potus & co

Nem tudom, ki rakta össze a fenti klipet, de Jerry Bruckheimer is megirigyelhetné. Az üzenet a végletekig egyszerű, Obama a zéró elnök, akinek minden ígérete ellenére összeomlott a gazdaság, jön viszont a hős, aki nemcsak hogy rendbe teszi a dolgokat, de soha nem látott módon felvirágoztatja az országot. Nincs rajta tehát sok elemezgetnivaló, egyszerűen csak nézzük meg, és közben elmélkedjünk azon, hogy még több mint egy év van hátra a választásig, de már most milyen hatalmas energiákat ölnek a kampányba.

A függetlenségi háború után az Egyesült Államok felépítésével foglalatoskodó szövetségi kormány 1791-ben úgy döntött, hogy a pénzügyek stabilizálása érdekében adót vet ki az országban előállított whiskey-re. Az emberek általában is ellenérzésekkel fogadták az adókat, de Pennsylvania állam nyugati részén farmerek egy csoportja különösen ellenségesen állt hozzá az elképzeléshez.

George Washington szembeszállt a whiskeylázadókkal

Három évvel az adó bevezetése után, 1794-ben a történészek által később whiskeylázadóknak nevezett farmerek megtámadták és megsemmisítették egy adófelügyelő házát. A lázadók csoportja egyre bővült, és fennállt a lehetősége annak, hogy a mozgalom átterjed más államokra is. A szövetségi kormánynak meg kellett mutatnia, hogy képes fenntartani a rendet, és be tudja szedni az általa megszabott adókat.

Alexander Hamilton pénzügyminiszter már kezdetben arról próbálta meggyőzni George Washington elnököt, hogy vessen be katonai erőt, ő azonban először tárgyalásos módszerrel próbálkozott. Ez nem vezetett eredményre, és végül 13 ezer katonát küldött Pennsylvania nyugati részébe Hamiltonnal az élen. A hadseregnek aztán mégsem akadt dolga, mert a mozgalom összeomlott, és a lázadók többsége elmenekült. Két embert ítéltek el árulásért, de később nekik is kegyelmet adott Washington.

Hogy miért idéztem fel (a PBS oldalának segítségével) ezt a történetet? A mostani elnök, Barack Obama hétfőn mondott egy beszédet, amelyben meghirdette hiánycsökkentési programját. Ennek a csomagnak része egy nagyarányú adóemelés, amelynek célpontjai a vagyonosabb rétegek, és a beszéd végén az elnök Washingtont idézte, aki egyszer azt mondta, “az adósságok visszafizetéséhez bevételekre van szükség, a bevételekhez pedig adókra”. Bár nem beszélt konkréten a whiskeylázadásról, egyes kommentátorok szerint erre a történelmi epizódra utalt.

A hasonlat valóban áll, mert ugyan arra kevés esély van, hogy Obama katonákat vetne be az adófizetésen berzenkedő gazdagok ellen, de régen ütött meg ennyire harcias hangot. Kijelentette, hogy vétót emel minden olyan törvényhozási javaslat ellen, amely nem tartalmaz adóemelést. Azt persze előre tudni lehetett, hogy a republikánusok elutasítják a javaslatát, és ez meg is tették több nyilatkozatban. Most azonban már Obama sem emlegetett semmilyen kompromisszumot, hanem a vétó belengetésével lényegében hadüzenetet küldött a republikánusoknak. Ez talán még a whiskeylázadásnál is keményebb összecsapás lesz.

Nemrég emlegettem egy készülő könyvet, amely arról szól, hogyan kezeli a gazdasági válságot az Obama-kormányzat. Nos, a könyv itt is van (pontosabban egyelőre csak részletek jelentek meg belőle, de hamarosan a polcokon lesz), és egyből hatalmas vihar kavart. A könyv címe Confidence Men, a szerző pedig a Pulitzer-díjas Ron Suskind, a Wall Street Journal korábbi újságírója, aki több bestsellerré vált könyvet is írt a Bush-adminisztrációról.

A megjelent részletek alapján a könyv nem fest túl hízelgő képet Obamáról és stábjáról. Suskind leírja például azt, hogy miután Rahm Emanuel kabinetfőnök megelégelte a két fontos gazdasági háttérember, Larry Summers tanácsadó és Peter Orszag költségvetési igazgató marakodását, közölte velük, hogy békét kell kötniük. A két férfi egy felkapott indiai étteremben találkozott, és ott a Clinton-kormányzatban pénzügyminiszteri posztot betöltő Summers állítólag azt mondta Orszagnak: “Olyan ez, mint amikor gyerekként egyedül vagyunk otthon. Nincs egy felnőtt főnök. Clinton soha nem követte volna el ezeket a hibákat.”

Summers a baloldalon, Orszag a jobboldalon - Forrás: flickr.com/whitehouse

Más, az elnökkel szemben kritikus mondatok is vannak a könyvben. Anita Dunn egykori kommunikációs igazgatótól például azt idézi Suskind, hogy az Obama-kormányzatban kifejezetten nőellenes légkör uralkodott.

Dunn most tagadja, hogy ő bármikor ilyet mondott volna, és Summers is közölte, hogy torzítva adták vissza a szavait. A Fehér Ház szintén ellentámadásba lendült, és azt állítják, hogy a könyv tele van hamis állításokkal, helytelenül rekonstruált beszélgetésekkel és rossz következtetésekkel. Azt is jelezték, hogy Suskind épp azért kapott 90 percnyi interjúlehetőséget Obamával, hogy ezzel segítsék helyretenni az addig összegyűjtött valótlan információkat. A szerző egyik interjúalanya pedig azt állította, hogy az interjú során 90 százalékban Suskind beszélt, így nem érti, honnan is szerezte az információit.

Valóban vannak ténybeli tévedések a könyvben. Rosszul szerepel benne például egy újságíró neve, és Dan Pfeiffert, a Fehér Ház kommunikációs igazgatóját egy olyan tisztséggel illette, amelyet az soha nem töltött be. Ezeket könnyű cáfolnia a Fehér Háznak, de jóval nehezebb lesz megmásítani azt a szerintük hamis képet, hogy az elnök határozatlan a döntéseiben és rosszul menedzseli a csapatát. Talán nem is reagáltak volna olyan hevesen a könyvre, ha nem állna olyan rosszul az elnök megítélése a felmérésekben, különösen a gazdasági tevékenységét illetően.

Ilyen plakátok jelentek meg New Yorkban: egy kézfogás Mahmud Abbasz palesztin elnökkel, és egy harsogó felirat arról, hogy Obama nem Izrael-párti. A New York Times szerint a plakátokat olyan republikánus csoportok tetették ki, amelyek bíznak abban, hogy megnyerhetik maguknak a hagyományosan demokratákkal szimpatizáló zsidó szavazókat.

A keddi New York-i választáson is állítólag szerepet játszott a demokrata vereségben, hogy a zsidó választóknak nem tetszett, hogy Obama elődeinél kevésbé barátságos politikát folytat Izraellel szemben. Az elnök valóban felvállalt kemény konfliktusokat Izraellel - például a zsidó telepek terjeszkedéséről -, és többször jelezte, hogy a közel-keleti béke hiányát legalább annyira tartja az izraeliek, mint a palesztinok felelősségének.

Közben ugyanakkor azt is sokszor elmondta, hogy Izraelt szoros szövetségesnek tartja, és most is tett erőfeszítéseket azért, hogy a közelgő ENSZ-közgyűlésen ne kapjon elegendő támogatást a palesztin állam elismeréséről szóló javaslat. Ezek azok a tényezők, amelyeket Obama stábja most hangsúlyozni próbál a zsidó szavazók felé, a fenti plakát is jelzi azonban, hogy a republikánusok úgy látják, a régi demokrata-zsidó kötelék gyengülni látszik.

Bob Turner történelmet csinált New York kilences számú kongresszusi képviselői körzetében. 1920 óta ő az első republikánus, aki nyerni tudott ebben az erős demokrata hátországban tartott körzetben. Az időközi választást kedden tartották, és Turner az előzetes adatok alapján hirdetett győzelmet, demokrata riválisa, David I. Weprin az éjszakai órákban még nem ismerte el vereségét. Több mint 70 százalékos feldolgozottságnál ugyanakkor olyan magabiztos Turner fölénye, hogy az AP hírügynökség, valamint több újság már kihirdette győztesnek.

Önmagában az eredmény is kiemeli ezt a választást a viszonylag gyakori időközi kongresszusi választások sorából, de van még két tényező, ami különösen érdekessé teszi a keddi szavazást. Egyrészt a választást azért kellett kiírni, mert Anthony Weiner képviselő még nyár elején lemondásra kényszerült, miután nyilvánosságra kerültek olyan szexuális töltetű fotók, amelyeket nőknek küldözgetett az egyébként házas politikus.

A másik tényező az, hogy a választott tisztséget eddig nem viselő Turner kifejezetten azzal az üzenettel kampányolt, hogy ez a választás referendum Barack Obama tevékenységéről. Az eredmény alapján az ítélet lesújtó: sok demokrata érzelmű szavazó is a republikánus jelöltre szavazott. Külön érdekesség, hogy a republikánus győzelemben a New York Times szerint szerepet játszott az is, hogy a körzetben élő, egyébként általában a demokratákkal szimpatizáló zsidó közösségben sokan elégedetlenek azzal, hogy Obama elődeinél kevésbé barátságos politikát folytat Izraellel szemben.

“Ma meggyújtottunk egy gyertyát. Hamarosan egy máglya lesz belőle” - mondta Bob Turner győzelmi beszédében, jelezve, hogy ő sem csak egy sima időközi választásnak tartja a keddi szavazást.