Nemrég emlegettem egy készülő könyvet, amely arról szól, hogyan kezeli a gazdasági válságot az Obama-kormányzat. Nos, a könyv itt is van (pontosabban egyelőre csak részletek jelentek meg belőle, de hamarosan a polcokon lesz), és egyből hatalmas vihar kavart. A könyv címe Confidence Men, a szerző pedig a Pulitzer-díjas Ron Suskind, a Wall Street Journal korábbi újságírója, aki több bestsellerré vált könyvet is írt a Bush-adminisztrációról.

A megjelent részletek alapján a könyv nem fest túl hízelgő képet Obamáról és stábjáról. Suskind leírja például azt, hogy miután Rahm Emanuel kabinetfőnök megelégelte a két fontos gazdasági háttérember, Larry Summers tanácsadó és Peter Orszag költségvetési igazgató marakodását, közölte velük, hogy békét kell kötniük. A két férfi egy felkapott indiai étteremben találkozott, és ott a Clinton-kormányzatban pénzügyminiszteri posztot betöltő Summers állítólag azt mondta Orszagnak: “Olyan ez, mint amikor gyerekként egyedül vagyunk otthon. Nincs egy felnőtt főnök. Clinton soha nem követte volna el ezeket a hibákat.”


Summers a baloldalon, Orszag a jobboldalon - Forrás: flickr.com/whitehouse

Más, az elnökkel szemben kritikus mondatok is vannak a könyvben. Anita Dunn egykori kommunikációs igazgatótól például azt idézi Suskind, hogy az Obama-kormányzatban kifejezetten nőellenes légkör uralkodott.

Dunn most tagadja, hogy ő bármikor ilyet mondott volna, és Summers is közölte, hogy torzítva adták vissza a szavait. A Fehér Ház szintén ellentámadásba lendült, és azt állítják, hogy a könyv tele van hamis állításokkal, helytelenül rekonstruált beszélgetésekkel és rossz következtetésekkel. Azt is jelezték, hogy Suskind épp azért kapott 90 percnyi interjúlehetőséget Obamával, hogy ezzel segítsék helyretenni az addig összegyűjtött valótlan információkat. A szerző egyik interjúalanya pedig azt állította, hogy az interjú során 90 százalékban Suskind beszélt, így nem érti, honnan is szerezte az információit.

Valóban vannak ténybeli tévedések a könyvben. Rosszul szerepel benne például egy újságíró neve, és Dan Pfeiffert, a Fehér Ház kommunikációs igazgatóját egy olyan tisztséggel illette, amelyet az soha nem töltött be. Ezeket könnyű cáfolnia a Fehér Háznak, de jóval nehezebb lesz megmásítani azt a szerintük hamis képet, hogy az elnök határozatlan a döntéseiben és rosszul menedzseli a csapatát. Talán nem is reagáltak volna olyan hevesen a könyvre, ha nem állna olyan rosszul az elnök megítélése a felmérésekben, különösen a gazdasági tevékenységét illetően.