potus & co

Ha valaki egészen mostanáig nem követte az amerikai politikát, most viszont leült meghallgatni a republikánus konvención elhangzott beszédeket, akkor meglepődve vehette észre, hogy szinte mindegyik szónok büszkén emlegetett valamilyen építkezést. Vagy azt, hogy ő maga személyesen építkezett, vagy azt, hogy valamelyik ismerőse épített fel valamit, vagy esetleg azt, hogy a republikánus elnökjelölt, Mitt Romney nevéhez fűzödik valamilyen építkezés.

A legtöbb szónok nem magyarázza el külön, hogy miért tartja ennyire fontosnak az építkezés hangsúlyozását, de a helyszínen biztosan mindenki érti. A republikánusok ezzel ugyanis Barack Obama elnök egyik elhíresült mondatára utalnak, amely úgy hangzott: “Ha van egy vállalkozásod, azt nem te építetted. Valaki más tette lehetővé.” A republikánusok szerint ez a mondat tökéletesen jellemzi a demokrata elnök hozzáállását a magánvállalkozásokhoz. Szerintük ugyanis Obama a szövetségi kormányzat kiterjesztésén dolgozik, amivel azonban - állítják a republikánusok - megfojtja az amerikai gazdaság gerincét adó magánszférát.

A mondat valóban elhangzott Obamától, de a demokraták azt állítják, hogy a republikánusok nagyon igazságtalanul állítják be az idézetet, és a szövegkörnyezetet elolvasva már valóban nem tűnik az ominózus mondat vállalkozásellenesnek. Obama ugyanis arról beszélt, hogy sok vagyonos amerikai is egyetért vele abban, hogy a saját sikerüket nemcsak saját maguknak köszönhetik. “Ha sikeres voltál, valaki menetközben segített neked. Volt egy nagyszerű tanár valahol az életedben. Valaki segített megalkotni ezt a hihetetlen amerikai rendszert, amely lehetővé tette, hogy sikeres legyél. Valaki befektetett az utakba és hidakba” - így hangzott Obama érvelése, mielőtt kiejtette volna a száján a republikánusok által most olyan sokat idézett mondatot.

A szövegkörnyezet alapján tehát világos, hogy az elnök arról beszélt, hogy szerinte a kormánynak milyen fontos segítő szerepe (oktatás, infrastruktúra) van a gazdaságban. Ilyen szempontból tehát jogosnak tűnik a demokraták kifogása, bár hozzá kell tenni, hogy ebben a rendkívül durva kampányban már fel sem tűnnek az ilyen csúsztatások. (Elég csak felemlegetni, amikor Romneynak volt egy olyan mondata, hogy “szeretek kirúgni embereket”, amire azonnal ráugrottak a demokraták, és nem sokat törődtek azzal, hogy a republikánus politikus arról beszélt, hogy olyan emberek érdemelnek kirúgást, akik rossz szolgáltatást végeznek.)

Nem hagyta ki az építkezős utalást beszédéből a konvenció szerdai napjának vezérszónoka, Paul Ryan alelnökjelölt sem. Azt mondta, minden amerikai vállalkozásba nagyon sok munkát öltek a tulajdonosok, és most a gazdasági válsághelyzet kellős közepén nem sokat segít rajtuk az hogy “az elnöktől azt hallják, a kormányé az érdem”. A tömeg nagy élnezése közepette Ryan harsogva hozzátette azt is: “Igen, ti építettétek!”

Ryan ugyan némi cikizés mellett az egekig magasztalta Mitt Romney republikánus elnökjelöltet (a cikizés lényege az volt, hogy a Ryannél 23 évvel idősebb Romney állítólag olyan lagymatag zenéket hallgat, amiket a liftekben szoktak játszani), a beszéd nagy része Obamáról szólt. Keményen támadta őt, amiért szerinte csak szövegelt az elmúlt négy évben, de alig tett valamit a problémák megoldásáért. Hozzátette persze, hogy amikor cselekedett, akkor - Ryan szerint - súlyos hibákat követett el. Ilyennek nevezte a 2009 elején elfogadott 800 millird dollárös gazdasági ösztönző csomagot, amely Ryan szerint nem csak hogy pazarlás volt (arra nem tért ki, hogy wisconsini képviselőként ő is lobbizott azért, hogy jusson pénz helyi projektekre), hanem egy nagyon súlyos bűn, mert az egész csomag kölcsönvett pénzből volt finanszírozva.

“Nem szabad továbbra is olyan pénzt költeni, amivel nem rendelkezünk” - ismételte el kampánybeszédeinek egyik visszatérő mondatát Ryan, aki ígéretet tett arra, hogy ha megnyerik a választást, akkor radikális kiadáscsökkentést hajtanak végre, és megszüntetnek egy csomó olyan szabályozást, amely szerintük kárt okoz a magánvállalkozásoknak. Ryan szerint ezzel visszatér a szabadság az Egyesült Államokba.

Ryan a részletekbe ezúttal nem ment bele, és ugyan van egy kész költségvetési csomagja, Mitt Romney már többször jelezte, hogy ő egy saját programot fog letenni a választók elé. Csütörtökön lesz a konvenció utolsó napja, akkor beszél Romney, majd kiderül, feltárja-e a lapjait.

Nyolc évvel ezelőtt egy viszonylag ismeretlen politikus mondta a központi beszédet a demokrata párt elnökjelölő konvencióján. Hatalmas sikert aratott azzal az üzenettel, hogy az amerikaiaknak össze kell fogniuk, mert - ahogy fogalmazott - nincs republikánus Amerika és demokrata Amerika, hanem csak egy ország van, és együtt kell dolgozni a sikerért. Azt a politikust Barack Obamának hívták, és azóta mindenki által ismert módon feljutott az amerikai politika csúcsára.

Most épp azért gyűltek össze a republikánusok, hogy elindítsák a harcukat az ő legyőzésére, de érdekes módon a központi beszédet mondó politikus mintha megidézte volna a nyolc évvel ezelőtti Obamát. Ez a politikus a republikánusok egyik legnépszerűbb új arca, Chris Christie, aki az elmúlt években egyrészt szókimondó stílusával tűnt ki, másrészt azzal, hogy felvállalt kemény politikai konfliktusokat. Beszéde annyiban hasonlított a nyolc évvel ezelőtti demokrata szónoklatra, hogy meglepően sokszor emlegette azt, hogy kétpárti megoldásokra van szükség. “Követeljük, hogy a vezetőink dolgozzanak együtt” - fogalmazott Christie, aki arra is több utalást tett, hogy ő a korábban erős demokrata bázisként elkönyvelt New Jersey állam kormányzója.

A republikánus konvenció helyszíne - Forrás: http://www.gopconvention2012.com/

Az egymással civakodó felek együttműködésre való felszólítása persze a politika egyik legrégebbi közhelyei közé tartozik, az utóbbi hónapokban azonban nem sokat lehetett hallani ezt a republikánusoktól. Sokkal inkább az a mondás mostanában, hogy két irány közül kell választania az országnak, a kétpártiság emlegetése ezért némileg meglepő volt Christietől. Igaz ugyanakkor, hogy a beszédében azt is kijelentette, hogy “a mi elképzeléseink jók Amerikának, az övéik pedig már kudarcot vallottak”. Mint a beszédből kiderült, a republikánus elképzelések alatt azt érti, hogy vissza kell fogni az állami kiadásokat, és drasztikusan csökkenteni kell a kormányzati szerepvállalást. Hozzátette azt is, “meg kell mondanunk az embereknek az igazat: a baj nagy, és a megoldások nem lesznek fájdalommentesek”.

Volt tehát pártosság ebben a beszédben jócskán, de valahogy mégsem hangzott harciasan, és ugyan Christie azt állította, hogy az igazi vezetők nem a közvélemény-kutatásokat követik, hanem megváltoztatják a közvéleményt, valószínűleg nem járunk távol a valóságtól, ha azt gondoljuk, hogy a minden bizonnyal jól átgondolt üzenet mögött számok is rejtőznek. A felmérések ugyanis azt mutatják, hogy a választók nagyon megosztottak, és a többség már elkötelezte magát egyik vagy másik oldal mellett. Az is látszik, hogy nagyon szoros az állás, így csak egy viszonylag kis, még bizonytalankodó szavazótábor meggyőzéséért megy a harc. Márpedig őket könnyebben meg lehet fogni egy ilyen higgadt beszéddel, mint csatakiáltásokkal.

Ebbe a logikába passzolt a konvenció első igazi napjának másik fontosabb beszéde is. Ann Romney, a republikánus jelölt felesége ugyanis csupa emberi dologról, a házasságukról, a gyerekeikről, a betegségek által okozott problémákról beszélt. Elmondta például, hogy a házasságuk elején egy alagsori lakásban éltek, és tésztára volt csak pénzük, de állítása szerint az volt a legszebb időszaka a házasságuknak. Az biztosra vehető, hogy Ann Romney nemcsak a delegáltak szórakoztatására hozta fel ezeket a családi történeteket, hanem sokkal inkább azért, hogy megpróbáljon változtatni azon a képen, amely - részben a demokraták hathatós segítségével - kialakult a férjéről. Az üzletemberi karrierje során tetemes vagyont összegyűjtő Mitt Romneyról ugyanis - szintén felmérések szerint - a választók többsége azt gondolja, hogy rideg és a távolságtartó, a szegényebbek problémái pedig nem érdeklik.

Kérdés, hogy egy beszéd mennyire tudja megváltoztatni ezt a képet, de valószínűleg a republikánusok nem szállnak le majd erről az útról, és később is sokat hallhatunk majd Romneyról, a magánemberről. Az különösen érdekes lesz, amikor azt próbálják majd bizonyítani, hogy a kampányrendezvényeken szinte robotszerűen viselkedő és gyenge vicceket sütögető politikusnak van humora. Márpedig láthatóan ezt is a kampány részévé szeretnék tenni, Ann Romney ugyanis többször elismételte azt, hogy férje még most is megnevetteti őt, csakúgy mint középiskolai megismerkedésük idején.

Nincs szerencséjük a republikánusoknak az időjárással. Négy évvel ezelőtt a Gustav nevű hurrikán érkezése miatt kellett lerövidíteniük az elnökjelölő gyűlésüket, most pedig az Isaac néven emlegetett vihar kényszerítette őket ugyanerre. 2008-ban ráadásul abból a szempontból jobb helyzetben voltak, hogy fizikailag nem fenyegette őket a trópusi vihar, a konvenciót ugyanis fenn északon, a Minnesota állambeli St. Paulban tartották (és csak azért mondtak le a gyűlés első napjáról, mert még elevenen élt a 2005-ös Katrina hurrikán emléke, amelynél a kárelhárítást nem éppen dicsőségesen vezényelte le George Bush republikánus elnök).

Most ugyanakkor nemcsak elvont értelemben fenyegeti őket a vihar, a gyűlés helyszíne ugyanis épp az érkező hurrikán várható útvonalán fekszik: a floridai Tampában. Szombaton ezért be is jelentették, hogy óvatosságból törlik az első nap programját, így hétfő helyett csak kedden fog indulni a rendezvény. Ez elvileg még nem jelent hatalmas problémát, mert a hétfő úgyis csak egy lazább felvezetés lett volna, viszont ha a vihar több napon át is gondot okoz, akkor bajban lesznek a republikánusok. A következő három napon ugyanis már lényegi dolgok következnek: kedden mond beszédet a republikánusok egyik nagy kedvence, Chris Christie New Jersey-i kormányzó, szerdán áll ki a közönség elé Paul Ryan alelnökjelölt, a csütörtöki zárónapon pedig maga az elnökjelölt, Mitt Romney következik (akit a párt egyik új, feltörekvő figurája, Marco Rubio fog bemutatni).

Így készülnek a konvencióra a helyszínen

Volt szerencsém ott lenni a 2008-as republikánus konvención, és annak alapján azt tudom mondani, hogy ezek a rendezvények percre pontosan megkoreografált showműsorok. Tele van a terem színes sapkákat viselő emberekkel, mindenki zászlókat lobogtat, és bárki bármiről is beszéljen, néhány percenként biztosan van taps vagy ováció. Az alapos tervezésnek az is az eredménye, hogy minden apró mozzanatnak üzenete van: ki mond beszédet és ki nem, illetve aki beszél, az mikor teszi ezt (a tévék által közvetített időben vagy sem) és milyen hosszan. Évtizedekkel ezelőtt (nagyjából a 70-es éveket megelőzően) még valódi drámák helyszínei is voltak a konvenciók, akkoriban ugyanis sokszor tényleg ott dőlt el, hogy ki lesz a párt elnökjelöltje, most már azonban ezt a meccset lejátszák az év első felében zajló előválasztásokon.

Ettől azonban egy konvenció még lehet izgalmas, és szolgáltathat spontán pillanatokat vagy meglepetéseket. 2008-ban például a republikánus konvención vált nyilvánvalóvá, hogy milyen óriási lelkesedést tud kiváltani a republikánusokból Sarah Palin akkori alelnökjelölt, a teremben tartózkodó több ezer ember ugyanis szinte szó szerint fülsüketítő ujjongásban tört ki kemény szavai hallatán (és persze az is kiderült, hogy milyen negatívan állnak hozzá a demokraták, a beszéde után ugyanis hirtelen megugrott az Obamának küldött pénzadományok összege).

Mitt Romney ugyan nem a spontaneitásáról vagy a népvezéri képességeiről híres, de várhatóan mindent megtesz majd azért, hogy lendületet adjon a kampányának, a jelenlegi állás szerint ugyanis Barack Obamának nagyobb esélye van - még ha ez csak halvány előnyt is jelent - a választás megnyerésére, mint neki. A várakozás az, hogy Romney arra használja majd a pártkonvencióra irányuló óriási médiafigyelmet, hogy megmutassa személyes oldalát a választóknak, és bizonyítsa, hogy nemcsak érti, hanem át is érzi a problémáik súlyát.

Romney virginiai központja - Forrás: saját fotó

Erre azért van szüksége, mert a felmérések ugyan azt mutatják, hogy a választók elégedetlenek azzal, ahogy Obama a súlyos gazdasági helyzetet kezeli, viszont nem gondolják azt, hogy Romney feltétlenül jobb lenne erre a feladatra. Obamának ráadásul megvan az az előnye is, hogy a választók többsége kedveli, és azt gondolja róla, hogy empatikusan áll az átlagemberek problémáihoz, míg Romneyt sokkal ridegebbnek és távolságtartónak látják (ebben persze benne van a republikánus jelöltet negatív reklámok garmadájával támadó demokraták keze is).

Ennek a személyesebb bemutatkozásra való törekvésnek már vannak is jelei Romney részéről. Bár a politikus mindeddig tartózkodott attól, hogy az egyes keresztények által gyanús szektának tartott mormon egyházhoz való kötődése téma legyen, múlt héten a sajtót is beengedték a szertartásra, ahova elment. A nyitás jele az is, hogy Romney feleségével együtt megjelent a Parade nevű életmódmagazin legutóbbi számának címlapján, és még a New York Timesnak is készségesen nyilatkoztak a hozzá közel állók arról, hogy Romney hogyan viselkedett különböző krízishelyzetekben (az egyik az volt, amikor még fiatalon volt egy súlyos autóbalesete, a másik pedig, amikor kiderült a feleségéről, hogy szklerózis multiplexben szenved).

Érdemes lesz tehát figyelni a következő napokat, meg persze utána a felmérések alakulását. Persze ha jól is sikerül Romneynak a konvenció, nem sokáig élvezheti a reflektorfényt, a rákövetkező héten ugyanis következik a demokraták gyűlése, ahol ugyan persze biztosan sok szó lesz róla, de feltehetően nem túl pozitív kontextusban.

Hétfőn jelent meg a Politico kampányról szóló e-könyvsorozatának harmadik darabja (Obama’s Last Stand címmel), amely az előző kettővel ellentétben nem a republikánusokkal foglalkozik, hanem kifejezetten Obamával. Még nem jutottam a végére, és azt sem mondanám, hogy eddig hatalmas nagy újdonságokat találtam benne, de nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek, aki érdeklődik az amerikai politika iránt.

Addig is pedig néhány apróság, amelyen megakadt a szemem:
- A könyv szerint az Obama-stáb durván alulbecsülte azt a pénzt, amely befolyhat a republikánusokat támogató super PAC-ekhez. Néhány százmillió dollárral számoltak, ennek most a többszörösével kell szembenézniük.

- A 2008-as kampányban Obama stábja kitűnt a fegyelmezettségével, azzal, hogy nem lehetett hallani belső konfliktusokról. Most azonban, hogy a feladat is nehezebbnek tűnik, a feszültségnek látható jelei is vannak. A könyv szerint összekapott például a kampány egyik új arca, a keménységéről ismert Stephanie Cutter és David Axelrod, a vezető kampánystratéga. De voltak ideges pillanatai Jim Messina kampányfőnöknek is, amikor hiába noszogatta a Fehér Házat, hogy csináljanak már valamit a republikánus super PAC-ekkel szemben.

- Obama már tavasszal kifejezetten harci lázban égett, és nehezen viselte, hogy a partvonalról kell figyelnie a republikánusok küzdelmét. Az elnököt az is motiválja, hogy kifejezetten rossz véleménnyel van Mitt Romneyról, lenézi őt, amiért a politikai széljárásnak megfelelően váltogatja a nézeteit.

- A könyv szerint Obama a republikánusok közül Rick Santorumot kifejezetten utálja. Különösen egy olyan epizód óta, amelyben érintett volt az elnök egyik lánya is. Márciusban erős földrengés rázta meg Mexikó középső részét, ahol a 13 éves kislány épp egy kiránduláson vett részt. Nem történt ugyan semmi baja, Santorum viszont egy interjúban megjegyezte, hogy nem érti, Obama hogyan engedhette el a lányát egy olyan országba, ahol drogháború zajlik, és ezért az oda készülő amerikai állampolgárokat óvatosságra intik. Az elnök ezen nagyon kiakadt, és Jim Messina kampányfőnökön keresztül megüzente Santorumnak, hogy a családját hagyja békén.

Vajon mi járhatott Todd Akin képviselő fejében? Egyáltalán járt-e valami? Vagy úgyis fogalmazhatnánk: egyáltalán van-e bármi is a fejében?

Todd Akin egy vasárnap sugárzott tévéinterjúban arról beszélt, hogy az abortuszt minden körülmények között tiltani kell, beleértve azt is, ha nemi erőszak eredményeként történik a fogamzás. Ez még nem számít különösebben kirívónak, az amerikai konzervatív körökben ugyanis viszonylag általános támogatottságot élvez ez a nézet, ő azonban még ráerősített azzal, hogy kijelentette: “Ha legitim nemi erőszakról van szó, akkor a női testnek egyébként is megvan a módja arra, hogy azt az egész dolgot lezárja.”

Most ne bonyolódjunk bele abba, hogy mi az a “legitim nemi erőszak” (Akin képviselő sajnos nem fejtette ki az általam megtalált beszámolók és videók szerint), nézzük magát a fogamzásos részt. A New York Times szerint ugyan valóban létezik egy olyan - szülészeti képzésen is átesett - háziorvos, akinek van egy ilyen elmélete, de aztán a cikk idéz egy sor egyetemi professzort arról, hogy ez egyszerűen baromság.

Ami érdekes, hogy úgy tűnik, most már Akin képviselő is így gondolja, hétfőn ugyanis közölte, hogy a nemi erőszakot semmilyen formában sem tartja legitimnek, és azt is tudja, hogy nemi erőszak során is teherbe eshet valaki. “Rossz szavakat használtam rossz módon” - tette hozzá. Ez némileg furcsa egy olyan tapasztalt politikustól, mint ő, aki már közel 12 éve tagja a szövetségi törvényhozásnak Missouri állam egyik körzetének képviselőjeként, a hirtelen bocsánatkérésbe persze az is belejátszhatott, hogy nemcsak a demokraták ugrottak neki a vitatható mondatok miatt, hanem a saját pártjának vezetői is.

Megszólalt az ügyben Barack Obama elnök (“a nemi erőszak az nemi erőszak”) és Mitt Romney republikánus elnökjelölt is, aki megbocsáthatatlannak nevezte Akin nyilatkozatát. Amikor ilyen magas rangú politikusok nyilatkoznak egy ügyről, akkor az már kétségtelenül országos szintre emelkedett, ami azonban nemcsak magára a sokakat felháborító nyilatkozatra vezethető vissza.

Itt ugyanis a politikai tét is hatalmas: Todd Akin a republikánusok jelöltje azért a missouri-i szenátori székért, amelyet jelenleg egy demokrata politikus, Claire McCaskill tölt be. Ez egy fontos győzelem lehet abban, hogy a képviselőházat jelenleg uraló republikánusok a szenátust is birtokukba vegyék.

A korábbi felmérések szerint Akinnek jó esélye volt a mandátum megszerzésére (a szavazás az elnökválasztással egy időben, novemberben lesz), egy ilyen nagy vihart kavaró nyilatkozat után azonban borulhatnak az erőviszonyok. Sőt, akár országos szinten is fennmaradhat az ügy, a demokraták ugyanis egyébként is gyakran támadják a republikánusokat azzal, hogy “háborút vívnak a nők ellen” azáltal, hogy korlátoznák a fogamzásgátláshoz való hozzáférést, illetve hogy ellenzik az abortuszt.

Több republikánus politikus ezért most arról győzködi Akint, hogy lépjen vissza a jelöltségtől, az országos pártszervezet pedig bejelentette, hogy visszavonja a számára ígért ötmillió dolláros segítséget. Az idő sürgeti a republikánusokat, a helyi szabályok szerint ugyanis ha Akin kedden délután öt óráig visszalép, akkor a pártszervezet minden probléma nélkül tud helyette jelölni valaki mást. Később is van ugyan lehetősége a visszalépésre, de - mutat rá a New York Times - akkor már jogilag bizonytalanabbá válna a jelöltség sorsa.

Todd Akin hétfőn közölte, hogy nem fog visszalépni, és biztos benne, hogy meg fogja nyerni a választást. “Kortalan elvek a ma kihívásaira” - hirdeti a politikus honlapja, amelyen azonban az még nem szerepel, hogy az ostobaságra mint kihívásra mi lehet a helyes válasz.