potus & co

A hetek óta bonyolódó, nem éppen könnyen érthető törvényhozási dráma újabb fordulatot vett. Pár napja még arról írtam, hogy a kongresszusi demokraták és republikánusok egymásnak feszültek két törvény miatt. Az egyik egy költségvetési jogszabály volt, amelynek elfogadása nélkül leállt volna a kormányzati gépezet. A másik arról szól, hogy meghosszabbítsák-e az ottani társadalombiztosítási járuléknak megfelelő adó szokásosnál alacsonyabban tartását.

A két jogszabály úgy kapcsolódott össze, hogy a demokraták megmondták, csak akkor hajlandók támogatni a költségvetési szabályt, ha a republikánusok belemennek az adótörvény (amelyhez még a munkanélküliségi segélyek és egyes egészségügyi kifizetések meghosszabbítása is társult) elfogadásába.

Úgy tűnt, hogy végül különösebb drámai jelenetek nélkül át is megy mindkét javaslat a kongresszuson. Előbb elfogadták a költségvetési jogszabályt, amelyet Barack Obama elnök már alá is írt, így elhárult a kormányzat leállásának veszélye. A szenátus aztán megszavazta az adótörvényt is, igaz, az egy kicsit felemásra sikeredett.

Egyrészt csak két hónapra hosszabbították meg az év végén lejáró adókedvezményt és a kifizetéseket, másrészt a szenátusi republikánusok csak azzal a feltétellel voltak hajlandó támogatni, ha egyben törvény kötelezi Obamát arra, gyorsítsa fel a Keystone XL nevű, Kanadától a Mexikói-öbölig húzódó olajvezetékről szóló döntést. (Környezetvédők ellenzik a tervet, és Obama korábban úgy határozott, hogy eltolja a végső döntést a 2012-es választás utánra.)

Egy olyan törvényt fogadott el tehát a szenátus, amely ugyan nem jelentett hosszú távú megoldást, de minden fél számára adott valamit (Obama is jelezte, hogy elfogadja az alkut), és persze lehetővé tette a szenátoroknak, hogy további törvényhozási vesződés helyett végre ráfordulhassanak a pihentető ünnepekre. Az idei évre elvileg már be is fejezték az ülésezést, és a szenátorok többsége haza is utazott.

Úgy tűnik azonban, hogy egy kicsit korán örültek a korán kezdődő pihenőnek. A képviselőházban többségben lévő republikánusok ugyanis jelezték, hogy nem fogadják el a szenátusban megszavazott törvényt. John Boehner képviselőházi elnök vasárnap délelőtt a Meet The Press című tévéműsorban közölte, hogy szerinte a kéthónapos hosszabbítás csak a probléma megoldásának elodázását jelenti. Boehner annak ellenére bírálta most a törvényt, hogy a kiszivárgott hírek szerint szombaton még egy konferenciahíváson arról győzködte a republikánus képviselőket, hogy támogassák a szenátus által elfogadott jogszabályt.

Számos republikánus képviselő ugyanakkor tiltakozott, szerintük épp az ilyen felemás alkuk rombolják a törvényhozás tekintélyét. Azt is mondják, hogy szerintük az adókedvezmény fenntartásával járó bevételkiesést egyes kiadások csökkentésével kell kompenzálni.

A képviselőház hétfőn tárgyalja a törvényt, és ha módosít a jogszabályon, akkor az visszakerül a szenátus elé. Ha a kongresszus nem jut dűlőre az ügyben, akkor mintegy 160 millió dolgozónak kell majd több adót fizetnie januártól, mint idén. Ez az, amit mindenki el akar kerülni (vagy legalábbis mindenki ezt mondja), csak abban nem értenek egyet, hogyan oldják meg. Feszültnek ígérkezik az idei washingtoni karácsony.

Egy normális napon ez diadalmas örömhír lehetett volna a Fehér Ház számára. Hónapokon át tartó vergődés után a pénteken közzétett állásadatok kedvező képet mutattak: júliusban 117 ezer új munkahely jött létre az Egyesült Államokban, és a munkanélküliségi arány egy tizedponttal 9,1 százalékra csökkent. Ez azonban nem egy normális péntek volt, miután már csütörtök délutántól kezdve attól volt hangos a világsajtó, hogy zuhannak a tőzsdék és itt az újabb globális válság, és ez a pánikjelenség még tovább súlyosbodott pénteken.

“Ez egy viharos év volt” - mondta Barack Obama elnök pénteki nyilatkozatában, hozzátéve, hogy “túl fogunk jutni rajta”, és “a dolgok jobbra fognak fordulni”. Ez biztatóan hangzik a világ egyik leghatalmasabb emberének a szájából, a probléma csak az, hogy egyelőre semmi konkrét jele nincs annak, hogy a “dolgok jobbra fordulását” miként fogja elérni az Egyesült Államok. Márpedig a tőzsdei zuhanást a legtöbb gazdasági elemző az amerikai gazdaság gyengeségével kapcsolatos félelmekkel magyarázta.

Volt ugye az a hosszú és drámai vita az adósságplafon felemeléséről, amely a hét elején végül egy nehezen kiizzadt kétpárti megállapodással lezárult. Obama láthatóan igyekezett ezen a számára politikai szempontból vereséggel felérő alkun gyorsan továbblépni, és - nem először az elmúlt egy évben - azonnal meghirdette, hogy a legfőbb feladatának ez után az állásteremtést, a valódi gazdasági teljesítmény javítását tekinti.

Túl sok eszköz azonban nincs a kezében erre, és hiába követelik tőle a demokratákhoz húzó közgazdászok, hogy indítson nagy állami programokat a gazdaság felpörgetésére, a törvényhozás nélkül ebben nem tud lépni. A költségvetési kérdésekben ugyanis a törvényhozás a főnök, és a képviselőházat uraló republikánusok már sokszor elmondták, hogy elleneznek minden újabb kiadást. Sőt, ők az egyre nyilvánvalóbb gazdasági bajok gyökerét is a korábbi állami ösztönző programokban látják. John Boehner képviselőházi elnök például közölte, hogy szerinte az állásadatok - amelyek az új munkahelyek ellenére is rendkívül magas munkanélküliségi arányt mutatnak - újabb bizonyítékát adták annak, hogy “az egész washingtoni költekezés, adóztatás és szabályozás tönkreteszi a gazdaságunkat”.

Kormányzati filozófiák és közgazdasági iskolák csapnak tehát össze, és a jelenlegi politikai felállásban egyik sem képes teljesen a másik fölé kerekedni. Hétvégén zárva lesznek a tőzsdék, addig kapnak egy kis gondolkodási időt az amerikai politikai vezetők, de hétfőn hajnalban újra szembesülni fognak a piac ítéletével.

Többszöri halasztás után végül is megvolt a szavazás a képviselőházban a republikánusok adósságplafonos javaslatáról, és meg is kapta a szükséges többséget. Persze tudjuk, hogy a szenátus egyből le is szavazta, de menjünk vissza egy pillanatra oda, hogy miként is sikerült megszereznie a támogatást a javaslathoz John Boehnernek, a képviselőház republikánus elnökének. Mint arról már írtam, a republikánus képviselők közül többen tiltakoztak a javaslat ellen, mert vagy túl kevésnek tartották az abban szereplő megszorításokat, vagy pedig eleve nem is értettek egyet azzal, hogy felemeljék az adósságplafont (ezt várhatóan kedden éri el az Egyesült Államok, utána nem tud új hitelt felvenni, és gyakorlatilag fizetésképtelenné válik).

Boehner végül azzal tudta meggyőzni a kétkedőket (illetve azok egy részét, mert 22 republikánus végül így is nemmel szavazott), hogy ígéretet tett nekik arra, az általa javasolt csomagban szereplő további kiadáscsökkentésekhez feltételül fogják szabni egy alkotmánykiegészítés elfogadását. Ez egy úgynevezett kiegyensúlyozott költségvetési kiegészítés lenne, és előírná a mindenkori szövetségi kormánynak, hogy csak annyit költsön, amennyit adóban beszed. Azt is meghatározná, hogy a kormányzati kiadások legfeljebb a GDP 19,9 százalékát tehetnék ki, illetve szerepelne benne az is, hogy az adóemeléseket a jövőben csak minősített többséggel fogadhatná el a törvényhozás.

Múlt héten már megszavazott egy erről szóló javaslatot a republikánus többségű képviselőház, de a demokrata többségű szenátus visszadobta. Ezt a szövetségi kormány mozgásterét rendkívüli módon korlátozó alkotmánykiegészítést ugyanakkor nemcsak a demokraták, hanem még egyes republikánusok is ellenzik, és nemrég a megszorításokat egyébként lelkesen támogató konzervatív lap, a Wall Street Journal is felszólalt ellene egy szerkesztőségi cikkben. A bírálók szerint súlyos károkat okozhat a gazdaságnak, ha a kormányzat kezét ennyire szorosan megkötik, és így nem képes reagálni a hirtelen válsághelyzetekre.

Nem először kerül szóba egy ilyen alkotmánykiegészítés elfogadása (a Bloomberg szerint 1956-ban foglalkoztak vele a törvényhozók), sőt, már többször volt róla szavazás is a törvényhozásban, de mindannyiszor elbukott. Az elfogadást nehezíti ugyanis az, hogy egy sikeres alkotmánykiegészítéshez legalább kétharmados támogatás kell a képviselőházban és a szenátusban is, plusz emellett még az államok háromnegyedének is ratifikálnia kell a jogszabályt. A jelenlegi erőviszonyok mellett tehát gyakorlatilag lehetetlen átvinni egy ilyen változtatást, de egy, a CNN számára készült júliusi felmérés szerint az amerikaiak 74 százaléka támogatja.

Ha nem változik a közhangulat, akkor lehetséges, hogy eljön az az idő, amikor majd tömegesen küldik a választók a törvényhozásba a “kiegyensúlyozott költségvetési kiegészítés” jelszavával kampányoló képviselőket, illetve szenátorokat, és akkor valós forgatókönyvvé válik ez a most még elképzelhetetlen változtatás. A Boehner-féle alku jelzi, hogy az előörs már ott van a törvényhozásban.

Írtam ma egy hosszabb cikket az [origo]-ra arról, hogyan és miért szabadultak el az indulatok az adósságplafonos vitában a demokraták és a republikánusok között, de úgy néz ki, hogy most már külön az utóbbiak körében is durvul a helyzet. Azt lehetett tudni, hogy a John Boehner, a képviselőház republikánus elnöke által bedobott, a korábbiaknál szerényebb összeget tartalmazó kiadácsökkentő csomag nem aratott osztatlan sikert a keményebb megszorításokat követelő képviselőtársai körében, de volt köztük olyan, akinek stábja konkrét lobbizásba kezdett ellene (leveleket küldött konzervatív szervezeteknek, hogy kezdjenek kampányolni).  Erre egy képviselőházi tanácskozáson - a Politico információi szerint - kórusban kezdték el kiabálni a tisztviselő főnökének, hogy "rúgd ki, rúgd ki".

Ha ezzel még nem lett volna elég az indulatokból, akkor Boehner - szintén a rendszerint jólértesült Politico szerint - közölte a húzódozó republikánus képviselőkkel, hogy jó lesz, ha szépen "behúzzák a sorba a seggüket" a javaslata mögé, mert különben így nem jutnak sehova. Egyre forróbb tehát a légkör, és csak halkan jegyezném meg, hogy augusztus 2-a nagyon hamar itt lesz, miközben egyelőre nem látszik, hogyan lesz a Boehner által erőltetett, a demokrata törvényhozási tagok és a Fehér Ház által ellenzett javaslatból törvény. Izgalmas napok következnek.

Csak röviden arról, hogy még tovább bonyolódik az adósságplafonos vita. Kedden a képviselőház republikánus frakciójának több tagja is elutasította ugyanis azt a javaslatot, amellyel John Boehner republikánus képviselőházi elnök állt elő. Egy részük azt mondja, hogy túl kevés kiadáscsökkentést tartalmaz, mások viszont azt mondják, hogy eleve nem is kellene felemelni az adósságplafont (ha ez így lesz, akkor az amerikai kormány nem tud majd hitelt felvenni, és nem tudja finanszírozni működését, így döntenie kell, hogy például épp a nyugdíjakat vagy a hitelkamatok fizetését állítja le).

Boehner javaslatának lényege, hogy ezermilliárd dollárral emelnék meg a plafont, amelyet egy 1200 milliárdos kiadáscsökkentés kísérne, de egy új bizottság jövőre újabb megszorításokra tenne javaslatot. Ezt utasítja el nemcsak a Fehér Ház és a törvényhozás demokrata tagjai, de - mint most kiderült - a republikánusok egy része is.

A tiltakozók jellemzően az úgynevezett Tea Party mozgalomhoz tartoznak, akik azzal kampányolva nyertek a tavaly novemberi választásokon, hogy keményvonalas költségvetési politikát fognak folytatni, és megállítják a szerintük féktelen költekezésbe kezdett Obama-kormányzatot. Most nyilvánvalóvá vált, hogy nemcsak Obamáéknak, hanem saját pártjuk vezetőinek is hajlandók nekimenni. A határidő augusztus 2-a, az amerikai pénzügyminisztérium szerint akkor éri el az adósságkorlátot a szövetségi kormány.