Amikor Chris Christie 2009 őszén újonc politikusként kampányolt New Jersey kormányzói székéért, kénytelen volt eltűrni néhány kifejezetten személyes jellegű támadást. A hivatalban lévő demokrata kormányzó olyan reklámfilmet készített, amely Christie kövérségét hangsúlyozta ki, és azt mutogatta, hogyan reng a hája a nadrág felett. Christie-nek végül nem ártottak ezek a támadások, magabiztos győzelmet aratott, és az elmúlt néhány évben országos szinten is ő lett a republikánusok egyik legnépszerűbb politikusa. Sokan kedvelik szókimondó stílusát, költségvetési ügyekben tanúsított keménységét, és azt, hogy hajlandó volt szembeszállni az általában a demokratákhoz húzó, befolyásos szakszervezetekkel.


Chris Christie kormányzó - Forrás: www.nj.gov

Ez a népszerűség mostanra akkora mértéket öltött, hogy több befolyásos republikánus, illetve konzervatív háttérember egyre intenzívebben győzködi Christie-t, szálljon be a jövő évi elnökválasztásra felsorakozott republikánus mezőnybe. Bár ő maga már többször elmondta, hogy ez egyáltalán nem áll szándékában (igaz, viccelődött is azzal, hogy a spekuláló újságírókat talán csak az győzné meg az ellenkezőjéről, ha öngyilkosságot követne el), a republikánus táboron belüli legújabb zavarok után ismét felerősödtek a Christie indulását követelő hangok. Köztük van például Henry Kissinger korábbi külügyminiszter, Rupert Murdoch médiamágnás és Nancy Reagan egykori first lady.

A New York Times szerint nem is eredménytelenül megy a lobbizás, Christie stábja ugyanis mérlegeli, hogy milyen lehetőségeik vannak a szűk határidő (már nem sok idő van a papírmunka elvégzésére a hónapokon belül kezdődő előválasztás előtt) lejárta előtt egy esetleges kampány beindítására. A késői kezdés önmagában komoly kockázatokkal jár (a stáb összerakásától kezdve az adománygyűjtési sietségen át a hirtelen jött médiafigyelem árnyoldaláig), de úgy néz ki, hogy Christie-nek egy nagyon is személyes akadállyal is meg kell birkóznia.

Ez nem más, mint a testsúlya, ami most hirtelen kedvelt téma lett a lapokban és a politikai tévéműsorokban. “Chris Christie nagy problémája” - ez a címe annak a cikknek, amelyet a Washington Post közölt pénteken liberális szerzője, Eugene Robinson tollából. Robinson azt írja, hogy a túlsúly igenis politikai probléma, mert egy vezetőnek személyes példával is elöl kell járnia, és Christie kövérsége rossz üzenet az amerikai társadalomnak. Michael Kinsley, a Bloomberg publicistája pedig egyszerűen kijelenti, “Nézzék, én sajnálom, de Chris Christie kormányzó nem lehet elnök: ahhoz ő túlságosan kövér.”

Persze azonnal megszülettek a válaszok is, például Jennifer Rubintól szintén a Postban, amelyek szerint ez a gondolkodás kettős mércére vall, hiszen Barack Obamát például nem - vagy csak elszórtan - érték támadások azért, hogy dohányzik (azóta állítólag leszokott), és Bill Clintont sem nyilvánították alkalmatlannak azért, mert magas volt a koleszterinszintje.

Ha Christie úgy dönt, hogy elindul, várhatóan felerősödik ez a vita, és neki személyesen is válaszolnia kell majd ezekre a kérdésekre (egyébként már korábban is beszélt erről, és elismerte, hogy egészségtelenül étkezik), és el kell viselnie a Robinson cikkének címéhez hasonló - szerény véleményem szerint meglehetősen olcsó - poénokat is.

Amire viszont mindenképp rávilágít ez az epizód, az az, hogy mennyire nehéz lesz a republikánusoknak olyan jelöltet találni, akinek nincs valamilyen nyilvánvaló - politikai vagy személyes - szépséghibája. Mitt Romney és Rick Perry például vitathatatlanul sportos és jóképű, de az egyiknek az elveivel (illetve inkább annak hiányával), a másiknak pedig értelmi képességeivel van bajuk a republikánus tábor egyes tagjainak. Ha Christie indul, akkor legalább az is eldőlhet, hogy ezek a hiányosságok vagy néhány pluszkiló zavarja-e jobban a választókat.