potus & co

Először is elnézést az elmúlt hetek hallgatásáért. Részben annak a dolognak az előkészületei okozták, amelyet most egyfajta szolgálati közleményként be szeretnék jelenteni. Az amerikai politikát eddig tisztes távolságból, Budapestről követő blog ugyanis a belátható jövőben a tűz közelében készül majd. Méghozzá a közvetlen közelében, ugyanis egy ösztöndíjnak köszönhetően a következő tíz hónapot az Egyesült Államok fővárosában, Washington DC-ben fogom tölteni.

Így sokkal életszagúbb - és ígérem, gyakrabban frissülő - blogot lehet majd találni ezen a címen. Bár megesküszöm rá, hogy nem volt semmilyen egyeztetés Mitt Romney kampánystábjával, az érkezésem időzítése abból a szempontból is szerencsésen alakult, hogy épp szombaton jelentette be a republikánus elnökjelölt, hogy Paul Ryant, a drasztikus megszorításokat követelő képviselőházi tagot kéri fel alelnökjelöltnek. Ez egy merész lépés az eddig éppen óvatosságáról megismert Romney részéről, és egyben azt is jelezheti, hogy úgy érezte, valamilyen radikális húzásra van szüksége ahhoz, hogy lendületet adjon meglehetősen vérszegény kampányának.

Nemsokára jönnek aztán a pártok elnökjelölő konvenciói is, és teljes gőzzel beindulnak a kampányok. Minden jel arra utal, hogy nagyon kemény harcot fog vívni a két oldal, amelyben nem riadnak meg a nemtelen eszközöktől (lásd azt a demokrata hirdetést, amely közvetetten Romneyt teszi felelőssé egy rákbeteg nő haláláért) sem. A Potus a frontvonalból fog tudósítani ezekről az ütközetekről és persze az amerikai közélet egyéb érdekességeiről.

Emlékszik még mindenki John Kerry 2004-es szereplésére? Annak az elnökválasztási kampánynak az egyik legfontosabb témája az egyre rondábban alakuló iraki háború volt, és a demokraták azt hitték, hogy a vietnami veterán esélyes kihívó lehet majd a háborús bevetést megúszó George W. Bush-sal szemben. Ehhez képest Kerry épp ezen a ponton vérzett el. Megjelent a Swift Boat nevet viselő, háborús veteránokból álló csoport, amely azt állította, hogy a demokrata jelölt hazudott saját háborús múltjáról, és nem hajtotta végre a neki tulajdonított hőstetteket.

Bár nyilvánvaló volt a csoport politikai kötődése a republikánusokhoz, és Kerryt védelmébe vette egy sor egykori bajtársa, az intenzív kampány elérte a hatását. Sikerült rávetni a kétség árnyékát a demokrata politikus múltjára, és Bush végül - persze nemcsak emiatt - magabiztos győzelmet aratott a választásokon.

A republikánusok most attól tartanak, hogy valami hasonló fog történni ezúttal az ő jelöltjükkel, Mitt Romneyval. Ő ugyanis azzal az üzenettel szállt be a kampányba, hogy egykori üzletemberként tisztában van a gazdaság működésével, és így tudja, hogyan kell növekedést - és ezzel munkahelyeket - generálni. Mivel nincs sok esély arra, hogy a novemberi szavazásig hátralévő időben magához térjen a továbbra is gyengélkedő amerikai gazdaság, így ez egy erős alapállásnak tűnik.

Obamáék betámadják Romneyt

A hivatalban lévő elnök, Barack Obama kampánystábja azonban épp Romneynak ezt az erősségét vette célba. Elkezdték támadni azzal, hogy az általa korábban vezetett befektető cég, a Bain Capital több olyan céget is felvásárolt, amelyek aztán bizonyos nyereség megtermelése után tönkrementek, és így több százan veszítették el a munkájukat. Azt Obamáék is elismerték, hogy ezeknek az ügyleteknek a többsége 1999 után történt, amikor Romney már nem vett részt a cég tevékenységében. Csütörtökön azonban a Boston Globe közölt egy cikket arról, hogy különböző hivatalos cégiratokban az szerepel, hogy Romney 1999 és 2002 között is vezető tisztségeket töltött be a Bain Capitalnél.

Obamáék erre azonnal ráugrottak, és már konkrét bűncselekménnyel - a hatóságok félrevezetésével - vádolták meg Romneyt, pedig nemcsak a republikánus elnökjelölt, hanem független kampányfigyelő internetes oldalak is azt állították, hogy a Globe cikke nem feltétlenül mond ellent Romney korábbi kijelentéseinek. A jelölt ugyanis korábban is azt állította, hogy bár lényegében otthagyta a céget (hogy segítsen megmenteni a Salt Lake City-i téli olimpia káoszba fulladó előkészületeit), a formális kapcsolata megmaradt vele.Ez ráadásul csak az egyik olyan pontja Romney üzleti múltjának, amelyet Obamáék célba vettek. A republikánus jelöltet már az előválasztások során piszkálták akkori (szintén republikánus) riválisai, hogy miért nem hozza nyilvánosságra adóbevallását. Végül ezt még akkor megtette, de csak a 2010-est tette közzé, valamint egy előzetes adatsort a 2011-es jövedelmi helyzetéről. Ebből is kiderült, hogy vagyonának egy része svájci, bermudai és kajmán-szigeteki bankszámlákon van elhelyezve, ami ugyan törvényes, de nem mutat feltétlenül jól egy hazafias kampányt folytató politikus részéről.

Romneyék visszavágnak Obamának

Romney azt állította, hogy a vagyona egy úgynevezett blind trustra van bízva, vagyis neki nincs közvetlen hatása a befektetési döntésekre. Egyrészt azonban mint az a Vanity Fair cikkéből kiderül, nem biztos, hogy ez tényleg így van, másrészt Romney nem hajlandó nyilvánosságra hozni a korábbi adóbevallásait, pedig azokból egyértelműbbé válhatna jövedelmi helyzetének alakulása. Romney egyelőre vonakodik ezt megtenni, ami viszont Obamáék kezére játszik. A Romney körül szaporodó, tartósan ott is maradó kérdőjelek ugyanis beleégethetik a választók agyába azt, hogy valami nem stimmel ezzel a jelölttel.

Márpedig a nyár hagyományosan az alapozás időszaka az elnökválasztási kampányokban. Ilyenkor igyekeznek az egymással szembenbálló oldalak minél kedvezőbbre alakítani azt a terepet, amelyen aztán megvívják majd a csatáikat közvetlenül a novemberi szavazás előtt. Nyolc évvel ezelőtt ez a republikánusoknak ment jobban, a demokraták azonban láthatóan tanultak az akkori leckéből.

Kétségbeesett levelet küldött múlt héten támogatóinak Barack Obama. “Én leszek az első elnök az újkori történelemben, aki alulmarad a kiadásokban az újraválasztási kampányában, ha a dolgok úgy folytatódnak, ahogy eddig” - állt az üzenetben, amely arra szólította fel a szimpatizánsokat, hogy küldjenek adományokat az Obama-kampánynak.

Bár az elnök stábja még nem hozta nyilvánosságra júniusi adománygyűjtési adatait, nagy meglepetés lenne, ha sikerült volna túlszárnyalnia riválisát. Mitt Romney és a republikánus párt ugyanis a csütörtökön közzétett számok szerint 100 millió dollárt gyűjtött össze, aminek nagy része új adományozóktól származott. Ez az összeg ráadádásul nem tartalmazza azokat az adományokat, amelyeket a Romneyt és általában a republikánus pártot, illetve a konzervatívok számára fontos ügyeket támogató szervezetek kaptak. A republikánusok szerint a párt történetében még soha nem fordult elő, hogy egy jelölt ennyi pénzt szedjen össze egy hónap alatt.

Romney már májusban is jól teljesített, akkor a párttal együtt 77 millió dollárt gyűjtött össze, szemben Obamáék 60 milliójával. Ezek a trendek azt mutatják, hogy a republikánus jelölt masszív háttérrel tud ráfordulni a hagyományosan a nyár végén élesbe forduló elnökválasztási kampányra. Az utóbbi pár napban azonban úgy tűnt, hogy akadozott a profi republikánus gépezet.

Az egyik ilyen epizód a legfelsőbb bíróság múlt heti döntéséhez kapcsolódik. A testület többsége azzal az érveléssel ítélte meg alkotmányosnak Obama egészségügyi reformját, hogy a szövetségi kormány az adókivetési jogát gyakorolja akkor, amikor büntetést fizettet azokkal, akik nem kötnek maguknak egészségbiztosítást. Romney egyik tanácsadója előbb azt közölte, hogy a jelölt úgy gondolja, ez nem számít adónak (és így nem is alkotmányos), maga Romney azonban később előállt azzal, hogy ha már a legfelsőbb bíróság így gondolja, akkor ő is egyetért ezzel.

Ez a váltás tovább erősítheti azt a képet, hogy Romney mindig hajlamos az épp aktuális széljárásnak megfelelően alakítani a nézeteit, de akadt aztán ennél nagyobb problémája is. Csütörtökön az amerikai konzervatívok egyik legfontosabb fórumának számító Wall Street Journal szerkesztőségi cikkben támadta őt, a lap szerint ugyanis Romney szép lassan el fog szúrni egy történelmi esélyt a Fehér Ház megszerzésére.

“A Romney-kampány azt hiszi, hogy biztonsági játékkal eljuthat a Fehér Házba, ha csak annyit mond, hogy a gazdaság bajban van, és ez Obama hibája. Rajta vagyunk az e-mail listájukon, és a napi üzenet az, hogy “Obama nem működik”. Kösz, srácok, de az amerikaiak ezt már tudják. Amit hallani akarnak a kihívótól, az annak a megértése, hogy miért nem működnek az elnök intézkedései, és hogy mitől lesz jobb Romney programja” - írta a lap. Kemény szavak ezek, és ehhez hozzájött még az is, hogy a befolyásos konzervatív médiamágnás, Rupert Murdoch (többek között a WSJ tulajdonosa) a Twitterén azt üzente Romneynak, hogy rúgja ki a stábját, mert láthatóan nem jó munkát végeznek.

Nem a legfelhőtlenebb napjait éli tehát Romney, de persze az ilyen döccenők minden kampányban előfordulnak. Ráadásul épp pénteken várhatók az újabb állásadatok, és ha ezek is olyan lesújtó képet festenek majd az amerikai munkaerőpiaci helyzetről, mint az utóbbi hónapok számai, akkor ismét Obama felé fognak majd irányulni a kritikus hangok.

Nézzük először magát a hírt. Az amerikai legfelsőbb bíróság nagyrészt alkotmányosnak ítélte meg azt az egészségügyi reformot, amelyet Barack Obama elnök szorgalmazására fogadott el az amerikai törvényhozás - teljes republikánus ellenkezés mellett - két évvel ezelőtt. A bíróság előtt a törvény több elemét is megtámadták, ezek közül a legfontosabb az volt, hogy vajon kötelezheti-e a szövetségi kormány az amerikai állampolgárokat arra, hogy egészségbiztosítást kössenek.

Európai szemmel furcsának tűnhet, hogy erről vita van egy fejlett országban a 21. század elején, de a híres amerikai szabadságeszménynek része az is, hogy ott nagyon is meggondolják, mi az, amit előírhat polgárainak az elvileg őket szolgáló állam, és mi az, amit nem. Most azt a nagyon egyszerű kérdést tették fel sokan, hogy vajon a kormány kötelezhet-e bárkit is egy olyan termék megvásárlására, amit az adott ember nem akar megvásárolni. Például: kötelezővé lehet-e tenni a brokkoli vásárlását? (Ez konkrétan szerepelt példaként a legfelsőbb bírósági mérlegelésben.)

A bíróság végül szűk többséggel (5-4 arányban) a törvény vitatott elemeinek többségét alkotmányosnak ítélte meg. Köztük van a biztosításra való kötelezettség is (merthogy ez egyfajta adó, márpedig adót kivethet a kormány), ami nélkül valószínűleg az egész reform semmit nem érne. Ha ugyanis nem kötelező a biztosítás, akkor nem lenne fedezet a törvény több fontos intézkedésének végrehajtására (például, hogy ne tagadhassák meg a szolgáltatást, illetve ne szabhassanak felárat a biztosítók az előzetes betegségekkel rendelkezők esetében).

Ezt a fejleményt sokféle képpen lehet értelmezni. Egyrészt ott van a nettó politika: az egészségügyi reformról indulatos viták zajlottak a demokraták és a republikánusok között. Előbbiek szerint szégyen, hogy a gazdag országok közül az Egyesült Államok az utolsó, ahol nincs általános egészségbiztosítás (és ezzel együtt ellátás), utóbbiak szerint viszont a reform durva megsértése az egyén szabadságjogoknak. Mivel a törvény marad, így a legfelsőbb bírósági döntés egyértelmű politikai győzelem Barack Obamának és a kongresszusi demokratáknak, ami lendületet és némi önbizalmat adhat az elnök gyengélkedő újraválasztási kampányának is.

Van azonban egy másik fontos tanulsága a döntésnek. Az utóbbi hetekben mást sem lehetett hallani, mint hogy a legfelsőbb bíróság átpolitizálttá vált, és így képtelen betölteni szerepét, vagyis az alkotmányosság feletti őrködést. Szokták mondani, hogy a mindenkori amerikai elnök legfontosabb döntése az, amikor lehetősége van új tagot jelölni a legfelsőbb bíróságba. Megteheti ugyanis, hogy a saját ideológájának megfelelő bírát jelöl, aki aztán élete végéig (vagy pedig lemondásáig) tagja lehet a nagyhatalmú testületnek. Most jelenleg épp az a felállás, hogy van öt konzervatívnak és négy liberálisnak besorolt bíró. (Igaz, a konzervatív többséghez sorolják Anthony M. Kennedyt is, aki időnként a liberálisokkal szokott szavazni, így egyfajta mérleg nyelve szerepet is betölt.)

Sok példa van ugyanakkor arra, hogy a megbízható liberálisnak vagy konzervatívnak tartott bíró végül önjáróvá válik, és szembemegy az őt jelölő politikus érdekeivel/értékeivel. A keményvonalas konzervatívok között van például számon tartva a mostani főbíró, John Roberts is, aki azonban ezúttal a liberálisokkal együtt szavazott, és alkotmányosnak ítélte meg a törvény központi elemének tartott biztosítási kötelezettséget. Roberts tette ezt úgy, hogy nyilván tisztában volt az ügy politikai jelentőségével, azzal, hogy az elvileg hozzá közel álló oldal súlyos csapásként fogja fogadni a bírósági ítéletet. Ez mégsem tartotta vissza attól, hogy - minden bizonnyal alapos mérlegelés után - meghozzon egy nehéz döntést, és egyúttal leírja a következő nagyon bölcs mondatot: “Nem a mi feladatunk az, hogy megvédjük az embereket a politikai döntéseik következményeitől.”

Biztos vannak politikai győztesei is ennek az ítéletnek, de az igazi diadalt azok aratták, akik szeretnek hinni abban, hogy a demokrácia alapintézményei teszik a dolgukat.

Vendégposzt: Ballai Vince, Texas

Az egész karrierjét úgy csinálta végig, hogy soha nem hagyta, hogy befolyásolják. Ezzel szolidaritását fejezi ki támogatói felé, egyúttal sakkban tartja riválisait - mondta Ron Paul republikánus politikusról szombaton a Youth for Ron Paul nevű szervezet austini képviselője, Kathleen Bates.

Ron Paul ugyan már hetekkel ezelőtt bejelentette, hogy a hátralévő előválasztásokon már nem indul, május közepén pedig közölte, felhagy a kampányolással, ám még nem lépett vissza hivatalosan, és nem utalt arra, hogy a legesélyesebb jelölt, Mitt Romney mellé állna.

Kathleen Bates - Forrás: Ballai Vince

Paul ráadásul azokban az államokban, ahol már lezajlott az előválasztás, még küzd a republikánus elnökválasztó nagygyűlés delegáltjaiért. Az aktivista szerint ez szimbolikus dolog. Ron Paul 76 éves, a mostani kampány után úgyis nyugdíjba fog vonulni, de meg akarja mutatni a többieknek, hogy képes végigcsinálni.

Stratégiája bejött, az Iowában péntek éjjel lezajlott körzeti-, illetve szombaton lezajlott állami konvenciókon megválasztott delegáltak túlnyomó többsége - 28-ból 21 - az ő embere lesz, jóllehet jelezték, nem áll szándékukban nevezni őt elnökjelöltnek a párt augusztus végén Tampában tartandó elnökjelölő konvención. (Bár az iowai caucust Rick Santorum nyerte, nem sokkal megelőzve Mitt Romneyt, az állam szabályai szerint az akkori eredmény nem feltétlenül befolyásolja a konvención résztvevő delegáltak arányát.)

Ron Paul népszerű a fiatalok körében - Forrás: Flickr

Az aktivista szerint Ron Paul fő célja, hogy továbbra is hatékonyan tudja befolyásolni a republikánus párt politikáját. Ráadásul Mitt Romney végig tartani fog attól, hogy szavazókat veszít miatta, és talán Barack Obama is félhet ettől. A libertárius - az államszervezetnek és a kormánynak minél kisebb szerepet adó - eszméket követő Ron Paul mindkét párt szavazói köréből tud magának támogatókat szerezni, és így üzenni is tud, hogy ha nem változtatják meg a politikájukat, akkor szavazatokat veszítenek - mondta az aktivista, aki hisz abban, hogy akár így is, de sakkban kell tartani a vezető politikusokat.

"A politikus olyan mit egy kutya, ha felengeded a kanapéra, akkor felugrik, de ha ahhoz szoktatod, hogy kint maradjon az udvaron, akkor kint marad " - jegyezte meg az aktivista. A totális szabad piac, a drogliberalizáció mellett, illetve az amerikai központi bank, valamint az adóhatóság megszüntetéséért kiálló, Texasból delegált kongresszusi képviselő nagy népszerűségnek örvend egyes republikánus körökben, jóllehet keményen háború- és hadseregellenes felfogása miatt kilóg a pártból.