potus & co

Volt még március elején az a bizonyos szuperkedd, amely azonban végül mégsem alakult túlságosan szuperül. Nem dőlt el akkor semmi, csak egy közepesen izgalmas fordulója volt Mitt Romney és Rick Santorum kínkeserves küzdelmének.

A republikánus előválasztás azóta lényegében eldőlt, így az egyes államokban sorra kerülő szavazásoknak elvileg nincs tétjük. A május 8-át mégis nyugodtan lehetne szuperkeddnek hívni, ugyanis egy csomó érdekes fejleményt hozott. Igaz, ezúttal nemcsak republikánus előválasztások zajlottak, hanem ezeket kísérte több egyéb szavazás is. Nézzük sorban, melyiknek milyen jelentősége van.

A nagy vesztes
Indiana államban szavaztak arról is, hogy melyik republikánus politikus induljon az állam egyik szenátusi helyéért. Ezt a mandátumot jelenleg Dick Lugar birtokolja, aki 35 éve képviseli Indianát a szövetségi szenátusban. Hatszor választották meg, most azonban ez a szép sorozat befejeződni látszik, Lugar ugyanis elbukta az előválasztási küzdelmet a konzervatív tea party mozgalom által támogatott Richard Mourdockkal szemben. Ez az eredmény jelzi, hogy a kemény megszorító politikát és a washingtoni törvényhozás megújulását követelő konzervatív mozgalom továbbra is erős a párton belül.

A börtöntöltelék
Az ugyan biztosra vehető, hogy a demokraták elnökjelöltje Barack Obama lesz, az előválasztási folyamat ettől függetlenül szép csendben zajlik ennél a pártnál is. A keddi nyugat-virginiai szavazáson az amerikai elnöknek egy meglehetősen furcsa ellenfele akadt Keith Russell Judd személyében, a férfi ugyanis jelenleg 210 hónapos börtönbüntetését tölti zsarolási kísérletért. Judd ráadásul nem is szerepelt rosszul: több megyében is le tudta győzni Obamát, és így elvileg rendelkezhet egy küldöttel az augusztusi észak-karolinai elnökjelölő konvención.

Egy furcsa ellenfele akadt - Forrás: Flickr/White House

Ez nyilván nem veszélyezteti Obama jelölését, de a Politico emlékeztet rá, hogy nem ez az első alkalom, hogy az előválasztások során a szavazók elégedetlenségüket fejezték ki a várható demokrata jelölttel szemben. Márciusban az oklahomai előválasztáson szintén több megyében veszített Obama, akkor egy abortuszellenes aktivistával szemben.

A melegházasság
Észak-Karolinában az előválasztások mellett népszavazást is tartottak az állam alkotmányának egy olyan módosításáról, amely kimondja, hogy házasság csak férfi és nő között létezhet. A szavazók túlnyomó többsége igennel voksolt, így Észak-Karolina a 30. olyan állam lett az Egyesült Államokban, amely tiltja a melegházasságot. Ez a népszavazás egy különösen kényes helyzetben éri a Fehér Házat, az utóbbi napokban a kormányzatot ugyanis magyarázkodásra kényszerítette az, hogy Joe Biden alelnök vasárnap egy interjúban kijelentette, támogatja a melegházasságot. Ez a nézet nem passzol a hivatalos Fehér Ház-i állásponthoz, amely szerint az elnök egyelőre nem kötelezte el magát a melegházasság ügyében. Az elnök azt a kissé nehezen megfogható nézetet képviseli, hogy ugyan nem támogatja nyíltan, hogy a melegek házasodhassanak, viszont ellenzi ennek az intézménynek a tiltását.

A kihívó
És végül Wisconsin. Ebben az államban június 5-én tartanak egy úgynevezett visszahívási választást, amely lényegében arról szól, hogy helyén maradhat-e a Scott Walker reublikánus kormányzó. Kedden arról döntöttek a helyi demokraták, hogy kit indítanak ellene, és ezt az előválasztást Milwaukee polgármestere, Tom Barrett nyerte meg. Barrettnek sikerült legyőznie a szakszervezetek által támogatott jelöltet, aminek a jelentőségét az adja, hogy Walker visszahívását épp a szakszervezetek elleni intézkedései miatt kezdeményezték ellenfelei.

Nagyot fordult a világ néhány hét alatt. Legalábbis Rick Santorummal, aki kampányának április elejei felfüggesztése előtt Mitt Romney talán legkeményebb bírálója volt. „Vegyük bármelyik republikánust az országban. Ő a legrosszabb, akit elindíthatunk Barack Obamával szemben” – hangzott például az egyik emlékezetes mondata Romneyról.

Ehhez képest hétfőn este a saját támogatóinak küldött levelében Santorum bejelentette, hogy hivatalosan is támogatásáról biztosítja Romneyt. Közölte, hogy ezt azért tette meg most, mert múlt héten volt alkalma személyesen is találkozni vele, és átbeszélni a dolgokat.

Santorum egy februári fotón - akkor még támadta Romneyt - Forrás: Flickr/Rick Santorum

Bár nagyon meleg szavakkal méltatta egyori riválisát, nem próbált teljesen fátylat borítani a küzdelmeikre. „Az előválasztási kampány egyértelművé tette, hogy Romney kormányzó és köztem vannak különbségek. De van sok fontos terület, amelyekben egyetértünk” – írta Santorum, hozzátéve, hogy a legfőbb közös pont az, hogy mindketten azt gondolják, Obamát le kell győzni.

A mélykonzervatív nézeteiről ismert Santorum támogatása segíthet Romneynak abban, hogy tovább csillapítsa a republikánus párt fontos bázisát jelentő vallásos konzervatívok kétkedését vele szemben. Persze egyben kényes is lehet Santorum közelsége, mert a végső győzelemre akkor van igazán esélye Romneynak, ha sikerül valamennyire távolságot tartania a pártok mellett el nem kötelezett választók számára túlságosan vad nézeteket (például az abortusz teljes tiltása, vagy Santorum mondatai arról, hogy a sátán garázdálkodik az Egyesült Államokban).

Érdemes lesz tehát figyelni, hogy Romney mennyire fogadja meg Santorumnak azt a tanácsát, hogy stábjába vegyen fel minél több konzervatív elkötelezettségű embert. Obamáék valószínűleg örömmel fogadnák, miután már eddig is igyekeztek úgy beállítani Romneyt, mint egy szélsőségesen konzervatív figurát.

Romney kitartó ekézése után Obamáék előálltak egy pozitív üzenetű hirdetéssel is. A hétvégi hivatalos kampánynyitó után most hétfőn közzétették az alábbi egyperces videót, amely úgy foglalja össze az elmúlt bő három évet, hogy Obama örökölt egy csomó problémát, és ugyan még mindig nem sikerült mindent megoldani, de már elkezdődött a talpraállás. A szlogen pedig nemes egyszerűséggel annyi: forward, vagyis előre.

Ennek az üzenetnek a legkényesebb pontja az, hogy vajon hogyan rezonál ez a diadalittas üzenet annál a sok-sok választónál, akik továbbra is bizonytalanságban élnek, és képtelenek például munkát találni. Obama stábja ezt úgy próbálja megoldani, hogy a derűs helyzetleírást azonnal árnyalják is azzal, hogy persze még nem tartunk ott, ahol kellene, folytatni kell a munkát.

Romneyék eközben láthatóan úgy gondolják, hogy van azért fogás ezen a jól hangzó üzeneten, és vasárnap közzétettek egy olyan szpotot, amely a nem túl biztató pénteki állásadatokról megjelent kommentárokból gyűjti össze a legsötétebbeket.

Nagyon eltérő képet fest tehát a két rivális oldal, de igazából semmi meglepő nincs ebben a kampányban. Az a lényeg, hogy kinek a történetét fogja majd elhinni a választók többsége. Ezt értelemszerűen még nem tudjuk, de egész jó számszerű megközelítés olvasható Nate Silver nagyszerű blogjában (aki nem akarja végigolvasni, annak röviden: Silver következtetése az, hogy talán a most tapasztalható gyengébb gazdasági növekedés - és az ezzel járó állásteremtés - is elég lehet Obama újraválasztásához).

Továbbra is a gazdaság a fő témája a kampánynak, de azért időnként előkerülnek külpolitikai ügyek is. Ezek jellemzően akörül forognak, hogy vajon melyik jelölt képes határozottabban képviselni az amerikai érdekeket (és értékeket) külföldön. A legtöbb esetben a kérdés leegyszerűsíthető arra, hogy vajon ki a keményebb, és ez a játszma a mostani kampányban is elkezdődött.

Az általánosító leírás szerint a demokraták a puhányabbak, a republikánusok pedig a harciasabbak, de persze mint minden általánosítás, ez sem mindig állja meg a helyét. A stílusa alapján Obama is inkább konfliktuskerülő kategóriába tartozna, és valószínűleg ennek a hozzáállásnak szólt például az, hogy a megválasztását követő évben már meg is kapta a Nobel-békedíjat. Persze már a díj átvételekor feltűnő volt, hogy beszédének hangsúlya nem annyira a békén, hanem a háborún, pontosabban annak időnkénti szükségességén volt, azóta pedig konkrét tettekkel bizonyította, hogy puhánynak sem éppen nevezhető.

Obama Afganisztánban - Forrás: Flickr White House

Példátlan mennyiségű drone-támadásra adott parancsot terroristának tartott emberek ellen, és ezektől az sem tartotta visssza, hogy az ilyen akciók többsége civil áldozatokat is követel. Keménységre vallott az is, hogy Obama parancsot adott egy amerikai állampolgárságú al-Kaida-tag megölésére, ami miatt komoly bírálatok érték a demokrata párthoz általában közelebb álló liberális körökből is.

És akkor még nem is beszéltünk a legnagyobb trófeáról, Oszama bin Laden megöléséről. Bár Obama minden ezzel kapcsolatos eddigi megszólalásában az akciót kivitelező kommandósokat méltatta, most - az egyéves évfordulóval egybekötve - kampányának is fontos eleme lett. Nemcsak hogy igyekeztek mindent megtenni azért, hogy emlékeztessék az amerikai választókat arra, milyen bátor döntést hozott a kockázatos akció elrendelésével, de még attól sem riadtak vissza, hogy odaszúrjanak a nemzetbiztonsági területen általában keményebbnek tartott republikánusok színeiben induló riválisnak, Mitt Romneynek.

Az alábbi hirdetésben egyenesen azt sugallják, hogy Romney talán nem adta volna ki a parancsot Oszama bin Laden megölésére:

Ez a szpot még egyes liberálisokból  - például a Huffington Post alapítójából, Ariana Huffingtonból - is ellenérzéseket váltott ki, mondván, hogy Obama olcsó kampánycélokra használ fel egy ilyen fontos nemzetbiztonsági történést, de közben azért Romney sem hagyja magát. Láthatóan ő is keresi azokat a gyenge pontokat, ahol ki tudja kezdeni Obamát. Ilyennek ítélte meg például a házi őrizetéből megszökött kínai aktivista, Csen Kuang-csen esetét, aki először a pekingi amerikai nagykövetségre menekült, majd kissé zavaros körülmények között távozott onnan.

Bár az amerikai diplomaták állítják, hogy az aktivista saját elhatározásából, a feleségét ért fenyegetések miatt döntött a távozás mellett, megjelentek olyan hírek is, hogy a nagykövetség érdekében állhatott az, hogy Chen - még az épp közelgő amerikai-kínai tárgyalások előtt - elhagyja a képviseletet. “Ha ezek a jelentések igazak, akkor ez egy sötét nap a szabadságnak, és szégyen az Obama-kormányzat számára” - fogalmazott Romney.

Nem valószínű, hogy ezzel maradandó sérülést okozott riválisának, de a játszma nem áll meg. A két oldal abból indul ki, hogy egy gyengének tűnő jelölt nem tud nyerni, és mindent meg fognak tenni azért, hogy a másikat ilyennek fessék le.

Barack Obama a 2008-as kampányban fennkölt, érzelemdús beszédeket mondott, de közben sokat emlegette azt is, hogy a barátaival eljár kosarazni, vagy hogy hiányzik neki a régi chicagói fodrásza. Ezek alapján lazának és közvetlennek tűnt, az őt közelebbről ismerők azonban már akkor azt mondták, hogy valójában nagyon visszafogott, sőt, sokszor hűvös és távolságtartó.

Ezt a képet erősíti most egy hamarosan megjelenő új életrajz, amelyből már megjelentek részletek. A Washington Post újságírója, David Maraniss által írt könyv ugyanis idéz Obama egyik korábbi barátnőjének, Genevieve Cook naplójából. Cook a nyolcvanas évek közepén járt egy évig Obamával, és egy darabig laktak is együtt. A jelenlegi elnök akkor 22 éves volt, épp csak kikerült a Columbia egyetemről.

Cook azt írta Obamáról, hogy olyan, mintha egy fal venné körbe, amelyet nehéz áttörni. A nő szerint ugyan mindenképp rendelkezik „szexuális melegséggel”, de emellett ridegség is jellemzi, ami Cook szerint nagyon zavaró. „Bár édes szavakat mond és tud nyílt és bizalmas lenni, ott van az a hűvösség is” – tette hozzá Cook.

Bár téma volt köztük a faji kérdés (Cook fehér), az életrajzból megjelent részletek azt sugallják, hogy a szakításhoz nem az ebből adódó esetleges feszültségek vezettek, hanem az, hogy a nő úgy érezte, nem nyílik meg előtte Obama. Cook azt írta, számára úgy tűnt, hogy Obama mindig egyfajta megfigyelői szerepben volt, és ugyan bízott benne, hogy idővel ez megváltozik, végül nem következett be.