potus & co

Most, hogy már a körbeudvarolt Chris Christie sem akar beszállni az elnökválasztási küzdelembe, nem valószínű, hogy más komolyan vehető versenyző el fog indulni. A mezőny tehát adott, a republikánusok az eddig felsorakozott jelöltek közül fogják kiválasztani azt, aki jövő ősszel szembeszáll Barack Obamával.

Nate Beeler Big Tease című karikatúrája

Egy felmérés szerint Christie ugyan előkelő helyen nyitott volna, ha beszáll (Mitt Romney-val került volna holtversenybe 17 százalékon a Quinnipiac Egyetem adatai szerint), de a Washington Post és az ABC News kutatása annyiban árnyalja a képet, hogy a teljes republikánus táboron belül mindössze 42 százalék gondolta úgy, hogy a New Jersey-i kormányzónak indulnia kellene.

Ez a felmérés más érdekességekkel is szolgál. Amikor Rick Perry texasi kormányzó augusztusban bejelentette az indulását, akkor azonnal az élbolyba került, a Washington Post és az ABC News kutatása szerint azonban most csak a második helyen áll, méghozzá jelentősen lemaradva. A legerősebb jelölt Mitt Romney 25 százalékkal, míg Perry 16 százalékon áll, holtversenyben Herman Cainnel.

A felmérés szerint Cain épp annak köszönheti az erősödését, aminek Perry a gyengülését: a tévévitáknak. A válaszadók azt mondták, hogy minél többet tudnak meg a komoly politikai múlttal egyébként nem rendelkező, vezetői tapasztalatait a Godfather pizzalánc élén szerzett Cainről, annál inkább kedvelik. Perrynél épp ellentétes a folyamat, a viták egyrészt rámutattak érvelési és lexikális hiányosságaira, másrészt ellenfelei kihasználták az alkalmat, hogy az orra alá dörgöljék a konzervatív tábor számára visszatetsző politikai döntéseit.

Perry azóta is magyarázgatja például azt, miért tartja helyesnek, hogy Texasban az illegális bevándorló diákok állami támogatást kapnak tanulmányaikhoz, míg a WashPost és az ABC felmérése szerint a republikánus tábor mintegy kétharmada mondja azt, hogy valószínűleg nem támogatna egy olyan jelöltet, aki ilyen politikát folytat. Az előválasztásokon várhatóan kulcsszerepet játszó tea partysok között pedig még nagyobb, 80 százalékos az elutasítás.

Perry tehát lefelé megy, Cain jön fel, Romney pedig maradt az élen. Mögöttük még ott vannak páran, és ezek az utóbbi hetekben lezajlott változások is azt mutatják, mindannyiukban közös az, hogy egyelőre még egyikük sem lehet biztos abban, hogy rögzült volna a helye ebben a versenyben.

Amikor Chris Christie 2009 őszén újonc politikusként kampányolt New Jersey kormányzói székéért, kénytelen volt eltűrni néhány kifejezetten személyes jellegű támadást. A hivatalban lévő demokrata kormányzó olyan reklámfilmet készített, amely Christie kövérségét hangsúlyozta ki, és azt mutogatta, hogyan reng a hája a nadrág felett. Christie-nek végül nem ártottak ezek a támadások, magabiztos győzelmet aratott, és az elmúlt néhány évben országos szinten is ő lett a republikánusok egyik legnépszerűbb politikusa. Sokan kedvelik szókimondó stílusát, költségvetési ügyekben tanúsított keménységét, és azt, hogy hajlandó volt szembeszállni az általában a demokratákhoz húzó, befolyásos szakszervezetekkel.

Chris Christie kormányzó - Forrás: www.nj.gov

Ez a népszerűség mostanra akkora mértéket öltött, hogy több befolyásos republikánus, illetve konzervatív háttérember egyre intenzívebben győzködi Christie-t, szálljon be a jövő évi elnökválasztásra felsorakozott republikánus mezőnybe. Bár ő maga már többször elmondta, hogy ez egyáltalán nem áll szándékában (igaz, viccelődött is azzal, hogy a spekuláló újságírókat talán csak az győzné meg az ellenkezőjéről, ha öngyilkosságot követne el), a republikánus táboron belüli legújabb zavarok után ismét felerősödtek a Christie indulását követelő hangok. Köztük van például Henry Kissinger korábbi külügyminiszter, Rupert Murdoch médiamágnás és Nancy Reagan egykori first lady.

A New York Times szerint nem is eredménytelenül megy a lobbizás, Christie stábja ugyanis mérlegeli, hogy milyen lehetőségeik vannak a szűk határidő (már nem sok idő van a papírmunka elvégzésére a hónapokon belül kezdődő előválasztás előtt) lejárta előtt egy esetleges kampány beindítására. A késői kezdés önmagában komoly kockázatokkal jár (a stáb összerakásától kezdve az adománygyűjtési sietségen át a hirtelen jött médiafigyelem árnyoldaláig), de úgy néz ki, hogy Christie-nek egy nagyon is személyes akadállyal is meg kell birkóznia.

Ez nem más, mint a testsúlya, ami most hirtelen kedvelt téma lett a lapokban és a politikai tévéműsorokban. “Chris Christie nagy problémája” - ez a címe annak a cikknek, amelyet a Washington Post közölt pénteken liberális szerzője, Eugene Robinson tollából. Robinson azt írja, hogy a túlsúly igenis politikai probléma, mert egy vezetőnek személyes példával is elöl kell járnia, és Christie kövérsége rossz üzenet az amerikai társadalomnak. Michael Kinsley, a Bloomberg publicistája pedig egyszerűen kijelenti, “Nézzék, én sajnálom, de Chris Christie kormányzó nem lehet elnök: ahhoz ő túlságosan kövér.”

Persze azonnal megszülettek a válaszok is, például Jennifer Rubintól szintén a Postban, amelyek szerint ez a gondolkodás kettős mércére vall, hiszen Barack Obamát például nem - vagy csak elszórtan - érték támadások azért, hogy dohányzik (azóta állítólag leszokott), és Bill Clintont sem nyilvánították alkalmatlannak azért, mert magas volt a koleszterinszintje.

Ha Christie úgy dönt, hogy elindul, várhatóan felerősödik ez a vita, és neki személyesen is válaszolnia kell majd ezekre a kérdésekre (egyébként már korábban is beszélt erről, és elismerte, hogy egészségtelenül étkezik), és el kell viselnie a Robinson cikkének címéhez hasonló - szerény véleményem szerint meglehetősen olcsó - poénokat is.

Amire viszont mindenképp rávilágít ez az epizód, az az, hogy mennyire nehéz lesz a republikánusoknak olyan jelöltet találni, akinek nincs valamilyen nyilvánvaló - politikai vagy személyes - szépséghibája. Mitt Romney és Rick Perry például vitathatatlanul sportos és jóképű, de az egyiknek az elveivel (illetve inkább annak hiányával), a másiknak pedig értelmi képességeivel van bajuk a republikánus tábor egyes tagjainak. Ha Christie indul, akkor legalább az is eldőlhet, hogy ezek a hiányosságok vagy néhány pluszkiló zavarja-e jobban a választókat.

Azért nem csak Rick Perry tud hatásvadász videókkal előállni. Itt van mindjárt legnagyobb riválisának, Mitt Romney-nak a legújabb klipje, amellyel tovább forgatja a kést abban a sebben, amely a tévévitákban esett Perryn.

A texasi kormányzónak az orlandói vitában volt az az emlékezetes mondata, hogy ha valaki bírálja őt azért, mert Texasban állami támogatást kapnak az illegális bevándorló diákok a tanulmányaikhoz, akkor „annak nincs szíve”. Már ott a helyszínen felzúdulva fogadta a közönség ezt a megjegyzést, és később Perry maga is közölte, hogy szerencsétlennek tartotta a megfogalmazást.

Láthatóan ez a sajnálkozás nem térítette el Romney-t attól, hogy napirenden tartsa a témát, és bevigyen egy újabb ütést ezzel kapcsolatban. A videó talán legerősebb része ebből a szempontból az, amikor Vincente Fox korábbi mexikói elnököt idézi, aki köszönetet mondott Texasnak a támogatásért. Érdemes lesz figyelni, milyen választ ad minderre Perry.

Rick Perry belépésével úgy tűnt, hogy a republikánusok végül találtak maguknak egy olyan jelöltet, aki konzervatív is, közvetlen stílusával könnyen meg is találja a hangot az emberekkel, és egy nagy állam (Texas) kormányzójaként vezetői tapasztalatokkal is büszkélkedhet. Perry azonnal az élre is került a felmérésekben, és úgy tűnt, nem is lesz, aki megállítsa. Most sem arról van szó, hogy valaki keresztezte volna az útját, hanem sokkal inkább arról, hogy úgy került bajba, hogy azért végső soron saját magát hibáztathatja.

Elvesztett vonzerő (Perry épp a feleségét csókolja itt) - Forrás: Rickperry.org

Több tévévitában is gyengén szerepelt, és ezt az ítéletet nem demokraták mondták ki róla, hanem republikánusok. Többen kifogásolták például azt, amikor a floridai vitában szívtelennek nevezte azokat, akik azért támadják, mert Texasban állami támogatást kapnak az illegális bevándorló diákok a tanulmányaikhoz. Másokat egyszerűen csak az zavart, hogy értelmetlenségeket beszélt. “Amikor Mitt Romney-hoz beszélt, akkor volt egy olyan rész, amelyet ha kinyomtatunk, nem is hiszem, hogy értelmezni lehetett volna” - idézett a Weekly Standard konzervatív lap bloggere egy republikánus szimpatizánst, Belinda Kapaunt, aki az újság szerint a tévévitára még Perry-jelvénnyel érkezett, de aztán annyira csalódott a politikusban, hogy másnap már nem tűzte ki.

Perry vesszőfutása nem ért véget a tévévitában nyújtott gyenge szereplésével (amit később ő maga azzal magyarázott támogatóinak, hogy kifárasztották az állandó támadások). Szombaton szimpátiaszavazást tartottak a floridai Orlandóban az elnökválasztáson indulni akaró republikánusok között, és nagy meglepetésre az eddig az abszolút esélytelenek közé sorolt Herman Cain nyert. Perry annak ellenére lett második, hogy komolyan vette a szimbolikus jelentőségű szavazást, és intenzív kampányt folytatott.

Maradva a Weekly Standardnél, a lap főszerkesztője, William Kristol közölt egy tömör és lényegretörő elemzést a helyzetről. Kristol arra jutott, hogy ugyan Perry láthatóan sebet kapott, de ettől még az ő megjelenése előtt a felmérésekben vezető Mitt Romney sem kapott erőre. Így szerinte még az is lehet, hogy egyikük sem lesz képes elnyerni az elnökjelöltséget. Rámutat arra, hogy négy évvel ezelőtt a kampánynak ebben a szakaszában a két legerősebb republikánus aspiráns Rudy Giuliani és Fred Thompson volt, de végül mindketten elbuktak, és John McCain lett a párt elnökjelöltje.

A kérdés csak az, hogyha nem Perry vagy Romney, akkor ki fog kikerülni győztesként a mostani küzdelemből? Cain ugyan megnyerte a szimpátiaszavazást, de ettől még továbbra sem tűnik igazán komolyan vehető jelöltnek (korábban egy pizzaláncot vezetett, választott tisztséget nem viselt). Bár most megint felerősödtek az újabb versenyzők beszállását követelő hangok (újra Chris Christie New Jersey-i kormányzót kapcitálják többen), ha lesz is ilyen bátor politikus, gyorsan kell cselekednie, mert jövő év elején indulnak az előválasztások, nem sok idő van a bemelegítésre.

Láttuk már ezt nem is egyszer. Egy tévévita az elnökválasztáson induló teljes republikánus mezőnynek (most épp kilencen voltak), ahol azonban igazából mindenki csak arra figyel, mit mond a két legesélyesebbnek tartott induló, Rick Perry és Mitt Romney. Csütörtökön a floridai Orlandóban rendeztek vitát (három héten belül a harmadikat), és a beszámolók alapján ismét a Perry-Romney összecsapás volt a fő attrakció.

A különbség legfeljebb az volt a korábbiakhoz képest, hogy ezúttal nemcsak a szokásos témákon - társadalombiztosítás, egészségügy - rugóztak, hanem előkerült az illegális bevándorlás is. A többségi republikánus vélemény az, hogy szigorúan kell kezelni a kérdést: egyrészt fokozni kell a határok ellenőrzését, másrészt a már az országban tartózkodó illegális bevándorlókat elsősorban nem integrálni kell, hanem felelősségre vonni. (Emlékezetes, hogy amikor George W. Bush megpróbált elmozdulni ettől, és az amnesztia lehetőségét is felvillantotta, egyik legcsúnyább törvényhozási vereségét szenvedte el.)

Ebbe a konzervatívok által képviselt szemléletbe nem feltétlenül passzol az, hogy a Rick Perry által vezetett Texas államban az illegális bevándorló gyerekek támogatást kapnak iskolai tanulmányaikhoz. Mitt Romney szerint ez egyfajta mágnesként vonzza a bevándorlókat, mire Perry egy - a fenti videóban is látható - érzelmes választ adott. Szerinte ha valaki azt gondolja, hogy büntetni kellene azokat a gyerekeket, akik nem saját elhatározásukból érkeztek az országba, “annak nincsen szíve”.

Nem feltétlenül győzött ugyanakkor meg mindenkit Perry ezzel a válasszal, a beszámolók szerint ugyanis a közönség egy része zúgolódva fogadta a választ. Ezek után nem lenne meglepő, ha Romney máskor is előhúzná ezt a kártyát.