potus & co

Nem kellett sokat várni a visszavágásra. Most, hogy a texasi előválasztás után már hivatalosan is megvan az elegendő számú küldött, Mitt Romneynak már tényleg nincs más dolga, mint hogy szembenézzen riválisával, Barack Obamával.

Az első ütközet már le is játszódott előttünk. Obama azzal támadta Romneyt, hogy üzletemberként munkahelyek felszámolásában vett részt, de ez a próbálkozás nem igazán jól sült el. Az elnököt még saját táborán, a demokrata párton belül is bírálták, amiért ehhez a szerintük demagóg üzenethez nyúlt. Mások pedig azon fanyalogtak, hogy a négy éve a remény és változás jelszavával kampányoló, a negatív üzeneteket nagyrészt kerülő politikus most egyből ellenfele ütlegelésével indított.

Ráadásul közben Romney sem volt tétlen, és nem is kellett nagyon sokat kutakodnia azért, hogy Obama üzleti érzékét megkérdőjelező információkat találjon. Az elmúlt hónapokban sokat cikkeztek egy bizonyos Solyndra nevű cégről (különösen a Washington Post nyomozó újságírói jártak az élen), amely 535 millió dolláros hitelgaranciát kapott a szövetségi kormánytól, később aztán csődbe ment.

A cikkekből az derült ki, hogy nem éppen körültekintően hozták meg a hitelgaranciáról szóló döntést. Egyrészt kemény lobbizás ment a háttérben, másrészt a kormányzati tisztviselők kissé elvakulva azt hitték, hogy a megújuló energiával foglalkozó cég lehet majd a jelképe az Obama által ígért zöldenergiás befektetéseknek.

Ehhez képest a csőd miatt legfeljebb elrettentő példaként alkalmazható most, és pont ezt használja ki Romney, aki egyik új hirdetésében a Solyndra-történettel (és más, szerinte rosszul sikerült befektetésekkel) próbálja bebizonyítani, hogy az amerikaiaknak nem szabadna Obamára bízni adódollárjaikat.

Hetek óta megy egy érdekes per, amelynek vádlottja az egykori demokrata reménység, John Edwards. A korábbi észak-karolinai szenátor egy időben nagyon közel került a hatalom csúcsához: 2004-ben ő volt John Kerry mellett az alelnökjelölt, és 2008-ban is az erősebb elnökjelöltek között tartották számon. Minden kelléke megvolt ahhoz, hogy sikeres politikus legyen: gazdagság, megnyerő külső és látszólag harmonikus családi élet.

Edwards a 2008-as kampányban - Forrás: John Edwards Flickr 

Ma azonban tudjuk, hogy Edwards valójában nagyon problémás figura: a perben azzal vádolják, hogy szabálytalanul használt fel adományokat arra, hogy eltartsa szeretőjét, akivel közös gyermekük is született. És ez csak a jéghegy csúcsa. Épp nemrég fejeztem be John Heilemann ls Mark Halperin bestsellerét, a 2008-as kampányról szóló Game Change című könyvét, amely ugyan főleg az Obama-Clinton párbajra, illetve Sarah Palin feltűnésére koncentrál, de vannak benne érdekes részletek Edwardsról is.

Leírják például azt, hogy Edwards milyen nagy változáson esett át a 2004-es elnökválasztási kampányban. Az addig szerény politikusnak a fejébe szállt a siker, és míg korábban egy-egy kampányesemény után viccelődve szokta mondani, hogy mennyire szereti őt a tömeg, addig akkoriban már mindenféle irónia nélkül mondogatta, hogy “imádnak engem”. Megváltozott a stílusa is, saját stábjának tagjaival elkezdett lekezelően viselkedni, és olyan allűrjei lettek, hogy csak első osztályon vagy magángépen volt hajlandó repülni. Előfordult az is, hogy egy-egy utazás előtt megkérte valamelyik munkatársát, nézzen utána, milyen filmeket vetítenek a szóba jöhető járatokon, és ennek alapján választotta ki, hogy melyikkel utazzon.

A házasságon kívüli kapcsolata önmagában jelzi, hogy nem volt éppen idilli a viszonya a feleségével (aki azóta elhunyt rákban), de a könyvből kiderül, hogy szinte állandóan marakodtak, és volt rá példa, hogy Edwards egy közös utazáson inkább átült egy másik autóba, csak hogy ne kelljen a nővel beszélnie. Közben persze kifelé eljátszották, hogy harmonikus házasságban élnek.

Az pedig már tényleg csak a szánalmas jelzővel írható le, hogy Edwards még akkor is nagyratörő politikai terveket dédelgetett, amikor fény derült magánéleti visszásságaira. Edwards már a botrány kirobbanása előtt sejtette, hogy Obama és Clinton mellett nem lesz sok esélye a végső győzelemre, ezért különböző háttéralkukat próbált kötni.

A klasszikussá vált videó a szépítkező Edwardsról

Obamának már az első előválasztási forduló (Iowa, amelyet Obama nyert) után megüzente, hogy hajlandó belemenni abba, hogy egy alelnökjelöltségért cserébe kiszáll a versenyből és támogatja őt. Obama erre nemet mondott, de Edwards nem adta fel. Később azt üzente egy közvetítőn keresztül, hogy beéri az igazságügy-miniszteri pozícióval is. Amikor Obama ezt meghallotta, akkor a könyv szerint azt mondta egyik tanácsadójának, hogy ez őrültség, ha ilyen alkut kötne, nem lenne alkalmas elnöknek.

Közben Edwards próbálkozott Hillary Clintonnál is, akitől kapott olyan jelzéseket, hogy győzelem esetén számítana rá a kormányzatban, viszont a verseny előrehaladtával egyértelművé vált, hogy Obama lesz a nyerő. Így Edwards ismét nála próbálkozott, és végül konkrét pozíció ígérete nélkül is belement abba, hogy nyilvánosan a támogatásáról biztosítsa őt. Edwards ekkor már abban bízott, hogy legalább a demokrata konvención sikerül helyet kapnia a szónokok között, de a nyár közepén egyértelművé vált, hogy erre sem lesz esélye.

Már nemcsak pletykáknak minősíthető hírek jelentek meg házasságon kívül született gyermekéről, hanem fotók is, és a sztori iránt elkezdtek érdeklődni a nagyobb médiumok is. Edwards még ekkor is azt hitte, hogy valahogy megúszhatja az ügyet, és az egyik tanácsadójának azt mondta, be fogja ismerni a hűtlenséget, de az apaságot nem. Ezt azzal indokolta, hogy nem akarja veszélybe sodorni esetleges miniszteri kinevezését. A tanácsadó nem akart hinni a füleinek. “John, az réges régen volt” - mondta neki.

Végül Obamáék megüzenték Edwardsnak, ne számítson arra, hogy felszólalhat a konvención, az egykor reményteli politikus számára így teljes bukással zárult a 2008-as kampány. Hamarosan pedig az is kiderül, mit tartogat számára a per, amelyben ha minden vádpontban bűnösnek találják, akkor akár 30 év börtönbüntetést is kaphat.

„Még lesz több is.” Így kommentálta a Politicónak egy, az Obama-kampányra rálátó forrás azt a politikai vihart kavaró hirdetést, amellyel hétfőn állt elő az elnöki stáb. A kétperces filmben olyan emberek szólalnak meg, akik elveszítették a munkájukat egy acélgyárban, miután megvette azt Mitt Romney egykori cége, a Bain Capital. Tisztességben megöregedett melósok beszélnek arról, hogy a gazdagok tönkretették az életüket, hogy kiszívták a vérüket, közben pedig időnként bevágnak egy-egy mondatot a saját üzleti sikereivel büszkélkedő Romneytól.

Nagyon hatásos film, és egyelőre nem látszik, hogy mit tud majd kezdeni vele Romney. A Bain Capital egy olyan cég, amely rossz állapotban lévő vállalatokat vásárol fel, majd aztán átszervezés/átalakítás után eladja, a nyereségen pedig megosztozik azokkal a befektetőkkel, akik rá bízzák a pénzét. Távolról nézve ez egy teljesen logikus és még társadalmilag hasznosnak is tűnő feladat, de persze nem feltétlenül ez jut az eszünkbe, amikor az átszervezés/átalakítás során kirúgott emberek kesergését hallgatjuk.

Ez az, amit kiváló érzékkel próbálnak kihasználni Obamák. Ahogy a Washington Post egyik bloggere fogalmaz, egy kampánymatrica mindig többet ér egy esszénél, vagyis mindig hatékonyabb egy egyszerű üzenet, mint egy bonyolult magyarázat. Márpedig ebben a konkrét esetben nyilvánvaló, hogy Obamánál van a matrica, és Romneynak marad az esszé.

A Politico által idézett forrás megjegyzése alapján ráadásul arra lehet számítani, hogy ez a hirdetés csak a kezdet, és Obamáék ezen a vonalon próbálják majd definiálni Romneyt. Mindent meg fognak tenni azért, hogy a várható republikánus elnökjelöltről a rideg, számító üzletember képét alakítsák ki, aki képtelen átérezni (és így megoldani) a középosztály problémáit. Ehhez alkalmas kiindulópontnak tűnik Romney Bain Capital-es múltja, bár meglepő lenne, ha a republikánus politikus stábja nem készült volna fel egy ilyen jellegű támadásra.

Egyrészt már az előválasztás során is bepróbálkozott ezzel Newt Gingrich, másrészt Romney első komolyabb kampányában, az 1994-es massachusetts-i szenátorválasztáson is befektetői karrierje miatt támadta őt a demokrata Ted Kennedy. Akkor ez sikeres taktikának bizonyult, Romney ugyanis elbukta a választást Kennedyvel szemben.

Kérdés, hogy milyen tanulságokat vont le belőle azóta Romney, és képes lesz-e hatástalanítani Obamáék hatásosnak tűnő fegyverét. A hétfői hirdetésre adott első, tétova reakciók alapján úgy tűnik, még mindig nincs kidolgozva a válaszlépés, de persze nincs is könnyű helyzetben. A Post bloggere szerint a legtöbb, amit tehet, hogy igyekszik elterelni a témát a pénzügyi befektetők ellentmondásos világáról.

Szép lassan a kedvenc publicistáim egyike lett Ross Douthat. 2009-ben került a New York Timeshoz, ahol az elkötelezett konzervatív Bill Kristolt váltotta. Douthatet is konzervatívként szokás emlegetni, de én elsősorban azt szeretem benne, hogy - ellentétben például a szerintem meglehetősen dogmatikusan érvelő Thomas Friedmannel vagy Paul Krugmannel - elemzői szemmel közelít a témáihoz. Az sem mellékes persze, hogy legtöbbször - ehhez a bloghoz hasonlóan - az amerikai belpolitika fejleményeiről ír, tehát megvan a közös érdeklődés is.

Legutóbbi írásában például azt a kérdést feszegeti, hogy vajon mennyire bölcs dolog Obamáék részéről, hogy a kampányt igyekeznek a társadalmi kérdések felé terelni. Douthat emlékeztet arra, hogy ez már önmagában egy érdekes fordulat, eddig ugyanis épp az volt a jellemző, hogy a republikánusok tűzték a zászlajukra az olyan szociotémákat, mint az abortusz, a melegjogok vagy a bevándorlás. Ehhez képest most mintha a republikánusok igyekeznék elkerülni ezeket, és helyette inkább a gazdasági kérdéseket akarják a középpontban tartani.

Douthat szerint két példa is adódik erre a helyzetre az utóbbi hónapokból. Egyrészt ott volt év elején a vita arról, hogy az egyházi kötődésű intézményeknek is kötelező legyen-e fedezni a fogamzásgátlás költségeit női dolgozóik számára. A republikánusok soraiból hatalmas felhördülés követte ezt (persze akkor még lehetséges elnökjelöltnek számított a kultúrharcos Rick Santorum is), Obamáék azonban nem hátráltak meg, hanem ellentámadásba lendültek azzal, hogy a konzervatívok valójában nem a vallási szempontok miatt aggódnak, hanem háborút vívnak a nők ellen.

A másik példa egészen friss. Obama ezen a héten jelentette be egy interjúban, hogy támogatja a melegek házassághoz való jogát. Ugyan ez is egy régi tabu a konzervatív republikánusok számára, az elnöki kommunikáció felépítéséből (persze eltekintve a Joe Biden elszólása miatti kényelmetlenségtől) úgy tűnt, hogy a bejelentést politikai/kampányolási szempontból is fontosnak tartja Obama stábja. Kutatások szerint az amerikai lakosság egyre kevésbé tartózkodik a melegházasságtól, így ez a kérdés ismét hasznos lehet annak a kontrasztnak a hangsúlyozására, hogy Obama a modernitás, Romney pedig a maradiság szimbóluma.

Ezek valóban hatásos eszközök lehetnek, Douthat szerint azonban erősen kétséges, hogy lehet-e így választást nyerni. A választók tömegeit ugyanis továbbra is a gazdasági kérdések izgatják a leginkább, és Douthat szerint ezért az lehet ugyan, hogy Obama megnyert egy-egy hírciklust, de a választást ettől még elveszítheti.

Eddig tartott a kifejlődés folyamata. Mármint Barack Obamáé a melegházasság ügyében. Az elnök ugyanis eddig mindig azt mondta, hogy még fejlődik az álláspontja arról, hogy engedni kell-e az azonos neműek házasságát, vagy sem. Szerdán azonban adott egy interjút az ABC tévécsatornának, és ott közölte, hogy szerinte a homoszexuálisoknak is meg kell adni a jogot a házasodásra.

“Egy bizonyos ponton egyszerűen arra a következtetésre jutottam, hogy számomra személyesen fontos, hogy kiálljak, és megerősítsem azt, az azonos neműeknek is meg kell adni a jogot a házasodásra” - fogalmazott Obama. Azt nem tudni, hogy ez a “bizonyos pont” mit jelent, de az utóbbi napokban a szokásosnál is nagyobb figyelmet kapott ez a régóta érzékeny kérdés.

Kezdődött azzal, hogy vasárnap Joe Biden alelnök egy tévéinterjúban közölte, hogy személy szerint támogatja a melegházasságot. Majd ugyanezt mondta az elnöki adminisztráció egy másik tagja, az oktatási miniszter is. A Fehér Ház első reakciója az volt, hogy ezek személyes vélemények, és nem tükrözik az elnök álláspontját, ami viszont kiváltotta a melegházasságot támogató liberális szervezetek és lapok rosszallását.

Kedden aztán Észak-Karolinában egy népszavazáson a választók többsége támogatta azt a helyi alkotmánymódosítást, amely megtiltja a melegek házasságát. Obama stábja tiltakozó közleményt adott ki, bár abban még nem szerepelt egyértelműen az azonos neműek házasságának támogatása, hanem a nyilatkozat csak az ilyenféle általános tilalmakat bírálta.

Bár az elnökválasztási kampány minden bizonnyal továbbra is a gazdasági kérdések körül fog forogni, Obamának ez a megnyilvánulása még tovább növeli a kontrasztot riválisával, a republikánusok várható jelöltjével, Mitt Romneyval szemben. Ő a párt álláspontjáthoz igazodva ellenzi a melegek házasságát, és azt szeretné, ha ezt külön alkotmánykiegészítés mondaná ki. Nem valószínű, hogy ez a kérdés fogja eldönteni a novemberi elnökválasztást, de borítékolható, hogy lesznek még ütközetek ezen a fronton is.