Chris Christie már külsejével is kilóg az amerikai politikusok többsége közül. Bár az utóbbi hónapokban sikerült leadni pár kilót, és már kicsit buggyosodnak rajta a régi nadrágjai, továbbra is komoly túlsúllyal küszködik. Az átlagpolgárok körében ezzel még nem keltene feltűnést (az amerikaiak elhízottságáról szóló legendák nem alaptalanok, bár személyes észrevételem, hogy rengetegen futnak, bicikliznek vagy sportolnak más módon), viszont a politikában nem sok kövér embert látni. Ez annyira így van, hogy amikor Christie 2009 őszén kampányolt New Jersey kormányzói székéért, akkor ellenfele, Joy Corzine elég alattomos módon az inge alól kilógó hurkákról készített kampányvideót.
Ez a sunyi húzás nem jött be, és az államot addig irányító demokrata Corzine elbukott Christie-vel szemben, aki azóta országosan ismert politikussá, a republikánusok nagy reménységévé nőtte ki magát. Ezt részben annak köszönhette, hogy a korábbi ügyészi munkája során tanúsított keménységgel és hajthatatlansággal kezdett hozzá a súlyos anyagi problémákkal küszködő New Jersey pénzügyeinek rendbetételéhez. Megszorító intézkedéseket vezetett be, szembeszállt a befolyásos tanárlobbival az iskolák átalakításánál, és megvont bizonyos előjogokat az állami dolgozóktól. Ezekkel a kiadáscsökkentési lépésekkel különösen népszerű lett a konzervatív tea partysok körében, akik kedvelik szókimondó stílusát is.
Chris Christie kormányzó - Forrás: www.state.nj.us
Christie üzenete ugyanis az, hogy olyan súlyos válsághelyzetbe került az ország, hogy az emberek már nem a mézesmázos ígéreteket, hanem a fájdalmas igazságot akarják hallani. Szerinte nincs idő tétlenkedésre, azonnal hozzá kell kezdeni a nagy és drága rendszerek: a társadalombiztosítás és az egészségügyi ellátás átalakításának (ez pedig a gyakorlatban minden bizonnyal megvonásokat jelentene). Azzal elvileg mindenki egyetért, hogy reformokra van szükség, a demokraták - élükön Barack Obama elnökkel - azonban azt mondják, hogy nem szabad sietni, mert a kapkodás végső soron komoly károkat fog okozni.
A kormányzó azonban nem skatulyázható be egyszerű Obama-bírálóként. Ő például sok más republikánus kollégájától eltérően nem támadta meg bíróságon az elnök egészségügyi reformtörvényét, méghozzá egyszerűen arra hivatkozva, hogy nem akarja költséges jogi eljárásokra pazarolni az adófizetők pénzét. Nemrég pedig finoman odaszúrt az amerikaiak kivételességében rendületlenül hívő konzervatív tábornak, amikor arról beszélt, hogy az amerikaiak épp attól lehetnek kivételesek, ha hajlandók meghozni olyan nehéz döntéseket, amelyekre más nemzetek nem képesek.
Christie erről is akkor beszélt, amikor múlt héten Washingtonba ment, és felszólalt az American Enterprise Institute nevű konzervatív intézetben. Szereplését országos jelentőségű politikusnak kijáró figyelem kísérte, és végig ott lebegett az a kérdés, hogy a beszéd vajon esetleges elnökválasztási kampányának előkészületét jelenti-e. Ő ugyan a lehető leghatározottabban tagadta, hogy indulna (bár elismerte, hogy az újságírókat valószínűleg csak az győzné meg, ha megölné magát), pusztán a találgatások is azt jelzik, hogy komoly politikai tényezővé vált. Persze ennek a jelenségnek van egy másik üzenete is: annyira nyitott a republikánus mezőny a 2012-es elnökválasztás előtt, annyira kiegyensúlyozottak az erőviszonyok, hogy időről időre elő fognak bukkanni politikusok, akik a szétaprózodott sereget maga mögött felsorakoztató vezér szerepében tűnnek fel. Most épp Christie került sorra, de jövő héten talán más következik.
Potus & Co a Facebookon is.
Utolsó kommentek