást. A hivatalban lévő demokrata kormányzó olyan reklámfilmet készített, amely Christie kövérségét hangsúlyozta ki, és azt mutogatta, hogyan reng a hája a nadrág felett. Christie-nek végül nem ártottak ezek a támadások, magabiztos győzelmet aratott, és az elmúlt néhány évben országos szinten is ő lett a republikánusok egyik legnépszerűbb politikusa. Sokan kedvelik szókimondó stílusát, költségvetési ügyekben tanúsított keménységét, és azt, hogy hajlandó volt szembeszállni az általában a demokratákhoz húzó, befolyásos szakszervezetekkel.

Chris Christie kormányzó - Forrás: www.nj.gov

Ez a népszerűség mostanra akkora mértéket öltött, hogy több befolyásos republikánus, illetve konzervatív háttérember egyre intenzívebben győzködi Christie-t, szálljon be a jövő évi elnökválasztásra felsorakozott republikánus mezőnybe. Bár ő maga már többször elmondta, hogy ez egyáltalán nem áll szándékában (igaz, viccelődött is azzal, hogy a spekuláló újságírókat talán csak az győzné meg az ellenkezőjéről, ha öngyilkosságot követne el), a republikánus táboron belüli legújabb zavarok után ismét felerősödtek a Christie indulását követelő hangok. Köztük van például Henry Kissinger korábbi külügyminiszter, Rupert Murdoch médiamágnás és Nancy Reagan egykori first lady.

A New York Times szerint nem is eredménytelenül megy a lobbizás, Christie stábja ugyanis mérlegeli, hogy milyen lehetőségeik vannak a szűk határidő (már nem sok idő van a papírmunka elvégzésére a hónapokon belül kezdődő előválasztás előtt) lejárta előtt egy esetleges kampány beindítására. A késői kezdés önmagában komoly kockázatokkal jár (a stáb összerakásától kezdve az adománygyűjtési sietségen át a hirtelen jött médiafigyelem árnyoldaláig), de úgy néz ki, hogy Christie-nek egy nagyon is személyes akadállyal is meg kell birkóznia.

Ez nem más, mint a testsúlya, ami most hirtelen kedvelt téma lett a lapokban és a politikai tévéműsorokban. “Chris Christie nagy problémája” - ez a címe annak a cikknek, amelyet a Washington Post közölt pénteken liberális szerzője, Eugene Robinson tollából. Robinson azt írja, hogy a túlsúly igenis politikai probléma, mert egy vezetőnek személyes példával is elöl kell járnia, és Christie kövérsége rossz üzenet az amerikai társadalomnak. Michael Kinsley, a Bloomberg publicistája pedig egyszerűen kijelenti, “Nézzék, én sajnálom, de Chris Christie kormányzó nem lehet elnök: ahhoz ő túlságosan kövér.”

Persze azonnal megszülettek a válaszok is, például Jennifer Rubintól szintén a Postban, amelyek szerint ez a gondolkodás kettős mércére vall, hiszen Barack Obamát például nem - vagy csak elszórtan - érték támadások azért, hogy dohányzik (azóta állítólag leszokott), és Bill Clintont sem nyilvánították alkalmatlannak azért, mert magas volt a koleszterinszintje.

Ha Christie úgy dönt, hogy elindul, várhatóan felerősödik ez a vita, és neki személyesen is válaszolnia kell majd ezekre a kérdésekre (egyébként már korábban is beszélt erről, és elismerte, hogy egészségtelenül étkezik), és el kell viselnie a Robinson cikkének címéhez hasonló - szerény véleményem szerint meglehetősen olcsó - poénokat is.

Amire viszont mindenképp rávilágít ez az epizód, az az, hogy mennyire nehéz lesz a republikánusoknak olyan jelöltet találni, akinek nincs valamilyen nyilvánvaló - politikai vagy személyes - szépséghibája. Mitt Romney és Rick Perry például vitathatatlanul sportos és jóképű, de az egyiknek az elveivel (illetve inkább annak hiányával), a másiknak pedig értelmi képességeivel van bajuk a republikánus tábor egyes tagjainak. Ha Christie indul, akkor legalább az is eldőlhet, hogy ezek a hiányosságok vagy néhány pluszkiló zavarja-e jobban a választókat.

Chris Christie már külsejével is kilóg az amerikai politikusok többsége közül. Bár az utóbbi hónapokban sikerült leadni pár kilót, és már kicsit buggyosodnak rajta a régi nadrágjai, továbbra is komoly túlsúllyal küszködik. Az átlagpolgárok körében ezzel még nem keltene feltűnést (az amerikaiak elhízottságáról szóló legendák nem alaptalanok, bár személyes észrevételem, hogy rengetegen futnak, bicikliznek vagy sportolnak más módon), viszont a politikában nem sok kövér embert látni. Ez annyira így van, hogy amikor Christie 2009 őszén kampányolt New Jersey kormányzói székéért, akkor ellenfele, Joy Corzine elég alattomos módon az inge alól kilógó hurkákról készített kampányvideót.

Ez a sunyi húzás nem jött be, és az államot addig irányító demokrata Corzine elbukott Christie-vel szemben, aki azóta országosan ismert politikussá, a republikánusok nagy reménységévé nőtte ki magát. Ezt részben annak köszönhette, hogy a korábbi ügyészi munkája során tanúsított keménységgel és hajthatatlansággal kezdett hozzá a súlyos anyagi problémákkal küszködő New Jersey pénzügyeinek rendbetételéhez. Megszorító intézkedéseket vezetett be, szembeszállt a befolyásos tanárlobbival az iskolák átalakításánál, és megvont bizonyos előjogokat az állami dolgozóktól. Ezekkel a kiadáscsökkentési lépésekkel különösen népszerű lett a konzervatív tea partysok körében, akik kedvelik szókimondó stílusát is.

Chris Christie kormányzó - Forrás: www.state.nj.us

Christie üzenete ugyanis az, hogy olyan súlyos válsághelyzetbe került az ország, hogy az emberek már nem a mézesmázos ígéreteket, hanem a fájdalmas igazságot akarják hallani. Szerinte nincs idő tétlenkedésre, azonnal hozzá kell kezdeni a nagy és drága rendszerek: a társadalombiztosítás és az egészségügyi ellátás átalakításának (ez pedig a gyakorlatban minden bizonnyal megvonásokat jelentene). Azzal elvileg mindenki egyetért, hogy reformokra van szükség, a demokraták - élükön Barack Obama elnökkel - azonban azt mondják, hogy nem szabad sietni, mert a kapkodás végső soron komoly károkat fog okozni.

A kormányzó azonban nem skatulyázható be egyszerű Obama-bírálóként. Ő például sok más republikánus kollégájától eltérően nem támadta meg bíróságon az elnök egészségügyi reformtörvényét, méghozzá egyszerűen arra hivatkozva, hogy nem akarja költséges jogi eljárásokra pazarolni az adófizetők pénzét. Nemrég pedig finoman odaszúrt az amerikaiak kivételességében rendületlenül hívő konzervatív tábornak, amikor arról beszélt, hogy az amerikaiak épp attól lehetnek kivételesek, ha hajlandók meghozni olyan nehéz döntéseket, amelyekre más nemzetek nem képesek.

Christie erről is akkor beszélt, amikor múlt héten Washingtonba ment, és felszólalt az American Enterprise Institute nevű konzervatív intézetben. Szereplését országos jelentőségű politikusnak kijáró figyelem kísérte, és végig ott lebegett az a kérdés, hogy a beszéd vajon esetleges elnökválasztási kampányának előkészületét jelenti-e. Ő ugyan a lehető leghatározottabban tagadta, hogy indulna (bár elismerte, hogy az újságírókat valószínűleg csak az győzné meg, ha megölné magát), pusztán a találgatások is azt jelzik, hogy komoly politikai tényezővé vált. Persze ennek a jelenségnek van egy másik üzenete is: annyira nyitott a republikánus mezőny a 2012-es elnökválasztás előtt, annyira kiegyensúlyozottak az erőviszonyok, hogy időről időre elő fognak bukkanni politikusok, akik a szétaprózodott sereget maga mögött felsorakoztató vezér szerepében tűnnek fel. Most épp Christie került sorra, de jövő héten talán más következik.

Potus & Co a Facebookon is.